A Parlament 2007. június ülése elfogadta, és 2007. június 15-én a 75. számú Magyar Közlönyben kihirdették a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló 2007. évi LXI. törvényt. E jogszabály nagy terjedelemben módosította a még csak rövid ideje hatályba lépett, és a jogalkalmazók által még éppen csak elsajátított cégtörvényt (a 2006. évi V. törvényt, a továbbiakban: Ctv.-t). Módosult ugyanezen jogszabállyal a Cstv., a Gt., a Ptk., az Illetékkódex és az elektronikus aláírásról szóló törvény jó néhány - nem elhanyagolható jelentőségű - rendelkezése is.
Elfogadta az országgyűlés az előbbi törvény koncepciójával összefüggő, a jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításról szóló T/2481. számú törvényjavaslatot1 is. (Utóbbi jogszabály - egyebek közt - az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvényt, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényt, a Vht.-t, a Pp.-t, a Cstv.-t és a Ptk.-t is módosította.) Az alábbiakban e két törvény társasági-és cégjogot érintő legfontosabb változásainak ismertetésére teszünk kísérletet.
A 2007. évi LXI. törvény meghozatalának indoka alapvetően az volt, hogy a vállalkozások piacra lépésének feltételrendszerét, és ezzel a vállalkozások alapítását megkönnyítse, egyszerűsítse. Az indokolás szerint a 2006. évi Ctv. kihirdetése óta olyan új körülmények léptek fel uniós és nemzetközi szinten is, amelyek - annak érdekében, hogy megőrizzék, sőt fokozzák a 2006-os szabályok által bevezetett eljárást gyorsító hatást - szükségessé tették azok továbbfejlesztését, az eljárás átalakítását. [Más kérdés, hogy az igen rövid ideje hatályba lépett, vagy hatályba még nem is lépett szabályok ilyen gyors módosítása a jogalkalmazókban jogbizonytalanság érzetét kelti. Zavaró, hogy ismét - alig egy év alatt másodszor - kell újratanulni és megérteni a cégeljárás új szabályait; ráadásul a végrehajthatóság is számos kérdést vet fel. Aggályosnak tartjuk a köztudatba beivódott szabályok hirtelen megváltoztatását, és azt, hogy a más nyugati államokban nem vitásan hosszú ideje működő, a vállalkozások alapítását és működését egyszerűsítő jogintézményeket megfelelő előkészítés és ellensúlyok beépítése nélkül honosítják meg. Tartunk attól, hogy az egyszerűsített cégeljárásnál a bírósági kontroll minimalizálása (lényegében elhagyása), a székhelyhasználat és a kézbesítési megbízott új szabályai, a kft. - alapítás könnyítései - noha külön-külön indokolhatóak és hasznosak lehetnek - a gyakorlatban a fantomcégek és a szélhámos vállalkozások elszaporodásához fognak vezetni. Az alábbiakban ismertetendő cégjogi változások - tisztelet a kivételnek - a fegyelmezett jogkövetőnek kevéssé nevezhető hazai vállalkozók esetében oda vezetnek, hogy a közhiteles cégnyilvántartást éppen e lényegi jellemzőjétől fosztják meg, s ez annál inkább is sajnálatos következményekkel járhat az állam és a hitelezővédelem számára, mert tudomásunk szerint erre épül az APEH, a KSH és egyéb állami szervek nyilvántartási rendszere is. A fentiek alapján csupán remélhető, hogy a jogalkotó számításai és várakozásai beválnak, az új törvények végrehajtása kellő eredménnyel bekövetkezik, és a forgalombiztonság, a hitelezővédelem és a közhiteles cégnyilvántartáshoz fűződő érdekek sem sérülnek.]
A kft. és az rt. szabályozásának lényeges változtatását hajtotta végre a jogalkotó a törvény 35. §-ával. A kft. 3 millió forintos kötelező törzstőke-minimumát leszállították 500 000 forintra, ezzel valóban megkönnyítve a kft.-alapítást. A Gt. 115. §-ának (1) bekezdése is módosul, a bejegyzésnek ugyanis eztán nem feltétele a cég javára nyitott számlára történő befizetés és a bankigazolás becsatolása. A 2007. szeptember 1-jétől hatályba lépő törvényszöveg szerint "A társaság bejegyzésére csak azután kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig minden egyes pénzbeli hozzájárulásnak legalább a felét a társaság javára befizették." (Ez tehát nem jelent okvetlenül pénzintézeti számlára történő teljesítést.)
