A jelen cikkhez témaválasztásomat PhD-kutatásom indokolta, mely során a közigazgatási hatósági eljárás sajátosságait szeretném feltárni a mai magyar adóigazgatási eljárásban.
A kutatás egyik fontos pontja az alapelvek szintjén történő összehasonlítás, kiemelve ezáltal is az eljárások különbözőségét, valamint azok elkülönült szabályozásának indokoltságát.
Az alapelvek egyik fő funkciója, hogy elősegítsék a jogszabályok megértését, megfelelő értelmezését, valamint alkalmazását, azonban bizonyos esetekben akár tételes jogi joghézagokat is pótolhatnak, amelynek során akár azzal az eredménnyel is járhatnak, hogy a pozitív jog szabályait módosítják vagy lerontják.[1] Az alapelvek emellett hosszabb történeti fejlődés eredményeként[2] jelen korunkban már nagy szerepet játszanak a nemzetköziesítésben is.[3]
Lényeges annak rögzítése, hogy az alapelvek a jogrendszerben konzisztens egységet képeznek. Bár főszabályként nem az ezekben lévő különbségek, hanem a szabályozás elvi alapjaiban meglévők fogják a tartalmat meghatározni, annak sajátosságait megadni, mégis érdemes az alábbiakban áttekinteni ezeket.
Fontos itt megjegyezni azt az ismét felerősödő jogalkotási technikát is, amely különös figyelemmel van a jogforrási hierarchiára, miszerint amennyiben egy magasabb szinten található jogszabály lefektet egy általánosan érvényesülő alapelvet, azt már nem kell "szó szerint" megismételni az adott - alacsonyabb szinten található - "témaspecifikus" jogszabályban, abból "eredeztetni" viszont lehet. Így rögzíthető az, hogy vannak ún. általános alapelvek, illetve vannak olyanok is, amelyek kizárólag a közigazgatási, illetve adóigazgatási eljárásnál találhatók meg (ezek az ún. alapvető eljárási jogok és kötelezettségek).[4]
Az alapelvek, valamint az alapvető eljárási jogok és kötelezettségek nélkül nem lehet megérteni a jogszabályok - így a közigazgatási, adóztatási jogszabályok - "szellemiségét". Küldetésük szerint olyan rendelkezések, amelyek összekapcsolják az adott jogszabályi rendelkezéseket az Alaptörvénnyel, illetve mindenkire nézve kötelezőek és minden egyes eljárásban az adott szabályokkal együtt alkalmazandók, tehát normatív tartalommal rendelkeznek. Tartalmilag mindig megelőzik a részletes szabályokat, illetve alkalmazási korlátokat is rögzítenek. Amennyiben a jogalkalmazók nem tartják szem előtt az alapelvekben foglaltakat az eljárások folyamán, az kihat a döntések jogszerűségére, illetve jogorvoslat kezdeményezését jelentheti.
Ezért is fontos, hogy a kutatás során tisztázásra kerüljön az alapelvek rendszere és a közigazgatási, valamint adóigazgatási alapelvek, alapvető eljárási jogok és kötelezettségek egymáshoz való viszonya, kiemelve azokat, amelyek 2018. január 1-je után kerültek be a jogszabályokba.
A közigazgatási eljárási kódexek mindig tartalmaztak alapelvi rendelkezéseket, viszont az adóigazgatási jogszabályok nem, vagy csak "érintőleges" formában, így az alábbiakban a jelenleg hatályos eljárási kódexek alapján kerül elemzésre az "alapelvi" összehasonlítás, keresve ezáltal a választ arra is, hogy mennyiben indokolt különálló kódexben, külön alapelvek mentén szabályozni az adóigazgatási eljárások alapjait.
