1.1. Az internetes elektronikus kereskedelem lényegénél fogva több országot jogrendet érint. Az elektronikus kereskedelem szereplői (tartalom szolgáltató - hálózati szolgáltató - információt lehívó ügyfél) igen gyakran más-más országban vannak. A nemzetközi elem folytán természetes, hogy több állam jogrendszerének az alkalmazása egyaránt felmerül.
Ráadásul amennyiben a szolgáltatott tartalom külföldi szerzői alkotás (például szoftver, film vagy zene), a nemzetközi magánjogi kérdés belföldi szereplők esetén is eleve adott. A szerzői jog (és az iparjogvédelmi jogok) ugyanis alapvetően territoriálisak, az egyes nemzeti jogok nem ismerik el eleve a külföldi szellemi alkotásra, tulajdonra vonatkozó jogokat.1 Ezt csak a fórum országa nemzetközi magánjogának részévé vált (kollíziós és anyagi normát is tartalmazó) nemzetközi szerzől jogi egyezmények szabályai biztosítják, gyakorlatilag mindenütt a belföldiekkel azonos elbánás elvének kimondásával.2 Magyarországon a többi országhoz képest e tekintetben sajátos a külföldi szomszédos jogi teljesítmények védelme.3
1.2. Az internet használata az alkalmazandó jog kérdését sokféle jogviszonyban felvetheti. A továbbiakban a polgári jogi viszonyokkal foglalkozunk, ezen belül is főleg a szerzői jogok on-line hasznosítási és jogsértési viszonyaival. Az "alkalmazandó jog" nemzetközi magánjogi kérdése így egyrészt a szerződésekre irányadó jogot illetően másrészt az on-line szolgáltatással való szerződésen kívüli károkozás tekintetében merül fel.
1.3. E két kérdés (jogterület) mögött (előtt) természetesen ott van az a probléma is, hogy az érintett alanyi jogok fennálltát, tartalmát, terjedelmét melyik jog szerint kell megítélni ennél a par excellence nemzetközi tényállásnál, ami az on-line felhasználás. Ez pl. a személyiségi vagy a dologi jogok tekintetében viszonylag egyszerű: az egyes államok nemzetközi magánjoga általánosan elfogadta egyrészt az állampolgárság vagy a lakóhely és másrészt a fekvés helye elvét.4
Ha viszont az internetes szolgáltatás szerzői alkotást vagy szomszédos jogi teljesítményt érint, amely a nyilvánosságra hozatalától kezdve nem köthető egyetlen helyhez, hanem mindenütt jelen lehet, az egyes államok nemzetközi magánjoga (integrálva a Berni Uniós Egyezmény - a továbbiakban - BUE szabályait)5, a lex loci protectionis elvét jelöli meg az eljáró bírói fórum számára mint az alkalmazandó joghoz elvezető utat. (Magyarország: az 1979. évi 13. tvr., a nemzetközi magánjogi kódex - a továbbiakban Kódex - 19. §.) Eszerint a jogok keletkezésére, fennállására, terjedelmére, eszközeire nézve annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelyben a szerzői alkotás, teljesítmény jogos vagyjogsértő felhasználása megtörtént. (Ez nem feltétlenül a fórum joga.) Ezekről a magyar és nemzetközi anyagi jogi szabályokról szólt, illetve szól az előző -Boytha - és az ezt követő - Faludi - előadás. A "felhasználás" lokalizálása internetes szolgáltatásnál különösen nehéz. (E problémára még visszatérünk.)
Ha például egy a magyar bíróság előtt indult perben az internetes elektronikus szolgáltatást szerzői mű magyarországi felhasználásának minősíti a bíró, a magyar szerzői jog szerint kell a felhasználás jogi feltételeit, következményeit az azokért felelős személyt meghatározni, illetve elbírálni.
Minthogy az iparjogvédelmi jogok egyetlen - állami - jogkeletkeztetési aktushoz kapcsolhatók, a Kódex 20. §-a ezekre a szabadalom megadása, illetve a bejelentés helyének jogát írja elő.
Az alkalmazandó jog kérdése egyaránt felmerülhet a nemzetközi elemet tartalmazó, interneten kötött szer-ződéses és ugyanígy az internetes (elektronikus) szolgáltatásra vonatkozó szerződések körében is.
