A büntetőjog tudományának is megvannak a "népszerű", részletesen elemzett témái, amelyek sokszor a gyakorlat számára is nagy jelentőséggel bírnak. Az előkészületi cselekményekről ellenben a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban is kevesebb szó esik. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az előkészület büntethetőségi kérdései csak az elmélet elvont, már-már öncélú fejtegetéseit szolgálják. Valójában azonban ezek a kérdések a gyakorlat számára is fontosak. Ahogy Cséka Ervin fogalmaz a büntető ténymegállapítás elméleti alapjait vizsgálva: "Csak ténybelileg kellően megalapozott, a bűncselekmények valóságos körülményeit hitelesen feltáró, magas színvonalú szakmai tevékenység biztosíthatja a bűncselekményt elkövetők igazságos felelősségre vonását".[1] Ez a feladat pedig nem csak a végső döntést meghozó bíróságra hárul, de a nyomozó hatóságra és az ügyészre is. Amennyiben például a nyomozás során megismert adatok alapján az ügyész a felhívás és a felbujtás közül rosszul "választ", és nem megfelelően minősíti a terhelt cselekményét, ez olyan fogyatékossághoz vezethet a büntetőeljárás során, amelyet aztán magának az ügyésznek vagy a bírságnak orvosolnia kell. Ha a téves minősítésből eredő hibát nem sikerül kijavítani, ez justizmord-hoz vezet. Az előkészületi cselekmények büntethetőségi kérdéseinek gyakorlati jelentősége tehát éppen a komoly elméleti munkát megkövetelő helyes ténymegállapítás során mutatkoznak meg, amely tevékenység alapvetően meghatározza a büntetőeljárás menetét, eredményét. Olyan kérdésről van tehát szó, amelyben a jogalkalmazóknak figyelemmel kell lenniük a gyakorlat tapasztalatai mellett az elméleti kérdésekre is. A korábban említett magas színvonalú szakmai tevékenység ugyanis - ismét Cséka Ervin szavaival élve - "széleskörű gyakorlati felkészültséget kíván, amelynek elmélyült elméleti megalapozottságra is kell támaszkodnia".[2]
Az előkészületi cselekmények büntethetőségének törvényi szabályozásánál is érdekes lehet ez a megközelítés, ám a könnyebb áttekinthetőség és összehasonlítás szempontjából indokolt előbb röviden bemutatni a hatályos szabályozás struktúráját. Kiindulási pontunk a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) általános részének az előkészületet szabályozó rendelkezése. A Btk. 18. § (1) bekezdése szerint, ha a törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik vagy a közös elkövetésben megállapodik. E rendelkezést összevetve a Btk. különös részében található tényállásokkal, elfogadhatónak látszik az a jogirodalmi álláspont, amely szerint az előkészületet hatályos büntető törvényünk háromféle formában szabályozza.[3] Eszerint a törvény egyrészt, egyes bűncselekményeknél a 18. § (1) bekezdésében foglalt valamennyi előkészületi magatartást büntetni rendeli. Másrészt, bizonyos bűncselekményeknél csak a 18. § (1) bekezdésében foglalt egyes előkészületi magatartásokat kriminalizál (megtartva az előkészületi minősítést). Harmadrészt, a törvény bizonyos előkészületi cselekményeket önállóan, befejezett-, úgynevezett "előkészületi sui generis" bűncselekményként szabályoz.
Az, hogy az előkészületi sui generis bűncselekmények köre e jellegükre tekintettel az esetleges egymástól is eltérő tulajdonságaik ellenére egységes-e, vitatott. Ha azonban elfogadjuk azt, hogy e bűncselekmények szabályozása között is lehetnek kisebb-nagyobb eltérések, akkor az előbb említett hármas felosztás további bontása szükségtelen. A teljesebb rálátás érdekében ugyanakkor érdemes megemlíteni Nagy Ferenc álláspontját, miszerint az előkészületi cselekmények szabályozásának van egy negyedik formája is, az úgynevezett "rendszeridegen sui generis előkészületi tényállások" köre, amelyeknél hiányzik a speciális célzat, és úgy kapcsolódnak valamely befejezett bűncselekményhez, hogy annak előkészülete is büntetendő.[4] Ilyen bűncselekmény például a pénzhamisítás elősegítése.[5]
Az előkészületi cselekmények szabályozásának három (illetve négy) formája mellett természetesen meg kell említeni a Btk. 18. § (1) bekezdéséből kiolvasható alapesetet is, vagyis azt, hogy a törvényben szabályozott bűncselekmények előkészülete általában (tehát ha az előkészületet a különös rész kifejezetten büntetni nem rendeli) nem büntetendő. Kivételt képez e főszabály alól az az eset is, amikor az egyébként nem büntetendő előkészület más bűncselekményt (kísérleti vagy befejezett stádiumban) megvalósít. Ez utóbbi jelenség két bűncselekmény előkészületénél az előkészület célzatossága miatt csak kivételes (de logikailag ki nem zárható) esetben fordulhat elő, akkor, ha bizonyítható, hogy az
- 61/62 -
előkészületi cselekmény több bűncselekmény célzott előkészületeként ment végbe, és e bűncselekmények valamelyikének, de nem mindegyikének előkészülete büntetendő.
Az első magyar büntető törvénykönyv, a Csemegi-kódex[6], vagyis az 1878. évi V. törvénycikk az előkészületről szóló általános rendelkezést nem tartalmazott, a mainál részletesebben szabályozta ellenben a kísérletet, így, hasonlóan a kor jogtudósaihoz, a kísérlet felől közelíthetünk az előkészület intézményéhez. Az előkészület fogalmát törvényi meghatározás hiányában a joggyakorlat alakította ki. Irk Albert szavaival: előkészület minden, ami a kísérleten innen van.[7] Irk az előkészületnek - a tényálláson kívüliség és a szándékos bűncselekményhez kötöttség mellett - további feltételeként említette (hasonlóan a mai jogirodalomhoz és a Btk. szövegéhez) a célzatot (képzetet), amely itt a bűncselekmény elkövetésének elősegítésére irányultságot jelentette.[8] Ugyanúgy a kísérlet előttiségben látta az előkészület lényegét Finkey Ferenc. Szerinte az előkészületi cselekmények "olyan távoli összefüggésben állnak a befejezéssel, hogy alig vagy igen nehezen lehet kimutatni azt, hogy az illető cselekmény csakugyan büntetendő cselekmény elkövetésére való előkészület volt".[9] E megállapításával Finkey az előkészületi cselekmények minősítésének talán ma is legjelentősebb gyakorlati problémáját nevezte meg. A Csemegi-kódex szabályozásán alapulva a kísérletet elemezte részletesen Angyal Pál is, és csak a kísérlet büntethetőségéről szóló fejtegetéseiben tett említést az előkészületről, néhány példa felmutatásával: "előkészület, és nem kísérlet, tehát nem bűntett: becsületsértésnél a becsületsértő levél megírása, gyilkosságnál pisztolyvásárlás és belépés a megölendő lakásába, gyújtogatásnál a gyufa meggyújtása".[10] Angyal egy további, a gyakorlat számára is fontos megállapítást tett az előkészületről, megjelölve azt az esetet, amikor az előkészületi cselekmény miatti felelősségre vonásra mégis sor kerülhetett: "előkészületi cselekmény a segéd terhére mint segély számíttatott be".
