A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról szóló 2020. évi CXIX. törvény (Pp. Novella) több ponton érdemben módosította a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényt (Pp.).
Jelen tanulmány célja a legfontosabb változtatások elemzése, reflektálva a korábban hatályos rendelkezésekre és az annak alapján kialakult ítélkezési gyakorlatra is. Ennek keretében törekedtem a felmerülő jogértelmezési problémákat azonosítani a lehetséges válaszlehetőségekkel együtt, minden esetben állást foglalva az általam helyesnek tartott megoldás mellett.
Így a II. fejezetben a perindítás szakát érintő változtatásokat tekintem át, a III. fejezetben a perfelvételi szakot - kiemelten az előkészítő irat megváltozott szerepét - mutatom be, míg a IV. fejezetben az érdemi tárgyalási szak főbb nóvumait vizsgálom.
Szükségesnek tartom rögzíteni, hogy munkám során - figyelemmel az Alaptörvény 28. cikkében írt értelmezési szabályra - kiindulópontként tekintettem arra a jogalkotói célkitűzésre, amely szerint a módosítás "célja, hogy megkönnyítse a jogkeresők bírósághoz fordulása jogának gyakorlását úgy, hogy a tervezett változtatások mellett is biztosíthatók maradjanak a koncentrált per feltételei, fennmaradjanak az osztott perszerkezet előnyei és a felek önrendelkezési joga is messzemenően érvényesüljön."[1]
Álláspontom szerint a Pp. Novella egyik, ha nem a legfőbb újítása, hogy alapvetően átalakítja a keresetlevéllel szemben támasztott tartalmi követelményeket, és ezzel párhuzamosan a keresetlevél visszautasításának szabályrendszerét, e körben alapvetően a Kúria Joggyakorlat-elemző csoportjának véleményre támaszkodva.
a) A novelláris módosítás eredményeként a határozott kereseti kérelem továbbra is tartalmi eleme lesz a keresetlevélnek, azonban a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontja terminológiájában visszatér a korábbi perrendtartás kifejezésmódjához [a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 121. (1) bekezdés e) pont], így a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet. A változtatással a jogalkotó azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy a keresetlevél érdemi részében a kereseti kérelem feltüntetése megfelelő, ha a felperes megjelöli azt, hogy milyen döntést kér a bíróságtól.[2] Ezzel összhangban áll a Joggyakorlat-elemző csoport következtetése is, amely szerint: "kereseti kérelem akkor egyértelmű, ha abból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes milyen jogvédelmet kér a bíróságtól (azaz megállapítást, marasztalást vagy jogalakítást). Erre figyelemmel az egyértelműség az anyagi jogi rendelkezésekre vetítve értelmezhető: a kereseti kérelem alapján nem lehet bizonytalan az, hogy a kérelem milyen jogkövetkezmény kiváltását célozza."[3]
Azaz a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontjával a jogalkotó egyértelművé kívánta tenni, hogy "a Pp. nem vár el többet a petitum tekintetében, mint az 1952. évi Pp."[4] Megjegyzendő, hogy az ítélkezési gyakorlat korábban is akként értelmezte a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontjában szereplő "ítéleti rendelkezésre irányuló" fordulatot, miszerint: "[a] jogalkotó szándéka és a következetes bírói gyakorlat szerint a kereseti kérelemnek határozottnak, egyértelműnek és végrehajthatónak kell lennie. Ez nem jelenti azt, hogy a kívánt ítélet tartalmával megegyező szabatos szövegezésű kell legyen a petitum, azonban abból egyértelműen meghatározható kell, hogy legyen a bíróság vizsgálati és döntési jogköre, valamint a rendelkező rész joghatást kiváltó tartalma" [BDT 2020.4232. [17] bekezdés].
b) 2021. január 1. napjától általánosságban mellőzésre került a keresetlevél záró részében [Pp. 170. § (3) bekezdés] megkövetelt tartalmi elemek közül a jogszabályhely - mint adminisztrációs terhet növelő tartalmi elem[5] - feltüntetése. A teljesség érdekében: ugyanezen elv alapján az írásbeli ellenkérelem [Pp. 199. § (2) bekezdés aa) alpont] és a fellebbezés tartalmi elemei között [Pp. 371. § (1) bekezdés d) pont] sem szerepel a továbbiakban a jogszabályhely feltüntetése.