A Ctv. új 30. § (5) bekezdése ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy a bejegyzési eljárásban a pénzbeli hozzájárulás befizetésének igazolása úgy történjen, hogy az ügyvezető az ügyvéd által ellenjegyzett, vagy a közjegyző által okiratba foglalt nyilatkozatban "deklarálja", hogy a hozzájárulás rendelkezésre áll. Ilyenkor ez a nyilatkozat pótolja a bankigazolást, és az ügyvezetőnek csak a bejegyzést követő nyolc napon belül teszi kötelezővé a törvény a számlanyitást, és a rendelkezésre bocsátott pénzbeli hozzájárulás arra történő befizetését. (E rendelkezés állítólag lehetővé teszi, hogy a cégalapítás a pénzintézetek zárását követően, akár egy hétvégén is megtörténhessen, ne kelljen a befektetőnek több intézmény és hatóság hivatalos óráit kivárni. Az eljárás ugyanakkor teret nyit a pénzügyi fegyelem megsértésének is.)
Szigorításnak, és vélhetőleg a fenti szabályok "ellentételezésének" tűnik a Gt. 131. §-ának új (3) bekezdése. Eszerint (az eddigi szabályokkal egyezően) a saját tőkéből a tagok javára, a tagsági viszonyokra tekintettel végzett kifizetés esetén az ügyvezető-nek továbbra is nyilatkoznia kell arról, hogy ez a társaság fizetőképességét és a hitelezők érdekeinek érvényesülését nem veszélyezteti. A hamis vagy elmaradt nyilatkozat melletti kifizetéssel okozott károkért az ügyvezető továbbra is a vezető tisztségviselőkre irányadó szabályok szerint felel (azaz csak a társasággal szemben, nem a hitelezőknek!), újdonság viszont, hogy e nyilatkozatot az ügyvezető 30 napon belül köteles benyújtani a cégiratokhoz - illeték és közzétételi díj befizetése nélkül. [Nem tudni, hogy e rendelkezés milyen biztosítéki tartalommal bír, és a nyilvánosság biztosításán túl milyen hasznot hajt a kívülálló hitelezőnek, aki az ügyvezetővel szemben amúgy sem érvényesíthet igényt. A cég számára viszont (az elektronikus eljárás kötelezővé válása után) valószínűleg többletköltséget fog okozni, mivel az iratot nyilván szintén elektronikusan kell beadni, erre viszont a jogi képviselő útján lesz mód, ha az ügyvezető nem rendelkezik elektronikus aláírással.]
Az egyszemélyes kft. alapításának feltételrendszere is jelentősen enyhül: a Gt. új 115. § (1) bekezdése szerint ugyanis nem szükséges a jövőben a pénzbeli hozzájárulás teljes egészének rendelkezésre bocsátása (a cég alapító okiratának rendelkezésétől függően) elegendő százezer forint pénzbeli hozzájárulásnak a cég javára történő befizetése a fentiekben már ismertetett módon.
Csökkentette a törvény a részvénytársaság kötelező alaptőke minimumát is: a hatálybalépéstől (2007. szeptember 1-jétől) kezdve a zártkörűen működő rt. minimális alaptőkéje ötmillió, a nyilvánosan mű-ködő rt.-é pedig húszmillió forint lesz. Egyszemélyes rt. esetében ugyanakkor a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig csak a "nem vagyoni" (?) hozzájárulást kell a társaság rendelkezésére bocsátani, a pénzbeli hozzájárulás befizetése az általános szabály (a 210. §) szerint történhet ilyenkor is. [A megfogalmazás téves, vélhetőleg a nem pénzbeli hozzájárulásra gondolt a jogalkotó a 284. § (1) bekezdésének új szövegében. Az elírással azonban nem tudni, mit kezd majd a jogalkalmazó, hiszen egy ilyen fontos szabálynál nincs helye találgatásoknak. A Gt. 284. § (1) bekezdése azzal jár, hogy - miután "nem vagyoni" hozzájárulás nem képezheti az alaptőke részét, az egyszemélyes rt. cégbejegyzése a jövőben akkor is megtörténhet, ha az apportot sem bocsátják rendelkezésre. Ilyen társaság tehát bármiféle alaptőke-teljesítés nélkül is létrehozható a hatálybelépés után, ha a törvényszöveget addig nem korrigálják (amire kevés esély van).]