A mai előkészületi sui generis bűncselekményekhez hasonló tényállások ugyanakkor - ahogy Irk az előkészületi cselekmények kivételes büntethetőségéről beszélve kiemelte[11] - szerepeltek a kódexben, mint a párviadalra való kihívás és annak elfogadása vagy a hűtlenség elkövetésére létesített szövetség. Mégsem állítható vitán felül, hogy ezek előkészületi sui generis bűncselekményeket takartak, hiszen maga az előkészület nem volt szabályozva a kódexben.
A Csemegi-kódex "kistestvére", az 1879. évi XL. törvénycikk, a Magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról (Kbtk.) szintén nem említette az előkészületet. A Csemegi-kódex és a Kbtk. szabályait bűntettet, vétséget vagy kihágást megállapító külön törvények egészítették ki, melyekben szintén található néhány, a mai előkészületi sui generis bűncselekményekhez hasonló tényállás, de ezek megítélésére is érvényes a párviadalra kihívásnál írt fenntartás. Példaként két tényállás álljon itt. A vadászatról szóló 1883. évi XX. törvénycikk 32. §-a szerint "aki ebét szándékosan valamely reá nézve tilos vadászati térre viszi, [...] pénzbüntetéssel büntettetik".[12] A kivándorlásról szóló 1909. évi II. törvénycikk 39. §-a szerint pedig "aki engedély vagy jóváhagyás nélkül működő kivándorlási vállalkozóval vagy helyettessel a kivándorlásra vonatkozó üzleti összeköttetésben áll, vagy ily összeköttetés létesítésére lépéseket tesz, vagy ezeknek a kivándorlásra vonatkozó működését bármily más módon előmozdítja, ha cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik, kihágás miatt két hónapig terjedő elzárással büntetendő".[13] Ez utóbbi cselekménynél a második fordulat az előkészületi cselekmény, a harmadik fordulat már bűnsegédi (sui generis) cselekmény.
A Btá. (1950. évi II. törvény a büntetőtörvénykönyv általános részéről) egyik legfontosabb újítása az volt, hogy a mai általános részi megoldáshoz némileg hasonló módon szabályozta az előkészületet. A Btá. általános előkészületi magatartást határozott meg (a bűntett elkövetésére irányuló szándékkal a tényálláshoz nem tartozó, de annak véghezvitelét előkészítő cselekményt hajt végre), és csak példálózva sorolt fel ilyen cselekvéseket, a hangsúlyt a materiális előkészületre helyezve, nem szólva az ajánlkozásról és vállalkozásról. Önálló bekezdés mondta ki, hogy az előkészület büntetését a törvény különös rendelkezései határozzák meg, az elállásra pedig a büntetés korlátlan enyhítésének lehetőségét biztosította a jogalkotó.[14]
A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény szabályozása még közelebb vitt a majdani 1978. évi Btk. szövegéhez és módszeréhez. Az előkészület fogalmának tekinthető 11. § (1) bekezdés immár taxatíve felsorolt magatartásai némiképp változtak, bekerült a törvénybe az elkövetésre ajánlkozás és vállalkozás. Kikerült azonban a törvényi fogalomból a tényálláson kívüliség, igaz, ezt az elemet a jogelmélet azóta is következetesen megfogalmazza. Az elállás a mai szabályozáshoz hasonlóan már a büntethetőség megszűnését eredményezte, a (3) bekezdés pedig deklarálta a maradék bűncselekmény büntetendőségét.
Az előkészületről az annak határait (elsősorban a kísérlethez való viszonyát) vizsgáló Kádár Miklós és Kálmán György azt a gyakorlat számára ma is fontos
- 62/63 -
megállapítást tették, miszerint "az előkészület viszonylagos fogalom, mindig csak valamely befejezett bűntett szempontjából ítélhető meg".[15] Hangsúlyozták továbbá, hogy az előkészülettől való elállás eltér a kísérlettől való elállástól.[16] Békés Imre a törvényi fogalom mellett egy elméleti definíciót is meghatározott, mely szerint "a szándékos bűntett elkövetőjénél az elkövetés gondolatát kiváltó képzet első felvillanásától a törvényi tényállás teljes kimerítéséig hosszabb-rövidebb idő telik el; ezalatt a bűncselekmény sikere érdekében az elkövető számos közbeeső ténykedést hajthat végre", hozzátéve, hogy ezek a közbeeső ténykedések fejezik ki az előkészületet.[17] Békés továbbá csoportosította a 11. § (1) bekezdésében (taxatíve) felsorolt elkövetési magatartásokat is, különbséget téve a gondolatközlések és a tettek között; valamint hangsúlyozta, hogy az előkészület általában akkor büntetendő, ha az adott bűncselekmény társadalomra veszélyessége kimagasló, és ilyenkor rendszerint minden előkészületi magatartás büntetendő (például az emberölés esetén). Kivételként említette a katonai bűntettek köréből a szökést, amelynél a 312. § (3) bekezdése alapján "aki több katonával szökés közös elkövetésében megállapodik, előkészület miatt egy évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel" volt büntetendő. Békés külön megjegyezte e cselekmény kapcsán, hogy az egyetlen kiemelt magatartás - a megállapodás - ellenére valódi előkészületről van szó, és nem előkészületi sui generis tényállásról.[18]
Az 1970-es évek végére, Földvári József szavaival élve, "lassan elodázhatatlanná vált egy új kódex megalkotása, amely összhangban áll a társadalmi, gazdasági viszonyok fejlődésével, megfelel a legújabb tudományos eredményeknek, és tekintettel van a bűnözés helyzetére és várható alakulására is".[19] Így született meg a hatályos Btk., az 1978. évi IV. törvény, amelynek 18. §-a tartalmazza az előkészület büntetendőségének általános szabályait.
