https://doi.org/10.59851/mj.72.01.1
Napjainkban egyre fokozódó figyelmet kapnak a környezetre és az éghajlatra negatív hatást gyakorló vállalati gyakorlatok. Emiatt a klímatudatos befektetők körében világszerte népszerűvé vált, hogy akár peres úton is alakítsák a társaságok klímavédelmi politikáját, és érvényre juttassák az általuk fontosnak vélt célkitűzéseket. Az igényérvényesítés alapjául alapvetően a társasági jogi és értékpapírjogi rendelkezések szolgálhatnak. Tanulmányunkban azt járjuk körbe, hogy Magyarországon milyen esélyei lennének a hasonló pereknek.
Kulcsszavak: befektetés; klímavédelem; környezetvédelem; klímaper; befektetői igényérvényesítés; társasági jogi igényérvényesítés; értékpapírjogi igényérvényesítés
Az utóbbi években világszerte megélénkült a klímaváltozás elleni küzdelem jogi frontja: mind a kormányzatok és az állami szervek, mind a magánvállalatok és egyéb piaci szereplők rendszeresen szembesülnek olyan bírósági keresetekkel, melyeket klímatudatos csoportok és környezetvédelmi aktivisták indítanak, lényegében progresszívabb klímavédelmi intézkedések, a klímaváltozással szembeni határozottabb fellépés és a környezet, illetve a jövő nemzedékek iránti nagyobb felelősségvállalás kiharcolásának céljából.
A klímaperek típusainak több csoportosítása lehetséges. Jogpolitikai nézőpontból azonban három fő típus különböztethető meg:
- A közjogi szabályozási klímaperek, melyekkel az igénylők az állam magatartását kívánják befolyásolni - akár azzal, hogy a jogalkotót hatékonyabb klímavédelmi politikák elfogadására szorítják (például a hatályos jogszabályok alkotmánybíróság előtti megtámadásával), akár azzal, hogy a már elfogadott klímavédelmi jogszabályok minél hatékonyabb alkalmazását kényszerítik ki (például közigazgatási perek útján);
- Reparációs klímaperek, melyekben az igénylők a gazdasági szereplők magatartását kívánják befolyásolni - leginkább az externáliák internalizálása révén, vagyis azzal, hogy magánjogi (tipikusan szerződésen kívüli károkozási) jogalapon a klímaváltozás bizonyos nagy szennyezőknek betudható hatásai által okozott közösségi vagy egyéni károk megtérítését kérik;
- A harmadik kategóriát önszabályozási klímapereknek hívhatjuk. Ezek a reparációs klímaperekre hasonlítanak annyiban, hogy magánjogi jogalapon indulnak, és mind az igényérvényesítő felperes, mind az alperes magánszemély, illetve társaság. Ugyanakkor a közjogi szabályozási klímaperek jegyeit viselik magukon annyiban, hogy elsődleges céljuk egy olyan szervezet magatartásának befolyásolása, melyben maga az igényérvényesítő is tagsággal vagy érdekeltséggel rendelkezik. Ebben a tanulmányban az önszabályozási klímapereket vizsgáljuk meg közelebbről.
Jogi és ténybeli alapjuk tekintetében az önszabályozási klímaperek változatos képet mutatnak. Ahogy az alábbiakban látni fogjuk, jogalapjuk a tájékoztatáshoz való jog kikényszerítésétől kezdve a vállalati döntések jogszabályba ütközés miatti megtámadásán keresztül a kártérítési igények érvényesítéséig terjed. Mint minden részvételi jellegű jogintézmény, ezek szerint az önszabályozási klímaperek is három pilléren nyugszanak: információhoz jutás, beleszólási jog és jogorvoslat. Ez a három pillér egymást támogatja, és logikus rendszert képez, ideáltípusa az Aarhusi Egyezmény.[2] Anyagi jogi szempontból természetesen további csoportosítás is lehetséges aszerint, hogy a klímaper tételes környezet- vagy klímavédelmi jogszabályra, alkotmányos alapelvre vagy nemzetközi emberi jogi szabályra hivatkozik.[3]
Az önszabályozási klímaperek ténybeli alapja, ha lehet, még sokrétűbb. Némelyikük azon az alapon támadja a vállalati döntéseket, hogy azok az elsődleges, természeti klímakockázatokat nem veszik figyelembe - más esetekben azonban hangsúlyosabban jelennek meg az érvelésben a "másodlagos" kockázatok, vagyis azok a várható negatív hatások, melyekkel az egyre markánsabb klímapolitikai intézkedések fenyegetik a jelentős széndioxid-kibocsátókat. Az utóbbi esetben az önszabályozási klímaperek végső soron a markáns klímapolitika szolgálatában állnak, hiszen a kormányzat által megfogalmazott ambiciózus
- 1/2 -
klímacéloknak a vállalatok által minél teljesebb körű figyelembevételét és megvalósítását igyekeznek a magánszférán belüli eszközökkel kikényszeríteni.
