1.1. Az internetes elektronikus kereskedelem lényegénél fogva több országot jogrendet érint. Az elektronikus kereskedelem szereplői (tartalom szolgáltató - hálózati szolgáltató - információt lehívó ügyfél) igen gyakran más-más országban vannak. A nemzetközi elem folytán természetes, hogy több állam jogrendszerének az alkalmazása egyaránt felmerül.
Ráadásul amennyiben a szolgáltatott tartalom külföldi szerzői alkotás (például szoftver, film vagy zene), a nemzetközi magánjogi kérdés belföldi szereplők esetén is eleve adott. A szerzői jog (és az iparjogvédelmi jogok) ugyanis alapvetően territoriálisak, az egyes nemzeti jogok nem ismerik el eleve a külföldi szellemi alkotásra, tulajdonra vonatkozó jogokat.[1] Ezt csak a fórum országa nemzetközi magánjogának részévé vált (kollíziós és anyagi normát is tartalmazó) nemzetközi szerzől jogi egyezmények szabályai biztosítják, gyakorlatilag mindenütt a belföldiekkel azonos elbánás elvének kimondásával.[2] Magyarországon a többi országhoz képest e tekintetben sajátos a külföldi szomszédos jogi teljesítmények védelme.[3]
1.2. Az internet használata az alkalmazandó jog kérdését sokféle jogviszonyban felvetheti. A továbbiakban a polgári jogi viszonyokkal foglalkozunk, ezen belül is főleg a szerzői jogok on-line hasznosítási és jogsértési viszonyaival. Az "alkalmazandó jog" nemzetközi magánjogi kérdése így egyrészt a szerződésekre irányadó jogot illetően másrészt az online szolgáltatással való szerződésen kívüli károkozás tekintetében merül fel.
1.3. E két kérdés (jogterület) mögött (előtt) természetesen ott van az a probléma is, hogy az érintett alanyi jogok fennálltát, tartalmát, terjedelmét melyik jog szerint kell megítélni ennél a par excellence nemzetközi tényállásnál, ami az online felhasználás. Ez pl. a személyiségi vagy a dologi jogok tekintetében viszonylag egyszerű: az egyes államok nemzetközi magánjoga általánosan elfogadta egyrészt az állampolgárság vagy a lakóhely és másrészt a fekvés helye elvét.[4]
Ha viszont az internetes szolgáltatás szerzői alkotást vagy szomszédos jogi teljesítményt érint, amely a nyilvánosságra hozatalától kezdve nem köthető egyetlen helyhez, hanem mindenütt jelen lehet, az egyes államok nemzetközi magánjoga (integrálva a Berni Uniós Egyezmény - a továbbiakban - BUE szabályait)[5], a lex loci protectionis elvét jelöli meg az eljáró bírói fórum számára mint az alkalmazandó joghoz elvezető utat. (Magyarország: az 1979. évi 13. tvr., a nemzetközi magánjogi kódex - a továbbiakban Kódex - 19. §.) Eszerint a jogok keletkezésére, fennállására, terjedelmére, eszközeire nézve annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelyben a szerzői alkotás, teljesítmény jogos vagyjogsértő felhasználása megtörtént. (Ez nem feltétlenül a fórum joga.) Ezekről a magyar és nemzetközi anyagi jogi szabályokról szólt, illetve szól az előző -Boytha - és az ezt követő - Faludi - előadás. A "felhasználás" lokalizálása internetes szolgáltatásnál különösen nehéz. (E problémára még visszatérünk.)
Ha például egy a magyar bíróság előtt indult perben az internetes elektronikus szolgáltatást szerzői mű magyarországi felhasználásának minősíti a bíró, a magyar szerzői jog szerint kell a felhasználás jogi feltételeit, következményeit az azokért felelős személyt meghatározni, illetve elbírálni.
Minthogy az iparjogvédelmi jogok egyetlen - állami - jogkeletkeztetési aktushoz kapcsolhatók, a Kódex 20. §-a ezekre a szabadalom megadása, illetve a bejelentés helyének jogát írja elő.
Az alkalmazandó jog kérdése egyaránt felmerülhet a nemzetközi elemet tartalmazó, interneten kötött szer-ződéses és ugyanígy az internetes (elektronikus) szolgáltatásra vonatkozó szerződések körében is.
