1. A római jog és a modern civilisztika jeles művelője, Schwarz Gusztáv 1858. január 1-jén született Pesten. Tanulmányait a budapesti királyi tudományegyetem jog- és államtudományi karán végezte. A jog- és államtudomány doktorává 1882. április 1-jén avatták. 1883-ban több külföldi, így a bécsi, a lipcsei és a hallei egyetemen is folytat jogi tanulmányokat. A legtöbb időt, egy évet a göttingeni egyetemen tölti,[1] ahol 1883 áprilisa és 1884 áprilisa között tartózkodik. 1884-től ügyvédi praxist folytat Budapesten. Említést érdemel, hogy már gyakorló jogászként, ügyvédként is síkraszáll a magyar magánjog kodifikációja mellett. 1885-től, a habilitációt követően, a római jog magántanára. 1892-ben a római jog rendkívüli tanára és 1894-ben pedig ugyanennek a tárgynak rendes tanára lesz a budapesti tudományegyetemen. Feltétlenül említést érdemel az a ma már feledésbe merült tény, hogy 1902-ben az ő kezdeményezésére kerül sor a budapesti tudományegyetemen a jogi kari könyvtár alapítására.
A múlt század végén jelentősen megnövekszik a budapesti tudományegyetem - az egyetem Pázmány Péter nevét csak 1921-ben veszi fel - jogés államtudományi karára beiratkozott hallgatók száma. Erre tekintettel szükségessé válik a tanszékek számának növelése. Így a római jog, hasonlóan a jogtörténethez, 1894-ben harmadik tanszéket kap. Hoffmann Pál és Vécsey Tamás - aki 1887-ben alapítja a jogi karon az első, római jogi szemináriumot[2] - mellett még Schwarz Gusztáv is (1884-1900 között) oktatja a karon a római jogot, mint az egyik római jogi tanszék ordinariusa. Ugyanebben az esztendőben kap rendkívüli tanári kinevezést Szentmiklósi (Kajuch) Márton is, aki 1902-ben lesz a kar nyilvános rendes tanára. Szentmiklósit akkor nevezik ki professzornak, amikor Schwarz Gusztáv római jogi tanszéke megüresedik, mivel átmegy a kereskedelmi- és váltójogi tanszékre.
Schwarz Gusztáv 1900 és 1902 között a kereskedelmi és váltójogot az időközben államtitkári kinevezést nyert Nagy Ferenc távollétében mint feljogosított előadó adja elő, s az ezekre a tárgyakra kiterjedő venia legendije a későbbiekben is megmarad. Vécsey Tamás 1912-ben bekövetkezett halálát követően is megtartotta a kereskedelmi- és váltójogi katedrát. A kereskedelmi- és váltójog előadása mellett - a római jogi diszciplinák köréből - egyedül a pandektajog előadását vállalta. A római jog nyilvános rendes tanára volt még ebben az időszakban Szentmiklósi (Kajuch) Márton is. Szászy-Schwarz mellett Helle Károly, aki az 1912/1913. évi tanévben Kolozsváron a kereskedelmi- és a váltójog tanára, oktatta az Institutiókat, mint főkollégiumot 1912-től egészen 1920-ban bekövetkezett haláláig.
Kimagasló jelentőségű tudományos tevékenysége a civilisztika szinte egész területét átfogja. Tudományos munkássága elismeréseként 1911-ben magyar nemességet kapott, ettől kezdve használja a Szászy-Schwarz vezetéknevet. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja két évvel halála előtt, 1918 májusában lett. 1920. április 20-án hunyt el Budapesten. Bár a szó valódi értelmében vett iskola teremtésére nem volt módja, jeles tanítványai között találjuk Marton Gézát és Szladits Károlyt.
