1. Az áruk nemzetközi adásvételéről 1980-ban Bécsben megkötött nemzetközi Egyezmény (az angol elnevezés rövidítése alapján: CISG) 1988. január 1-jén lépett hatályba, és mára a részes államok száma meghaladta a félszázat. Magyar jogászok - elsősorban Réczei és Eörsi professzor révén - tevékeny részt vállaltak a nemzetközi vagyoni forgalom egyik legfontosabb szerződéstípusára alkalmazandó egységes jog kidolgozásában és első kommentálásában.[2] Eörsi Gyula az Egyezményt elfogadó Diplomáciai Konferencia elnöke is volt. Magyarország az első 11 állam közé tartozott, amelyek között az Egyezmény hatályba lépett, Sándor Tamás részletes kommentárt írt hozzá,[3] és a bírói (választottbírói) gyakorlat is figyelmet érdemlő módon alkalmazza szabályait.[4] A nemzetközileg ismertté vált bírói (választottbírói) döntések száma időközben már jóval meghaladta a félezret,[5] a nemzetközi kommentárirodalom páratlanul bőséges,[6] a részproblémákat érintő monográfiák száma ma már több mint százra, a szakcikkek száma pedig több mint ezerre tehető.
2. Ebben a gazdag jogirodalmi termésben is kiemelkedő hely illeti meg Magnus professzornak, a Hamburgi Egyetem tanárának a patinás Staudingers BGB-Kommentár sorozatában önálló kötetként második kiadásban közreadott részletes magyarázatát.
A Kommentár feldolgozza a Bécsi Egyezmény megalkotásának történetét és benne az UNCITRAL égisze alatt készült tervezeteket. Összehasonlító kitérőket tesz az 1964-es Hágai Vételi Egyezményekre és azok gyakorlatára is olyan kérdéseknél, ahol ez hasznosnak, instruktívnak mutatkozik. A CISG közzétett bírói (választottbírói) gyakorlatát hiánytalanul felhasználja (így magyar ítéleteket is), és ugyanez mondható el a nagyobb nyelveken (elsősorban angolul, franciául és németül) megjelentetett cikkekről, monográfiákról, kommentárokról.
Kifejezett előnye a munkának, hogy egyetlen szerző alkotása: egységes szerzői koncepció vonul végig a művön, de ugyanakkor a nyitott vagy vitatott kérdésekben az eltérő vagy ellentétes nézeteket is megismerheti az olvasó. Az egyszemélyes szerzőség a legjobb biztosítéka a Kommentár arányosságának és stiláris homogenitásának is.
A kötet tartalmazza a Bécsi Egyezményhez kapcsolódó 1974-ben megkötött (és az 1980-ban aláírt Jegyzőkönyvvel kiegészített), a nemzetközi adásvételi szerződésből eredő igények Elévülésére vonatkozó Egyezményt és annak rövid magyarázatát is (785-802. o.). Ez az Egyezmény 1988. augusztus 1-je óta van hatályban. Eddig még távolról sem él olyan széles körben, mint maga a CISG: jelenleg 17 állam részese, köztük Magyarország az USA, Csehország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, de egyelőre egyetlen EU-tagállam sem.
3. A mű bevezetése (29-43. o.) tömören taglalja a Bécsi Egyezmény jelentőségét, keletkezéstörténetét, alkalmazásának előnyeit, nehézségeit, majd vázlatosan bemutatja az Egyezmény szerkezetét, s kitér ezen kívül a CISG és a német adásvételi jog fontosabb eltéréseire is. Végül mérlegre teszi azokat a szempontokat, amelyeket a feleknek értékelniük kell a szerződéskötésnél a CISG-el kapcsolatos döntésükhöz. Ez utóbbi körben a szerző rámutat arra, hogy a szerződő felek jogviszonyukra az Egyezmény hatályát egészében vagy meghatározott rendelkezései tekintetében kizárhatják (6. cikk). Egyetértünk e körben tett javaslatával: a szerződéskötésnél a konkrét eset körülményeinek (az eladói vagy a vevői pozíciónak, a másik fél helyzetének, egyéb érdekeknek stb.) mérlegelése alapján dönthető el, hogy előnyös-e az illető fél számára a Bécsi Egyezmény érvényesülése vagy kívánatosabb inkább a szerződéses jogviszonyt egy nemzeti jog uralma alá helyezni.
