One of the main objectives of the European Union, which embodies supranational cooperation between Member States, is to create a competitive internal market. Competition law is a vital tool for the European Union to maintain competition in the market, and the European Commission is primarily responsible for its execution. However, the use of private sanctions, in particular actions for damages for the infringement of competition law has become increasingly important within the framework of competition law. This development has led to the adoption of the Directive 2014/104/EU of the European Parliament and of the Council of 26 November 2014 on certain rules governing actions for damages under national law for infringements of the competition law provisions of the Member States and of the European Union ("Directive"), which aims to harmonise the rules on actions for damages for the infringement of competition law throughout the different Member States of the EU.
For competition damages actions to be effective and enforceable, it is essential that the negative economic effects of distortions of competition, i.e. the harm, can be quantified accurately. In a competition damages action, the court must assess, on the basis of the evidence available, whether the claimant has suffered damage caused by the defendant by infringing competition law and, if so, the extent of that damage. Therefore, an important prerequisite for an effective competition damages action is a precise quantification of the damages resulting from the infringement of competition law, i.e. a clear and consistent set of rules for quantifying the negative economic effects of the distortion of competition. In many cases, however, it is difficult even to estimate the harmful effects, which can make it extremely challenging for the claimant to prove the damage suffered. The Directive, which regulates damages actions under competition law, does not harmonise rules on the quantification of damages, leaving it to the Member States to resolve the issue within a framework of equivalence and effectiveness. However, to assist national legislators and courts, the European Commission has published a practical guide on quantifying damages in actions for damages for breach of Articles 101 and 102 of the Treaty on the Functioning of the European Union ("TFEU") ("Practical Guide") and a Communication on quantifying damages in actions for breach of Articles 101 and 102 TFEU ("Communication"), which set out different quantification methods and techniques. This paper examines some of the current issues in competition damages litigation, namely the determination and quantification of damages caused by competition infringements,
- 64/65 -
through the lens of the relevant EU and national legal framework and the case law implementing it. The study covers the Directive's provisions on damage assessment and quantification, as well as the damage quantification methods proposed in the Communication and the Practical Guide and their evaluation.
A tagállamok nemzetek feletti együttműködését megtestesítő Európai Unió egyik fő célkitűzése a versenyképes belső piac létrehozása. A versenyjog az Európai Unió számára létfontosságú eszköz a piaci verseny fenntartásához, amely végrehajtásáért az Európai Bizottság a felelős elsősorban. A magánjogi szankciók alkalmazása, különösen a versenyjogi kártérítési keresetek azonban egyre nagyobb jelentőségre tettek szert. Ez a fejlődés vezetett a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló Európai Parlament és a Tanács 2014/104/EU irányelv ("Irányelv") megalkotásához, amelynek célja, hogy harmonizálja a versenyjogi kártérítési keresetek szabályait a különböző tagállamokban. A versenyjogi kártérítési keresetek hatékony működéséhez és érvényesüléséhez elengedhetetlen, hogy a verseny torzulásából eredő negatív gazdasági hatások, vagyis a kár pontosan számszerűsíthető legyen. A versenyjogi kártérítési perben a bíróságnak meg kell vizsgálnia a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hogy a felperest érte-e kár, amelyet az alperes a felperes számára a versenyjog megsértésével okozott, és ha igen, az említett kár milyen mértékű. Ezért a versenyjogi kártérítési perek hatékony érvényesülésének egyik fontos feltétele a versenyjog megsértéséből eredő károk pontos meghatározása, vagyis a verseny torzulásából eredő negatív gazdasági hatások számszerűsítését biztosító világos és következetes szabályozás. A káros hatásokat azonban sok esetben még megbecsülni is nehéz, ezáltal a felperesnek bizonyítani azt rendkívüli kihívásokat jelenthet. A versenyjogi kártérítési perek szabályait rendező Irányelv nem tartalmaz harmonizációs szabályokat a károk számszerűsítésére vonatkozóan, így a tagállamokra bízza a kérdés rendezését, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés keretei között. Az Európai Bizottság azonban a tagállami jogalkotók és bíróságok munkájának segítése céljából kiadta a különböző kárszámszerűsítési módszereket és technikákat tartalmazó, az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés ("EUMSz.") 101. és 102. cikkének megsértése alapján indított kártérítési keresetekben a károk számszerűsítésével kapcsolatban kiadott gyakorlati útmutatót ("Gyakorlati Útmutató"), illetve az EUMSz. 101. és 102. cikkének megsértése alapján indított kártérítési keresetekben a károk számszerűsítéséről szóló közleményt ("Közlemény").