Itt szükséges továbbá hangsúlyozni azt az igencsak speciális helyzetet, amely 2018. január 1-je után következett be. A jogalkotó ugyanis a korábbi adóigazgatási szabályozási koncepciótól eltérő megoldást alkalmazott: az adóigazgatási eljárásra vonatkozó szabályokat innentől kezdve - "szétosztva" - az Air., az új Art., továbbá az Avt., valamint az egyes anyagi adójogszabályok tartalmazzák.[5]
Az előző bekezdésben említett jogszabályok közül kettő emelhető ki. Az egyik az Air., amely egy általános, az adóigazgatás egészére - tehát nem kizárólag az állami adó- és vámhatóság eljárásaira, hanem az önkormányzati adóhatóság[6] eljárásaira is - vonatkozó törvény. Ennek elsődleges célja, hogy konstans keretet adjon az adóigazgatás szabályainak, rendelkezéseinek. A jogalkotó már említett megoldása, miszerint leválasztja az adóigazgatási rendtartást az általános közigazgatási rendtartásról, vitathatatlanul üdvözlendő és az egyszerűsítést szolgáló döntés volt. Ezt a pozitív töltetet - véleményem szerint - azonban sajnos lerontotta, valamint az egyszerűsítési törekvésekkel ellentétesen hatott, hogy az Air.-ral párhuzamosan megszületett a másik jogszabály, az új Art. is, így ezzel az alapvető adóigazgatási szabályok két alaptörvénybe kerültek "szétbontásra", ergo a teljesen "EGYséges" adóigazgatási eljárási kódex terve, koncepciója nem tudott megvalósulni.
Az új Art. tartalmazza az adóigazgatás részletes szabályait, valamint az egyes jogintézmények és eljárások kapcsolódó rendelkezéseit, ugyanakkor ezek is eljárási jogi jelleggel bírnak. Látható tehát, hogy 2018. január 1-jét követően két olyan adóigazgatással kapcsolatos alaptörvényünk létezik, amelyek együttesen alkotják annak fundamentumát, illetve adják meg az adóeljárások kereteit.[7]
A fentiek mellett meg kell jegyezni, hogy jogi értelemben nehéz eldönteni a két jogszabály egymáshoz való viszonyát, azaz hogy melyik az általános és melyik a különös szabály. Ennek vizsgálata a későbbiekben történik meg. Jelen cikkben az Air. vonatkozásában kerülnek elemzésre az alapelvek, valamint az alapvető eljárási jogok és kötelezettségek és az Ákr.-rel való összehasonlítás.
Az európai uniós és tagállami jogokban általánosan érvényesül a jogi alapelvek, általános jogelvek intézménye, amelyek általános szinten fogalmaznak meg olyan jogi előírásokat, amelyek az egyedi, konkrét ügyekben nyújthatnak segítséget.
A közigazgatásban általánosan érvényesülő jogelv(ek) (voltak): a közigazgatás
- 39/40 -
joghoz kötöttsége, az arányosság, a jogbiztonság, a törvényes érdekek védelme, a diszkrimináció tilalma, a fair ügyintézés elve, a hatékony végrehajtás követelménye, a jogorvoslat elve, illetve a közigazgatás szerződéses (kontraktuális) és szerződésen kívüli (deliktuális) felelőssége.
Az alapelvek a közigazgatási hatósággal szemben támasztott követelmények, önállóan is felhívhatóak. Az egyes rendelkezések értelmezésénél is iránymutató normatív szabályrendszerről van szó, mely akár a jogalkotásnak és a hatósági jogalkalmazásnak is irányt kíván szabni. Indokolt továbbá rögzíteni, hogy a közigazgatási bírói gyakorlat jogfejlesztő munkája újabb és újabb értékeket - mint eljárási mércéket - támaszt a közigazgatási hatósági joggyakorlattal szemben.[8]
Az alapelvek törvényi szintű deklarálásával összefüggésben megállapítható, hogy az 1982. január 1-jétől hatályos, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény a 2. §-ában az államigazgatási eljárás alapelveit annak érdekében foglalta össze, hogy ezzel is elősegítse az egységes és eredményes jogalkalmazást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
