Az "ál-atipikus" szerződések közé olyan kontraktusokat sorolunk, amik a megállapodások elnevezése és tartalmának megfogalmazása alapján azt a látszatot keltik, mintha az atipikus szerződésnek néhány csoportismérvének megfelelnének (például az idegen eredetű név; színleg a Ptk. nevesített szerződései közé nem tartoznak; a külföldi gyakorlat szerepe magyarországi meghonosodásukban; a szerződések közös szabályainak alkalmazhatósága; főként gazdálkodó szervezetek közötti tartós jogviszony kialakítására köttetnek); valójában pedig vagy vegyes szerződésnek minősíthetők, vagy valamelyik nevesített szerződésnek feleltethetők meg. Egy szerződés típusának megállapításánál nem a felek által adott elnevezés és a felek szóhasználata a meghatározó, hanem a megállapodás tartalmából és a fogalmi elemeiből kell kiindulni. Ezen kritériumoknak megfelelően végezzük el a disztribútori, a dealeri, az outsourcing- és a befektetési szerződés vázlatos minősítését.
A disztribútori szerződés keretében a disztribútor, beszerzési és értékesítési piacait meghatározott földrajzi területre korlátozva, a gyártótól vásárol, és a neki nyújtott árengedmény fejében a saját nevében és javára megvett terméket forgalmazza, tartós jogviszonyt létrehozó keretszerződés alapján (Vb/01103; DCFR: Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law). A disztribútor szinonimájaként használják az importőr, a viszonteladó, az értékesítő és a márkakereskedő kifejezéseket is. [4/2009. (III. 17.) EüM rendelet; 104/2007.VJ; 81/2006.VJ; 26/2006.VJ; 21/2006.VJ; 154/2004.VJ; 60/2004.VJ; VEF 2007.2.; BDT 2007. 1533.]. A disztribútori szerződés tehát adott termék megvásárlására és eladására vonatkozik, tehát a Ptk.-beli adásvételi szerződéssel (illetve adásvételi láncolattal) azonosítható. A disztribútor pedig kereskedő, aki tevékenységi profiljának megfelelő áruk vételével és eladásával foglalkozik üzletszerűen.1
A dealeri szerződés tartalma egyrészt megegyezhet a disztribútori szerződés lényegi sajátosságával: márkakereskedői tevékenységre [az Európai Elsőfokú Bíróság ítélete a Fiatagri UK Ltd és New Holland Ford Ltd kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyében (T-34/92.); az Európai Elsőfokú Bíróság ítélete a John Deere Ltd kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyében (T-35/92.), 51/2005. VJ; 292/1996. VJ; 24/1995. VJ] és viszonteladás végzésére (26/2006. VJ; 2/2003. VJ) is irányulhat. Másrészt a dealeri szerződést köthetik egyszerre bizományosi/ügynöki és értékesítési tartalmú jogviszonyra is (5/2004. VJ). Harmadrészt előfordul az is, hogy a dealer a gyártótól megvásárolja a terméket, és erre szállítási szerződést köt a fogyasztóval (1998/150. Adózási kérdés). Ezek szerint a dealeri szerződés vagy adásvételi szerződéseket, vagy bizományosi, illetve önálló kereskedelmi ügynöki szerződéssel vegyes adásvételt (melybe még esetlegesen letéti elemek is kombinálódhatnak), vagy adásvétellel vegyes halasztott adásvételt takar.
Az outsourcing-szerződés létesítésére akkor kerül sor, ha egy gazdálkodó szervezet egy szolgáltatás (tevékenységi terület) egészét vagy nagy részét egy tulajdonosi és vezetési szempontból is független külső vállalkozóra bízza az esetlegesen meglévő belső kapacitásai lebontása mellett. A kiszervezés oka a költségcsökkentés, célja a működési hatékonyságának növelése, a főtevékenységre koncentrálás és a magasabb kiszolgálási szint elérése lehet. Az outsourcing-szerződés köthető feldolgozás-kihelyezésre, alkalmazásszolgáltatásra, alkalmazás-menedzsmentre, rendszer-infrastruktúra kihelyezésre, infrastruktúra-kihelyezésre, rendszerkihelyezésre, üzletfolyamat-kihelyezésre, üzleti stratégiai kihelyezésre etc. (87/2006. VJ; 176/2005. VJ; 40/2005. VJ; 15/2003. VJ; 98/2002. VJ; 167/2001. VJ). Véleményünk szerint az outsourcing-szerződés egy megbízással vegyes vállalkozási szerződésnek minősíthető: az egyik oldalon az utasítási és ellenőrzési jog, a másik oldalon a gondos eljárásra törekvés a rábízott ügy ellátása során hordozza a megbízási elemet, a vállalkozási jelleg pedig a szolgáltatásnyújtásban (a munkával elérhető más eredmény létrehozásában) lelhető fel.2
A befektetési szerződések hátterében mindig meghatározott gazdasági cél húzódik meg: megtakarításra, többletbevételre, vagy haszonszerzésre törekvés; azonban a szerződő felek gazdasági szándéka a legkülönbözőbb típusú szerződésekkel érhető el. (BH 2007.17.), és jogi szempontból annak van jelentősége, hogy azt milyen jogi formában, milyen nevesített szerződés keretében bonyolítják (BDT 2001. 398.). Egyetértünk Harsányi Gyöngyivel3 abban, hogy különbséget kell tennünk a szerződések között a tekintetben, hogy a befektetési célú műveletet a befektető személyesen végzi-e, vagy e műveletek lebonyolítását szakosodott vállalkozással végezteti-e. Amennyiben "személyes befektetésre" kerül sor, akkor "befektetési célú" szerződésről - mint nevesített, önálló (sui generis) szerződéstípusról - jogi értelemben nem beszélhetünk: a gazdasági szándék létező szerződéstípusokban realizálódik, úgy, mint kölcsönszerződésben/betéti szerződésben/értékpapír ügyletekben /tőzsdei ügyletekben /adásvételi szerződésben/biztosítási szerződésben/társasági részesedésszerzésben etc. (Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20 057/2005.). Ha a megállapodásnak specializálódott vállalkozás által nyújtott befektetési szolgáltatás a közvetlen tárgya, akkor álláspontunk szerint egy típuskombinációs vegyes szerződésről van szó: megbízási (utasítás, ellenőrzés, gondos eljárás, portfoliókezelés, számlavezetés), bizományosi/önálló kereskedelmi ügynöki -ezen belül is árutőzsdei, értékpapír befektetési, ingatlanközvetítő, lakástakarékpénztári és biztosítási ügynök jöhet szóba - (ügyletközvetítés/-kötés) és letéti (átadott pénz/értékpapír megőrzése) jelleg jelenik meg benne. ■
JEGYZETEK
1 Erre vonatkozóan lásd még: Ujlaki László "A disztribútor szerződés fogalmának értelmezése" (Gazdaság és Jog; 2002/6.; 25- 26. pp.).
2 Az outsourcinggal kapcsolatban részletesen lásd: Sziebig Péter "Kiszervezve; Elmélet és gyakorlat az IT-outsourcingban" (IT-Business Source Books; Vogel Burda Communications Kft.; Bp.; 2006.)
3 Harsányi Gyöngyi "Befektetési jellegű szerződések kötelmi jogi elemzése" (Gazdaság és Jog; 1997/3.; 3-6. pp.)
Visszaugrás
