https://doi.org/10.59851/mj.72.12.16
A szerzői jog kiindulópontja hosszú ideje az az alapvetés, hogy a védelem azon művek körének biztosított, amelyek egyéni, eredeti jellegűek, azaz a szerző szabad és kreatív döntéseiben jutnak kifejeződésre, és tükrözik alkotójuk személyiségét. Mivel a szerzői jogi védelem automatikusan keletkezik, a védelem fennállta, annak megállapítása és a vizsgálandó kritériumok egyes műtípusok esetében való alkalmazhatósága komoly nehézségeket hozott a felszínre az elmúlt néhány évtizedben, amelyet a mesterséges intelligencia alkalmazásának "berobbanása" még inkább előtérbe helyezett. A tanulmány - felvillantva az alkotói mozgástér alakulását és az Európai Unió Bíróságának a személyiség tükröződése kapcsán tett megállapításait - a szerzői mű meghatározó fogalmi elemeit és a művek "tömegtermelése" következményeinek orvoslására a szakirodalomban tett javaslatokat vizsgálja, valamint Szpunar főtanácsnok 2025. májusi indítványát elemezve arra jut, hogy bár egy mű szerzői jogi minősítését esetről esetre lehet elvégezni, ennek folyamatában változásokra óhatatlanul szükség lesz. Ez nemcsak a bizonyítási teher és a meglévő vélelmeink alakulásában, hanem a vizsgálathoz igénybe vett eszközök körében és jellegében is megmutatkozhat, és szükség is lesz rájuk, különben a szerzők - a népmesék alkotóihoz hasonlóan - "feloldódnak" a kulturális piacon.
Kulcsszavak: szerzői jog; egyéni, eredeti jelleg; alkotó személyiségének tükröződése; alkotói mozgástér; mesterséges intelligencia
Copyright law has for long been based on the fundamental principle that protection is provided for works that are individual and original, i.e. that are the result of the author's free and creative choices and reflect the personality of their creator. Since copyright protection derives automatically, the existence of such protection, its establishment and the applicability of the relevant criteria to certain types of works have raised serious difficulties over the last few decades, which have been brought to the surface even more strongly by the 'explosion' of the use of artificial intelligence. The paper, highlighting the evolution of the room for creative manoeuvre and the findings of the Court of Justice of the European Union on the reflection of personality, examines the defining conceptual elements of the work of authorship and, analysing the proposals made in the literature to remedy the consequences of the 'mass production' of works, as well as the Opinion of Advocate General Szpunar of May 2025, concludes that, although the copyright classification of a work can be carried out on a case-by-case basis, changes will inevitably be necessary in the process. This might result not only in the evolution of the burden of proof and existing presumptions, but also in the range and nature of the tools used for the assessment, and indeed some development will be necessary, otherwise authors will, like the creators of folktales, be 'absorbed' in the cultural market.
Keywords: copyright; individual, original character; reflection of the personality of the creator; creative room; artificial intelligence
"A mesében minden megtörténhet. Ahogy az életben is."
Csoóri Sándor
A népmese "csodás elemeket tartalmazó, naiv hangú, költött elbeszélés", amelyben a csodás meseelemek és motívumok egy nagy rendszer építőkövei.[1] Az elbeszélések, történetek hosszú évszázadokon át formálódtak, és bár "a szerzői jog alanyának azonosíthatatlansága"[2] miatt nem terjed ki rájuk a szerzői jogi védelem, a szájhagyomány útján formálódás, terjedés és a változatokban élés ellenére minden történet mögött áll egy eredeti alkotó (aki néha még ismert is) és számos további alkotó, aki mind hozzátett valamit, tovább-, illetve átdolgozta a művet. Sajátos a szerzői jogi pozíciója, de a modern szerzői jog születése előtt lényegében a legtöbb - mai értelemben vett - szerzői mű ezt a sorsot osztotta. Az alkotó jelentősége nem mutatkozott meg - a szerző nevesítésére, előtérbe kerülésére sokáig sem igény, sem szükség nem volt.[3]
Ahogyan Boytha György igen kifejezően megfogalmazta: "Az alkotásokkal kapcsolatos erkölcsi igények forgalmazási érdek hiányában nem izmosodhattak alanyi joggá".[4] Később azonban a kulturális piac olyan méreteket öltött, és olyan jelentőségre tett szert, hogy a rendszer átláthatósága és működőképessége épp az eredőpontnak, a szerzőnek biztosított elidegeníthetetlen jogok révén válhatott egyre tisztábbá és kiegyensúlyozottabbá a többi szereplő szemszögéből nézve is.[5] Így fokozatosan formálódott a "szerző személye felé tendáló"[6] szerzői jog, a szerző és a műve közötti kapcsolat elismerése, egyúttal az azon alapuló kötődés erősségének szabályozása révén. Ennek a kapcsolatnak az alapja, hogy a mű nemcsak az alkotó véleménye kifejezésének az eszköze lehet,[7] hanem lényegében épp a műben "csillogó" alkotói személyiség
- 802/803 -
az, amelyre tekintettel - bizonyos szempontból elszakíthatatlan - kapcsolat keletkezik alkotó és alkotása között.
"Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira"[8] - rögzíti Alaptörvényünk. Lehet, hogy csak a "nagyszerűekre" vagyunk, vagy lehetünk büszkék, ám a szerzői jog ennél jóval szélesebb kört oltalmaz. A szerzői jogi "belépési küszöb" híresen alacsony. Hosszú évtizedeken át zajlott a küzdelem ezért az automatikusan keletkező, értékítélet és mennyiségi, minőségi követelmény nélkül megadott szerzői jogi védelemért. Boytha György már 1989-ben felhívta a figyelmet arra, hogy "a szerzői jognak a régi, kicsit exkluzív, keveseket érintő, a hagyományos értelemben szűken definiált kultúra területére szorítkozó értelmezésén változtatni kell. Ez összefügg magának a kultúrának az értelmezésével. A kultúra korántsem szorítható már az írók, művészek, képzőművészek, zeneszerzők alkotótevékenységére. Ma már a kultúrának szerves része a tudományos, műszaki alkotótevékenység, életünknek - ha így tetszik - kulturáltságát nemcsak az Operaház műsora, nemcsak a könyvkereskedésben eladásra kínált könyvek minősége határozza meg, hanem a termelésünk, a mindennapi életkörülményeink műszaki feltételei, a világról alkotott tudományos felfogásunk az ökológiától a gyári robotszervezésig, az egész elektronikáig sok egyéb is."[9] Az alacsony belépési küszöb kiindulópontként való elfogadása tehát fontos sikerként könyvelhető el, ugyanakkor a (digitális) tömegtermelés világában kiütköztek mellékhatásai is. A fenti megállapítás óta eltelt három és fél évtized megmutatta, hogy a hatalmas mennyiségű "kreatív tartalom" nyilvántartásba vételi kötelezettség nélküli védelme számos bizonytalanságot hozott magával a kulturális piacon. Az egyes művek között óriási különbségeket tapasztalhatunk többek között a mű kifejezési formája (digitális, analóg, példányszám), a rögzítés és a felhasználás módja alapján. A digitális közegben egyre kevésbé az egyedi tartalomra, inkább a tartalom áramlására és annak lehetővé tételére helyeződik a hangsúly. Ebben a körforgásban a különböző művek és teljesítmények különböző módon vesznek részt, alapvető jellemzőiknek megfelelően (amelyek szintén szorosan kapcsolódnak alkotójuk alkotói szándékához). A mű/előadás információtartalma, kulturális szerepe, "hasznossága", kereskedelmi értéke, az információ terjesztésében betöltött szerepe olyan kényes határok, amelyeknek csak egy része ragadható meg a (szerzői) jog által.
Ha jelen írás nem is népmese, és nem is az epikus műnembe sorolható, azok jellegzetes szerkezete mentén halad tovább, így az előkészítést és a bonyodalmat a kibontakozás, a tetőpont, végül a befejezés követi.