4. A magyar cégek számára is előnnyel járhat a CISG-nek mint nemzetközi egységes jognak a hatályosulása. Általa elkerülhetők a nemzetközi kollíziós magánjog buktatói és bizonytalanságai, a CISG révén esetleg gyengébb szerződési pozícióból is megelőzhetők a szerződő partner jogának kikötésével és így a külföldi jog alkalmazásával szükségképpen együtt járó hátrányok stb. A Bécsi Egyezmény hatályosulása gyakorlatilag minimálisra csökkenti a külföldi fórum joghatóságából származó pozícióbeli előnytelenségeket is, hiszen a fórum és a felek számára a CISG egységes szabályai "egyforma távolságra" vannak. Ezek a szabályok kiegyensúlyozottak, harmonikusan kiegyenlítik az eladó és a vevő jogait és kötelezettségeit, és - kommentárok, kézikönyvek segítségével - nemzetközi bírói (választottbírói) gyakorlatukkal együtt egyszerűbben hozzáférhetők és könnyebben megismerhetők, mint egy nemzeti jog normái és azok judikatúrája. Fokozottabb mértékben érvényesülnek mindezek az előnyök, ha egy vállalat nemzetközi szerződéseinél ismétlődően a CISG szabályai érvényesülnek. Tulajdonképpen hátrányok csak az Egyezmény által nem szabályozott problémák (4. cikk: érvénytelenség, tulajdonátszállás) miatt és azok körében, továbbá - esetenként - a ma még több kérdéskörben hiányzó ítélkezési gyakorlat miatt állhatnak elő; na és legfőképp akkor, ha - az autonóm értelmezés követelménye (7. cikk) ellenére - az egységes normák különböző nemzeti fórumok előtti alkalmazása során eltérő felfogások jutnának érvényre.[7]
Amennyiben a szerződő felek a Bécsi Egyezmény szabályainak kizárása mellett döntenek, ezt célszerű egyértelműen megfogalmazniuk a szerződésben. Egyetértünk a szerzővel, hogy jogválasztással olyan ál-
- 755/756 -
lam jogának - megszorítás vagy pontosítás nélkül történő - kikötése, amely részes a CISG-ben, nem jelenti az Egyezmény kizárását.[8] Helyesebb ilyen esetben az illető állam nemzeti jogforrását (Code civil, BGB, Ptk. stb.) kifejezetten és pontosan megjelölni, esetleg kimondottan is kifejezésre juttatva a Bécsi Egyezmény kizárását. Ez utóbbi különösen akkor tanácsos, ha a szerződő felek nem választanak a CISG helyett jogot, amikor is a kifejezett kizárás nélkül az Egyezmény a nemzetközi magánjog objektív kapcsoló szabálya által kijelölt nemzeti jog részeként alkalmazásra kerülhet. Hasonló eljárás ajánlatos az Elévülési Egyezménnyel kapcsolatos kizárási szándék esetén is.
A Bécsi Egyezmény szabályai a nemzetközi adásvételi szerződésekre illenek elsősorban, de rokonügyletekre is megfelelően alkalmazhatók. A szerződés megkötésére megállapított normák (II. rész) szinte minden szerződéstípus jogi megítélésére alkalmasak. Különösen egymáshoz kapcsolódó szerződések esetében megfontolható ezért az Egyezmény szabályainak jogválasztás útján történő kiterjesztése a nem adásvételi ügyleti részekre is. A felek mellékkötelezettségeit egyébként is célszerű a szerződésben pontosan meghatározni; vonatkozik ez mindenekelőtt az esetleges szerelési, tanácsadási, biztosítási stb. kötelezettségekre.
5. A Kommentár túlnyomó részét (45-776. o.) az egyes rendelkezések részletes magyarázata tölti ki. A szerző az Egyezmény normáinak elemzéséhez és értelmezéséhez egységes módszertani elvet követ: bemutatja az adott norma szabályozási tárgyát és célját, valamint megalkotásának releváns előzményeit és fázisait, majd elemezi a szabály anyagi jogi értelmét és kitér az esetleges bizonyítási teherre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