Az 1978. évi Btk. a Btá. és az 1961. évi Btk. által kijelölt úton halad tovább az előkészület szabályozásában. A törvényi előkészület-fogalom egyszerűsödött, az "elkövetéshez szükséges eszközök vagy kellékek megszerzése" fordulat kikerült a jogszabály szövegéből. Ez azonban nem érdemi változás, hiszen az "elkövetéshez szükséges vagy azt könnyítő feltételek biztosítása" felöleli az előbbi magatartást is. Az előkészület büntethetőségének legalapvetőbb feltétele a törvény általi kifejezett büntetni rendeltség. E feltételt összevetve a Btk. különös részének rendelkezéseivel, megállapítható, hogy a bűncselekmények többségénél az előkészület nem büntetendő, igaz, vannak olyan bűncselekménycsoportok is, ahol az előkészület büntetni rendeltsége tipikus. Erdősy Emil például az állam elleni bűncselekmények hat sajátosságának egyikeként emeli ki ezt a tulajdonságot.[20] A felsorolt előkészületi magatartásokat a jogirodalom két csoportba sorolja. Korábban már szóba került a Békés Imre által használt, a Btk. hatályos szövege alapján is helytálló felosztás (tettek és gondolatközlések). Lényegében ugyanezt a csoportosítást takarja a materiális és verbális előkészületi cselekmények megkülönböztetése.[21] A tettek körébe tartozik a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges vagy azt könnyítő feltételek biztosítása. Gondolatközlések az elkövetésre felhívás, ajánlkozás, vállalkozás és a közös elkövetésben megállapodás. A gyakorlat szempontjából ez a csoportosítás főleg az előkészülettől való elállás kérdéseinél lehet jelentős.
A 18. § (2) bekezdése az előkészülettől való elállás eseteit tartalmazza, méghozzá az 1961. évi V. törvény megoldásával egyező módon, büntethetőséget megszüntető okokként.[22] Ahogy erre Földvári is felhívja a figyelmet, az a) pontban megfogalmazott eset a materiális, a b) pont a verbális előkészületi magatartásokra vonatkozik.[23] A materiális előkészületi magatartásoknál a büntethetőség megszűnésének eszerint három feltétele van: az önkéntes elállás, a bűncselekmény elkövetése megkezdésének elmaradása és az előbbi kettő tényező közötti ok-okozati összefüggés (Földvári az első és a harmadik feltételt egységbe vonva csak két feltételről beszél). Az önkéntességnél szintén Földvárinak a bírói gyakorlaton alapuló fogalom-meghatározása irányadó: "önkéntesnek tekinthető az elállás akkor, ha a külső körülmények olyanok, hogy az elkövető a megkezdett cselekményt folytathatná, azonban saját elhatározásából, tehát nem a külső körülmények hatására, visszalép". A visszalépés konkrét indoka azonban már közömbös az önkéntesség szempontjából.[24] A Legfelsőbb Bíróság szerint pedig az önkéntes elállás megállapíthatósága csak erre (az önkéntességre) utaló körülmények megléte esetén lehetséges; míg az elállás végleges tervfeladást jelent.[25] A bűncselekmény elkövetése megkezdésének elmaradása azt jelenti, hogy a bűncselekmény nem jut el a kísérlet stádiumába sem, Irk szavaival élve, a cselekmény a kísérleten innen marad.[26] Ha a cselekmény már kísérleti stádiumba jutott, legfeljebb a Btk. 17. § (3) bekezdése alkalmazásának lehet helye. Az önkéntes elállás és az elkövetés megkezdésének elmaradása esetén sem szűnik meg azonban a büntethetőség, ha nem az illető elállása
- 63/64 -
miatt marad el az elkövetés megkezdése. Ez a "veszély" tipikusan akkor fenyegeti az előkészülettől elálló személyt, ha több személy közös előkészülete esetén a többiek folytatják az előkészületet, majd más okból elmarad az elkövetés megkezdése. Leginkább ilyen módon képzelhető el az az eset is, amikor az előkészülettől való önkéntes elállás ellenére nem marad el az elkövetés megkezdése, hiszen az előkészület a jogi tárgy olyan távoli (és csupán közvetett)[27] veszélyeztetését jelenti csak, amely (szemben például a befejezett kísérlettel) az elkövető akarata ellenére nemigen tud "elszabadulni".
A verbális előkészületi magatartások esetében a büntethetőség megszűnésének két feltétele van. Az első feltétel az előkészületi magatartástól függően kétféle lehet: a felhívás, ajánlkozás, vállalkozás visszavonása, vagy arra irányuló törekvés, hogy a többi közreműködő az elkövetéstől elálljon. A második feltétel itt is az, hogy az elkövetés megkezdése, de itt bármely okból, elmaradjon, tehát például a felhívását visszavonó személy büntethetősége akkor is megszűnik, ha a felhívott személy teljesen más okból nem kezdi meg az elkövetést. Megjegyzendő még itt, hogy Földvári nem pusztán az elállásra rábírni törekvést, hanem a rábírást nevezi meg feltételként.[28] Ez a nézet azonban nem tűnik helytállónak, hiszen a rábírás elvárása azt követelné meg, hogy ok-okozati összefüggés álljon fenn a büntethetőség megszűnésének két feltétele között. Ez pedig a Btk. 18. § (2) bekezdés b) pontjának megfogalmazását figyelembe véve ("a bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad") itt nem követelmény.
