Mottó helyett:
"The Bankrupt Law, this Godlike Act"[1]
A téma felvetéseként ellenállhatatlanul tolakszik előtérbe magának a mentesítésnek a csődjogban használt fogalma. Legtöbbször az adós magánszemély rehabilitációjával, újrakezdésével (fresh start) kapcsolják össze. Jelen tanulmányban is érintünk több ilyen irányú megközelítést. Jogi fogalomként mégis az tűnik helyénvalónak, ha tisztán jogi meghatározást adunk meg alapvető fogalmi tisztázás gyanánt. Mivel a mentesítés elméletének és gyakorlatának mai éllovasa kétségkívül az Egyesült Államok, és hatályos csődtörvényük egyértelmű fogalmi keretet ad a mentesítésnek, érdemes ehhez a forráshoz fordulni. Az elméleti alapot már 1840-ben máig ható éllel fogalmazta meg Henry Clay Kentucky szenátor: "Fenntartom, hogy az állam (a nemzet) közösségtől eredő joga minden tagja erkölcsi és fizikai képességeiben felette áll bármilyen feltételezett jognak, amellyel a magánhitelező rendelkezhet."[2] A konkrét joghatásokat az amerikai csődtörvény, a Bankruptcy Code (BC) pedig részletesen körülírja. Mentesít minden eddigi személyes (in personam) kötelezettség alól, és eltilt mindenfajta behajtási tevékenységtől.[3] Ezért én a továbbiakban erre az elméleti
- 51/52 -
alapra és erre a gyakorlati alkalmazásra hagyatkoznék meghatározás gyanánt. E rövid auftakt után térjünk rá a tényleges bevezetőre.
A múlt század második felében az európai kontinentális jogrendszerekben egyre inkább teret nyert a csődjog megújításának gondolata.[4] A gyakorlati tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a klasszikus csődeljárás és a később kialakult adósságrendezési (reorganizációs) eljárás két pillérére[5] épült megoldások nem képesek megfelelni a kor követelményeinek. A csődeljárás az egyszerű felszámolásra, a fizetésképtelen jogi személy adósok megszüntetésére[6] degradálódott, az újjászervezési, adósságrendezési eljárások száma pedig nem érte el az érzékelhető szintet. A kétágú modell alapját adó német jogrendszerben a csődelhárító jellegű egyezség (konkursabwendender Vergleich) használata marginalizálódott, maga az eljárás funkcióját vesztette Nem volt ez mindig így. Az 1927-ben alkotott Vergleichsordnung (később egy 1935-ös törvény váltotta fel) még "keresett" eljárás volt, mivel a késő weimari időszakban (1928-1932) az összes fizetésképtelenségi eljárás 30%-át tette ki, ami 8600 eljárást jelentett 1932-ben.[7] Azonban annyira hitelét vesztette, hogy a távoli szemlélő (jóllehet áttételeken át) már teljesen haszontalannak látja és láttatja.[8] Az új
- 52/53 -
Insolvenzordnung elfogadása előtti évben, 1994-ben, ugyanezen eljárások száma 67 volt, ami még az 1%-át sem tette ki az összes fizetésképtelenségi eljárásnak (több mint 20000). A maga idejében a Konkursordnung is kiemelkedő jogi mű volt. Egyenesen a birodalmi jogalkotás gyöngyének ("Perle der Reichsjustizgesetze") nevezték, és nem jogtalanul, írja Wilhelm Uhlenbruck professzor, a német csődjog legtekintélyesebb művelője.[9] A csődeljárások (Konkursverfahren) 75%-át is meg kellett szüntetni tömeghiány (mangels Masse) miatt. Nem csoda, ha a szakma a csőd csődjéről (Konkurs des Konkurses) beszélt.[10] Johann Killinger szerint is a német csődjog már évek óta működésképtelen. 1985 és 1990 között az összes megindított csődeljárás 75%-át tömegelégtelenség (mangels Masse) miatt meg kellett szüntetni. A hitelező igények kielégítése évek óta mindössze 3-5%.[11]
Nem történt ez másként a szintén kétágú modellt 1991-ben (újra) bevezető magyar jogrendszerben. A felszámolási eljárás mellett hatályba küldött kényszeregyezségi eljárásnak (újmagyarul: "csődeljárás", amely fogalmat ebben a használatban legalább e cikk olvasásának idejére kéretik elfelejteni) a kezdeti, rövid életű sikerek után a szinte teljes mellőzés lett a része.[12]
Ez a csődjogi szisztéma továbbá semmilyen értékelhető választ nem tudott, és ma sem tud adni azoknak a természetes személyeknek (családoknak) a problémájára, akik fogyasztási célból felvett hiteleik következtében kerültek a fizetésképtelenség áldatlan állapotába. Holott a mentesítés több évszázados jogintézménye alkalmas az ilyen típusú gazdasági nehézségek kezelésére.
