Dr. Zéman Zoltán[1] - Dr. Bárczi Judit[2]: Új kihívások - compliance - beszámolási rendszerekben (JURA, 2018/1., 459-463. o.)

I. Bevezetés

A globalizált világgazdaságban a versenyképesség egyik kulcstényezője, hogy a vállalkozások a nemzetközi piacokra is képesek legyenek kilépni. Az üzletfejlesztés szempontjából az egyik legfontosabb lépés, hogy felmérjük az adott cég piaci pozícióját, gazdasági helyzetét. Mindez különösen meghatározó, ha például befektetésekben gondolkozik a vállalat, egyértelműen döntéstámogató információkra van szüksége. Ebben az esetben markáns elemként jelennek meg a törvényi előírásokon alapuló, a jogszabályokat egységesen alkalmazó, a complianceket kielégítő - ez által megbízható - valós képet mutató számviteli beszámolók.[1]

Az egyik legfontosabb koordinációs feladat a beszámolási rendszereket érintően a számviteli információs részrendszerek összehangolása. Természetesen a profitcélok közös érdekek mentén fogalmazódnak meg a vezetői döntéstámogatásban a számviteli rendszerekkel (belső-külső) szemben. Az IFRS-sztenderdek megjelenése a controlling rendszerekben a magyar és a német módszertan sajátosságaira alapozva rákényszeríti a riportozási rendszer újragondolását és bizonyos szintű szinkronizálását a vezetői döntéstámogatásban.

Az IFRS bevezetésének köztudottan az egyik célja, hogy a nemzetközi elszámolásokban összevethető adatokat kapjanak az elemzők és befektetők, hogy közvetlenül összehasonlítható legyen egy adott ország vállalatának teljesítménye egy másik országban működő versenytárséval vagy üzletfeléével. A pénzügyi teljesítményekre vonatkozó nemzetközi összehasonlítás alapjául szolgáló adatok szolgáltatása a legtöbb európai ország számára költséges, az adott országban előírt adatszolgáltatáson felül elvégzendő folyamat. Ebben a feladatban szintén az operatív és a stratégiai pénzügyi controlling nyújt támogatást. Nemcsak a magyar részvénytársaságok[2] kerültek szembe az IFRS szerinti beszámolók készítésének nehézségeivel, hanem azok a vállalatok is, amelyek tőzsdén jegyzett külföldi cég leányvállalatai. Számukra még nehezebb a sztenderdek értelmezése, a nemzeti és a nemzetközi számviteli szabályok közötti eltérések és összefüggések megtalálása és a nemzetközi szabályok átültetése a gyakorlatba.

A magyar gazdaság számára lényeges nemzetközi számviteli szabályozás (Európai Unió irányelvei, IFRS-ek és sztenderdek adaptációi) gyorsan változik, ennek naprakész követése gyors és lendületes reagálásra képes magyar számviteli szabályozási rendszert igényel. A gyakorlatban ez magában foglalja azokat az integráló lépéseket, amelyek segítségével adaptálhatók és illeszthetők az elszámolási és egyéb kontrollrendszerek. Az IFRS mint mérlegkészítési sztenderd egyre jobban érvényesül, a külső és belső jelentési kötelezettség egyre jobban összenő. Ennek következményeképpen egyre több vállalat határozza el magát, hogy a jelentési rendszert oly módon átalakítsa, hogy az IFRS által támasztott követelményeknek is megfeleljen.

A cél, hogy a vállalatok befektetői és tulajdonosai egyértelműen képesek legyenek értékelni a menedzsment és a vállalat teljesítményét. Ehhez szükséges olyan egységes értékelési elveknek a bevezetése, amely lehetőséget nyújt az összehasonlíthatóságra, a transzparenciára, következésképpen a beszámolási rendszer átalakítása egyértelműen átalakulást eredményez a controlling jelentések területein is.