A Btk. 18. § (2) bekezdésének c) pontja az előkészületnek hatóságnál történő feljelentését jelöli meg az előkészület büntethetőségének megszűnését eredményező harmadik lehetőségként. A törvény szövegéből azonban éppen a gyakorlat számára tán legjelentősebb kérdés tisztázása hiányzik: tudniillik hogy mikor "kell" az ilyen feljelentést megtenni. Ugyan a Btk. szövege nem tartalmaz megszorítást, a kérdésre kétféle válasz tűnhet logikusak. Az egyik lehetőség az, hogy az ilyen feljelentés akkor szünteti meg a feljelentő büntethetőségét, ha a hatóságnak más forrásból az előkészületről még nem volt tudomása. A másik lehetőség pedig az, hogy a feljelentő büntethetősége akkor is megszűnik, ha a hatóságnak már a feljelentés megtétele előtt tudomása volt az előkészületről, de amiatt a büntetőeljárás még nem indult meg, és a feljelentő nem tudott arról, hogy az előkészületről a hatóságnak már tudomása van. A törvényhozó céljával feltehetőleg az első nézőpont áll összhangban, mégis úgy vélem, a második esetben is megállapítható az elállás önkéntessége, ami a védelem fontos pillére lehet az esetleges büntetőeljárásban. Végül, ha a feljelentés megtételekor a feljelentő tudta nélkül az előkészület miatt már meg is indult a büntetőeljárás, akkor a Btk. 18. § (2) bekezdés c) pontjának alkalmazhatósága nem tűnik indokoltnak. Ilyekor legfeljebb a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény alapján kerülhet sor például az eljárás megszüntetésére (a társadalomra veszélyesség csekély foka miatt).[29]
A Btk. 18. § (3) bekezdése a (2) bekezdés alkalmazása esetén az úgynevezett maradék bűncselekmény büntetendőségét deklarálja. E rendelkezés törvénybe foglalásának indoka az, hogy az elkövető ugyanazon cselekménye egyidejűleg több bűncselekmény más-más stádiumát is megvalósíthatja. Blaskó Béla a következő példát hozza: azzal, hogy az elkövető éjjel, a zárat feltörve behatol más lakásába, a magánlaksértés befejezett alakzata mellett az elkövető szándékától függően egyszerre megvalósulhat lopás kísérlete és emberölés előkészülete is.[30] A törvény szóhasználata értelmében (szemben a Földvári által adott elemzésből kiérződő szűkítéssel)[31] a maradék bűncselekmény nem csak befejezett bűncselekmény lehet, de kísérlet is. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az előkészülettől elállásnak a Btk. több esetét szabályozza, mint a kísérlettől elállásnak.[32] Ha tehát az elkövető ugyanazon cselekménye egyidejűleg megvalósítja egy bűncselekmény előkészületét és egy másik bűncselekmény kísérletét, elképzelhető, hogy az esetleges büntethetőséget megszüntető ok csak az előkészület tekintetében áll fenn. Az előkészületet a Btk. általában súlyos, a társadalomra nagyobb (Békés szerint kimagasló) mértékben veszélyes bűncselekményeknél rendeli büntetni, de mindig alacsonyabb büntetési tétellel, mint a befejezett alakzatot.
A szándékos bűncselekménynek a jogelmélet szerint négy szakasza (stádiuma) különböztethető meg, ezek sorrendben az elkövetés elhatározása, az előkészület, a kísérlet és a befejezettség.[33] E felsorolást azonban ki kell egészíteni néhány megjegyzéssel. Egyrészt a négy stádium nem minden esetben különül el egymástól élesen (főleg ha az elhatározás kialakulását követően nagyon rövid időn belül befejezetté válik a bűncselekmény).[34] Másrészt a négy stádium mindegyike a szándékos bűncselekmények esetén sem feltétlenül valósul meg.[35] Továbbá, ahogy Blaskó Béla is kiemeli, a későbbi stádium a korábbiakat elnyeli, a több stádium megvalósulása azonban figyelembe vehető súlyosító körülményként a büntetéskiszabás során.[36] Végül érdemes megemlíteni azt is, hogy a bűncselekmények egy részénél a befejezettségen túl a bevégzettség (csak minősített esetként szabályozott eredmény bekövetkezése esetén) kategóriája is értelmezhető.
- 64/65 -
Ami az előkészületnek a stádiumtanban elfoglalt helyét (és ezzel együtt alsó és felső határát) illeti, az előkészületnek a jogelmélet által meghatározott fogalmából kell kiindulni. Finkey, Irk és Békés korábban idézett előkészület-definíciói mellett néhány újabb, az elődök által meghatározottakhoz lényegében hasonló megközelítést említek. A Varga Zoltán által szerkesztett "A büntetőjog nagy kézikönyve" szerint az előkészület "a szándékos bűncselekmények egy részének az a szakasza, ami már az elkövetésre való belső akaratelhatározáson túlmutat, de még nem kezdődik meg a Különös Részi tényállási elem megvalósítása". A külsőleg hasonló magatartásoktól pedig a bűncselekmény elkövetésére irányuló célzat különbözteti meg az előkészületet.[37] Blaskó szerint olyan, a törvényi tényálláson kívüli magatartásról van szó, amely "a külvilágban már megjelenik, de még nem a szándékolt bűncselekmény elkövetési magatartása".[38] Nagy Zoltán megfogalmazásában "az előkészületi cselekmények a törvényi tényállásokon kívül rekedő cselekmények, a jogtárgysértés vagy -veszélyeztetés legtávolabbi pillanatai".[39] Az előbbiekhez hasonló ismérvekben látja az előkészület lényegét Wiener A. Imre is, szerinte az előkészület objektív ismérve, hogy a törvényi tényállás keretein kívül tevékenykedik az elkövető, szubjektív ismérve pedig a már többször említett célzat.[40] Az elmélet abban is egyetért, hogy bár az előkészület mulasztással is megvalósulhat, ennek gyakorlati jelentősége igen kicsi.[41]
Az elmélet által adott fogalmak, megközelítések ismeretében a következőkben jelölhető meg az előkészület alsó és felső határa. Előkészületről akkortól beszélhetünk, amikor az elkövető tudatában lejátszódó pszichikai mozgás (a gondolat) már a külvilág számára is látható módon megjelenik. Ez az előkészület alsó határa. Ami az előkészület felső határát illeti, Wiener szavaival élve, az előkészület és kísérlet határának elhelyezkedése attól függ, hogy hogyan szól a különös részi tényállás.[42] Feltéve, hogy valamely bűncselekménynél mind az előkészület, mind a kísérlet értelmezhető, a két stádium határa az a pont, ahol az elkövető cselekménye belép a törvényi tényállás keretei közé, vagyis ahol megkezdődik valamely törvényi tényállási elem megvalósítása. Ez a pont bűncselekményenként eltérő lehet, és végső soron a bíróságokra marad az elhelyezkedésének pontos meghatározása (figyelembe véve mindenkor a jogelmélet által adott támpontokat).