Ma a szerzői jog központi kérdése az, hogy hogyan viszonyul az alkotók széles és nagyon heterogén spektrumához, és hogy maguk az alkotók hogyan viszonyulnak a szerzői joghoz. Az eredeti jogtulajdonosok közötti különbségek nemcsak a művek és teljesítmények típusaiban és azok felhasználásaiban mutatkoznak meg (nevezetesen, hogy egy szoftveralkotó motivációi és érdekei jelentősen eltérhetnek egy szobrászétól), hanem abban is, ahogyan az egyes kategóriákon belül a jogtulajdonosok igyekeznek kihasználni a szerzői jog által kínált lehetőségeket. Miközben egyre többen válnak fogékonnyá a szerzői jogok felhasználásának nyílt modelljeire, a kereskedelmi szempontból jelentős - a "kulturális piac" számára vagy annak részeként létrehozott - művek jogosultjai és a többi mű alkotói között egyre élesebb a határ. A "tipikus" és az "atipikus", a "hivatásos" és a "hobbiszerző" alkotók, a névfeltüntetési joggal élők és az anonim eszközöket választók közötti különbségek a szerzői jog alkalmazásában is alapvető különbségeket eredményeznek. Egy adatbázis, egy megrendelt reklámgrafika, egy, a Wikipédiára írt egyéni, eredeti tíz sor, egy vers, egy hangfelvétel vagy egy rádióadás - a különböző védett művek/teljesítmények létrehozásának motivációi igen eltérőek lehetnek, és ennek hatását a szerzői jog jövőbeli alkalmazására nem szabad alábecsülni. Látható, hogy a szerzői jog elvileg képes és igyekszik is kezelni ezeket a különbségeket. A CDSM-irányelv által lehetővé tett opt-out, amelynek értelmében az alkotók és más jogtulajdonosok kifejezetten fenntarthatják műveik szöveg- és adatbányászati célú felhasználását megfelelő módon, például az online nyilvánosan hozzáférhetővé tett tartalmak esetében gépi olvasásra alkalmas eszközökkel, új utakat nyit a jogtulajdonosok, illetve a szerzői jogon belüli differenciálás előtt.[10]
"A szellemi tulajdon védelméről szóló diskurzus" egyre inkább "kilép az autonóm szerző/egyedülálló mű kontextusából",[11] még ha a hivatkozási pont továbbra is csak a szerző lehet. Így van ez akkor is, ha az egyéni engedélyezés fokozatos háttérbe szorulása, az alkotás sajátos módszereinek és a művek sajátos típusainak tömeges jelenléte, az alkotás és felhasználás sajátos céljainak hatása miatt sok esetben nincs társadalmi igény sem a szerző személyének, sem magának a műnek a digitális tartalomból való kiemelkedésére. A már önmagában is paradoxonnak tűnő "szerzői alkotások tömegtermelése" sok visszásságot hozott felszínre, amelyeket a mesterséges intelligencia térnyerése még inkább láthatóvá tett és előtérbe helyezett.
Az alábbiakban ezekből két, egymással szorosan összefüggő vonatkozást szeretnék kiemelni: egyrészt az
- 803/804 -
alkotói mozgástér alakulásának kérdését és ennek az eredetiségre gyakorolt hatását, másrészt az egyéni, eredeti jelleg megítélésének, megítélhetőségének problematikáját.
Ahogy Gompel rámutat, az eredetiség számos különböző nemzeti meghatározásában az a közös, hogy valamilyen formában hangsúlyt fektetnek a szerző döntéseire, amelyeket nem elsősorban a mű funkciója, a felhasznált eszközök vagy az alkalmazandó szabványok és általános gyakorlatok határoznak meg - más szóval a művek "kreatív döntéseken" alapulnak.[12] Az alkotó számára az eredetiség kifejezésére rendelkezésre álló "mozgástér" mértéke esetről esetre és műfajról műfajra változik, és ez a mozgástér különösen a funkcionális művek esetében nagyon korlátozott.[13] A jól ismert Painer-ügy[14] mellett az Európai Unió Bírósága (EUB) a Funke Medien-ügyben[15] is rámutatott arra, hogy a kiindulópont az, hogy a szerző a mű előállítása során szabad és kreatív döntésekkel ki tudta-e fejezni alkotói képességeit.
