Ez a könyv egy intellektuálisan etikus ember szenvedélyes krédója alkotmányosságról, jogról és igazságosságról, szabadságról és humánus erkölcsiségről, transzcendens és emberi értékrendről, világnézeti és politikai elkötelezettségről, egyéni vágy és közösségi kötelesség összhangjáról. Mintha az ember Arany János Oszikéi-t olvasná prózában. Minden részletéből kisüt a fiatalság számára eszményeket állító, talán leggazdagabb és legteljesebb emberi érték: a végső bölcsesség, amely szinte már egy másik, szebb és jobb világból forrásozik. Ha nem volna a Trilogie der Leidenschaft, és nem volnának Arany Őszikéi, a teljesség hiányozna a költészetből. Zlinszky János könyve valami olyasmit ad a jogtudománynak, mint Goethe és Arany időskori lírája a költészetnek, olyasmit, mint amiben a jogi és etikai gondolkodás minden lényeges eleme együtt van, és ez a befejezettség, a teljesség. A szerző jogi és etikai világképének ez a teljessége abroncsolja össze az amúgy rendkívül sokrétű, szakadékos időskori életművet, amely az idős jogász férfikora legérettebb esztendeinek tövistermése, és a tövisekre adott válasza.
A szerkezetileg remek egységbe foglalt munkában a rendszerváltás, a "jogállami forradalom" első tíz éve utáni időszakban vagyunk. Az eleven hagyomány és a formálódó jövő, a latin antikvitás és a magyar modernség, az európai élet mozgása és a nemzeti érzés fonódik össze benne hitelesen úgy, hogy nemcsak újat mond, de a régit is őrzi.
A szerző egységbe foglalt egyes írásaiban rendre felsorakoznak a rendszerváltás tíz év utáni torzói: a közdolgok visszásságai, a kibontakozó újkapitalizmus sivatagosodó, mechanizálódó anarchiája, a törvényből kibillent emberek, intézmények és intézkedések sokasága, a társadalom züllött oldalának a "haláltánca", mint Arany János legkeserűbb és legjövőtlenebb balladájában, a Híd-avatásban, és mindenütt ott van a mélyen etikus ember mindezek ellen forduló kemény tusakodása. A tárgyilagosan ábrázolt valósággal, a rendszerváltás eszményeinek erodálódásával szembeni ítéleteiben a transzcendens és a természetes humanitásba gyökerező erkölcsiség, az Alkotmány betűjéhez és értéktartalmához való hűség, a politikai felfogás tisztasága és lényegre törő realizmusa érhető tetten, amely mindenkor és mindenki számára tiszteletet parancsoló marad.
Az egyes írások és az írásban rögzített előadások sorai között felvonul a jogállam és a demokrácia torzulásainak megannyi protagonistája, akik sorozatosan átlépnek az alkotmányon és a törvényeken, de legalábbis a jogot és az erkölcsöt heteronom viszonyban állónak mondják, mint Jürgen Habermas, a nagyhatású frankfurti filozófia professzor, aki szerint a jog értelmezése és alkalmazása körében erkölcsi kategóriák érvényesítésének nincs helye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