Már több kutató kiemelte és hangsúlyozta a pénzügyi számvitel területének szabályozási változását,[3] figyelembe véve az esetjog elvét, ugyanakkor rávilágítanak a kiinduló axiomaként jellemezhető alapelvre a vállalkozás folytatására.[4] Többször említik ennek az alapelvnek a súlyát - minden szektorban - rámutatva a teljesülésének fontosságára, ami természetesen a többi alapelv teljesülésének is az alapját adja. A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) magyarországi változásaira vonatkozó törvényi szabályozás (2016. évi LXVI. törvény) következtében ismét kiemelt figyelem hárult azon vállalkozásokra, akik beszámolójukat az IFRS szerint állítják, vagy állíthatják össze. A hatályos jogszabályok alapján éves beszámolóját az IFRS-ek szerint állítja össze:

- az a vállalkozó, amelynek értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség bármely államának szabályozott piacán forgalmazzák,

- a hitelintézet, továbbá a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfe-

- 459/460 -

lelő pénzügyi vállalkozás (2000. évi C. törvény a Számvitelről 9/ A. § (2) bekezdés).

A törvény ugyanakkor lehetőséget ad a 2017. évben induló üzleti évről készített éves beszámoló IFRS-ek szerinti összeállítására[2]:

- azon vállalkozók esetében, amelynek közvetlen vagy közvetett anyavállalata az összevont (konszolidált) éves beszámolóját az IFRS-ek szerint készíti el,

- biztosító,

- a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank felügyelete alá tartozó pénzügyi vállalkozás, pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény, befektetési vállalkozás, a központi értéktár, a központi szerződő fél, a tőzsde, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató, az IFRS-ek szerint készített konszolidált pénzügyi kimutatásokba anyavállalati döntés alapján bevont pénzpiaci közvetítő és biztosításközvetítő, valamint a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény hatálya alá tartozó alap és alapkezelő (2000. évi C. törvény a Számvitelről (9/A. § (1) bekezdés).

II. A nemzetközi gyakorlat

A gazdasági, piaci viszonyok változása - a magántőke térhódítása, a piacok globalizálódása, a nemzetközi verseny erősödése, az információs forradalom - miatt a vállalkozások napjainkban újfajta kihívásokkal néznek szembe. Ezen kihívásoknak való megfelelés, a versenyképesség mind mikro-, mind makroszinten történő növelése érdekében jelenleg a pénzügyi és számviteli menedzsment legaktuálisabb irányvonalainak a legkorszerűbb módszerekhez kell kapcsolódniuk, amelyek segítségével hosszú távon is releváns képet tudnak mutatni elért teljesítményükről. Lentner - Zéman 2017 többször kiemeli a gazdaság fehérítő szerepét annak, hogy a teljesítményeket relevánsan és hitelt érdemlően kell bemutatni, elkerülve a nem valós teljesítményektől.[5]

A teljesítmény mérése, értékelése, a befolyásoló tényezők feltárása, a teljesítmény menedzsmentje kulcsfontosságú minden üzleti vállalkozás számára. Egy megfelelően kialakított teljesítménymérési rendszer visszacsatolásokat nyújt, információt adhat arról, hogy hol tart a vállalat a kitűzött célok teljesítésében. A teljesítményre ható tényezők feltárásával megteremti az alapot a folyamatos fejlesztéshez, az eredményes és hatékony vállalatvezetéshez. A teljesítménymérés beépülve a vállalati információs rendszerbe, döntéstámogató és információszolgáltató szereppel bír.

Amerikai kutatók definíciója szerint: "A teljesítménymérés (performance measurement) valamely tevékenység eredményességének (effectiveness) és hatékonyságának (efficiency) mérési folyamata. Az eredményesség a vállalati céloknak való megfelelést, míg a hatékonyság a célok eléréséhez szükséges erőforrás-felhasználás gazdaságosságát fejezi ki.[6]

