https://doi.org/10.59851/mj.72.01.1
Napjainkban egyre fokozódó figyelmet kapnak a környezetre és az éghajlatra negatív hatást gyakorló vállalati gyakorlatok. Emiatt a klímatudatos befektetők körében világszerte népszerűvé vált, hogy akár peres úton is alakítsák a társaságok klímavédelmi politikáját, és érvényre juttassák az általuk fontosnak vélt célkitűzéseket. Az igényérvényesítés alapjául alapvetően a társasági jogi és értékpapírjogi rendelkezések szolgálhatnak. Tanulmányunkban azt járjuk körbe, hogy Magyarországon milyen esélyei lennének a hasonló pereknek.
Kulcsszavak: befektetés; klímavédelem; környezetvédelem; klímaper; befektetői igényérvényesítés; társasági jogi igényérvényesítés; értékpapírjogi igényérvényesítés
Nowadays, there is increasing attention on corporate practices that negatively impact the environment and climate. As a result, climateconscious investors worldwide have become more likely to advocate for the shaping of corporate climate protection policies, sometimes through legal action, to enforce goals they consider important. Corporate and securities law provisions can primarily serve as the basis for enforcing these demands. In our study, we explore the potential for similar lawsuits in Hungary.
Keywords: investment; climate protection; environmental protection; climate litigation; enforcement of investor claims; enforcement of corporate claims; enforcement of securities claims
Az utóbbi években világszerte megélénkült a klímaváltozás elleni küzdelem jogi frontja: mind a kormányzatok és az állami szervek, mind a magánvállalatok és egyéb piaci szereplők rendszeresen szembesülnek olyan bírósági keresetekkel, melyeket klímatudatos csoportok és környezetvédelmi aktivisták indítanak, lényegében progresszívabb klímavédelmi intézkedések, a klímaváltozással szembeni határozottabb fellépés és a környezet, illetve a jövő nemzedékek iránti nagyobb felelősségvállalás kiharcolásának céljából.
A klímaperek típusainak több csoportosítása lehetséges. Jogpolitikai nézőpontból azonban három fő típus különböztethető meg:
- A közjogi szabályozási klímaperek, melyekkel az igénylők az állam magatartását kívánják befolyásolni - akár azzal, hogy a jogalkotót hatékonyabb klímavédelmi politikák elfogadására szorítják (például a hatályos jogszabályok alkotmánybíróság előtti megtámadásával), akár azzal, hogy a már elfogadott klímavédelmi jogszabályok minél hatékonyabb alkalmazását kényszerítik ki (például közigazgatási perek útján);
- Reparációs klímaperek, melyekben az igénylők a gazdasági szereplők magatartását kívánják befolyásolni - leginkább az externáliák internalizálása révén, vagyis azzal, hogy magánjogi (tipikusan szerződésen kívüli károkozási) jogalapon a klímaváltozás bizonyos nagy szennyezőknek betudható hatásai által okozott közösségi vagy egyéni károk megtérítését kérik;
- A harmadik kategóriát önszabályozási klímapereknek hívhatjuk. Ezek a reparációs klímaperekre hasonlítanak annyiban, hogy magánjogi jogalapon indulnak, és mind az igényérvényesítő felperes, mind az alperes magánszemély, illetve társaság. Ugyanakkor a közjogi szabályozási klímaperek jegyeit viselik magukon annyiban, hogy elsődleges céljuk egy olyan szervezet magatartásának befolyásolása, melyben maga az igényérvényesítő is tagsággal vagy érdekeltséggel rendelkezik. Ebben a tanulmányban az önszabályozási klímapereket vizsgáljuk meg közelebbről.