Jelen tanulmány a versenyjogi kártérítési perek aktuális kérdései közül a versenyjogi jogsértések okozta károk meghatározásának, illetve e károk számszerűsítésének egyes kérdéseit vizsgálja, a jogintézmény szempontjából relevanciával bíró Európai Uniós és hazai jogszabályi környezeten keresztül. A tanulmány kitér az Irányelv kármeghatározással és -számszerűsítéssel kapcsolatos előírásaira, továbbá a Közlemény, illetve a Gyakorlati Útmutató által javasolt kár számszerűsítési módszerekre, és azok értékelésére.
Kulcszsavak: versenyjog, magánjogi érvényesítés, kártérítés, EU-jog, kármeghatározás, kárszámszerűsítés
- 65/66 -
A tagállamok nemzetek feletti együttműködését megtestesítő Európai Unió egyik fő célkitűzése a versenyképes belső piac létrehozása.[2] A versenyjog az Európai Unió számára létfontosságú eszköz a piaci verseny fenntartásához, amely végrehajtásárért az Európai Bizottság a felelős elsősorban.[3] Az első európai szintű kartell tilalmat előíró szabályokat az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó 1951. április 18. napján Párizsban aláírt szerződés tartalmazta.[4] Ezt követően az Európai Unióban a tisztességes verseny védelmére közösségi szintű szabályozást hoztak létre. A versenyjogi szabályok betartatása és szankcionálása a kontinentális jogi berendezkedésű Európában hagyományosan a közjog eszközeivel történik. A versenyhatósági eljárás azonban nem képes - és nem is hivatott - a magánfelek kárát megtéríteni, amit a versenyjogsértés eredményezett. Ebből kifolyólag közösségi szinten fogalmazódott meg a szükség a magánjogi igények szélesebb körben való érvényesítésére versenyjogsértések esetén.[5] A legsúlyosabb versenykorlátozások kapcsán azonban nem kizárólag a kárt elszenvedő fél magánérdeke indokolja, hogy a jogsértést elkövetők térítsék meg a magatartásukkal okozott károkat, hanem a súlyosan jogsértő magatartástól való visszatartáshoz fűződő közérdek is.[6]
Habár Európában a modern értelemben vett versenyjogi szabályozás a második világháborút követően, amerikai hatásra honosodott meg[7], a versenyjog magánjogi érvényesítésének lehetősége csupán az ezredfordulón merült fel, a Courage-ügy[8] kapcsán. Európával ellentétben az Amerikai Egyesült Államokban komoly hagyományokkal rendelkező magánjogi jogérvényesítés meghatározó
- 66/67 -
szerepet visel a gazdasági verseny védelmében. Az Európai Unió versenyjogában ez a jogintézmény, illetve a közösségi versenyjogba történő integrálásának gondolata ehhez képest tehát merőben új keletű. A modern, immár határok nélküli piaci viszonyok hatására a versenyjogon belül jelentős változások következtek be, és új törekvések jelentek meg. A közjogi, avagy hatósági jogalkalmazás mellett a versenyszabályok érvényesítésének másik módszerét jelenti a magánjog eszközeinek igénybevétele, azaz a bírói úton történő polgári jogi jogkövetkezmények érvényesítése. A magánjogi szankciók alkalmazása, különösen a versenyjogi kártérítési keresetek egyre nagyobb jelentőségre tettek szert. Ez a fejlődés vezetett a kérdést rendező Irányelv megalkotásához, amelynek célja, hogy harmonizálja a versenyjogi kártérítési keresetek szabályait a különböző tagállamokban.