2.1. Nincsen olyan sokoldalú nemzetközi szerződés, amely ma általában egységesítené a külföldi elemet tartalmazó magánjogi szerződések anyagi szabályait. A nemzetközi adásvételről viszont van ilyen Magyarországot is kötő nemzetközi norma, az 1980-as Bécsi Vételi Egyezmény.6 Ennek hatálya az olyan szerződésekre terjed ki, ahol a felek telephelye (üzleti tevékenységének helye) az Egyezményben részes különböző államokban van [1. cikk (1) bek. a)]. Az Egyezmény akkor is alkalmazható, ha az eljáró fórum nemzetközi magánjoga egy részes állam jogára utal [1. cikk (1) bek. b)]. Értelemszerűen nem tartozik az Egyezmény tárgyi hatálya alá a szolgáltatási-munkavégzési tárgyú szerződés, továbbá kifejezett kizárás folytán a fogyasztói ügyletek (és még néhány más jogügylet) sem. Itt gyakran arról van szó, hogy a gyengébb felet védő speciális szabályozásnak engednek teret (fogyasztói szerződések).
A Bécsi Vételi Egyezmény (B. V. E.) csak a szerződés létrejöttéről és a felek jogairól és kötelezettségeiről szól, nem pedig az adásvétel összes szerződéses problémáiról. A kívül eső kérdésekre a kollíziós jog által meghatározott jogrendszer szabályai az irányadók.7
Az elmondottakból az következik, hogy amennyiben adott a Bécsi Vételi Egyezmény személyi hatálya, az vonatkozhat az interneten kötött adásvételi szerző-désekre is. Az Egyezmény szerint az adásvételi szerződés létrejötte nincs írásbeli alaki feltételhez kötve, sőt az létrejöhet az ajánlat elfogadására utaló magatartással is. Magyarországon ez a formamentesség egy fenntartás miatt még nem alkalmazható.
A fentiek alapján nem vonatkozhat viszont a B. V. E. az internetes elektronikus szolgáltatásról kötött szerződésre.
2.2. Az elektronikus kereskedelemről és az erre vonatkozó szerződésről regionális nemzetközi norma készül: az EK egységes anyagijogot tartalmazó elektronikus kereskedelmi irányelve.8 Az Irányelv tervezet nem tartalmaz kifejezett kollíziós vagy joghatósági szabályokat (7. indoklás). Alapelve, hogy az elektronikus szolgáltatásokra általában a szolgáltató székhelye szerinti jogot kell alkalmazni (3. cikk., "a származási ország elve"). E két körülményből mégis arra lehet következtetni, hogy a nemzetközi magánjog szerint alkalmazandó jog nem lehet szigorúbb a szolgáltatóra nézve, mint a szolgáltató országa szerinti. A tervezett irányelv kifejezetten kizárja a 3. cikk hatálya alól a szerzői jogot, a fogyasztói szerződésekért való kötelmi jogi felelősséget, a nem kért e-mail és egyéb reklámeszközöket (2. melléklet), valamint néhány egyéb tárgyat mint pl. az emberi méltóság védelmét.
2.3. A kollíziós (utaló) szabályok tekintetében sincs olyan világszintű sokoldalú nemzetközi egyezmény, amely Magyarország számára is eligazítást adna a külföldi elemet is tartalmazó szerződés statútuma tárgyában sem általában, sem egyes szerződéstípusokra. A BUE 14 bis cikke e tekintetben kivételes: utaló szabályt ad a megfilmesítési szerződésre irányadó jogról.9
Az EK-ban viszont hatályosul a vonatkozó 1980-as Római Egyezmény. Eszerint jogválasztás hiányában a szerződésre a "legszorosabb kapcsolat elve" szerinti jogot kell alkalmazni. Ez elsősorban, vélelmezetten annak a félnek a joga, amely a jellemző szolgáltatást nyújtja. Végül: mellőzni lehet a jellemző szolgáltatás szerint jogot, ha az összes körülményből az állapítható meg, hogy a szerződés egy más állam jogával szorosabb kapcsolatban van (4. cikk).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
