Az igazságszolgáltatás intézményrendszerében igen fontos és jelentős összetevő az Ügyészség szervezete. Ha a laikus ember az igazságszolgáltatásra, továbbá emellett a jogász szakmára gondol, akkor általában három egymással Összefüggő szerv jut eszébe, a bíróság, az ügyészség és az ügyvédség. Mondhatnánk azt is, hogy a hétköznapi életben a jog világának három pillérét az imént felsorolt szakmák és szervezetrendszerek adják. Természetesen nem csak a gondolatvilágban fonódik össze ez a három intézmény, hanem a valóságban is szorosan kapcsolódnak egymáshoz, kiegészítve egymás feladat- és hatáskörét. Számos ember igazából ezeknek a szerveknek a munkáját csak a filmeken és a média egyéb részein keresztül ismeri, tudja elképzelni, holott ezek munkája jóval sokoldalúbb, szerteágazóbb, mint ahogy az ezekből kapott információk alapján ma következtetni lehetne.
1. A fent említett három bázis közül az ügyészséggel és annak történetével, fejlődésével foglalkozik egy 2002-ben napvilágot látott nagyszerű kiadvány, melynek címe: Fejezetek az ügyészség 130 éves történelméből. A kötet az ügyészség intézménye - amely 1871-től él ilyen néven, hasonló formában - fennállásának százharmincadik évfordulója alkalmából készült el. A mű több szerző - Polt Péter, Szendrei Géza, Nánási László, Nagy Károly, Zinner Tibor - tanulmányából tevődik össze, a felelős kiadó pedig szintén Polt Péter, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze. Valószínűleg annak is köszönhetően, hogy jubileumi kiadás, a mű nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is különleges élményben részesíti olvasóját. Ritkaságát többek között tükrözi maga a borító, amelyen az igazságszolgáltatás egyik jelképének, a mérlegnek a lenyomata szerepel, melynek közepén helyezték el a Magyar Köztársaság címerét, továbbá az ezüst színezetű betűkből megformált címet is. Ha az ember kezébe veszi ezt a könyvet, más egyediség is észrevehető, mivel jóval nehezebb súlyú a kéz számára, mint az ilyen méretben megszokott könyvek. Ez a kiadvány lapjait alkotó, igényes minőségű különleges papírfajtának köszönhető. Érzékelhető tehát, hogy a szerzők és szerkesztők mindent megtettek azért, hogy nemcsak a kötet tartalmával, hanem a küllemével is hangsúlyozzák az évforduló jelentőségét, és méltán mondható, hogy elérték céljukat. Mielőtt sor kerül a tartalmi részletezésre, még egy érdekességre és különlegességre kell felhívni a figyelmet, ugyanis nem egy szimplán magyar nyelvű kiadványról van szó. A tanulmányok ugyanis először magyar nyelven olvashatók, amit egy-egy fejezet szöveghű angol fordítása követ, ezzel is kuriózummá téve a kötetet és kiemelve az esemény jelentőségét, hozzásegítve, hogy a nyugati demokráciák is betekinthessenek a magyar ügyészi szervezet történetébe.
2. Ahogy Polt Péter is írja bevezetőjében, "az 1868-tól 1872-ig terjedő korszak nagy jelentőségű a modern magyar igazságszolgáltatás felépítését és működését alapjaiban meghatározó jogalkotási folyamatban."1 Kiindulópontnak tekinthető 1871, amikor a magyar Parlament elfogadta a királyi ügyészségről rendelkező 1871. évi XXXIII. törvénycikket. Innentől indult az a folyamat, amely számos intézménybeli, jogszabályi és egyéb változáson keresztül elvezetett a mai ügyészség szervezeti kereteinek kialakulásához. Természetesen ez az eseménysor a mai napig sem fejeződött be, bár az alapvető hierarchikus viszonyok már kialakultak.
3. A kötet első oldalain a kötet elkészítéséhez segítséget nyújtott személyeknek és szervezeteknek szóló köszönetnyilvánítás mellett a legfőbb ügyésztől származó bevezetőt találunk - amely Kozma Sándortól származó idézettel indul - továbbá egy képes oldalt, amely a Kozma Sándorról elnevezett és első alkalommal 1992-ben kiosztott ügyészségi díjat mutatja meg.