Ezt a mércét azonban egy olyan környezetben alkalmazzuk, ahol a tömegtermelés gyorsan növeli a ma már "közhelyesnek" nevezhető, közkincsbe tartozó megoldások számát.[16] Számos jogvita és híres eset - például zenei akkordokkal és dallamokkal kapcsolatban[17] - világít rá arra, hogy természetes folyamatok révén a közkincs köre, különösen egyes területeken, műfajokban, egyre inkább kitágul. Emiatt mind nehezebb megugrani az egyéni, eredeti jelleg (mégoly alacsony) küszöbét,[18] aminek következtében a szerzői jog belépési határvonala "természetes módon" némiképp folyamatosan emelkedik - legalábbis elvileg. Erre az egyébként is évtizedek óta nehéz terepre érkezett meg a mesterséges intelligencia; a szerző műveivel versengő és azokhoz hasonló, rendkívül gyors ütemben készülő produktumok léte általában véve szintén szűkíteni képes a mozgásteret.[19]
Más szóval, bár a szerzői jog nem az objektív újdonsággal operál, a hatalmas mennyiségű védett, vagy nem védett, de hasonlónak mutatkozó tartalom az előfeltételt jelentő alkotói mozgástérre mégis komoly hatással van. Hiszen az eredetiség fogalma felveti a kérdést, hogy létezik-e már hasonló megoldás, és valahogyan mérjük az eredetiség jelenlétét a meglévő művek (most már helyesebben tartalom) halmazához. És minél több elem van a meglévő halmazban, annál nehezebb átlépni a küszöböt. Annak eldöntése során, hogy valami "hétköznapi" megoldás-e, nyilvánvalóan nem mindegy, hogy számos nagyon hasonló alkotás ismert-e. "Ezek az alkotói döntések úgy jellemezhetők, mint amelyek elkülöníthetők egy olyan módszerrel, amely azt a kérdést teszi fel, hogy két szerző hasonló körülmények között valószínűleg lényegében ugyanazt a művet hozta volna-e létre."[20]
Ez egy másik alapvető szerzői jogi kérdést vet fel: a szerzői jogi doktrínában a párhuzamos alkotás párhuzamos védelemhez vezethet (még akkor is, ha a művek köre, ahol erre reális esély van, korlátozott). A párhuzamos alkotás azonban gyakorlatilag lehetetlenné válik, ha - mint az iparjogvédelem területén - már létező védett művekhez (is) viszonyítunk. Persze bizonyos értelemben az eredetiség fogalmi elemének vizsgálata során eddig is viszonyítottunk: nem lehet eredeti alkotás az, ami más, korábbi alkotás szolgai másolásával készült.[21] A szolgai másolás megtörténtének vizsgálatakor azonban azok a korábbi alkotások merülnek fel, amelyeket a szerző vélhetően ismert.[22] Ennek megítélése azonban nem járt egyfajta "újdonságvizsgálattal", mint egyes iparjogvédelmi oltalmaknál.
Lényegében egészen a közelmúltig abból indultunk ki, hogy "ránézésre" meg lehet állapítani, hogy valami műalkotás-e vagy sem. Most viszont váratlanul egészen vissza kell lépnünk a kérdésfeltevéseinkben, amit a Mio-ügy[23] is jól mutat: a 2023 szeptemberében az EUB elé ter-
- 804/805 -
jesztett előzetes döntéshozatali kérelem alapján - eddig jól ismertnek gondolt - alapkérdéseket kell megválaszolnia a bíróságnak. Nemcsak a mozgástér megléte, de az is bizonytalanná vált, hogyan kell eldönteni, hogy egy alkotás - például egy használati tárgy - szerzői műnek minősül-e azáltal, hogy szabad és alkotói döntés eredményeként jött létre.
Szerzői mű vélelme(ke)t ugyan eddig sem határozott meg kifejezetten a jogalkotó, azonban erre nem is volt szükség. A "műnek látszó" tartalmakat bátran tekinthettük szerzői jogi védelem alatt álló alkotásoknak, ami lényegében azt is jelentette, hogy egy produktum kapcsán abból indultunk ki, hogy szerzői műről van szó, és az ellenkező bizonyítására volt rendszerint szükség jellemzően egy jogvita apropóján.
Az EUB következetes gyakorlata szerint valamennyi alkotás - így funkcionális mű - esetében is a védelem alapvető feltétele, hogy a mű tükrözze az alkotója személyiségét. Számos meghatározó döntés rögzíti, hogy az eredetiség feltétele akkor teljesül, ha a mű megalkotója az alkotóképességét eredeti módon, szabad és kreatív döntések révén fejezi ki, és ezáltal ad annak "személyes színezetet".[24] A személyiség tükröződését számos esetben világosan és egyértelműen fel is ismerik nem csupán az adott műtípusok körében jártas személyek, de a felhasználók és a műélvező közönség nagy része is. Máskor azonban, főként egyes funkcionális alkotások vagy sajátos műtípusok esetében, nemcsak az nem világos magából a műből, hogy kinek a személyisége tükröződik benne, de az sem, hogy egyáltalán valóban hordoz-e eredetiséget.