Mind a kft., mind az rt. tekintetében történt némi módosulás a legfőbb szerv szabályainál. A Gt. 147. §-ának (1) bekezdése és 242. §-ának (1) bekezdése egyaránt lehetővé teszi, hogy a létesítő okirat rendelkezése szerint a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben a tagok (részvényesek) a taggyűlés (közgyűlés) formális megtartása nélkül is határozhassanak. E szabály alól eddig kivételt jelentett a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, ezt a 2006. évi IV. tv. értelmében kizárólag a "hagyományosan" megtartott legfőbb szervi ülésen lehetett megvitatni és jóváhagyni. Az új törvény tágítani kívánta a társaságok mozgásterét, és a hivatkozott törvényhelyekből e korlátozást elhagyta. Az nyrt. vonatkozásában ugyanakkor a Gt. 302. § egy új e) ponttal is kiegészül: a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek (nyilvánvalóan garanciális okokból) kiegészülnek a számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyásának témakörével. Nem világos, hogy e kiegészítésre miért volt szükség, a Gt. 302. § ugyanis visszautal a Gt. 231. § (2) bekezdésében foglaltakra [melyek között az e) pontban kizárólagos közgyűlési hatáskörbe tartozó kérdésként a számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyása már feltüntetésre került], így az nyrt.-re vonatkozó - a 231. § (2) bekezdésében felsoroltakon kívüli - további tárgykörként felesleges szerepeltetni újra e témát. Nem találtunk ugyanis olyan, esetlegesen a 231. § (2) bekezdését érintő egyéb törvényi rendelkezést, amely a 302. § kiegészítését indokolná, és erre a 2007. évi LXI. tv. miniszteri indokolása sem utal.
További rt.-változás, hogy a Gt. 250. §-ának (2) bekezdését, 251. §-át, valamint 267. §-ának (2) bekezdését az új törvény hatályba lépteti, mégpedig a törvény kihirdetését (2007. június 15-ét) követő napon. [28. § (2) bek.]
A Gt. 333. § (3) bekezdése eredetileg úgy rendelkezett, hogy a 250. § (2) bekezdésének, 251. §-ának és 267. § (2) bekezdésének hatálybaléptetéséről majd külön törvény rendelkezik, s addig a zártkörűen működő részvénytársaságokra a nyilvános rt.-k 313. §-ban és 315. §-ban foglalt szabályait kell alkalmazni.
A 2006. évi IV. tv. hivatkozott szakaszai a zártkörűen működő részvénytársaságok alaptőkéjének felemelése és leszállítása körében azokat a rendelkezéseket tartalmazzák, amelyek lehetőséget biztosítanak a részvényeseknek arra, hogy az alapszabályban az alaptőke-emelés érvényességi feltételeként határozzák meg az érintett részvényfajta, illetve részvényosztály részvényeseinek külön hozzájárulását. A szabályozás szintén az alapszabályban rendezendő kérdésnek minősíti a zártkörűen működő részvénytársaságok esetében, hogy a pénzbeli hozzájárulás ellenében történő alaptőke-emelés esetében az átváltoztatható, illetve jegyzési jogot biztosító kötvények tulajdonosainak a részvények átvételére elsőbbségi jogot biztosítson. Az alaptőke-leszállítás esetében a külön hozzájárulási szabály szintén alapszabályra bízott lehetőség.
A fenti rendelkezések azon tagállamok esetében, amelyek a nyilvánosan és zártkörűen működő rt.-ket nem különböztetik meg, eltérést jelentenek a 2. számú társasági jogi irányelv (77/91/EGK) szigorú, kötelezően alkalmazandó szabályaitól. (Az irányelv ugyanis csak a nyilvános rt.-kre lenne irányadó.)
Az irányelv 1. cikke értelmében azon részvénytársaságok cégnevének, amelyek az irányelv hatálya alá tartoznak, tartalmaznia kell a más társasági formákban működő társaságok jelölésétől eltérő jelölést, illetve a cégnév mellett ezt a jelölést kell feltüntetnie. A cégnévben megjelenő különbségtételre vonatkozó jogi előírásokról a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) módosításáról szóló 2005. évi LXII. törvény - Gt.-t módosító - 156. §-a rendelkezett, az rt.-k cégnévben is megjelenő megkülönböztetése az eltelt időben lezajlott, ezért nem volt többé akadálya annak, hogy a fenti rendelkezések hatálybaléptetése a lehető legrövidebb időn belül megtörténjen, és ezzel a zrt.-kre a 2. számú társasági jogi irányelvtől eltérő szabályok vonatkozhassanak.