A klasszikus kártérítési perekhez hasonlóan a versenyjogi kártérítési keresetek hatékony működéséhez és érvényesüléséhez - nem meglepő módon - is elengedhetetlen, hogy a verseny torzulásából eredő negatív gazdasági hatások, vagyis a kár pontosan számszerűsíthető legyen. A versenyjogi kártérítési perben a bíróságnak meg kell vizsgálnia a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hogy a felperest érte-e kár, amelyet az alperes a felperes számára a versenyjog megsértésével okozott, és ha igen, az említett kár milyen mértékű. Ezért a versenyjogi kártérítési perek hatékony érvényesülésének egyik fontos feltétele a versenyjog megsértéséből eredő károk pontos meghatározása, vagyis a verseny torzulásából eredő negatív gazdasági hatások számszerűsítését biztosító világos és következetes szabályozás. A káros hatásokat azonban sok esetben még megbecsülni is nehéz, ezáltal a felperesnek bizonyítani azt rendkívüli kihívásokat jelenthet. Egyrészt az egyébként is titkosan működő kartellek okozta károk becsléséhez nehezen hozzáférhető piaci információkra van szükség olyan körülményekkel összefüggésben, mint a jogsértéssel érintett termékek, illetve szolgáltatások ára, az értékesített mennyiségek, továbbá szükséges lehet információt szerezni egyéb olyan körülményekkel kapcsolatban, amelyek alkalmasak kontrasztot teremteni a jogsértő állapot és azon hipotetikus állapot között, mintha a jogsértés meg sem történt volna (ez az úgynevezett kontrafaktuális, vagy "but-for" forgatókönyv).[9] Másrészt az egyik érintett piacon a verseny torzulásából eredő kár tovább terjedhet a teljes piaci vertikumon, illetve horizontális irányban is. A különböző piaci szereplők közvetlenül vagy közvetve érintettek lehetnek a versenyjogi jogsértéssel, amely a kár megoszlásának bizonyítását tovább bonyolíthatja. Következésképpen a versenyjogi jogsértés által okozott károk számszerűsítése szükségessé teszi a verseny torzulásának modellezését, e torzulás hatásainak
- 67/68 -
és mértékének kiszámítását és elosztását a piac szereplői között. Mindezért a versenyjogi jogsértések által okozott károk megbízható és pontos számszerűsítése érdekében a versenyjogi jogsértések negatív gazdasági hatásaira vonatkozó releváns közgazdasági elméletek ismerete elengedhetetlen.[10]
Számos közgazdaságtani irányzat létezik a versenyjogi jogsértések negatív hatásainak értékelésével kapcsolatban, illetve arra vonatkozóan, hogy e negatív hatások kezelésére milyen szabályozási megoldások és milyen mértékben történő alkalmazása megfelelő. Mivel azonban a versenyjogi jogsértés okozta károkat végső soron a verseny torzulásának negatív hatásai eredményezik, nincs általánosan elismert módszer e károk megbízható és uniform számszerűsítésére. A versenyjogi kártérítési perek szabályait rendező Irányelv nem tartalmaz harmonizációs szabályokat a károk számszerűsítésére vonatkozóan, így a tagállamokra bízza a kérdés rendezését, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés keretei között. Az Európai Bizottság azonban a tagállami jogalkotók és bíróságok munkájának segítése céljából kiadta a különböző számszerűsítési módszereket és technikákat tartalmazó Gyakorlati Útmutatót, illetve a Közleményt.
A versenyjogi jogsértések okozta károk számszerűsítésével kapcsolatos problémák tárgyalását megelőzően szükségesnek tartom megvizsgálni a versenyjogi kártérítési perek néhány alapfogalmát. A versenyjogi jogsértésekből eredő károk számszerűsítésével kapcsolatos kérdések mibenlétének minél teljesebb megértéséhez szükséges a verseny torzulásából eredő káros hatások előzetes vizsgálata, amelyet a versenyjogi jogsértések idéznek elő. A jelen tanulmányban a versenyjog sértő magatartás alatt én a horizontális cél szerinti versenykorlátozást megvalósító kartellekben történő részvételt fogom érteni.
A közgazdaságtan a szűkös erőforrások elosztásának tanulmányozása. Egy társadalom számos különböző módon oszthatja el erőforrásait. A fejlett társadalmakat jellemző piacgazdaságokban a kereslet és a kínálat határozza meg az előállítandó termékek mennyiségét, illetve azok árát. A legtöbb gazdaság valamilyen vegyes formát alkalmaz az erőforrások elosztására, például a szabályozott piacgazdaságot.[11] Amennyiben egy gazdaságban optimális az erőforrások elosztása, akkor úgynevezett gazdasági hatékonyságról beszélünk. Abban az esetben tehát, amennyiben az erőforrások elosztása nem optimális
- 68/69 -
módon történik, akkor gazdasági hatékonytalanságról beszélünk.[12] A sokféle formában megvalósuló versenyjogi jogsértések által okozott káros hatások a rendkívül eltérő piaci struktúrák és eltérő versenyhelyzet fényében számtalan formát ölthetnek. Mivel a versenyjogi jogsértések jellemzően az árakra, illetve a mennyiségekre gyakorolnak negatív hatást, ezért jellemzően az alábbi káros hatásokról beszélhetünk.