Erről jellemzően az e tekintetben felmerülő kétely után, konkrétan meghatározott viszonyítási pontok mentén lehet döntést hozni. A tekintetben, hogy volt-e kellő alkotói mozgástér, mint az előző alfejezetben említésre került, a teljes kulturális közeg vizsgálható és vizsgálandó, arra nézve azonban, hogy történt-e szolgai másolás, a bíróság - illetve adott esetben a szakértő - a számára benyújtott dokumentumok, bizonyítékok alapján alakítja ki véleményét.
Ahogyan Maciej Szpunar főtanácsnok a Mio-ügyben, 2025. május 8-án ismertetett indítványában újfent hangsúlyozta, az eljáró nemzeti bíróság tud döntést hozni abban a kérdésben, hogy egy teljesítmény az alkotója személyiségét tükrözi-e, vagy sem.[25] "A szerzői jogban két mű megkülönböztetése nem az összbenyomáson, hanem azokon a részleteken alapul, amelyek egyedi módon személyessé teszik azokat."[26] Ennek kapcsán a két szélsőségre is figyelmeztet: sem az alkotót a "teljesítménye" létrehozásakor kötő különböző kötöttségek által diktált döntések nem minősülnek kreatívnak, sem azok, amelyek "bár szabadok, de nem viselik az alkotó személyiségének lenyomatát, a teljesítménynek egyedi aspektust biztosítva. Közelebbről az, hogy a létrehozás során szabad döntések hozhatók, nem teremt vélelmet azok kreatív jellegére vonatkozóan. A szóban forgó mű eredeti jellegének értékelése során figyelembe vehetők az olyan körülmények, mint az alkotónak a kreatív folyamat során fennálló szándéka, inspirációs forrásai, az ismert formák használata, hasonló önálló alkotás valószínűsége vagy a teljesítmény szakmai körök általi elismerése. E körülmények azonban semmi esetre sem meghatározóak, mivel az eljáró bíróságnak magának kell meggyőződnie arról, hogy fennáll-e eredeti teljesítmény, annak érdekében, hogy azt szerzői jogi védelemben részesíthesse."[27]
Az egyedi vizsgálat szükségessége a mára óriási méreteket öltő tömegtermelés korszakában önmagában komoly nehézségeket hoz magával. A mesterséges intelligencia kapcsán pedig máris jelentős szakirodalmi eredménye van az újonnan felvetett kérdések megvitatásának.[28] Nemcsak a belépési küszöb rendkívül alacsony volta és a személyiség tükröződésének valódi megkövetelése jelent problémát, hanem az is, hogy a védelem fennállta kapcsán eddig viszonylag ritkán merült fel (vagy legalábbis került felszínre) kétely, és elegendő volt ezekben a vitás esetekben bírói útra terelni a kérdést, ma azonban sem a felhasználók, sem a műélvező közönség, de még a releváns szakismerettel rendelkező személyek, például a jogkezelők sem tudnak az eddig kimondva, kimondatlanul létező "mű vélelemből" kiindulni.
Az alkotói mozgástér természetes szűkülése és a védelem fennálltához a személyiség tükröződésének következetes megkövetelése elméletileg jó kiindulópontot kínálnak a szerzői alkotások körének meghatározására. Az a tény ugyanakkor, hogy a "mű szerzői jogi minősítése összetett, részben szubjektív értékelést igényel, amelyet csak esetről esetre lehet elvégezni",[29] komoly gyakorlati problémákat szül - elég csak időigényességére, a megfelelő eszközök hiányára, de akár a minősítés elmaradására gondolni.
