A hazai és nemzetközi szakirodalom öt főbb igazolását ismeri a sarkalatos törvények létjogosultságának: az alkotmány meghosszabbításának;[2] az alkotmány stabilitását szolgáló eszköznek;[3] a politikai instrumentumnak;[4] az alapvető jogok védelmét biztosító garanciájának;[5] valamint a hatalommegosztást befolyásoló tényező[6] teóriáját. Elsődleges célom a minősített törvényekkel kapcsolatos e legfontosabb elméletek segítségével felhívni a figyelmet a jelenlegi magyar sarkalatos törvény koncepció továbbfejlesztésének lehetséges irányaira. Munkám során kiindulópontnak azt tekintettem, hogy álláspontom szerint szakmailag indokolt a sarkalatos törvények jelenléte jogrendszerünkben, a sarkalatos tárgykörök listája azonban túlságosan tág és korlátozó. Szükség lenne az eljárási szabályok legalább részleges újragondolására, valamint a sarkalatos törvények körének szűkítésére. Elegendő volna néhány, az állami működés alapjait rögzítő kérdésben előírni a minősített többségű törvényalkotást, egyebekben a sarkalatos törvények inkább korlátként, sem mint garanciaként viselkednek. (E néhány tárgykör közé tartozhat például a választási törvény, a választási eljárásról szóló törvény, az Országgyűlésről szóló törvény, az Alkotmánybíróságról szóló törvény, az alapvető jogok biztosáról szóló törvény, vagy az ország szuverenitásának korlátozása.)
A tudományos elemzés eredményeként az a következtetés vonható le, hogy a jelenlegi sarkalatos törvény koncepció hátulütői hangsúlyosabbak előnyeinél, szükséges tehát, hogy olyan alternatívákat keressünk, melyek megtartják a kedvező tendenciákat, ugyanakkor alkalmasak a hátrányok kiküszöbölésére. Az esetleges továbblépésnek több lehetséges iránya vázolható fel. Az egyik irányvonal a kétkamarás parlament újbóli bevezetése lenne Magyarországon, ez a modell más fórumokon biztosítaná az inkluzivitást és a széles körű konszenzust, mint a minősített többség struktúrája. Lehetőség van a törvényalkotási eljárás részbeni újragondolására, például hosszabb felkészülési idő bevezetésére, a törvény elfogadására vonatkozó moratórium intézményesítésére, vagy további bizottsági szűrők beépítésére. A törvényalkotási eljárás befejező szakaszában felmerülhet a kötelező előzetes alkotmányossági felülvizsgálat garanciája is, mely a minősített törvények esetében a jogalkotási folyamat megkerülhetetlen része lenne. A jogforrási hierarchia kapcsán a törvényi és a rendeleti szint viszonyának újraértelmezése vethető fel. Magyarországon a törvények hagyományosan az életviszonyok rendkívül széles körét fogják át, miközben számos európai jogrendszerben bevett gyakorlat a törvényi felhatalmazás alapján történő rendeleti szabályozás. Ezt a modellt figyelembe véve bizonyos szempontokból Magyarországon is megvalósítható lehet egy ilyen irányú elmozdulás: az Alaptörvény kifejezetten nevesítené a törvényhozási tárgyak körét, ettől eltekintve a kormány a parlament felhatalmazása alapján és ellenőrzése mellett rendeletben szabályozhat. Régóta jelen van a magyar közéletben az a meggyőződés, mely a minősített törvények terrénumát szűkítené, néhány, az államszervezet szempontjából elsődleges tárgykörben alkalmazná csak ezt a megoldást. Magam is osztom ezt a nézetet és megítélésem szerint a sarkalatos törvények ideális helyét ezen az úton találhatjuk meg a magyar jogrendszerben. Végül sokan képviselik azt az álláspontot is, mely szükségtelennek tartja a minősített törvényeket és az emelt többségi követelményt korrekciós intézkedések nélkül eltávolítaná az Alaptörvényből.[7]
Előkérdésként azt kell feltennünk, mit értünk pontosan a sarkalatos (minősített) törvény fogalma alatt.
