Az Európai Gazdasági Közösséget (majd Európai Közösséget) létrehozó Római Szerződés által rögzített alapjogok között szerepel a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása, valamint a letelepedés szabadsága. Az egységes tőkepiac, mely elengedhetetlen feltétele az egységes belső piac kialakulásának, megkívánja a pénzeszközök és a befektetések tagállamok közötti áramlását akadályozó tényezők felszámolását. Az ún. Lisszaboni folyamat részeként (mely célul tűzte ki az Európai Unió versenyképességének biztosítását) megalkotásra került két pénzügyi területre vonatkozó akció terv. Az I. Pénzügyi Szolgáltatási Akcióterv 1999-2004 közötti időszakra vonatkozott, és óriási jelentőségű jogalkotási folyamatot indított el, mely a jelenleg tartó II. Pénzügyi Szolgáltatási Akcióterv (2005-2010) keretében csúcsosodik ki. E jogalkotási folyamat kiemelkedő jelentőségű eleme az Európai Parlament és a Tanács által 2004. április 21.-én elfogadott 2004/39/EK irányelv a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/61 l/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 145., 2004.4.30., 1-44.). A gyakorlati élet szereplői által Markets in Financial Instruments Directive, azaz MiFID elnevezéssel illetett irányelv hatalmas területet fog át, számos korábbi joganyagot érint (módosít, illetve helyez hatályon kívül), ezért szokás keretirányelvnek, vagy irányelv-csomagnak is nevezni. Alapvető jelentőségeként a befektetővédelmi szabályozás harmonizációját szorgalmazó előírásait szokás kiemelni, ám nem kevésbé jelentősek az ún. európai útlevél (single European passport), valamint a székhely szerinti felügyelet (home country control) tárgyában rögzített előírásai, melyek szintén az egységes tőkepiac, s ezen belül a befektetők azonos védelmi szintjének megvalósítását szorgalmazzák.
Az irányelvek érvényesülésének sajátos vonása, hogy a tagállamoknak azt át kell ültetniük saját jogrendszerükbe. Sajnálatos módon a MiFID esetében a végrehajtáshoz szükséges részletszabályok megalkotása sokáig váratott magára. 2006. augusztus 10.-én született meg a Bizottság 2006/73/EK irányelve, mely a 2004/39/EK irányelvnek a befektetési vállalkozások szervezeti követelményei és működési feltételei, valamint az irányelv vonatkozásában meghatározott kifejezések alkalmazásáról szól. Szintén a végrehajtást szolgálja a Bizottság 1287/2006/EK rendelete, mely a befektetési vállalkozások nyilvántartás-vezetési kötelezettségeiről, az ügyletek bejelentéséről, a piac átláthatóságáról, a pénzügyi eszközök piaci bevezetéséről, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések alkalmazásáról szól.
Az irányelv implementálására hivatott hazai szabályozás szintén megkésett. Ennek oka nem csupán a végrehajtási szabályok megalkotása körül keresendő. Sajnálatos módon Magyarország egyike volt azon négy tagállamnak (Spanyolország, Lengyelország és Csehország mellett), amelyek az Európai Bíróság megítélése szerint a legnagyobb késedelemben voltak a MiFID átvételében. A Bizottság a késlekedő országok cégeihez fordult, hogy gyakoroljanak nyomást kormányaikra a jogszabály minél előbbi átvétele érdekében. A magyar jogalkotónak végül sikerült felmutatnia a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvényt (Bszt.), amely az irányelv módszerét követve -számos hazai jogszabályt módosítva, illetve részben hatályon kívül helyezve - rendelkezik a MiFID gyakorlati megvalósításáról. A Bszt.-n kívül azonban - jelen dolgozat elkészítéséig - nem léptek hatályba a piac által nagyon várt, végrehajtást szolgáló alsóbb szintű jogszabályok. [E körből ki kell emelnünk a befektetési szolgáltatási tevékenységet, befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatást, valamint árutőzsdei szolgáltatást folytató gazdálkodó szervezet üzletszabályzatának kötelező tartalmi elemeiről szóló 22/2008. (II. 7.) Kormány rendeletet!]