Továbbá olyan új megoldásokra, eljárásokra volt szükség, amelyek nagyobb részt hasítanak ki a csődeljárások összességéből a fizetésképtelen vállalkozások megmentésére, újjászervezésére.[13] Eltérően a fogyasztási hitelek következtében
- 53/54 -
beálló fizetésképtelenség orvoslásától, az újjászervezés közvetlen gazdasági érdekként jeleníthető meg, így az érintett jogterületeken jobban kommunikálható. A vállalkozások (korporációk) csődjogi szabályozása csak viszonylag új keletű.[14] Az iránymutató hatályos amerikai jog a reorganizált vállalatot is mentesíti az eljárásban nem rendezett adósságok alól, ezért a mentesítés tárgyalásakor ez a kérdéskör sem kerülhető meg, bár ez jelen cikk kereteit messze meghaladná.[15]
A fogyasztási célból felvett hitelek miatt ellehetetlenült magánszemélyek és családtagjaik, ill. eltartottjaik (a továbbiakban együtt: fogyasztók) helyzetének enyhítésére alapvető szemléleti változásra van szükség, hiszen a csődeljárások eddig (legalábbis az utóbbi egy évszázadban mindenképpen) a fent említett kontinentális jogrendszerekben alapvetően az üzleti szféra "igényeit" szolgálták ki. Ennél is fontosabb azonban, hogy a fogyasztók esetében az igazi segítséget a tartozások teljes vagy részleges elengedése jelenti, ez azonban blaszfémiával egyenértékű bizonyos jogi és üzleti körökben. Ne olvassa ki ebből a T. Olvasó, hogy ez elítélendő akár általam, akár általánosságban. A mentesítés az adósságelengedés élenjáró országában is hihetetlen nehezen megy. Az USA-ban is inkább veszteséget könyvelnek el azok, akik jelzálogjellegű biztosítékkal (mortgage) rendelkeznek, és így majdnem tökéletes védelmet élveznek az általános mentesítési szabályok alól. 2009. júniusi adatok alapján, 32.000 jelzálog-jellegű végrehajtási eljárást (foreclosure) számolva, az ilyen biztosítékkal rendelkező hitelezők a fennálló követeléseik 64,7%-át vesztették el 4,59 milliárd dollár értékben. Ennek ellenére a hitelnyújtók nem hajlandók a tőkekövetelések (principal) csökkentésére a szerződések módosítása során.[16] A feladat nem mutatkozott, és nem is bizonyult könnyűnek, hiszen évszázados beidegződéseken kellett túllépni. Tanulságos a német és az amerikai példa szembeállítása. Két standard egyetemi tankönyv. A német a szinguláris végrehajtással szembeállítva
- 54/55 -
bontja ki a csődeljárást, mint univerzális végrehajtást, és végig megmarad e végrehajtási jelleg dominanciája. Nem csoda, hogy ilyen alapállás mellett a reorganizációs eljárások nem működnek.[17] Az amerikai egyértelművé teszi, hogy az egész rendszer lényege a mentesítés.[18]
A legtöbb kontinentális jogrendszer az angolszász (azon belül is a korlátozottabb mentesítést kínáló angol) modellt vette figyelembe a mentesítés intézményének bevezetésekor. Ezek közül emeljük ki a német jogi megoldást, ahol az 1999. január 1-jén hatályba lépett Insolvenzordnung nyolcadik része szabályozza a fennmaradó adósság alóli mentesítést (Restschuldbefreiung). A jogszabály egyéb fontos részleteiben (legfontosabbként a birtokon belüli adós - debtor-in-possession [DIP] - intézményének átvételével Eigenverwaltung elnevezéssel) erőteljes amerikai hatást tükröz. Konkrét alkalmazása azonban legalábbis döcögős. Ezzel kapcsolatban egy másik példa az amerikai félreértésre. Az InsO § 157 alapján arra következtet az amerikai szerző, hogy a német reorganizációs eljárás nem célozza az adós vállalkozás hosszú távú fennmaradását. Az adós hosszú távú működését fenntartó reorganizáció nem tartozik a törvény látókörébe.[19] Az említett § 157 a hitelezői gyűlés döntéseinél csak a vállalkozás tevékenységének beszüntetését, ill. átmeneti folytatását említi lehetőségként. Ez a szabály azonban csak az alapeljárásra vonatkozik (az amerikai szakzsargonban straight bankruptcy). Az Insolvenzplan nevű eljárásra már nem. Ez a csődeljárás egy másik lehetséges kimenetele. A törvény alapvető célkitűzését megfogalmazó § 1 nem hagy helyet a kétségnek. A szakasz hármas célt határoz meg: a hitelezők egységes rendszerben való kielégítése, ami történhet egyrészt a vagyon értékesítésével és a bevétel felosztásával, vagy ettől eltérően, a fizetésképtelenségi terv révén, a vállalkozás megőrzése mellett. Emellett a tisztességes adós mentesülhet fennmaradó adósságai alól.[20] Az eredeti forrás[21] nem igazán ad alapot a tévedésre. Az Eigenverwaltung egyébként mind az alap-eljárásban, mind pedig az Insolvenzplanon alapuló eljárásban elrendelhető a bíróság által.[22] A félreértés annál kevésbé érthető, mert az amerikai jog hasonló-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