Mivel klímavédelmi szempontból jelentős hatást a rendelkezésükre álló tőke és az általuk végzett gazdasági tevékenység folytán elsősorban a gazdasági társaságok tudnak kifejteni, az önszabályozási klímaperek által befolyásolandó szervezet tipikusan olyan gazdasági társaság, melyben a felperes közvetlen részesedéssel vagy más befektetéssel rendelkezik, illetve olyan egyéb entitás, melynek közvetítésével a felperes ilyen gazdasági társaságokba fektet be. Az első kategóriába elvileg a gazdasági társaságok valamennyi formája beletartozhat, gyakorlati okokból azonban elsősorban a részvénytársaságnak, azon belül is a nyilvánosan működő részvénytársaságnak van jelentősége:
- Egyrészt a jelentős szennyezők nagyobb tőkeigényét tipikusan részvénykibocsátással biztosítják, így az ilyen vállalatok - különösen anyavállalati szinten - gyakran ebben a formában működnek;
- Másrészt, bár jelentős szennyezők ennek ellenére működhetnek zártkörűen is - például kft. vagy zrt. formájában -, ezen működési formák személyegyesítő jellege valószínűtlenné teszi, hogy bármely tagjuk klímapert indítson a társaság működésével kapcsolatban. A zártkörű működés feltételez legalább egy kezdeti egyetértést a tagok között a társaság üzletpolitikájával kapcsolatban, ezért már azt is nehéz elképzelni, hogy egy kifejezetten klímatudatos befektető taggá váljon egy zártkörűen működő jelentős széndioxid-kibocsátóban. Az egyetértés később természetesen megbomolhat, és a társaság tagjai között nem is ritkák a társaság üzletpolitikájával kapcsolatos jogviták, az azonban valószínűtlen, hogy valamely tag kifejezetten egy klímapolitikai cél - ne pedig saját üzleti elképzeléseinek - érvényre juttatásáért indítson pert;
- Harmadrészt a zártkörűen működő gazdasági társaságok üzleti titkaik megőrzése érdekében tipikusan a nyilvánosság kizárásával, választottbírósági úton rendezik belső jogvitáikat, így a klímaperek egyik fő motívuma - a nyilvánosság általi nyomásgyakorlás - nem juthat érvényre.
Nyilvánosan működő részvénytársaságban ezzel szemben a részvény megvásárlásával bárki taggá válhat, ami egyben a társaság üzletpolitikájának meghatározásában való részvétel jogának megszerzését is jelenti. Ez a klímaperek perspektívájából nézve jelentős előny, hiszen lehetővé teszi akár a stratégiai részvényszerzést is, vagyis hogy egy klímatudatos befektető kifejezetten az általa követett klímacélok kikényszerítése, netán egyenesen klímaper indítása végett vásároljon részesedést egy jelentős széndioxid-kibocsátóban.
Egy részvénytársasági formában működő jelentős széndioxid-kibocsátóba való befektetés nemcsak részvényvásárlással történhet. A társaságok olykor kötvényt bocsátanak ki, mely a részvényhez hasonlóan tőkebevonásra irányul, attól eltérően azonban nem biztosít a jegyző számára tagi jogokat. A kötvény megvásárlója pusztán befektetésének értékére és annak előre meghatározott hozamára tarthat igényt. Hasonló a helyzet a részvénytársaságokba való közvetett befektetést lehetővé tevő befektetési jegyekkel. Ezek megvásárlásával a befektető egy befektetési alapban szerez részesedést, a befektetési döntéseket azonban az alapkezelő hozza, és az ennek keretében megszerzett vállalati részesedésekkel kapcsolatos tagi jogokat is az alapkezelő gyakorolja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