Az előkészületi cselekmények büntetni rendelésének egyik formája az, amikor a törvényhozó előkészületi sui generis tényállásokat alkot. Ahogy korábban említettem, Nagy Ferenc ezek némelyikét úgynevezett rendszeridegen sui generis előkészületi tényállásnak tekinti.[43] Továbbá, ahogy arra Hollán Miklós rámutat a közös elkövetésben való megegyezés elemzésénél, az előkészületi sui generis bűncselekményektől meg kell különböztetni azokat a bűncselekményeket, amelyek elkövetési magatartása olyan megállapodás, amely önmagában büntetőjogilag semleges cselekményre irányul.[44] Ilyen tényállás például a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban.[45] Még több olyan tényállás található a törvényben, amelynek elkövetési magatartása materiális előkészületi cselekmény, de mivel csak akkor beszélhetünk előkészületi sui generis bűncselekményről, ha az előkészületi magatartás (legtöbbször konkrétan meghatározott, ritkábban bármely) büntetendő cselekményhez (a továbbiakban: alapbűncselekmény) kapcsolódik, ezek sem előkészületi sui generis bűncselekmények. Példaként említhető itt a piramisjáték szervezése, mivel a piramisjátékba belépés - ha a belépő személy nem folytat szervezési tevékenységet - nem büntetendő.[46]
A fenti megjegyzések megtétele után már sor kerülhet az előkészületi sui generis bűncselekmények közös jellemzőinek bemutatására, melyben a jogelmélet megállapításai mellett a Legfelsőbb Bíróság 5/1999. sz. büntető jogegységi határozata (BJE) érdemel említést. E határozat kimondja, hogy "az ilyen sui generis bűncselekményekre nem az előkészületre irányadó, hanem ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint más, a Különös Részben meghatározott befejezett bűncselekményekre. Minthogy az előkészületi sui generis tényállások befejezett bűncselekménynek minősülnek, a legfőbb eltérésük a 18. § szerinti előkészülettől az, hogy itt már a törvényi tényálláson belül lévő magatartásokról van szó.[47] Ez a tényálláson belüliség azt is jelenti, hogy az előkészületi sui generis tényállásoknak lehet kísérlete, valamint esetükben különbség tehető tettesség és részesség között, nem alkalmazható ugyanakkor a Btk. 18. § (2) bekezdése.[48] Megjegyzem, hogy a törvény több előkészületi sui generis bűncselekménynél külön rendelkezéssel lehetővé teszi a büntethetőség megszűnését (például a bűnszervezetben részvétel esetén). Az előbbiekhez érdemes még feltenni azt a kérdést, vajon a Btk. 18. §-a szerinti előkészülete lehet-e az előkészületi sui generis bűncselekményeknek. A törvény ugyan e sui generis bűncselekmények esetén sehol sem rendeli büntetni az előkészületet, elméleti szempontból nem zárható ki az ilyen magatartás (például a pénzhamisításhoz szükséges számítógépes program készítésére felhívás).
Végezetül érdemes számba venni, melyek is az előkészületi sui generis tényállások, illetve meny-
- 65/66 -
nyiben egyértelmű vagy vitatható egyes bűncselekmények előkészületi sui generis jellege. Ez utóbbi kérdésben árulkodó lehet az adott bűncselekmény helye a törvény rendszerében, az előkészületi sui generis bűncselekmények ugyanis rendszerint közvetlenül az alapbűncselekmény után helyezkednek el. Az állam elleni bűncselekmények köréből az alkotmányos rend elleni szervezkedés szervezet létrehozásával megvalósuló fordulata említhető. Ennek kapcsán mondja Erdősy, hogy a szervezet létrehozása kétmozzanatú: áll egyrészt mások felhívásából, másrészt a felhívással való egyetértésből. Ezek együtt olyan megállapodáshoz vezetnek, amelyhez a résztvevőknél meglévő célzatból táplálkozó (jogellenes) szervezeti cél kapcsolódik.[49] Az alapbűncselekmény egyébként itt az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása. Az előbbihez hasonló jellegű a rendészeti bűncselekmények (XV. fejezet II. cím) körébe tartozó közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezése, ez azonban konkrét alapbűncselekmény hiányában nem tekinthető sui generis előkészületi bűncselekménynek. A közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése ugyanis konkrét esetben lehet például csalás vagy valamilyen erőszakos bűncselekmény, ezek kritériumainak hiányában azonban egyáltalán nem bűncselekmény (legfeljebb közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzésének szabálysértése).[50]
Az emberiség elleni bűncselekményekről szóló XI. fejezetből a béke elleni bűncselekmények közé tartozó tiltott toborzás említhető, minthogy a 154. § (1) bekezdésében említett toborzás valójában felhívó magatartást takar. A (2) bekezdésben szereplő belépésre ajánlkozás szintén előkészületi magatartás. A tiltott toborzás esetén is hiányzik azonban a konkrét alapbűncselekmény, így ez a tényállás sem előkészületi sui generis bűncselekmény. Az így toborzott személy magatartása ugyan lehet hazaárulás, a két bűncselekmény törvénybeli elhelyezkedése azonban kizárja azt, hogy a tiltott toborzást a hazaárulás előkészületeként értelmezzük. A rábírni törekvést mint előkészületi magatartást (felhívást) rendeli büntetni a törvény a házasság, család és ifjúság elleni bűncselekmények körébe tartozó kiskorú veszélyeztetésénél a 195. § (2) bekezdésében. E tényállás sajátossága, hogy itt az alapbűncselekmény nincs konkrétan meghatározva, az tehát bármely bűncselekmény lehet.
Más a helyzet a nemi erkölcs elleni bűncselekményt képező megrontásnál a 201. § (2) bekezdésében és a 202. § (2) bekezdésében. Itt ugyanis az elkövető olyan cselekvésre hívja fel a tizennegyedik életévét betöltött személyt, amellyel az nem követ el bűncselekményt. Logikailag, ha az elkövető magatartását nemi aktusra történő ajánlkozásnak tekintenénk, valóban sui generis előkészületi bűncselekményről lenne szó, ez az értelmezés azonban nyilvánvalóan nem felel meg a törvény szóhasználatának. Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közé tartozó, és az előkészületi sui generis bűncselekmények klasszikus példájának tekinthető hamis tanúzásra felhívásnál szintén a rábírni törekvés az elkövetési magatartás. A közélet tisztasága elleni bűncselekmények körében előkészületi sui generis bűncselekménynek tekinthető a vesztegetés több megvalósulási formája, a befolyással üzérkedés és a befolyás vásárlása, valamint ezek további alakzatai (XV. fejezet VIII. cím) is, mivel az előny kérése az előny adására irányuló felhívásnak, ígérete az előny adására ajánlkozásnak, az előny ígéretének elfogadás pedig megállapodásnak tekinthető.