A keretirányelv területi hatályának meghatározása viszonylag problémamentes. Tekintettel arra, hogy alapvetően az uniós tagállami jelleg szabja meg a földrajzi behatároltságot. Az irányelv a Közösség egységes piacot képező teljes területére kiterjedően kívánja célját elérni. A területi alapú megközelítéskor azonban fontos megemlíteni a székhely szerinti tagállam felügyeleti tevékenységének rögzítését.
Az időbeli hatály kérdése már kicsit problémásabb, hiszen épp ez a gyakorlati alkalmazás során felmerülő problémák egyik okozója. A
- 316/317 -
keretirányelv elfogadására ugyanis 2004. áprilisában került sor. Bár a MiFID létrejötte a Lámfalussy-folyamat eredményének tekinthető, hiszen a "better regulation" jegyében éppen az egyszerűbb jogalkotást (és tegyük hozzá az áttekinthetőbb szabályozási rendszert) kívánja megjeleníteni, a végrehajtási szabályok megalkotásának késedelme gyakorlatilag alkalmazhatatlanná tette azt. Az irányelvek alkalmazása során elengedhetetlen ugyanis azon konkrét szabályok megalkotása melyek révén a nemzeti jogalkotás az átültetést végrehajtja. (Ez alól kivételként említendő az Egyesült Királyság, hiszen ott nem kell az irányelveket átültetni.) A keretirányelv lényegében tehát 2004. december 30-tól hatályos, azonban az átültetésre nyitva álló határidő többször módosításra került. A magyar jogalkotást is szem előtt tartva nemhogy 2007. november l-jével nem tekinthető - gyakorlati szempontból - alkalmazhatónak, de várhatóan csak 2008. június 30-a után lesz egységesnek mondható - az irányelv alkalmazása szempontjából - a pénzügyi eszközök piaca, bár ezen időpontnak vízválasztó jelleget tulajdonítani semmiképpen nem célszerű.
Az időbeli hatály vizsgálatakor az alkalmazhatóság végső időpontjára is figyelemmel kell lenni. Az uniós jogalkotás általánosan bevett gyakorlata a határozatlan idejű jogalkotást követi, vagyis az adott jogi eszköz alkalmazása annak későbbi esetleges módosításától függ. Tekintettel a MiFID keretirányelv-jellegére, annak teljes egészében történő hatályon kívül helyezését - legalábbis a közeli jövőben - nem tartom valószínűnek.
A személyi hatály meghatározásakor annak az alanyi körnek a behatárolása szükséges, akikre nézve az irányelv előírásokat tartalmaz. Az irányelv preambulumában rögzíti, hogy: "(9) A szövegben a személyekre történő hivatkozásokat úgy kell értelmezni, hogy azok magukban foglalják mind a természetes, mind a jogi személyeket." Ezen túlmenően a pénzügyi eszközök piacán szereplők között két csoportot kell elkülönítenünk: egyrészről a pénzügyi szolgáltatást nyújtók körét, másrészről pedig a szolgáltatást igénybevevők körét.
Az első csoportba tartozók alatt az irányelv preambuluma értelmében vállalkozásokat (szigorú előírásoknak eleget tevő, engedélyezett, jogi személyiséggel bíró) kell értenünk, amelyeknek szokásos üzleti tevékenysége befektetési szolgáltatások szakmai alapon történő nyújtása és/vagy befektetési tevékenységek végzése. E főszabályt követően az irányelv hosszasan sorolja azok körét, akik nem tekinthetők az irányelv hatálya alá tartozóknak. Ezen a ponton azonban meg kell jegyezni, hogy a személyi hatály kérdése összefonódik a tárgyi hatály kérdésével, hiszen itt azon tevékenységek kerülnek felsorolásra, melyek végzése során az irányelv előírásai nem alkalmazandók. [Pl.: "(8) Ezen irányelv hatálya alól ki kell zárni azon személyeket, akik saját eszközeiket és vállalkozásaikat kezelik, akik nem nyújtanak befektetési szolgáltatásokat és/vagy nem végeznek befektetési tevékenységeket sajátszámlás kereskedésen kívül, kivéve, ha árjegyzők, vagy saját számlára a szabályozott piacon vagy MTF-en kívül kereskednek szervezett, gyakori és rendszeres alapon olyan módon, hogy harmadik felek számára is hozzáférhető rendszert biztosítanak a velük folytatott kereskedés lehetővé tételére."]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
