Mottó: "Minden állami gyermekvédelem s a legtökéletesebb gyermekvédelmi törvények értéktelenek, ha hiányzik a társadalmi lelkiismeret, amelyik egyedül tudja a gyermekvédelmet élő valósággá tenni."
(Dréhr Imre)
Magyarországon az állami gyermekvédelem 1901-ben jelent meg a jogrendszerben, az úgynevezett Széll Kálmán-féle törvényekkel. Ekkor a fő cél elsősorban az elhagyott gyermekek állami védelme, illetve a fogyatékos és krónikusan beteg gyermekek intézményi ellátásának biztosítása volt. Az Országos Gyermekvédő Liga, majd később az Országos Gyermekvédelmi Központ megalakulását követő világháborúk alaposan szétzilálták az országot, újabb problémákkal kellett szembenézni.[1]
A második világháborút követő érában a hazai gyermekvédelem kérdései háttérbe szorultak, elmélyítve mindazon problémákat, amelyek azután tömegesen kerültek felszínre a nyolcvanas években. S bár a rendszerváltás után a magyar jogrendszer alaposan átformálódott, a gyermekvédelem intézményrendszerének sürgető átalakítása fáziskésésben volt. Az 1986-os Csjt.-novella ugyanis jócskán megváltoztatta a gyámhatóságok feladatkörét, mert a veszélyeztetett kiskorúak helyzetének figyelemmel kísérése és a családsegítés a továbbiakban már nem tartozott a kompetenciájába. Megmaradt kizárólag a hatósági munka, ugyanakkor bővült a segélyezési jogkör. A struktúraváltás és az első, kísérleti jelleggel indult Családsegítő Központok felállítása mellett is hézagos maradt azonban a gyermekek védelmének rendszere.[2]
A rendszerváltó törvények között megjelenő, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) sem hozott igazán változást, hiszen bár a problémamegoldás helyi szintű kezelése lehetővé vált, azonban anyagi forrást, szakmai és jogi ismerteket nem biztosított az önkormányzatok számára. 1993-ban a szociális törvény megjelenése már a gyermekvédelmi törvény előkészületének jegyében történt, így ezekkel a kérdésekkel nem is foglalkozott. A szakmának viszont még további négy évet kellett várnia arra, hogy legalább jogi szinten kifejezésre jusson az átfogó gyermekvédelmi reform szándéka.
A Magyar Köztársaság Kormányának 1994-1998 közötti időszakra szóló programja tartalmazta a gyermekek jólétéről, védelméről és jogaik érvényesítéséről szóló törvény megalkotását. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) preambulumában foglaltak szerint az Országgyűlés a jövő nemzedékért érzett felelősségtől vezérelve alkotta meg törvényi szinten azokat a szabályokat, amelyek általános érvényű rendelkezéseket tartalmaznak a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárás során.
A törvény alapvetése a Gyermek jogairól szóló egyezményt kihirdető 1991. évi LXIV. törvény, továbbá az Alaptörvényben meghatározott gyermeki jogok érvényre juttatása, összhangban a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvénnyel (a továbbiakban: Csjt.), valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvénnyel (a továbbiakban: Szoctv.).
A gyermekek védelme egyszerre foglalja magában a jogosultságot és a kötelezettséget. Az Alaptörvény XVI. cikke értelmében minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Az ehhez való jog állami oldalról kötelezettségben nyilvánul meg, hiszen a jogalkotó alaptörvényi szinten deklarálta, hogy a gyermekek védelmét az állam külön intézkedésekkel biztosítja.
A Gyermek jogairól szóló egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) I. Rész 3. cikke kimondja a "gyermek mindenek felett álló érdekét", azaz azt a törvényszerűséget, hogy a gyermek érdeke megelőz minden mást. A gyermekeknek ezt a jogát kell szem előtt tartani minden szervnél, ahol az őket érintő kérdésekben döntenek. Az Egyezmény létrehozását az ENSZ közgyűlés által 1959. november 20-án elfogadott, a gyermek jogairól szóló nyilatkozat alkalmazási gyakorlata alapozta meg.
A Gyvt. és annak végrehajtási rendelete, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) megalkotásával tehát egy hosszan tartó űrt sikerült kitölteni és elkezdődhetett végre az az intézményi reform, amelyet még napjainkban is zajló folyamatként tudunk értékelni.
- 9/10 -
Az Ötv.-t a 2014. évi általános önkormányzati választások napjával hatályon kívül helyező, Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 8. pontja, valamint 23. § (5) bekezdés 11. pontja értelmében a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati, illetve a kerületi önkormányzati feladatok közé tartoznak - többek között - a szociális, gyermekjóléti szolgáltatások és ellátások.
2015. március 1-jétől a hivatkozott önkormányzati feladatok szétválasztásra kerülnek, azaz a Mötv. 13. § (1) bekezdés 8. pontja, valamint 23. § (5) bekezdés 11. pontja csupán a gyermekjóléti szolgáltatásokat és ellátásokat tartalmazza. A Magyarország 2015. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2014. évi XCIX. törvény 111-112. §-a értelmében a Mötv. 13. § (1) bekezdése 8a. ponttal, a 23. § (5) bekezdése 11a. ponttal egészül ki. A módosítás értelmében tehát a közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati, illetve a kerületi önkormányzati feladatok közé tartoznak a szociális szolgáltatások és ellátások, amelyek keretében települési támogatás állapítható meg.
A gyermekvédelmi törvény egyik legnagyobb vívmánya, hogy részletesen és átfogóan foglalkozik a gyermeki jogok védelmével, a gyermekvédelmi rendszerrel és gondoskodással. A törvény ezen feladatok ellátását elsősorban az önkormányzatok feladatává tette, azaz az alapellátások körébe sorolta. A helyi, kerületi önkormányzatok a gyermekjóléti szolgáltatás szervezését gyermekjóléti szolgálat működtetésével biztosítják.
A Gyvt. célja, hogy meghatározza azokat az alapvető szabályokat, amelyek alapján az állam, a helyi önkormányzatok és a gyermekek védelmét ellátó intézmények, személyek - meghatározott ellátásokkal és intézkedésekkel - segítséget tudnak nyújtani a gyermekeknek a törvényben foglalt jogaiknak és érdekeiknek érvényesítéséhez. Deklarált cél továbbá a szülők segítése a kötelességeik teljesítéséhez, a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése, szükség esetén a hiányzó szülői gondoskodás pótlása, valamint a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerült fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedésének az elősegítése.
A gyermekvédelmi rendszer alappillérei:
- a pénzbeli ellátások,
- a személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekjóléti alapellátások,
- a személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekvédelmi szakellátások, valamint
- a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