A közbiztonság elleni bűncselekmények között szabályozott, a Btk. 263/C. § (1) bekezdésének első öt elkövetési magatartásával megvalósuló bűnszervezetben részvétel tekinthető az előkészületi sui generis bűncselekmények másik tipikus példájának. E tényállás jellegzetessége, hogy itt a törvényhozó valamennyi 18.§ szerinti előkészületi magatartást befejezett bűncselekménnyé nyilvánította, valamint, hogy az alapbűncselekmény nincs konkrétan meghatározva. Ugyanezen cím alatt található a korábban már elemzett szervezéssel megvalósuló tiltott állatviadal szervezése (266/ A. § (1) bekezdése), valamint a tiltott szerencsejáték szervezése (267. §). A 266/A. § (2) bekezdése szerinti tényállás pedig a materiális előkészületi magatartásnak felel meg. A tiltott állatviadal szervezése egyébként látszólag állatkínzás előkészületi magatartásának tekinthető. Ez ellen szólhat azonban az előkészület célzatosságának igénye, az állatviadal szervezése ugyanis elsősorban anyagi haszonszerzésre irányul (például a fogadásokon keresztül). Megjegyzem ugyanakkor, hogy az állatok ilyen eseményekkel rendszerint együtt járó sérülései vagy halála, végső soron kínzása sem zárható ki elvi éllel az egyes esetekben az elkövetői célzat köréből. Szintén nem minősül előkészületi sui generis bűncselekménynek a tiltott szerencsejáték szervezése, mivel a beszervezés címzettjei a tiltott szerencsejátékban való részvételükkel nem valósítanak meg bűncselekményt, legfeljebb, meghatározott feltételek fennforgása esetén, szabálysértést.[51]
Felmerülhet az előkészületi sui generis jelleg kérdése a köznyugalom elleni bűncselekmények körébe tartozó törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás és közösség elleni izgatás esetén is, hiszen az e tényállásokban elkövetési magatartásként feltüntetett uszítás lényegét tekintve felhívás. Mivel azonban e bűncselekményeknél az uszítás célpontja (jogszabály, hatósági rendelkezés) és tárgya (általános engedetlenség, gyűlölet) általános jellegű, tehát a felhívás nem kifejezetten bűncselekmény elköveté-
- 66/67 -
sére irányul, egyik esetben sem beszélhetünk előkészületi sui generis bűncselekményről. Ha azonban az uszítás konkrét bűncselekmény elkövetésére (is) irányul, az uszító már az adott bűncselekmény előkészületéért (felhívásért) vagy felbujtóként is felelhet magatartása hatásainak függvényében.[52]
A közegészség elleni bűncselekménynek minősülő kábítószerrel visszaélés elkövetési magatartásainak rendszere meglehetősen bonyolult. A Legfelsőbb Bíróság több határozatának vonatkozó rendelkezései a hatodik fejezetben kerülnek ismertetésre, így ehelyütt csak néhány megállapítás előzetes megtétele indokolt. Abból, hogy a nem forgalmazási (a Legfelsőbb Bíróság szóhasználatában fogyasztói) befejezett magatartások kizárják a forgalmazási magatartások előkészületének megállapítását, az is következik, hogy - legalábbis elméleti szinten - előbbi magatartások az utóbbiak előkészületének is minősülnek.[53] Ebből a szempontból külön kiemelendő érdekesség, hogy a nem forgalmazási magatartások előkészülete is büntetni rendelt (a Btk. 18. §-a szerint). E két magatartáscsoport mellett azonban a kábítószerrel visszaélésnél a törvényhozó sui generis előkészületi (és bűnsegédi) tetteket is büntetni rendelt, például az előbbi magatartásokhoz anyagi eszközök szolgáltatását vagy a kábítószerrel visszaélés elkövetését segítő anyagok, berendezések készítését.[54] A gazdasági bűncselekmények köréből már korábban említett piramisjáték szervezése, a mondottaknak megfelelően és Hollán szintén korábban bemutatott fejtegetésével egyetértve, bár előkészület-szerű magatartással valósul meg, nem tekinthető előkészületi sui generis bűncselekménynek.
Materiális előkészületi magatartással megvalósuló előkészületi sui generis bűncselekmények a gazdasági bűncselekmények köréből a számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása, a pénzhamisítás elősegítése, a jövedékkel visszaélés elősegítése és a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz hamisításának elősegítése, valamint a vagyon elleni bűncselekménynek minősülő szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszása. A felsorolt öt bűncselekmény tényállása egyébként igen hasonló. Külön említést mindössze a számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszásánál és a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszásánál szabályozott további elkövetési magatartás, az adott bűncselekmény elkövetéséhez szükséges gazdasági, műszaki, szervezési ismeretek rendelkezésre bocsátása[55] érdemel, ami tulajdonképpen az előkészületi sui generis bűncselekmény egy előkészületi magatartásának sui generis cselekménnyé emelését, és az alaptényállással egyformán büntetni rendelését jelenti.
Végül megemlítem a katonai bűncselekmények köréből a bujtogatást (357. §) és a harci szellem bomlasztását (366. §). E bűncselekmények elkövetési magatartása az elégedetlenség szítása, amely - a törvény szövegét szigorúan értelmezve - nem azonos az engedetlenség szításával, még akkor sem, ha utóbbi bűncselekmény esetén az engedetlenség kiváltása harchelyzetben minősített esetként szerepel a törvényben. Minthogy az engedetlenség szítása nyilvánvalóan felhívás, az elégedetlenség szítása azonban nem az; és az elégedetlenség érzése, ha engedetlenségbe nem csap át, önmagában nem bűncselekmény, a két említett tényállás nem tekinthető előkészületi sui generis bűncselekménynek.
A törvény szövegének és szerkezetének, valamint a jogelmélet álláspontjainak ismertetése mellett az előkészületi cselekmények büntethetőségének vizsgálatában figyelemmel kell lenni a Legfelsőbb Bíróság határozataira is. Időrendben haladva, először az 5/1999. sz. BJE érdemel említést, amely kimondja, hogy a Btk. 18. § (1) bekezdése szerint büntetendő előkészületi cselekmények általában attól függően minősülnek egy- vagy többrendbeli előkészületnek, hogy az elkövető szándéka egy vagy több bűncselekmény elkövetésére irányult. Megjegyzem, hogy a fentiekkel szemben a több (különböző) előkészületi magatartás általában természetes egységet képez, de megállapítható a többrendbeliség, ha az elkövető az előkészülettel felhagy, majd hosszabb idő elteltével ismét előkészületi cselekményt valósít meg.[57] A 4/2005. sz. BJE a bűnszervezetben részvétel bűncselekményéről rögzíti, hogy a szervezetben való passzív részvétel nem büntetendő, az még a szándék kialakulásának fázisában van, tehát még nem is előkészület. Ugyanebben az évben született meg a Büntető Kollégium 1190. sz. elvi határozata, amely a passzív hivatali vesztegetésről kimondja, hogy a jogtalan előny kérése a jogtalan előnyért való kötelességszegésnek csak előkészülete, és nem kísérlete.
