A világ legrégibb jogrendszerének (ld. Védák keletkezését i.e. 2000-1500 között) tekintett hindu jogban a jogot szükséges pillérnek tekintik, sőt magának a társadalomnak az alapját látják benne. A társadalom megalapozott rendje együtt jár a jog elsőbbségével. Az embereknek a jog szerint kell élniük; adott esetben harcolniuk kell a jog győzelméért, sőt a közigazgatásnak is meg kell tartania a jogszabályokat, a bíróságoknak pedig biztosítaniuk kell a jogszabályok tiszteletben tartását. A jog tisztelet tárgya; a bíróságokat, az igazságszolgáltatás templomát benépesítő bírákat tekintély övezi.
A 15 tagállamból álló Indiában a központi parlament kizárólagos hatáskörrel bír bizonyos területeken mint pl. a nagyipar és nagykereskedelem, külkereskedelem, bankszektor, társasági jog és forgalomképes értékpapírok joga. A tagállami parlamentek pedig a helyi jelentőségű ügyekben rendelkeznek kizárólagos hatáskörrel, mint pl. a helyi igazgatás, a rendőrség és a földügy. A hindu családi és öröklési jog lényeges területét szabályozzák szövetségi törvények (a lakosság 85%-a hindu). India magánjoga lényegileg kodifikáltnak tekinthető.
Indiában bíróságok csak az egyes tagállamok és területek keretein belül működnek, kivéve a New Delhiben székelő Szövetségi Legfelsőbb Bíróságot. Az alsófokú bíróságokon kívül polgári ügyekben kerületi bíróságok, büntetőügyekben Sessions Court-ok járnak el, ezek felett állnak a High Court-ok. A Legfelsőbb Bíróság részben rendes, részben Alkotmánybíróságként működik. A bírósági eljárások polgári és büntető ügyekben alapvetően követik a common law-t, ezért a precedensek kötőereje, a bíró helyzete, a jogászok szerepe az eljárásban és még sok minden más az angol modellre emlékeztet. Nem így a perek átlagos időtartama, amely elsőfokon 6-7, másodfokon további 10-15 év.
India a harmadik a világ országaiban található jogászok 1 milliós lakosságra vetített arányát tekintve (230 000 fő). Ebből 3799 közjegyzőt tartottak nyilván 2007-ben. Korunk globalizációs folyamatai többek között közel hozták a világ jogrendszereit. Így talán egy tőlünk távol lévő jogrendszerben működő közjegyzők tevékenységének rövid bemutatása tanulságos lehet a mindennapi munka során.
Az 1952. évi Notaries Act, és az 1956. évi Notaries Rules szerint közjegyzővé az nevezhető ki:
- aki legalább 10 évig ügyvédként tevékenykedett, vagy
- dalit vagy ádivászi vagy ennél alsóbbrendű kasztba tartozó személy esetén, legalább 7 évig ügyvédként tevékenykedett,
- nők esetében, legalább 7 éves ügyvédi gyakorlattal rendelkezik,
- aki, az Indiai Jogi Szolgálatnak tagja,
- aki legalább 10 éve tagja a bírói szervezetnek, a központi kormányzat tisztviselője vagy államügyész, a katonai ügyészségen vagy más katonai szervnél szolgált.
A közjegyzővé kinevezés érdekében a törvényben meghatározott formában hivatalos pályázatot kell benyújtani az illetékes hatósághoz. A pályázatot a jelentkezőnek alá kell írnia és az alábbi személyek ellenjegyzését is csatolni kell hozzá: egy köztisztviselőét, egy állami bank vezetőjét, egy kereskedőét, két tekintélyes lakosét, akik azon a területen élnek, ahol a jelentkező közjegyzőként tevékenykedni szeretne.
A pályázat előzetes elbírálásának keretében az illetékes hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy a jelentkező megfelel-e a törvényben támasztott feltételeknek, illetve hogy a jelentkező nem nyújtott-e be 6 hónappal megelőzően pályázatot, amelyet elutasítottak. Ez esetben a pályázatot el kell utasítani és erről a jelentkezőt tájékoztatni kell. Ha ezek alapján a pályázatot nem utasítja el a hatóság, akkor a területi illetékes ügyvédi kamara vagy bármely jogi szerv meghatározott időkereten belül kifogással élhet a közjegyző kinevezésével szemben.