A különböző alkotmányos rendszerekben eltérő értelmezése alakult ki a minősített törvény fogalmának, mégis beazonosíthatóak azok a közös vonások, melyek valamennyi releváns nemzeti jogintézmény sajátosságai. A minősített törvény a törvények alkotmányosan meghatározott alkategóriája, mely elméletileg a legfontosabb törvényalkotási tárgyköröket foglalja magában, és amelyhez az általános törvényalkotási eljárásnál szigorúbb eljárási garanciák kapcsolódnak.[8] Magyarországon jelenleg
- 154/155 -
a minősített törvényeket az Alaptörvény sarkalatosként azonosítja és elfogadásuk többlet garanciájaként azt követeli meg, hogy megalkotásukhoz a jelenlévő (szűk körben, pl. a szuverenitás korlátozása esetén az összes) parlamenti képviselő kétharmadának támogató szavazatára van szükség.[9]
A nemzeti alkotmányos rendszerekben eltérő kifejezések léteznek a minősített törvények megnevezésére. Bár a terminológiai kérdések általában nem meghatározóak a tartalmi elemzés szempontjából, jelen esetben mégis célszerű ezek vizsgálatába bocsátkozni, mivel az alkalmazott terminológia minden esetben a minősített törvény fő funkcióihoz kapcsolódik: az alkotmányjogi mellett jelentős a politológiai, a történeti, valamint a szuverenitást központba helyező nézet is. Az organikus törvény fogalma egyebek mellett felbukkan a francia,[10] a spanyol[11], valamint a román[12] és a moldáv[13] alkotmányokban, itt a hangsúly az alkotmányjogi megközelítésre kerül. Spanyolországban ezek a jogszabályok a tágabb értelemben vett alkotmány, az "alkotmányos blokk" részei, de a legtöbb országban felhívhatóak az organikus törvények az egyszerű törvények alkotmányossági normakontrollja során.[14]
Az alkotmányerejű törvény kategóriát Magyarországon vezették be a demokratikus átalakulás idején, a koncepció szerint az organikus törvények az alkotmánnyal azonos szinten helyezkedtek el a jogforrási hierarchiában.[15] A "kétharmados törvény" formulát szintén Magyarországon alkalmazták, az 1990 és 2011 közötti bő két évtizedben. E felfogás a minősített többség politikai szerepét helyezte előtérbe: széles körű konszenzusra volt szükség ezen törvények megváltoztatásához az egyszerű többség helyett.
Magyarország Alaptörvénye ismételten új terminológiát honosított meg, létrehozva, illetve feltámasztva a sarkalatos törvény jogintézményét,[16] az előképül szolgáló kétharmados törvényekhez közel álló tartalommal. Ez a szimbolikus lépés az Alaptörvény jogtörténeti hagyományokra építő retorikájába illeszkedett.[17]
Franciaország, Spanyolország és Magyarország a minősített törvényalkotás három jelentős modelljét képviseli. A minősített törvény problémaköre azonban nem csak az említett három országot érinti, hanem számos más jogrendszert is.
Bár az angol történeti alkotmányfejlődés bizonyos vonásaiban már tetten érhető a minősített törvény logikájának alkalmazása,[18] a minősített törvények modern története 1958-al kezdődik, a francia V. Köztársaság Alkotmányával.[19] Afrika dekolonizációját követően, a francia mintát követve számos afrikai frankofón ország alkotmányába kerültek be az organikus törvények,[20] jelenleg mintegy huszonegy afrikai ország alkotmányában találunk organikus törvényeket, mint Algéria,[21] Szenegál,[22] illetve Tunézia,[23] valamint más országok szerte a kontinensről.[24]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