A stratégiai pénzügyi controllingban azok a pénzügyi teljesítménymérők kaphatnak felhasználási helyet, amelyek pontosan ezen közgazdasági alapelvek szerint leképezhetők pénzügyileg az eredményességben. Az eredményesség és a hatékonyság a teljesítmény külső és belső dimenziójaként is felfoghatók. Az amerikai szakirodalomban az eredményesség - azaz a külső hatékonyság - azt jelenti, hogy a vállalat azt teszi, amit kell (to do right things), míg a gazdaságosság - azaz a belső hatékonyság -, hogy úgy teszi-e, ahogyan kell (to do things right). Természetesen a két dimenzió nem választható teljesen külön. Egyes szerzők az eredményesség és a gazdaságosság kritériumait további elemekkel kiegészítve vizsgálták - minőség, termelékenység, a szellemi tőke minősége, az innováció és a nyereségesség kapcsolata -, ezeknek a tényezőknek a szerepe egyre jobban felértékelődik. Ezért vállalati szinten, a stratégiai controlling fókuszában van a helyük.

A teljesítménymérés módszerei számos pontban eltérhetnek egymástól: különböző cash flow-val számolnak, értelmezési különbségek lehetnek a diszkontáláshoz használandó tőkeköltség meghatározásában, eltérhetnek az alkalmazott eredménymutatók és vagyonmutatók vonatkozásában is. Amely cégek végeznek ilyen méréseket, azoknál jelentős mértékben eltér az alkalmazott mutatószámok száma - nullától 14-ig terjed - Zéman Z. kutatásai alapján. A közép- és nagyvállalatok a legtöbb esetben 4-6-ot használnak ezek közül.[7] (1. táblázat)

Az alkalmazott gyakorlat információi alapján megállapítható, hogy a számviteli mutatók hazánkban még napjainkban is nagy szerepet töltenek be az értékmérésben, és az értékközpontú vállalatirányítás részét képező értékmérési módszerek megtalálhatók ugyan a cégek életében, de még nem valósult meg a teljes körű alkalmazásuk. A vállalkozói gyakorlatban a vezetői számvitel lényegében a költségszámvitel tartalmát követi. A pénzügyi számviteli rendszerek alkalmazása jóval elterjedtebb a vezetői számviteli rendszerekénél. A teljesítménymérésre használt mutatószámok közül

- 460/461 -

a leggyakrabban alkalmazott hat mutatószám tisztán számviteli alapú mutató.

1. sz. táblázat. A Teljesítménymérésre leggyakrabban használt mutatószámok a vállalati gyakorlatban

PBT adózás előtti eredmény

Árbevétel növekedési ütem, ráta

EBIT üzemi tevékenység eredménye

EBITDA kamat, értékcsökkenés és adózás előtti eredmény

ROA eszközarányos hozam

ROCE lekötött tőke arányos megtérülése

NOPAT adózás utáni operatív eredmény

EVA hozzáadott gazdasági érték

FCF szabad cash flow

EPS egy részvényre jutó nyereség

P/E árfolyam/nyereségráta

SVA hozzáadott részvénytulajdonosi érték

CVA hozzáadott pénzügyi érték

(Forrás: saját szerkesztés)

A stratégiai pénzügyi controlling által teljesítménymérésre alkalmazott értékalapú mutatók közül a legnépszerűbb a hozzáadott gazdasági érték (Economic Value Added, EVATM) mutató, valamint annak különböző részmutatói, úgymint a lekötött tőke arányos megtérülése (Return on Capital Employed, ROCE) és az adózás utáni operatív eredmény (Net Operating Profit After Tax, NOPAT). A stratégiai vezetői számviteli rendszer minél több gazdálkodónál való bevezetésének elősegítéséhez mindenekelőtt a vezetők hozzáállásának, szemléletmódjának a formálása szükséges.