A szakirodalomban az alacsony belépési küszöb megemelésére vagy legalábbis megduplázására is találunk
- 805/806 -
javaslatokat,[30] de arra is, hogy épp az MI-eszközök segíthetik az eredetiség vizsgálatát, értékelését. Az egyik forrás például ún. "eredetiségpontok" bevezetését szorgalmazza, amelyekkel jobban meg lehet alapozni a bíróságok döntését, de akár valamiféle előszűrőként is működhetnek.[31] Ezekben a megoldásokban kétségtelenül nagyobb hangsúlyt kap a meglévő művekkel való összehasonlítás, ami egyfajta elmozdulásként is értékelhető az iparjogvédelmi újdonság kritériuma felé, ugyanakkor inkább a személyiség tükröződése gyorsabb és egyszerűbb megállapításának eszközeként érdemes felfogni. Már csak azért is, mert Szpunar főtanácsnok már idézett indítványa is utal rá, hogy bár a szerzői jog nem írja elő az újdonság feltételét, hasonló (vagy azonos) művek megléte azonban az eredetiség csekély fokára, sőt hiányára utalhat, hiszen "a személyiségét tükröző kreatív döntések révén a szerző egyetlen, a mások által önállóan megalkotott vagy létrehozandó műtől eltérő művet hoz létre".[32] Ez ebben a formájában a főtanácsnok által "tiszta" szerzői műveknek nevezett művészeti alkotásoknál - zeneművek vagy irodalmi művek esetében - jelenthet érezhető elmozdulást, vagy legalábbis segítséget. A párhuzamos alkotás, azaz két nagyon hasonló, sőt azonos döntés eredményeként megszülető mű valószínűsége éppen a funkcionális művek (az adott ügyben iparművészeti alkotások) esetében nagyobb,[33] de ennek ellenére is hasznos lehet az ennek vizsgálatában segítséget nyújtó eszköz.
Világosan kirajzolódik, hogy a személyiségnek a szerzői jogi belépési küszöb kapcsán vizsgált "tükröződését" minőségi szűrővel nem tudjuk - és nem is lehet - megítélni. Ugyanakkor, ha komolyan akarjuk venni a szerzői jog alapkritériumát, más, modern eszközökre szükség lesz ezeknek a döntéseknek a támogatására. A szerzői jog mindig szenzitíven alkalmazkodik a változásokhoz - ugyanakkor a művek tömegtermelése, azonosítási nehézsége és az alacsony belépési küszöb okozta problémákra az elmúlt évtizedekben csak tüneti kezeléssel reagált. Miért ne lehetne most az MI-t felhasználni arra, hogy egy régóta elodázott nehézséget segítsen leküzdeni? Megoldás hiányában a szerző szép lassan "feloldódik" a különféle tartalmakban, mint a népmesék alkotói - márpedig a mesék befejező formuláinak többségében a szereplők holtig tartó boldog életéről van szó.[34] ■
JEGYZETEK
[1] Vargyas Lajos - Istvánovics Márton (szerk.): Magyar néprajz V. (Folklór 1.) - Magyar népköltészet. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988. 19-20.
[2] Gyertyánfy Péter: Bevezető rendelkezések. In: Gyertyánfy Péter - Legeza Dénes (szerk.): Nagykommentár a szerzői jogi törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer, 2023. 34.
[3] Ujhelyi Dávid: A szerzői jog célja és emberképe a szellemi alkotásokat megalapozó elméletek tükrében. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2014. (5), 34-52.
[4] Boytha György: Bevezetés. In: Benárd Aurél - Tímár István: A szerzői jog kézikönyve. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1973. 15.
[5] Boytha György: Whose right is copyright? In: Csehi Zoltán (szerk.): Boytha György válogatott írásai. Budapest, Gondolat Kiadó, 2014. 194.
[6] Boytha György: Eltérő szerzői jogi koncepciók közelítésének kérdései, különös tekintettel a film jogvédelmére. In: Ius privatum ius Commune Europae. Liber amicorum: Studia Ferenc Mádl dedicata. Az ELTE Nemzetközi Magánjogi és Polgári Jogi Tanszékének munkatársai köszöntik a tudóst és a barátot. Budapest, ELTE ÁJTK Nemzetközi Magánjogi Tanszék EK Dokumentációs és Kutatási Központ, Budapest, ELTE, 2001. 74.
[7] Grad-Gyenge Anikó: A szerzői jogi korlátozások és a szerzői jog emberi jogi háttere. Budapest, HVG-Orac, 2011. 169-177.
[8] Magyarország Alaptörvénye, 2011. április 25. Nemzeti Hit- vallás.
[9] Boytha György: A számítógépi programok védelmének időszerű kérdései. Magyar Jog, 1989. (2), 114-125. Kiemelés az eredetiben.
[10] A digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelv (CDSM Irányelv) 4. cikk (3) bekezdés.
[11] Balázs Bodó: A szerzői jog kalózai. Budapest, Typotex, 2011. 137.