2.1. Nincsen olyan sokoldalú nemzetközi szerződés, amely ma általában egységesítené a külföldi elemet tartalmazó magánjogi szerződések anyagi szabályait. A nemzetközi adásvételről viszont van ilyen Magyarországot is kötő nemzetközi norma, az 1980-as Bécsi Vételi Egyezmény.[6] Ennek hatálya az olyan szerződésekre terjed ki, ahol a felek telephelye (üzleti tevékenységének helye) az Egyezményben részes különböző államokban van [1. cikk (1) bek. a)]. Az Egyezmény akkor is alkalmazható, ha az eljáró fórum nemzetközi magánjoga egy részes állam jogára utal [1. cikk (1) bek. b)]. Értelemszerűen nem tartozik az Egyezmény tárgyi hatálya alá a szolgáltatási-munkavégzési tárgyú szerződés, továbbá kifejezett kizárás folytán a fogyasztói ügyletek (és még néhány más jogügylet) sem. Itt gyakran arról van szó, hogy a gyengébb felet védő speciális szabályozásnak engednek teret (fogyasztói szerződések).
A Bécsi Vételi Egyezmény (B. V. E.) csak a szerződés létrejöttéről és a felek jogairól és kötelezettségeiről szól, nem pedig az adásvétel összes szerződéses prob-
- 491/492 -
lémáiról. A kívül eső kérdésekre a kollíziós jog által meghatározott jogrendszer szabályai az irányadók.[7]
Az elmondottakból az következik, hogy amennyiben adott a Bécsi Vételi Egyezmény személyi hatálya, az vonatkozhat az interneten kötött adásvételi szerződésekre is. Az Egyezmény szerint az adásvételi szerződés létrejötte nincs írásbeli alaki feltételhez kötve, sőt az létrejöhet az ajánlat elfogadására utaló magatartással is. Magyarországon ez a formamentesség egy fenntartás miatt még nem alkalmazható.
A fentiek alapján nem vonatkozhat viszont a B. V. E. az internetes elektronikus szolgáltatásról kötött szerződésre.
2.2. Az elektronikus kereskedelemről és az erre vonatkozó szerződésről regionális nemzetközi norma készül: az EK egységes anyagijogot tartalmazó elektronikus kereskedelmi irányelve.[8] Az Irányelv tervezet nem tartalmaz kifejezett kollíziós vagy joghatósági szabályokat (7. indoklás). Alapelve, hogy az elektronikus szolgáltatásokra általában a szolgáltató székhelye szerinti jogot kell alkalmazni (3. cikk., "a származási ország elve"). E két körülményből mégis arra lehet következtetni, hogy a nemzetközi magánjog szerint alkalmazandó jog nem lehet szigorúbb a szolgáltatóra nézve, mint a szolgáltató országa szerinti. A tervezett irányelv kifejezetten kizárja a 3. cikk hatálya alól a szerzői jogot, a fogyasztói szerződésekért való kötelmi jogi felelősséget, a nem kért e-mail és egyéb reklámeszközöket (2. melléklet), valamint néhány egyéb tárgyat mint pl. az emberi méltóság védelmét.
2.3. A kollíziós (utaló) szabályok tekintetében sincs olyan világszintű sokoldalú nemzetközi egyezmény, amely Magyarország számára is eligazítást adna a külföldi elemet is tartalmazó szerződés statútuma tárgyában sem általában, sem egyes szerződéstípusokra. A BUE 14 bis cikke e tekintetben kivételes: utaló szabályt ad a megfilmesítési szerződésre irányadó jogról.[9]
Az EK-ban viszont hatályosul a vonatkozó 1980-as Római Egyezmény. Eszerint jogválasztás hiányában a szerződésre a "legszorosabb kapcsolat elve" szerinti jogot kell alkalmazni. Ez elsősorban, vélelmezetten annak a félnek a joga, amely a jellemző szolgáltatást nyújtja. Végül: mellőzni lehet a jellemző szolgáltatás szerint jogot, ha az összes körülményből az állapítható meg, hogy a szerződés egy más állam jogával szorosabb kapcsolatban van (4. cikk).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