A Büntető Kollégium 1389/2006. sz. elvi határozata szerint a hamis tanúzásra felhívás olyan sui generis bűncselekmény, amelyben a törvényhozó fogalmilag eredménytelen felbujtásnak tekintendő magatartást rendel büntetni, és amely bűncselekmény megvalósítható az eljárás megindulása előtt is, hiszen a felhívó magatartás tanúsításával befejezetté válik. A kábítószerrel visszaélés bűncselekményéről mondja ki az 1/2007. sz. BJE, hogy bármely fogyasztói típusú elkövetési magatartás befejezett alakzatának megállapítása kizárja a terjesztői típusú elkövetési magatartással megvalósuló bűncselekmény - enyhébb me-
- 67/68 -
gítélésű - előkészületének megállapítását. Szintén a kábítószerrel visszaélés büntethetőségének kérdéseit tárgyalja az 57. sz. kollégiumi vélemény (BKv).[58] E vélemény szerint a kábítószerrel visszaélésre irányuló felhívás akkor minősül pusztán a bűncselekmény előkészületének, ha nem tekinthető kábítószer kínálásának, a kínálás ugyanis befejezett alakzatot valósít meg.[59] Előkészület továbbá a termesztés feltételeinek előzetes biztosítása, a vetőmagok beszerzése, növény terjesztése, ha abból a kábítószer hatóanyagát csak további feldolgozással lehet kivonni.
A Büntető Kollégium 1583/2007. sz. elvi határozata a lőfegyverrel elkövetett emberölés előkészületét és kísérletét határolja el egymástól, amikor kimondja, hogy a lőfegyverrel célzás csak emberölés előkészülete, az ölési cselekmény megkezdését (a kísérlet alsó határát) az elsütő szerkezet mozgásba hozása jelenti. Ugyanebben az évben született meg a Büntető Kollégium 1677. sz. elvi határozata, amely kimondja többek között, hogy a bérgyilkosok tényleges megbízása emberölés elkövetésére felhívásnak felel meg. Utal továbbá arra is, hogy az előkészület mindig célzatos, valamint a 4/2005. sz. BJE határozattal összhangban megállapítja, hogy a bűnszervezetben részvétel bűncselekménye (legalábbis a törvényben írt elkövetési magatartások egy része) előkészületi sui generis bűncselekmény. A Büntető Kollégium 1754/2008. sz. elvi határozata értelmében az ittas járművezetésnek[60] csupán az (egyébként nem büntetendő) előkészülete, és nem a kísérlete valósul meg, ha a közepes fokban ittas gépjárművezető nem a közúton vezeti a járművét, és a közútra történő kihajtást ténylegesen meg sem kísérelte. Az ugyanebben az évben született 1759. sz. elvi határozat a kísérletről mondja ki, hogy az önkéntes elállás személyhez kötött magatartás, ezért több elkövető esetén a törvényben biztosított büntetlenség csak arra az elkövetőre vonatkozik, aki ezt a magatartást ténylegesen kifejtette. Ez a megállapítás azonban nyilvánvalóan érvényes az előkészülettől való elállásra is.
A 61. sz. kollégiumi vélemény[61] a bűncselekményeknek a büntetőügyekben eljáró bíróságok ügydöntő határozatainak rendelkező részében szereplő pontos megnevezését mutatja be. Ennek körében mondja ki, hogy amennyiben a bűncselekmény kísérleti vagy előkészületi alakzata állapítandó meg, ezekre az elkövetési alakzatokra a bűntetti vagy vétségi megjelölés után célszerű utalni. A 78. sz. kollégiumi vélemény[62] szerint a vesztegetés bűncselekményének azoknál a formáinál, ahol a jogtalan előny átadására és átvételére nem kerül sor, nincs helye a Btk. 77/B. § (1) d) pontja szerinti vagyonelkobzásnak, mert ez a törvényi rendelkezés csak az előkészületi cselekményeknél teszi lehetővé a vagyonelkobzás alkalmazását, a vesztegetésnél pedig (például) ígéret esetén is befejezett alakzatról van szó. A Büntető Kollégium 2207/2010. sz. elvi határozata már többször említésre került, így ehelyütt nem indokolt a határozat rendelkezéseinek megismétlése.
Végül érdemes megemlítem a 3/2011. sz. büntető jogegységi határozatot, amely az előkészületnek a részesi alakzatoktól történő elhatárolásának legalapvetőbb vonását fogalmazza meg, vagyis azt, hogy felbujtás és bűnsegély megállapításának nincs helye, ha ehhez nem kapcsolódik legalább kísérleti szakba eljutó tettesi bűncselekmény. A bemutatott határozatok alapján megállapítható, hogy a büntetőtörvényünkben csak röviden megfogalmazott és kivételesen büntetett előkészület intézményéhez az elmúlt bő egy évtizedben meglehetősen aktívan közeledett a Legfelsőbb Bíróság. A továbbiakban pedig a Kúria feladata lesz az előkészület büntethetősége fontosabb kérdéseinek, vizsgálata, és iránymutató határozatok kibocsátása.
Az előkészületi magatartások büntethetőségi kérdései történeti, jogelméleti és a bírósági határozatokon alapuló vizsgálatának végére érve megállapítható, hogy az elmélet számára számos érdekes kérdést felvető téma a gyakorlat szempontjából sem hanyagolható el. A büntetőeljárásban résztvevő hatóságok tagjai ugyanis csak akkor tudják a büntető anyagi jog és eljárásjog legfontosabb elveit érvényre juttatni, ha megfelelően minősítik a több jogintézmény határán álló történeti tényállásokat. A hibás minősítés rossz ítéletekhez, justizmord-okhoz, ezáltal pedig az intézményekbe vetett bizalom és a jogászi hivatás tekintélyének csökkenéséhez vezethet. A jogalkalmazóknak pedig munkájuk során, a Legfelsőbb Bíróság ismertetett határozatai és a Kúria joggyakorlatot egységesítő, a jövőben születő határozatai mellett, a kényes kérdéseket boncolgató elméleti munkák jelenthetnek segítséget, vezérfonalat. Így nagyobb eséllyel valósulhat meg a büntető igazságszolgáltatással szemben Cséka Ervin által támasztott, ma is helytálló követelmény, így lehet mindenkor igazságos a büntetőeljárás.