A Gt.-nek a jelen pontban ismertetett módosításai - a 250. § (2) bekezdését, 251. §-át és 267. §-ának (2) bekezdését kivéve - 2007. szeptember 1-jén lépnek hatályba. A 250. § (2) bekezdésére, a 251. §-ra és a 267. § (2) bekezdésére vonatkozó szabályozás - mint láttuk - a kihirdetést követő naptól, azaz 2007. június 16-tól hatályos.
A Gt. 20. § (2) bekezdésének módosításával 2007 szeptemberétől - a társasági szerződés ez irányú rendelkezése alapján bármely tárgykörben meghatározható a legfőbb szerv ülése nélküli határozathozatal. A Gt. módosítása ugyanis a számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyását sem tekinti többé kivételnek e szabály alól. [Ugyanezt a lehetőséget a Gt. 93. § (2) bekezdésének módosításával a kkt.-k és a bt.-k is megkapták, és mód van erre az előzőekben ismertetettek szerint kft. és rt. esetében is.]
Újabb változás történt a vezető tisztségviselés szabályaiban. A 2007. évi IV. tv. 22. § (2) bekezdése ugyanis társasági jogi jogviszonynak minősítette a Gt. szerinti vezető tisztség ellátását, és kimondta, hogy ezen megbízatás munkaviszonyban nem látható el. Ez a rendelkezés - noha dogmatikailag tiszta helyzetet teremtett - számos érdeket sértett, így nem meglepő, hogy a Gt. jelen módosításával korrekciója megtörténik. A 2007. évi LXI. törvénnyel módosított Gt. 22. § (2) bekezdés a jövőben úgy rendelkezik, hogy a vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a Gt.-ben meghatározott eltérésekkel - mint társasági jogi jogviszonyra a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait, vagy a munkaviszonyra irányadó szabályokat kell alkalmazni. A Gt. 22. §-a kiegészül egy új (3) bekezdéssel is. Eszerint a vezető tisztséget nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes társaság tagja, illetve a kkt. és a bt. üzletvezetésre egyedül jogosult tagja, a társasági szerződés (alapító okirat) azonban ettől eltérően rendelkezhet, és megadhatja a felhatalmazást. [Az érintettek e jogintézménnyel akkor élhettek, ha társasági szerződésük (alapító okiratuk) előzetes módosításával abba előbb felveszik ezt a felhatalmazást.]
(A Gt. fenti módosításai egyébként 2007. szeptember 1-jén lépnek hatályba.)
A 2006. évi IV. törvény 336. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a hatálybalépésekor már működő gazdasági társaságok legfőbb szervüknek a hatálybalépést (2006. július 1-jét) követő első ülésén, de legkésőbb 2007. szeptember 1-jéig kötelesek társasági szerződésüket a Gt. rendelkezéseihez igazítva módosítani, és a változásbejegyzési kérelmet eddig az időpontig a cégbírósághoz benyújtani. A 336. § (2) bekezdés utolsó mondata szerint a kérelem határidőn belüli beérkeztének hiányában a cégbíróság a társaságot törvényességi felügyeleti hatáskörében megszűntnek nyilvánítja.
Ez az átmeneti rendelkezés két vonatkozásban is korrekcióra szorult. Egyrészt a formai okokból (például a tagok személyi adatainak szerződési rögzítése; a legfőbb szerv elnevezésének módosulása miatt) történő kötelező módosításokat érdemes lett volna elkerülni, másrészt a késedelem súlyos szankcióját enyhíteni kellett. A hatályos Gt.-szöveget ugyanis kizárólag úgy lehetett értelmezni, hogy minden olyan gazdasági társaság, amely a fenti időpontig - bármilyen okból -nem nyújtja be a társasági szerződése módosításával kapcsolatos változásbejegyzési kérelmét, késedelmét utóbb nem mentheti ki, a bíróság a megszűntnek nyilvánítás szankcióját köteles alkalmazni. Ez oda vezethetett volna, hogy a jogszabályi változásokat kevéssé követő kisvállalkozások ezreit kellett volna minden korrekciós lehetőség nélkül megszűntnek nyilvánítani és kényszer-végelszámolásra kötelezni.
A Gt. 2007. évi LXI. törvénnyel végrehajtott módosítása ezen a problémán igyekezett segíteni, és erre figyelemmel a 336. § (2)-(3) bekezdését átfogalmazta a jogalkotó, kiegészítve azt egy további, (4) bekezdéssel is. A Gt. eredeti 336. § (2)-(3) bekezdésének nemkívánatos jogkövetkezményei így elkerülhetőek, mivel az új átmeneti szabályok a 2007. évi LXI. tv. kihirdetését követő napon (2007. június 16-án) lépnek hatályba.