[12] Daniel J. Gervais: (Re)structuring Copyright. A Comprehensive Path to International Copyright Reform. Cheltenham-Northampton, Edward Elgar, 2017. 95. DOI: https://doi.org/10.4337/9781785369506
[13] Paul Torremans: The Role of the CJEU's Autonomous Concepts as a Harmonising Element of Copyright Law in the United Kingdom. Intellectual Property Quarterly, 2019. (4), 271.
[14] C-145/10. sz. Painer-ügyben, 2011. december 1-jén hozott ítélet [EBHT 2011., I-12533. o.].
[15] C-469/17. sz. Funke Medien-ügyben, 2019. július 29-én hozott ítélet [ECLI:EU:C:2019:623], 25. pont.
[16] Tyler T. Ochoa: Origins and Meaning of the Public Domain. University Dayton Law Review, 2002. (2), 215-267., idézte Pamela Samuelson: Enriching Discourse on Public Domains. Duke Law Journal, 2006. (4), 783-834.
[17] A korai időkből lásd: M. D. Calvocoressi: Innovation and Cliché in Music. The Musical Times, 1923. (959), 25-27. DOI: https://doi.org/10.2307/913376; Changsheng Xu: Automatic Structure Detection for Popular Music. IEEE Multimedia, 2006. (1), 67.
[18] Gideon Parchomovsky - Alex Stein: Originality. Virginia Law Review, 2009. (6), 1539.
[19] Aviv H. Gaon: The Future of Copyright in the Age of Artificial Intelligence. Cheltenham-Northampton, Edward Elgar, 2021. 232. DOI: https://doi.org/10.4337/9781839103155. Hivatkozik Gervais-re, hogy amennyiben az alkotás meghatározott, akkor nincs helye a kreativitásnak.
[20] Marian Jankovic: How the Two Child Abuse Cases Helped to Shape the Test of Originality of Photographic Works. Masaryk University Journal of Law and Technology, 2023. (2), 207. DOI: https://doi.org/10.5817/MUJLT2023-2-2
[21] A Szerzői Jogi Szakértő Testület egyik szakvéleményében éppen arra utal, hogy "egy olyan szövegben, amely szükségképpen épít más szövegekre, amelyeket esetleg már mások lefordítottak és ezekben a fordításokban épültek be a vizsgált irodalmi mű fordításaiba, az egyezések gyakoribbá válhatnak úgy is, hogy ez nem jelent plágiumot. SZJSZT-11/2015. - Fordítás eredetiségének megítélése.
[22] SZJSZT-32/2014. - Zsűrizett kerti fabútorok szerzői jogi védelme.
[23] C-580/23. sz. Mio és társai-ügyben, 2023. szeptember 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
[24] C-604/10. sz. Football Dataco-ügyben, 2012. március 1-jén hozott ítélet [ECLI:EU:C:2012:115] 38. pont; C-145/10. sz. Painer-ügyben, 2011. december 1-jén hozott ítélet [EBHT 2011., I-12533. o.] 89. és 92.; C-5/08. sz. Infopaq International-ügyben, 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6569. o.] 45. pont; C-393/09. sz. Bezpečnostní softwarová asociace-ügyben, 2010. december 22-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-13971. o.] 50. pont.
[25] C-580/23. és C-795/23. sz. Mio és Konektra egyesített ügyekben, 2025. május 8-án ismertetett főtanácsnoki indítványa, ECLI:EU:C:2025:330, 73-74. pont.
[26] Uo. 67. pont.
[27] Uo. 62. pont.
[28] A hazai szakirodalomból lásd különösen az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2024. októberi száma témának szentelt írásait.
[29] Mio és Konektra-ügy főtanácsnoki indítvány, 5. pont.
[30] Gyertyánfy Péter: A hollywoodi takácsok és a szerzői jog. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2024. (5), 221-228.
[31] Uri Y. Hacohen - Niva Elkin-Koren: Copyright Regenerated: Harnessing GenAI to Measure Originality and Copyright Scope. Harvard Journal of Law & Technology, 2024. (2), 555-609. DOI: https://doi.org/10.2139/ssrn.4530717
[32] Mio és Konektra-ügy főtanácsnoki indítvány, 56-57. pontok.
[33] Uo. 58. pont.
[34] Vargyas - Istvánovics: Magyar néprajz V. (Folklór 1.). 25.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző habilitált egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar; a Szerzői Jogi Szakértő Testület tagja. https://orcid.org/0000-0003-0832-5515
Visszaugrás