A kartellek versenytorzító, illetve a gazdasági hatékonyságot aláásó hatásaként a mesterségesen megnövelt árak (vagyis a kartell felár vagy "overcharge") a teljes piaci vertikumot érinthetik, azaz a kartellben részt vevő vállalkozások közvetlen, illetve közvetett vevői költségeik megnövekedését tapasztalhatják. A kartell felár miatt tehát a kartelltagok vevői magasabb árat kénytelenek fizetni a kartell megállapodással érintett termékekért.
Közkeletű álláspont, miszerint a kartellek áremelkedést okoznak a jogsértéssel érintett piacon.[13] A kartelltagok által vállalt kockázatok, mint a magas bírság kitettség és a közbeszerzési eljárásokból történő kizárás (radikális esetekben akár börtönbüntetés), mint vállalt kockázatok ismeretében kézenfekvőnek tűnik a megállapítás, hogy a kartellben résztvevő vállalkozások mindezt minden esetben a kockázat vállalással elérhető előnyök, azaz a piaci árverseny megszüntetéséből vagy csökkentéséből eredő profitmaximalizálás érdekében teszik.[14]
Árernyő hatás (ún. "umbrella-pricing") alatt a jogsértéssel érintett piacon jelentkező általános áremelkedést értjük, amely a kartellben nem részt vevő vállalkozások általi jogszerű, ám a kartell következményeként a jogsértés hiányában fennálló körülményekhez képest nagyobb mértékű áremelése idéz elő. Ezáltal a kartellárat lekövető, a kartellben egyébként részt nem vevő vállalkozások általi
- 69/70 -
áremelés következtében e vállalkozások vevői is magasabb árat kénytelenek fizetni.
Látható tehát, hogy egy kartell azokat a vevőket is károsíthatja, akik nem a kartellben részt vevő vállalkozásoktól, hanem az abban nem részt vevő vállalkozásoktól vásárolnak ugyanazon a jogsértéssel érintett piacon. Ennek az az oka, hogy a kartellben egyébként részt nem vevő vállalkozások a kartellárakat alkalmazó vállalkozásoktól elpártoló vevők miatt keresletnövekedéssel szembesülnek.[15] A kereslet növekedésével szembesülve a kartellben nem részt vevő vállalkozások észszerű válasza az áremelés. Amennyiben a kartellárat lekövető nem kartellező vállalkozások ugyanazon az érintett piacon működnek, amelyen a kartellező vállalkozások, az elszenvedett kár valószínűleg hasonló nagyságrendű lesz, mint a kartell közvetlen vevője által elszenvedett kár. Ennek az az oka, hogy a kartell közvetlen vevője a megemelkedett árakkal szembesülve általában áttér a kartellben részt nem vevő vállalkozások által gyártott termék vásárlására, amennyiben fennáll a nem kartelltag vállalkozások és a kartelltag vállalkozások által gyártott vagy forgalmazott termékek közötti helyettesíthetőség lehetősége.[16]
A kartell által előidézett áremelkedés az érintett termék iránti kereslet csökkenéséhez vezethet. Az áremelkedésre adott természetes válasz általában a fogyasztás visszafogása, ezért elmondható, hogy a kartellek által okozott áremelkedés is feltehetően a kereslet csökkenéséhez vezet, amely normális körülmények között bevétel kiesést, ezáltal elmaradt hasznot jelent. A kartellek a teljes piaci vertikumon negatív hatások láncolatát indítják el, amelyek a vevő áremelkedést tovább hárító döntésétől függő mértékű mennyiségi hatást idézhetnek elő.[17]
A kartell által előidézett áremelkedésre tekintettel így elmarad a tovább értékesítés, azaz a kartellben részt vevő vállalkozások közvetlen vevőinél a to-
- 70/71 -
vábbhárított áremelkedés miatt forgalomcsökkenés következik be. Ez a hatás azonban tovább gyűrűzhet a kartellel érintett termékekhez szükséges input termékek beszállítóira, illetve a kiegészítő termékek gyártóira is, ugyanis a kartell által előidézett áremelkedés következtében csökkenő forgalom miatt az érintett termék előállításához szükséges alapanyagok iránti kereslet is törvényszerűleg csökken, hasonlóan az érintett termékek kiegészítő termékeihez.