Az új átmeneti szabály a réginél pontosabban fogalmaz, kimondva, hogy a hatálybalépés előtt bejegyzett társaságok, illetve azok a társaságok, melyeknek bejegyzése a hatálybalépéskor folyamatban volt, ha társasági szerződésük (létesítő okiratuk) a Gt. eltérést nem engedő szabályába ütközik, legkésőbb 2008. július 1-jéig kötelesek a módosítást végrehajtani, és a kapcsolódó változásbejegyzési kérelmet benyújtani. (A változás részint abban van, hogy a rendelkezésre álló határidő meghosszabbodott, másrészt elmaradt a súlyos szankció. Az új törvényszövegből ugyanis nem következik, hogy a késlekedő társaság mulasztását egy esetleges törvényességi felügyeleti eljárásban utóbb ne pótolhatná.)
A Gt. 336. §-ának új (3) bekezdése könnyíteni próbálja a társaságok helyzetét azzal is, hogy a lehetőségekhez képest a minimálisra csökkenti a kötelező módosítást igénylő társasági szerződési rendelkezéseket. Kimondja ugyanis a jogalkotó, hogy nem terheli e módosítási (ebből az okból) kötelezettség azon társaságokat, amelyeknek társasági szerződése általános hivatkozásként az 1997. évi CXLIV. törvényre utal, 2008. július 1-jétől kezdve ugyanis ezalatt a 2006. évi IV. törvényt kell érteni. Ugyanez a helyzet azokkal a közkereseti és betéti társaságokkal is, amelyeknek társasági szerződése - az új törvényszöveggel egyedül szentesített - tagok gyűlésének nevezett legfőbb szerv helyett még az 1997. évi Gt. által nevesített "taggyűlést" rendszeresített az adott társaságnál. A Gt. 336. § (3) bekezdése szerint ebből az okból ezeknek a társaságoknak sem kell társasági szerződésüket módosítani, mivel 2008. július 1-jétől kezdve legfőbb szervük elnevezése ex lege tagok gyűlésére változik.
A 2007. évi LXI. törvény 30. §-ának (2) bekezdés g) pontja értelmében 2007. szeptember 1-jétól hatályukat vesztik mindazon rendelkezések, amelyek a létesítő okirat kötelező tartalmi elemévé tették a természetes személy tag anyjának nevét. [Gt. 12. § (1) bek. b) pontja; f) pontja; 208. § (1) bek. d) pontja és (2) bek. g) és h) pontja.] A cégjegyzékben ugyan szerepelniük kell ezeknek az adatoknak, de nem számítanak a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) kötelező tartalmi elemének, s ez okból nincs szükség a létesítő okirat kötelező módosítására.
Az átmeneti szabályok között újdonságot jelent a 336. § (4) bekezdése. Ez a szabály figyelemmel van arra a körülményre, hogy a társaság ügyében eljáró bíró csak hosszas irattanulmányozások és elemzések révén vonhat következtetést arra nézve, hogy a társaságnak kellett volna-e módosítani szerződését, vagy sem, ennek elmaradása a cég mulasztását jelenti, vagy arra nem is volt szükség. Ezt a dilemmát próbálja feloldani a fenti jogszabályhely oly módon, hogy előírja: ha a társasági szerződés (létesítő okirat) módosítására a fentiek szerint nincs szükség, a társaság az új Gt. rendelkezéseihez történő igazodását - illeték és közzétételi díj megfizetése nélkül - a cégbírósághoz intézett bejelentéssel teljesíti.
A bejelentésben nyilatkozni kell arra nézve, hogy a létesítő okirat Gt. szerinti módosítására esetében nincs szükség, egyúttal deklarálja, hogy a bejelentésben a társaság által megjelölt időponttól kezdve az új Gt. rendelkezései szerint működik. A bejelentésben értelemszerűen 2008. július 1-jét megelőző időpontot célszerű megadni, miután a 336. § (4) bekezdés utolsó mondata azt is kimondja, hogy a szerződésmódosítás, illetve a bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a társaságoknak 2008. július 1-jét követően már mindenképpen az új Gt. rendelkezéseit kell alkalmazniuk. ■
JEGYZETEK
1 A 2007. június 20-án, a 77. számú Magyar Közlönyben kihirdetett 2007. évi LXIV. törvény.
Visszaugrás