Angyal Pál - Degré Miklós - Zehery Lajos: Anyagi és alaki büntetőjog. I. kötet. Danubia, Pécs 1927
Angyal Pál - Isaák Gyula: Büntető Törvénykönyv II. Harmadik kiadás. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest 1937
Balogh Ágnes - Tóth Mihály (szerk.): Magyar Büntetőjog, Általános rész. Osiris Kiadó, Budapest 2010
Békés Imre: A büntethetőség. In: A büntető törvénykönyv kommentárja. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1968
Blaskó Béla: Magyar büntetőjog. Általános rész. Második, átdolgozott kiadás. Rejtjel Kiadó, Budapest 2003
Cséka Ervin: A büntető ténymegállapítás elméleti alapjai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1968
- 68/69 -
Erdősy Emil - Földvári József - Tóth Mihály: Magyar Büntetőjog, Különös rész. Negyedik, átdolgozott kiadás. Osiris Kiadó, Budapest 2007
Finkey Ferencz: A magyar büntetőjog tankönyve. Harmadik, átdolgozott kiadás. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Budapest 1909
Földvári József: Magyar Büntetőjog, Általános rész. Nyolcadik, átdolgozott kiadás. Osiris Kiadó, Budapest 2006
Herke Csongor - Hautzinger Zoltán: Büntető eljárásjogi alapkérdések. AndAnn Kft., Pécs 2011
Hollán Miklós: A bűncselekmény közös elkövetésében való megállapodás a magyar büntetőjogban. http://jesz.ajk.elte.hu/hollan27.html
Irk Albert: A magyar anyagi büntetőjog. Második kiadás. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó, Pécs 1933
Kádár Miklós - Kálmán György: A büntetőjog általános tanai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1966
Molnár Gábor: A bűncselekmény megvalósulási szakaszai (stádiumai). In: (szerk.) Busch Béla: Büntetőjog. Általános rész. Negyedik, hatályosított kiadás. HVG-ORAC, Budapest 2009
Nagy Ferenc: A Magyar Büntetőjog Általános Része. Második, átdolgozott kiadás. HVG-ORAC, Budapest 2010
Szepesi Erzsébet (szerk.): A büntető törvénykönyv magyarázata 1. CompLex Kiadó, Budapest 2009
Varga Zoltán (szerk.): A büntetőjog nagy kézikönyve. CompLex Kiadó, Budapest 2007
Wiener A. Imre: Büntetendőség-Büntethetőség (Felelősségtan). In: (szerk.) Wiener A. Imre: Büntetendőség-Büntethetőség. Büntetőjogi Tanulmányok. Jog és Jogtudomány 13. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, MTA Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest 1997 ■
JEGYZETEK
[1] Cséka: i.m. 10. o.
[2] Cséka: i.m. 11. o.
[3] Balogh-Tóth: i.m. 175-179. o.
[4] Nagy: i.m. 194-195. o.
[5] A Btk. 304.§ (1) bekezdése szabályozza a pénzhamisítás (befejezett) bűntettének alapesetét, a 304. § (4) bekezdése szerint pedig aki pénzhamisításra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt [...] büntetendő. Ezt követően a 304/A. § szabályozza a pénzhamisítás elősegítésének vétségét, amelynek büntetési tétele egyébként megegyezik a pénzhamisítás előkészületének büntetési tételével.
[6] Földvári: i.m. 39. o.
[7] Ez a megfogalmazás a stádiumtanhoz kapcsolódik. A Csemegi-kódex a befejezettség fogalmát sem határozta meg, így Irk szerint befejezett (cselekmény) minden, ami a kísérleten túl van.
[8] Irk: i.m. 185-187. o.
[9] Finkey: i.m. 266-268. o.
[10] Angyal-Degré-Zehery: i.m. 31-33. o.
[11] Irk: i.m. 185-187. o.
[12] Angyal-Isaák: i.m. 161. o.
[13] Angyal-Isaák: i.m. 292-293. o.
[14] 1950. évi II. törvény (http://www.1000ev.hu) 19. § (1)-(3) bek.
[15] Kádár-Kálmán: i.m. 538. o.
[16] A kísérlettől elállás akkori szabályozásához lásd: 1961. évi V. törvény 9-10. § (http://www.1000ev.hu)
[17] Békés: i.m. 49. o.
[18] Békés: i.m. 66. o.
[19] Földvári: i.m. 41. o.
[20] Erdősy-Földvári-Tóth: i.m. 24. o.
[21] Földvári: i.m. 191. o., Balogh-Tóth: i.m. 175-179. o.
[22] Az előkészülettől való elállás esetei a Btk. 32. § e) pontja szerinti, a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget megszüntető okok közé tartoznak.
[23] Földvári: i.m. 192. o.
[24] Földvári: i.m. 189. o.
[25] A Büntető Kollégium 2207/2010. sz. elvi határozata
[26] Irk: i.m. 185. o.
[27] Blaskó: i.m. 293. o.
[28] Földvári: i.m. 192. o.
[29] Herke-Hautzinger: i.m. 114. o. (táblázat)
[30] Blaskó: i.m. 289. o.
[31] Földvári: i.m. 193. o.
[32] Vesd össze a Btk. 17. § (3) bekezdését a 18. § (2) bekezdésével.
[33] Békés: i.m. 50. o., Blaskó: i.m. 289. o., Molnár: i.m. 208. o., Varga: i.m. 63-64. o.
[34] Tipikus példaként említhető itt az erős felindulásban elkövetett emberölés (Btk. 167. §).
[35] Földvári: i.m. 181-193. o.
[36] Blaskó: i.m. 289. o.
[37] Varga: i.m. 71. o.
[38] Blaskó: i.m. 293. o.
[39] Balogh-Tóth: i.m. 175. o.
[40] Wiener: i.m. 187. o.
[41] Blaskó: i.m. 295. o., Szepesi: i.m. 80. o.
[42] Wiener: i.m. 187. o.
[43] Nagy: i.m. 194-195. o.
[44] Hollán: i.m.
[45] Btk. 296/B. §
[46] Btk. 299/C. §
[47] Molnár: i.m. 222. o.
[48] Varga: i.m. 71. 0.
[49] Erdősy-Földvári-Tóth: i.m. 30-32. o.
[50] 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről (Sztv.) 171. §
[51] Sztv. 191. §
[52] Erdősy-Földvári-Tóth: i.m. 339-340. o.
[53] 1/2007. BJE
[54] Erdősy-Földvári-Tóth: i.m. 394-395. o.
[55] Btk. 300/E.§ (2), illetve Btk. 329/B. § (2)
[56] A vizsgált határozatok megszületésekor a legfőbb igazságszolgáltatási intézmény neve még Legfelsőbb Bíróság volt, ezért a szövegben ez a megnevezés szerepel.
[57] Szepesi: i.m. 82. o.
[58] BKv 57.
[59] Btk. 282/A. § (1)
[60] Btk. 188. § (1)
[61] BKv 61.
[62] BKv 78.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző joghallgató.
Visszaugrás