Jogi és ténybeli alapjuk tekintetében az önszabályozási klímaperek változatos képet mutatnak. Ahogy az alábbiakban látni fogjuk, jogalapjuk a tájékoztatáshoz való jog kikényszerítésétől kezdve a vállalati döntések jogszabályba ütközés miatti megtámadásán keresztül a kártérítési igények érvényesítéséig terjed. Mint minden részvételi jellegű jogintézmény, ezek szerint az önszabályozási klímaperek is három pilléren nyugszanak: információhoz jutás, beleszólási jog és jogorvoslat. Ez a három pillér egymást támogatja, és logikus rendszert képez, ideáltípusa az Aarhusi Egyezmény.[2] Anyagi jogi szempontból természetesen további csoportosítás is lehetséges aszerint, hogy a klímaper tételes környezet- vagy klímavédelmi jogszabályra, alkotmányos alapelvre vagy nemzetközi emberi jogi szabályra hivatkozik.[3]
Az önszabályozási klímaperek ténybeli alapja, ha lehet, még sokrétűbb. Némelyikük azon az alapon támadja a vállalati döntéseket, hogy azok az elsődleges, természeti klímakockázatokat nem veszik figyelembe - más esetekben azonban hangsúlyosabban jelennek meg az érvelésben a "másodlagos" kockázatok, vagyis azok a várható negatív hatások, melyekkel az egyre markánsabb klímapolitikai intézkedések fenyegetik a jelentős széndioxid-kibocsátókat. Az utóbbi esetben az önszabályozási klímaperek végső soron a markáns klímapolitika szolgálatában állnak, hiszen a kormányzat által megfogalmazott ambiciózus
- 1/2 -
klímacéloknak a vállalatok által minél teljesebb körű figyelembevételét és megvalósítását igyekeznek a magánszférán belüli eszközökkel kikényszeríteni.
Mivel klímavédelmi szempontból jelentős hatást a rendelkezésükre álló tőke és az általuk végzett gazdasági tevékenység folytán elsősorban a gazdasági társaságok tudnak kifejteni, az önszabályozási klímaperek által befolyásolandó szervezet tipikusan olyan gazdasági társaság, melyben a felperes közvetlen részesedéssel vagy más befektetéssel rendelkezik, illetve olyan egyéb entitás, melynek közvetítésével a felperes ilyen gazdasági társaságokba fektet be. Az első kategóriába elvileg a gazdasági társaságok valamennyi formája beletartozhat, gyakorlati okokból azonban elsősorban a részvénytársaságnak, azon belül is a nyilvánosan működő részvénytársaságnak van jelentősége:
- Egyrészt a jelentős szennyezők nagyobb tőkeigényét tipikusan részvénykibocsátással biztosítják, így az ilyen vállalatok - különösen anyavállalati szinten - gyakran ebben a formában működnek;
- Másrészt, bár jelentős szennyezők ennek ellenére működhetnek zártkörűen is - például kft. vagy zrt. formájában -, ezen működési formák személyegyesítő jellege valószínűtlenné teszi, hogy bármely tagjuk klímapert indítson a társaság működésével kapcsolatban. A zártkörű működés feltételez legalább egy kezdeti egyetértést a tagok között a társaság üzletpolitikájával kapcsolatban, ezért már azt is nehéz elképzelni, hogy egy kifejezetten klímatudatos befektető taggá váljon egy zártkörűen működő jelentős széndioxid-kibocsátóban. Az egyetértés később természetesen megbomolhat, és a társaság tagjai között nem is ritkák a társaság üzletpolitikájával kapcsolatos jogviták, az azonban valószínűtlen, hogy valamely tag kifejezetten egy klímapolitikai cél - ne pedig saját üzleti elképzeléseinek - érvényre juttatásáért indítson pert;
- Harmadrészt a zártkörűen működő gazdasági társaságok üzleti titkaik megőrzése érdekében tipikusan a nyilvánosság kizárásával, választottbírósági úton rendezik belső jogvitáikat, így a klímaperek egyik fő motívuma - a nyilvánosság általi nyomásgyakorlás - nem juthat érvényre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
