Az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény elfogadásának 30. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencián[1] a többi között egy rendkívül nagy hatású és magas érzelmi hőfokú ülésre került sor a Gyermekek jogai a biotechnológia korában címmel. Asszisztált reprodukciós eljárás vagy béranya segítségével született, ma már felnőtt emberek mesélték el saját élettörténetüket és beszéltek súlyos frusztrációikról, traumáikról a többnyire tisztázhatatlan származásukkal, az ezzel összefüggő titkokkal és nehézségekkel összefüggésben.
Erőteljesen sürgették sokadszor, hogy szűnjön meg az eljárás és a különböző szereplők titkos, illetve anonim jellege. Követelésük szerint a jogalkotó tegye lehetővé, hogy minden ilyen módon született gyerek férjen hozzá az identitását biztosító információkhoz, arra vonatkozóan is, ki volt esetükben a donor, a béranya, kik a közelebbi, távolabbi rokonaik.
A sokszor szenvedélyes és erős érzelmi töltésű személyes beszámolók minden résztvevő számára világossá tették, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell, hiszen az érintettek esetében nem egyszerűen arról van szó, hogy a szüleik gyereket szerettek volna, és ehhez a számukra elérhető lehetőségeket vették igénybe, hanem arról is, hogy gyakran nem számoltak a világra jött gyerekekre gyakorolt hosszú távú hatásokkal.
Sokak számára annak tudata, hogy sosem ismerhetik meg, kiktől is származnak, kik voltak azok, akiknek a genetikai leszármazottai, illetve nem ismerhetik meg a rokonaikat, akkor is komoly érzelmi traumát okoz, ha az őket felnevelő szülőket és más családtagjaikat szeretik, becsülik, de ez nem pótolja, nem helyettesíti azt a tudást, amit a származásuk ismerete adna. Az alábbi beszámolók nem ezen a megbeszélésen hangzottak el, de a szereplők azonosak.
Dr. Joanne Rose spermadonor segítségével született Angliában, és sok éve küzd az anonimitás megszüntetéséért. Nyolcéves volt, amikor az apjának tudott férfi elmondta neki, hogy nem ő a genetikai apja. Ő és a testvére is lombikprogram segítségével fogant, két különböző férfitól származó spermiumból. 2002-ben próbapert nyert húszévnyi küzdelem után az angol és walesi legfelsőbb bíróságon a donorok anonimitásának megszüntetése érdekében. Ez Angliában - nem visszamenőlegesen - 2005-től van érvényben. Ez azonban csak elvi győzelem, mivel az ő fogantatása idején nem tárolták az adatokat a klinikán, elvileg semmiféle információval nem rendelkezhet a genetikai apjáról és esetleges féltestvéreiről. Ma már úgy gondolja, sokévi keresés alapján tudja, hogy ki lehet a genetikai apja, de megfenyegették, hogy ne merje megkeresni, ez tilos ma még.