2. Szászy-Schwarz Gusztáv már 1883-ban kritikailag említette, hogy Hoffmann Pál[3] több kiadást megért Institutiói ugyan sokat adnak a jogtörténetből, de a legszükségesebbet sem a jogdogmatikából, márpedig hivatásunk "elsősorban jogászt képezni s nem ódondászt". Szerinte a civiljogi tanulmányok eredménytelenségének oka többek között a történeti elem túlsúlya, pedig "...a magánjog dogmatikája ... be- vagy be nem vallottan minden tudományos jogrendszerben a római: a római jog a magánjogi studium per eminentiam". És mindjárt példára is hivatkozik Hoffmann tankönyvéből: "... míg a manap merőben impraktikus sponsio, nexum, stipulatio és literálkontraktusról huszonhárom lapon értekezik, addig a tévedés, feltétel tanainak egy-egy fél lapot, az interesse-nek - Jhering szerint a magánjog legnehezebb részének - alig egy lapot szentel. Pedig mit a mi tanulónknak a sponsio és stipulatio, mit
- 441/442 -
neki a római argentáriusok könyvtartásának, a codices accepti et expensi legbehatóbb ismerete, ha megvonjuk tőle azt, mire a jogásznak, praktikus hivatásánál fogva, elsősorban szüksége van - ő mindennapi kenyeret kíván, és mi történeti márványt nyújtunk." E historikus iránnyal szemben a modern jog alapját képező pandektisztikának, vagy más kifejezéssel pandektajogtudománynak volt Magyarországon lelkes művelője Szászy-Schwarz Gusztáv. Az ő lendületes dikciójú szavai szerint a modern jogra való kihatásában, azaz "mai érvényében" kell bemutatni a római jogot. Ez a glosszátorok óta századokon át módosított, transzformált "keverékjog" a tiszta római jog szempontjából azért fontos, "mert így tesszük próbára, mi volt a római jogban a múlté s mi maradandó értékű". Capito, vagy akár Julianus és Celsus idején ismert jogtól: "Reá nem ismerne Africanus és Tribonianus fejét rázná, ha látná, mily elméleteket hozunk ki az ő Corpus Jurisából... (amely) nem koporsója volt a római jognak, hanem a későbbi korok jogának bölcsője".
Szászy-Schwarz tisztában volt tehát azzal és nem is vonta kétségbe, hogy a pandektaelmélet "nagyrészben csak kiindulási pontját bírja a római jogban, eredményében azonban jórészben a magánjog... általános elméletévé szélesbült", s "ennyiben nem annyira a római jognak, mint általában a magánjognak... római jogi alapú dogmatikája". S amikor kiemeli, hogy a római jogászok nem voltak dogmatikusok a szó XX. századbeli értelmében, nagyságuk "nem a fogalmi absztrakciók erejében és tisztaságában (hanem)... a konkrét eset szemléletében, jogi tartalmának biztos felismerésében és megítélésében" állott, s hogy definícióik, beosztásaik és "rendszerítéseik" már nem tarthatók fenn, félre nem érthető nyíltsággal világosan megmondja: "Másfelől a mai dogmatikusok bizonyos alapfogalmai - pl. az alanyi jog, a jogalany, a jogügylet, a jog és igény közti viszony stb. - a római dogmatika előtt még ismeretlenek voltak." Hasonlóan másutt is, például a "Régi és új birtokjog" című tanulmányában, ahol a traditio possessionis-szal kapcsolatosan megjegyzi: igaz, hogy a római jogtudósok az egyoldalú occupatio és a kétoldalú traditio tényállása között a különbséget nem említik meg, "ám e római jog dogmatikája nem a rómaiak elméletét adja vissza, hanem a rómaiak jogát, amelynek elméletét mi a ránk hagyott anyagból önállóan építjük fel." Más helyen is ilyen tónusban ír a pandekta-kézikönyvekről: "Ulpianus, ha ma sírjából feltámadna, bámészan forgatná Windscheid kézikönyvének 'általános részét', és talán annyit sem értene belőle, mint egy kezdő jogász. Amit a német doktrína - állítólag római jogi alapon - az alanyi jogról, a jogügyletről, a jog és igény közötti viszonyról, az anyagi perjogról stb. rendszerbe foglalt, az a német szellem terméke tetőtől talpig és nem kevésbé német jog azért, mivelhogy a német géniusznak a latin Corpus Juris volt kezében akkor, amikor kieszelte".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