4. Az első, Szendrei Géza által írt tanulmány "Az ügyészi szervezet gyökerei" címet viseli, és a többi egységhez hasonlóan alfejezetekre, azon belül pedig önálló címekkel elválasztott részekre tagolódik. Az első alfejezet a jogügyi igazgató történetével, mibenlétével, feladataival, hatáskörével foglalkozik. A jogügyi igazgató tisztsége és ráruházott feladatai közel öt évszázada jelentek meg a jogtörténelemben, s - Szendrei Géza szavaival élve ~ a jogügyi igazgató volt a régi korok legfőbb ügyésze, teljes nevén "a királyi ügyek igazgatója, a szent korona őre."2 Már a nevéből is következtetni lehet feladatai összetevőire és súlyára. Ezt a tisztséget viselő személy képviselte a királyt egy adott perben, beavatkozhatott mások peres ügyeibe a király nevében és érdekében, felügyeleti jogkörrel is rendelkezett. Már ebben a korban is telepítettek büntetőjogi hatáskört a jogügyi igazgatónak, aki meghatározott esetekben eljárást, pert indíthatott. A tisztséget betöltő személyek többségének - de korántsem mindegyikének - legfontosabb jellemzője a túlbuzgóság volt, ennek eredményeképpen a királyok több esetben kényszerűen fékezték ügyészeik eljárását.3 Kiemelkedő szerepükhöz kapcsolódott, hogy a jogügyi igazgató, mint fontos szerepet betöltő jogalkalmazó, közjogi méltóság részt vett a jogalkotásban is. A jogügyi igazgató hivatala egészen 1872-ig fennállt, az utolsó, ilyen tisztséget betöltő személy pedig éppen Kozma Sándor volt, akivel az európai színvonalú, egységes királyi ügyészség 1872. január 1-jén megkezdte működését.4
5. A második alfejezet a tiszti ügyészség történetét tárgyalja, kiemelve a helytartótanácsi rendeletek szerepkörét és lényegét. A szerző először is a tiszti ügyészségi poszt kialakulásának szükségességéről és okairól ír, szerepkörét pedig statútumokból és Mária Terézia által kiadott főispáni utasításból kiemelt szövegrészekből ismerhetjük meg. Ezt követően kerül sor e poszt konkrét feladatainak - az ezt említő helytartótanácsi rendeletek kiemelésével -, megválasztására vonatkozó feltételeinek részletezésére, sőt még fizetéséről is ismereteket szerezhetünk az akkori árakhoz viszonyítva, amelyből kiderül, hogy "jövedelméből nagy családot alapíthatott, személyzetet tarthatott"5. Tekintélye, társadalmi elhelyezkedése tehát kiemelkedő volt. A tanulmányban képek is találhatók, amelyek közül érdekesség Katona József tiszti ügyész aláírása, aki egyben a Bánk Bán című mű szerzője is. A tanulmányt -mint mindegyik írásművet a kiadványban - szöveghű angol fordítása követi, azzal a különbséggel, hogy ezek az egységek nem tartalmaznak képes mellékleteket.
6. A következő esszé Nánási Lászlótól származik és a magyar királyi ügyészség jellemzőit taglalja. Az első fejezet a királyi ügyészség megszervezéséről szól. Elsőként az előbb említett intézmény kialakulásának jogszabályi előzményeit, hátterét tárgyalja a szerző. Az ügyészségi törvény javaslatának indokolása szerint elengedhetetlen, hogy "a bíró, a közvádló és védő külön természetű teendői elválasztassanak és egymástól független közegekre bízassanak"',6 A szervezet szempontjából pedig a kulcs az igazságügy-miniszternek való alárendeltség. A második alfejezet a szolgálati viszonyokról fest képet. A szervezet belső irányítása a főügyészhez tartozott, míg a külső irányítással kapcsolatos teendőket az Igazságügyi Minisztérium látta el. Két kiemelkedő összetevőt emelnék ki, az egyik, hogy már ebben az időben léteztek összeférhetetlenségi szabályok, a másik pedig, hogy a szolgálat a 70. életév betöltéséig tartott.7 A harmadik rész tartalma az ügyészi feladatok körében foglalható össze. "Az Ütv. három területen adott feladatokat: a bűnvádi és fegyelmi ügyekben, továbbá a börtönök feletti felügyelet ellátásában"8. Ez utóbbi feladatoknak számos aspektusa képezte az ügyészség hatáskörét. A szerző ebben a részben emeli ki a magyar igazságügy - erre a korszakra vonatkozó -reformját, amely változások az ügyészség szervezetének és működésének alapvető gyökereit érintették. A következő alfejezet témája a koronaügyész, aki voltaképpen a Bp.9 hatályba lépésének eredményeképpen kezdte meg működését, noha ez a folyamat sem zajlott zökkenőmentesen. Ezt az egységet egy Kozma Sándorról készült karikatúra teszi még emlékezetesebbé.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