Miután az illetékes hatóság a vizsgálatot lefolytatta, és megadta a pályázónak a lehetőséget arra, hogy az esetlegesen ellene emelt kifogásokkal szemben védekezni tudjon; jelentést készít a helyi kormányzatnak, hogy a pályázatot az adott területre elfogadják vagy elutasítják. Az illetékes hatóság javaslatot tesz arra, hogy a jelentkező a pályázat teljes vagy részleges költségeit, az esetleges meghallgatás költségeit is beleértve milyen mértékben viselje. A jelentés során az illetékes hatóságnak az alábbiak figyelembe vételével kell eljárnia:
- a pályázó azon a területen él-e, ahol közjegyzőként tevékenykedni szeretne,
- a terület kereskedelmi jelentőségét és az ott hivatalban lévő közjegyzők számát figyelembe véve, szükséges-e további közjegyzők kinevezése,
- ha a jelentkező valamilyen ügyvédi irodához tartozik, az irodában dolgozó hivatalban lévő közjegyzők számát figyelembe véve, szükséges-e további jegyző kinevezése az irodán belül,
- 249/250 -
- ahol a pályázatok még nincsenek elbírálva, meg kell vizsgálni, hogy a jelentkező alkalmasabb-e az adott tisztségre, mint más jelentkezők.
A jelentés beérkezését követően a helyi kormányzat az állam egész területére, vagy a területének egy részére engedélyezi, vagy elutasítja a pályázatot. A pályázót a kormányzat döntéséről tájékoztatni kell, ha a pályázatot elfogadták, a kormányzatnak ki kell neveznie a közjegyzőt, a nevét fel kell venni a közjegyzői nyilvántartásba és ki kell adnia az engedélyt a tevékenység gyakorlásához az előírt díjakkal együtt. A kormányzat 2001. május 9. óta kinevezhet állami vagy uniós területre is közjegyzőt, abban az esetben, ha számuk nem haladja meg az előírtat. Azok a közjegyzők is beleszámolandók a fenti maximális létszámba, akiknek hivatala megújításra került.
Az a közjegyző, aki már birtokában van engedélyének adott területen, megfelelő indokkal pályázhat terültének kiterjesztésére. Ha az eredeti tanúsítványt az állami kormányzat állította ki, és az új terület az állam határin belül fekszik, akkor a pályázatot az állam kormányához kell benyújtani. Abban az esetben, ha az engedélyt a központ kormányzat állította ki, akkor a pályázatot is a központi kormányzathoz kell benyújtani. Azon pályázatoknál, ahol az új terület az állam határain kívülre, vagy részben a határain belülre, részben kívülre esik, a pályázatot a központi kormányzatnak kell benyújtani, új engedély kiadására irányulóan. Az állami vagy központi kormányzat, az esettől függően, a pályázatban leírtak és más körülmények figyelembe vételével hozza meg döntését. Semmilyen területi kiterjesztés nem terjesztheti ki az érvényességi idejét az eredeti engedélynek a meghatározott 5 éven túlra.
Az engedély után 1000 rúpiát, a terület kiterjesztéséért 750 rúpiát, az engedély megújításáért 500 rúpiát, az engedély hiteles másolatért 300 rúpiát kell fizetni (1 indiai rúpia átlagosan 4 Ft).
A díjszabást a közjegyző köteles az irodájában illetve azon kívül mindenki számára jól látható helyen kifüggeszteni. Ezen felül a jegyző utazási hozzájárulást is felszámolhat, kilométerenként 5 rúpiát.
A közjegyző köteles a törvény függelékében megadott formanyomtatványokat használni. A honoráriumi bevételek mellett a közjegyző regisztrálni köteles a megjegyzéseket, illetve kifogásokat. Minden közjegyző köteles nyilvántartást vezetni a megadott XV. számú formában. Minden közjegyző köteles a nyilvántartás használatba vétele előtt fedőlapot készíteni az oldalak számának feltüntetésével, amelyet aláírásával hitelesít. Minden közjegyző tűrni köteles, hogy a kerületi bíró időnként (évente 2-nél nem több alkalommal) a nyilvántartást felülvizsgálja. Ha az eredeti okirat nem angol nyelvű, bármely megjegyzés, vagy kifogás a nyilvántartásba angolul vagy az okirat nyelvén kerül be.
A közjegyző dönthet, tanúsíthat, illetve hitelesíthet dokumentumokat a hivatali pecsétjével, beleértve a tulajdon-átruházást is. Feljegyez és tanúsít általános
| Okirat készítéséért | ||
| Ha az összege nem haladja meg a 10,000 rúpiát | 35 rúpia | |
| Ha a 10,000 rúpiát meghaladja, de nem éri el a 25,000 rúpiát | 75 rúpia | |
| Ha a 25,000 rúpiát meghaladja, de nem éri el az 50,000 rúpiát | 110 rúpia | |
| Ha meghaladja az 50,000 rúpiát | 150 rúpia | |
| Okirat protestálásáért | ||
| Ha az összege nem haladja meg a 10,000 rúpiát | 35 rúpia | |
| Ha a 10,000 rúpiát meghaladja, de nem éri el a 25,000 rúpiát | 75 rúpia | |
| Ha a 25,000 rúpiát meghaladja, de nem éri el az 100,000 rúpiát | 110 rúpia | |
| Ha meghaladja az 100,000 rúpiát | 150 rúpia | |
| Hitelesítésért, tanúsításért, igazolásért, az okirat végrehajtásának tanúsításáért | 15 rúpia | |
| Eskü szövegének lejegyzéséért, vagy írásbeli nyilatkozat lejegyzéséért | 15 rúpia | |
| Bármely dokumentum fordításáért illetve ennek hitelesítéséért | 75 rúpia | |
| A hiteles másolatok hitelesítése | 5 rúpia oldalanként | |
- 250/251 -
ügyleteket, végrendeletet vagy egyéb végrendeleti dokumentumokat. Különböző célokra előkészít és feljegyez írásbeli nyilatkozatokat.