Rendszeresen részt vesz nemzetközi konferenciákon, konzultációkon, hogy személyes és más érdekeltek történetével világítson rá az ellentmondásokra és a szükséges változtatásokra. Az asszisztált reprodukciós eljárások anonimitását a korábbi titkos örökbefogadási gyakorlathoz, illetve az ausztrál őslakosok, aboriginal gyerekek erőszakos családból való kiemeléséhez és fehér, angolszász családokba kényszerítésével rokonítja. Saját gyerekei esetében is felveti az öröklött betegségek lehetőségeit, melyekről nem tudhat semmi biztosat. Többekkel együtt a titkosság visszamenőleges megszüntetéséért is küzd. Úgy ítéli meg, hogy a születési anyakönyvi kivonatokon világosan fel kellene tüntetni valamennyi érintettet, így a donorokat vagy a béranyát is, mivel ők is szülők valamilyen értelemben.[2]
Stephanie Raeymaekers 1979-ben az elsők egyike volt, aki lombikprogram segítségével született Belgiumban, két ikertestvérével. Családjukban titokban tartották ezt a tényt, de ő mindig érezte, hogy valami nem stimmel, nem tudott kötődni az apjához. 25 évesen véletlenül, egy elejtett megjegyzésből tudták meg az igazságot, de sokáig nem férhettek hozzá az adatokhoz. Civil szervezetet
- 45/46 -
alapítottak más érintettekkel együtt Hollandiában,[3] amelynek segítségével eddig több mint 150-en találták meg a genetikai apjukat, anyjukat, féltestvéreket, DNA-kereséssel. Időközben az is kiderült, hogy lány ikertestvérének más az apja, mert a lombikos beavatkozás során többféle donor kevert spermiumával termékenyítették meg az édesanyja petesejtjét.[4]
Albert Frantz, a Bécsben élő, ismert amerikai zongoraművész és emberjogi aktivista az ENSZ Béke Hete rendezvényén beszélt Genfben többek között saját életéről, tapasztalatairól és az ezzel összefüggő gyermekjogi kérdésekről. Egy korábbi előadásában pedig az identitáshoz való jogról és saját útkereséséről beszélt. Szülei két vietnámi fiút és egy dél-koreai lányt fogadtak örökbe, de azt, hogy ő sem genetikai gyereke az apjának, csak felnőttként, véletlenül tudta meg. Az apja számára nem volt elfogadható saját terméketlensége, ennek az egész család szenvedte a következményeit, bántalmazói családban nőtt fel. Végül ugyancsak DNA-elemzéssel sikerült megtalálnia spermadonor apját és annak családját, akik nagy szeretettel fogadták, életében először önazonosnak és valahová tartozónak érzi magát, jó a kapcsolata ezzel a családdal. Többek között azért küzd, hogy mindenkinek legyen joga megismerni a származása részleteit, tüntessenek fel a születési anyakönyvben valamennyi adatot. Az Egyezményre hivatkozva kéri sokakkal együtt, hogy a szülőkkel való felnövekedéshez és az identitáshoz, származáshoz való jogot biztosítsák minden gyerek számára, akkor is, ha azok asszisztált reprodukció segítségével jöttek a világra, amit ő személy szerint elfogadhatatlannak tart, az elmondottak miatt.[5]
Egyre több olyan weboldal létezik, amelyet az érintettek hoztak létre annak érdekében, hogy segítsék a genetikai szülők, rokonok megtalálását, illetve kölcsönösen segíteni tudjanak a feldolgozásban, tapasztalatok megosztásában. A legsikeresebb keresési lehetőséget a DNA alapú családi, rokoni kapcsolatokat feltáró oldalak adják, ahol persze nemcsak az e kérdésben érintettek tudják megkeresni közelebbi-távolabbi rokonaikat, hanem bárki, de akár örökbefogadás, akár más okból keres valaki, itt jó esélyei lehetnek.[6]
Ahogy a reproduktív biotechnológiák fejlődnek és egyre szélesebb körben ismertté és elérhetővé válnak, illetve ahogyan nő azok száma, akiknek valamilyen okból természetes módon nem születhet gyerekük vagy más útját kívánják ennek választani, a helyzet egyre komplexebbé válik a gyermeki jogokra gyakorolt hatás tekintetében is. A nemzetközi szervezetek, kormányok, bíróságok, gyermekjogi aktivisták egyre kevésbé képesek lépést tartani a sokféle kihívással és minden szempontból és minden szereplő szemszögéből megfelelő választ adni arra a kérdésre, mik a gyerekek legjobb érdekei, hogyan lehet őket megóvni és az optimális fejlődésükhöz szükséges feltételeket biztosítani.
Ma még nagyon kevés kutatási eredmény áll rendelkezésre arról, hogy a különféle asszisztált reprodukciós eljárásoknak milyen hosszú távú hatásaik vannak a családok életére, a szülők és gyerekek viszonyára, a családi dinamikákra, illetve az így született gyerekek személyiségfejlődésére, későbbi jóllétére, identitására. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy szükség van többféle és sokszempontú vizsgálatra, mert a felmerülő kérdések sok tekintetben megegyeznek a családjukon kívül nevelkedett, örökbe fogadott gyerekek és felnőttek problémáival, nehézségeivel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