Annak érdekében, hogy a versenyképesség vállalati oldalról fennmaradjon, szükség van az értékorientált vállalatirányítás elvei szerint működő hazai cégek számának minél nagyobb mértékű növelésére. A korszerű gazdasági értékmérések közös vonása, hogy pénzügyi és gazdasági megfontolások alapján korrigálni igyekszik a számviteli előírások torzító hatásait, a számvitel múltbeli teljesítményekre koncentráló megközelítését kívánja felváltani jövőorientált szemlélettel.[8]

Következésképpen a controlling területe folyamatosan nagy kihívások előtt áll, hiszen a számviteli rendszerek sokaságában kell eligazodnia, továbbá a gazdaság külső és belső szereplőinek információigényeinek kiszolgálása miatt jelentősen növekszik a rendszeresen előállítandó jelentések száma, amelyeket szintén különböző előírások alapján kell összeállítani. Az előző fejezetben bemutatott compliance hatások elemzését is figyelembe kell venni.

III. Az információs rendszerek újszerű szerepe

Az információs rendszerek különbözősége miatt folyamatosan értelmezési nehézségek merülhetnek fel - ezért szükséges a már említett egységes értékelési elvek bevezetése.

A cél az, hogy egy egységes adatbázisból kiindulva lehessen adatokat szolgáltatni. A jelentési rendszerek kidolgozásánál nemcsak a számviteli sajátosságok jelennek meg mint áthidaló nehézség, hanem különböző controlling irányzatok is befolyásolják a jelentések célját, formáját, eszközrendszerét. A gyakorlatban még nincs olyan iránymutatás, amely lefedné az új kihívásokat, nevezetesen, hogy egy olyan egységes jelentési rendszer születhessen, amelyben egy controllernek nem kell egy jelentést többféleképpen elkészíteni, és a tulajdonosnak, illetve külső szervnek ne kelljen különbözően előállított, és különböző adatokat tartalmazó információkat szolgáltatni. Mit jelent ez a controlling számára?

Ha az egyik legfontosabb területet, - amely meghatározóan lép fel a teljesítmények árképzésében - a költségszámítás, irodalma gyakran foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy minek minősülnek, és hogyan kell kezelni például a terven felüli értékcsökkenéseket, majd pedig a később előforduló visszaírásokat. Semleges tételekről van-e szó - ezt a kérdést mindig csak az egyedi eset jellemzői alapján lehet eldönteni. Ha a terven felüli értékcsökkenés elszámolása mögött a mérlegkozmetikázás célja áll, és a controllingnak megalapozott gyanúja van erre, akkor nem szabad átvennie a vonatkozó könyvelési adatokat.

Más esetekben azonban a rendkívüli értékmozgások mögött állhatnak gazdasági tények, ami indokolttá teszi átvételüket a költségszámításba. Külön problémakört jelent a visszaírások figyelembevétele. Ha ezek például a tárgyi eszközöket érintik, akkor a költségszámításban újra vissza kell(ene) térni az eredetileg elhatározott értékcsökkenési módszerhez, hiszen újra teljes kapacitással dolgoznak a gépek, berendezések. A legtöbb vállalkozásban azonban ezek a kérdések nem érik el a releváns nagyságrendet, de néhány esetben - például szanálás esetén - nagyon indokolt és fontos a kérdés alapos vizsgálata, ez által az értékek pontos megállapítása.

- 461/462 -

2. sz. táblázat: Vállalkozások csoportosítása az IFRS alkalmazásnak relevanciája szempontjából

Forrás: Böcskei 2017. i.m.

A 2. sz. táblázatban látható a vállalkozások csoportosításának a belső számviteli compliance értékek versenyképességre gyakorolt hatása.

IV. Összefoglalás

A számviteli kimutatások nem mindig alkalmasak az üzleti elemzés és értékelésre. A számviteli mérésekhez gondos gyakorlatra van szükség a használat során különösen akkor, ha az a menedzsment döntéseket is támogatja a teljesítményméréshez vagy a tervezéshez. A számviteli mutatók olyan könyvelési adatokon alapulnak, amelyek csak a törvényben elrendelt jelentési kötelezettségek teljesítésére szolgálnak.[9] A számokat nem a teljesítményméréshez tervezték, és a jelentések meglehetősen eltérőek lehetnek, még a jogi kereteken belül is. Ezek a problémák komolyabban jelentkeznek,