A közjegyző visszaélésének vizsgálata (sou motu) az illetékes hatóság által, vagy panasz formájában kezdeményezhető (XIII.forma). Minden panasznak a következőket kell tartalmaznia:
- a törvénysértéseket és mulasztásokat, amelyek ha bizonyítást nyernek, a közjegyzőt a hatóság alkalmatlanná nyilvánítja feladata végzésére;
- szóbeli vagy írásbeli bizonyítékot a panaszban lévő állítások alátámasztására.
Az illetékes hatóságnak, minden olyan panaszt vissza kell küldenie, amely nem felel meg a formai követelményeknek, illetve amely nem tartalmazza a jelzetteket.
Ha az említett hatóság véleménye szerint a panasz témája ugyanaz, vagy megközelítőleg lefed bármely előzőleg benyújtott panaszt, további alap nélkül a hatóság benyújtja a panaszt és ezzel kapcsolatban a panaszt tevőt tájékoztatja. A panasz benyújtásától számított 60 napon belül a hatóság elküldi a közjegyzőnek a panasz másolatát a Közjegyzői Nyilvántartásban megadott címre. Ha a vizsgálatot a hatóság sou motu indította, köteles a közjegyzőnek tájékoztatást küldeni az ellene felhozott vádakról és az ezeket alátámasztó szóbeli vagy írásbeli bizonyítékokról.
A közjegyző, aki ellen vizsgálat indult a beszámoló megérkezését követően 14 napon belül (ezt a hatóság meghosszabbíthatja) küldhet a hatóságnak nyilatkozatot önmaga védelmében.
Ha van írásbeli nyilatkozat, a közjegyzőt érintő jelentős dokumentum, az illetékes hatóság mérlegeli, hogy fennáll-e prima facie esete a közjegyzővel szemben, s ha igen, az illetékes hatóságnak vizsgálatot kell indítania. Ha azon a véleményen van, hogy nem áll fenn prima facie esete, akkor a panasz vagy vád benyújtandó, a panaszt tevőt és a közjegyzőt erről tájékoztatnia kell. Az illetékes hatóság feladata, hogy az eljáró hatóság tudomására hozzon minden fontos tényt, amely a vizsgálat lefolytatásához szükséges. A közjegyzőnek joga van önmagát védenie, akár személyesen, akár jogi képviselő vagy egy másik közjegyző által. Hacsak a törvény másként nem rendeli, az eljáró hatóság jogosult a vizsgálatot oly módon lefolytatni, ahogy szerinte szükséges, és a vizsgálat ideje alatt tanúkat kihallgatni, illetve újabb bizonyítékokat bemutatni.
Az eljáró hatóság jelentését figyelembe véve az illetékes hatóság:
- elveszi a közjegyző engedélyét és minden további jogi tevékenységtől véglegesen eltiltja;
- meghatározott időre felfüggeszti hivatásának gyakorlása alól;
- megrovással elbocsátja, a vétség súlyosságát és természetét figyelembe véve.
Bármely közjegyző nevének eltávolítását a közjegyzői adatbázisból a hivatalos lapban meg kell jelentetni illetve írásban értesíteni kell róla az érintettet.
Minden közjegyző köteles minden év januárjának első hetében benyújtani az önkormányzatnak egy formanyomtatványt (a XIV. számút), minden tevékenységéről, amelyet a megelőző évben folytatott. Minden közjegyző megfelelő irodával kell, hogy rendelkezzen, ahol jól látható helyen fel kell tüntetnie a nevét és közjegyzői titulusát egy táblán. Ha a közjegyzőnek olyan ügye lenne, amelyet egyik forma sem fed le a megadottak közül, akkor a hozzá leginkább közelálló ügy formuláját kell felhasználnia megfelelő változtatásokkal.
Mint fentebb láthattuk a hazai és az EU országok közjegyzői, valamint Indiában közjegyzői hivatást gyakorlók jogi helyzetében és szerepében találhatók jelentős hasonlóságok.
Ádám Antal: Bölcselet, vallás, állami egyházjog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2007
Peter de Cruz: Comparative Law in a Changing World. Cavendish Publishing Ltd. London 1995
Notaries Act /1952/
Notaries Rules /1956/ ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző helyettes, Pécs.
Visszaugrás