Érdemi változtatás a Pp. 170. § (3) bekezdés d) pontja, amely szerint a záró részben a közhiteles nyilvántartásból elérhető azonosító adat hiányában a nem természetes személy fél perbeli jogképességét alátámasztó adatokat kell feltüntetni. Ezzel egyidejűleg a Pp. 112. §-a rögzíti, hogy a természetes és a nem természetes személyek a Pp. sze-
- 273/274 -
rinti azonosító adatainak közlése esetén is érvényesül az a szabály, amely szerint a bíróság nem kérheti a féltől olyan azonosító vagy egyéb adat igazolását, amelyet az érintett szerv az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényben előírt kötelezettsége alapján közzétett, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak kell tartalmaznia.
A Pp. 112. §-ának módosított rendelkezése azonban az alábbi jogértelmezési kérdést veti fel: a felperes által megjelölt természetes személy alperes lakóhelyére [Pp. 170. § (1) bekezdés b) pontja alapján kötelező tartalmi elem] a keresetet nem lehet szabályszerűen kézbesíteni 2020. december 31. napjáig, ez esetben a bíróság felhívta a felperest, hogy jelentse be az alperes ismert egyéb elérhetőségét (elérhetőségi címét), ennek hiányában pedig valószínűsítse [Pp. 144. § (2) bekezdés], hogy az alperes ismeretlen helyen tartózkodik és nyilatkozzék, kívánja-e a keresetlevél hirdetményi kézbesítését [Pp. 144. § (1) bekezdés a) pont], az eljárás szünetelésének terhével [Pp. 121. § (1) bekezdés f) pont].
A jövőben azonban kérdéses, hogy a fenti eljárásrend helyes-e. A Pp. 112. §-ának utolsó mondata alapján vajon felhívhatja-e a bíróság a felperest az alperes elérhetőségének bejelentésére, hiszen az alperes elérhetőségét - amely lehet a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (Nytv.) 1. § (1) bekezdése alapján lakcím vagy értesítési cím - a polgárok személyi, lakcím és értesítési cím adatait tartalmazó nyilvántartás közhitelesen tartalmazza [Nytv. 3. § (1) bekezdés].
Az Nytv. 5. § (4) bekezdése alapján a polgár lakcíme a lakóhelye vagy a tartózkodási helye, míg az értesítési cím: az a cím (címhely, postafiók vagy postai szolgáltató hely), amelyet kapcsolattartásra szolgáló elérhetősége céljából a lakcímén kívül a polgár bejelentett [Nytv. 5. § (5) bekezdés]. Véleményem szerint a "értesítési cím" megfeleltethető a Pp. 7. § (1) bekezdés 3. pontjában szereplő "kézbesítési cím" fordulatnak.
Mindez azért kiemelendő, mert ez alátámaszthatja azt, hogy a természetes személyek esetén a féllel történő kapcsolatfelvételhez elengedhetetlenül szükséges elérhetőségi adatokat (értve ezalatt a polgári perjog terminológiája szerint: lakóhely, tartózkodási hely, kézbesítési cím) egy jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartás rögzíti. Ezzel összhangban az Nytv. 1. § (2) bekezdése külön is kiemeli, hogy a nyilvántartás azokat az alapvető személyi, lakcím és értesítési cím adatokat tartalmazza, amelyek az igazságszolgáltatási szervek törvényen alapuló adatigényeinek kielégítéséhez szükségesek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