amikor megpróbáljuk összehasonlítani az nemzetközi számviteli adatokat. Napjainkban a vállalati értékelés szükségessé válhat számos helyzetben különböző területenként. Folyamatos értékelést lehet végezni a vállalati értékek kezelésére, a részvényesi érték maximalizálására és a különböző befektetési üzletágak közötti választásra. Számos különböző módszert alkalmaznak az értékelési helyzetekben a vállalatok elemzéséhez és a teljesítményelemzéshez. A gazdasági szakirodalomban közös megállapítás létezik, hogy a vállalat teljesítményének mérésének egyetlen módja az értékteremtés mérése; a jobb teljesítményt nyújtó vállalkozások több értéket fognak létrehozni minden egyes érdekcsoport számára (részvényesek, hitelezők, menedzsment, alkalmazottak, ügyfelek illetve

- 462/463 -

beszállítók, a vállalkozás társadalmi környezete), mint azok, akik gyengén teljesítenek. ■

JEGYZETEK

[1] Böcskei Elvira: Üzleti jelentés versus társadalmi felelősség II. rész. Szakma 2015. 5. sz. 230-231. o.; Böcskei Elvira: A számviteli politika előtérbe kerülése - a belső számvitel információtartalma, mint a vezetői számvitel alapja. Controller Info 2014. 2. sz. 38-43. o.

[2] Kecskés András: Elméleti megközelítés a nyilvánosan működő részvénytársaságok javadalmazási rendszeréhez. Jura 2013. 2. sz. 84-90. o.

[3] Kecskés András: A pénzügyi dereguláció szerepe az Egyesült Államokban. Controller Info 2017. 4. sz. 62-66. o.

[4] Böcskei Elvira. - Dékán Tamásné Orbán Ildikó - Bács Zoltán - Zéman Zoltán - Fenyves Veronika: Az IFRS beszámolóban rejlő sajátosságok controlling szemléletű vizsgálata - döntéstámogató vezetői számvitel előtérbe kerülése a pénzügyi számvitel szabályozásán keresztül. Controller Info 2017. 4. sz. 28. o.; Lentner Csaba: A vállalkozás folytatása számviteli alapelvének érvényesülése közüzemi szolgáltatóknál és költségvetési rend szerint gazdálkodóknál - magyar, európai jog és eszmetörténeti vonatkozásokkal: 31 fejezet. In: Lentner Csaba (szerk.): Adózási pénzügytan és államháztartási gazdálkodás. NKE, Budapest 2015. 763-783. o.; Lukács János - Zéman Zoltán: A magyar számviteli rendszer egyszerűsítésének eredményei. Közgazdász Fórum 2014. 4-5. sz. 136-147. o.

[5] Lentner Csaba - Zéman Zoltán: A pénzmosás egyes jogi és gazdasági összefüggései. Miskolci Jogi Szemle. XII. 2017. 1. sz. 19-32. o.

[6] Andreev, Y. A.: Predicting Financial Distress of Spanish Companies. Autonomous Department of Business Economics. University of Barcelona, Barcelona 2006; Apax, P.: Unlocking Global Value: Future Trends in Private Equity Investment Worldwide. Apax Partners, London 2006; Armstrong, M.-Baron, A.: Performance Management: the New Realities. London Institute of Personnel and Development, London 1998

[7] Zéman, Zoltán. - Tóth, Antal - Hajós, László - Gábor, Ágnes: The Application of an Operative Controlling System Based on Process Costing (Process-Controlling) through Production Process of an Agricultural plc. In: Zéman Zoltán (szerk.): Controller Info Studies. Copy&Consulting Kft., Budapes, 2014. 211-216. o.

[8] Kecskés András: Changes in the Financial Regulatory Environment of Commercial Papers in the United States and Europe. Public Finance Quarterly 2017/4. 573-553. o.

[9] Kecskés, András: Hungarian Capital Markets Regulation. In: Sándor István (szerk.): Business Law in Hungary. Patrocinium, Budapest 2016. 463-481. o.