A kartellek által okozott áremelkedés következtében a kartellben nem részt vevő vállalkozások saját fogyasztása is csökken. A kartellek alapvetően két hatást eredményeznek, ár- és mennyiségi hatást. Más szóval, egy kartell létrehozása esetén a benne részt vevő vállalkozások kevesebb terméket értékesítenek magasabb áron a rendes piaci versenyhelyzethez képest. A kartellfelárral érintett termékek fogyasztói tehát egyrészt magasabb árat kénytelenek fizetni, továbbá, bizonyos számú fogyasztó már nem fogja megvásárolni a terméket a kartellfeláron, amely keresletcsökkenéshez, ún. "holtteherveszteséghez" vezet.[18] A holtteherveszteség révén kára keletkezik azoknak, akik a kartell révén bekövetkező áremelkedés miatt nem vásárolják meg a terméket.
A kartellben részt vevő jogsértő vállalkozások e magatartásuk révén torzítják a piaci versenyt annak érdekében, hogy javítsák vagy mesterségesen fenntartsák saját piaci pozíciójukat. Ezen magatartásuk közvetlenül érintheti versenytársaikat, piaci helyzetüket rontva, ezáltal kiszorítva őket a piacról vagy elzárva őket a piacra lépés lehetőségétől, a versenytársak költségei, illetve az árak és mennyiségek befolyásolása révén. A piacról kiszoruló versenytársak oldalán a kár jellemzően az elmaradt haszon formájában jelentkezik, a végső fogyasztók számára a kár pedig a magasabb árak vagy csökkenő választék, gyengülő minőség vagy innováció formájában jelentkezhet.
Az Európai Unió Bírósága a Manfredi-ügyben[19] hozott ítéletében határozta meg az uniós versenyjog megsértése esetén érvényesíthető kárfajtákat, mindezek alapján a károsultak nemcsak a tényleges kár (damnum emergens) megtérítését
- 71/72 -
követelhetik, hanem az elmaradt haszon (lucrum cessans)[20] megtérítését, valamint a kamatok megfizetését is.
Az Irányelv átvette a Manfredi-ügyben tett megállapításokat, ezek alapján az Irányelv által megfogalmazott teljes kártérítés elvének fényében a károsultnak olyan helyzetbe kell kerülnie, amilyenbe a versenyjogi jogsértés hiányában feltételezhetően került volna. A teljes kártérítésnek ennek megfelelően magában kell foglalnia a ténylegesen bekövetkezett vagyoni veszteségért és az elmaradt haszonért járó kártérítést, valamint kamat fizetését.[21] Az Irányelv szerinti teljes kártérítés nem vezethet az elszenvedett kár mértékét meghaladó kártérítéshez, legyen az akár büntetőjellegű, többszörös vagy egyéb kártérítés.[22] A Közlemény a fentieket megismételve a kamatfizetés kapcsán kiemelte, hogy a kamat mértékét a károkozás kezdetétől kell számítani.[23]
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:522. § (2) bekezdése értelmében a teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt, és a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költséget. A Ptk. 6:532. § és 6:48. § (1) bekezdése alapján a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, valamint pénztartozás esetén a késedelembe esés időpontjától kezdve kamat jár.
A fentiekben ismertetett, a horizontális versenykorlátozó célú kartellek káros hatásai közül az áremelkedés és az árernyő hatás, mint tényleges kár, a különböző mennyiségi hatások, illetve a kiszorító hatás pedig elmaradt haszonként határozható meg.[24]
Az Irányelv számos, a versenyjogi jogsértések károsultjait segítő szabályt fektetett le annak érdekében, hogy a kár számszerűsítésével kapcsolatos bizonyítási teher ne veszélyeztesse a kártérítéshez való jog gyakorlását azáltal, hogy elle-
- 72/73 -
hetetlenítené, vagy túlságosan elnehezítené azt. Az Irányelv ezért lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára a kárbecslést, amennyiben megállapítást nyer, hogy a felperest kár érte, de annak számszerűsítése gyakorlatilag lehetetlen vagy túlzottan nehéz.[25] A kárbecslési szabályok mellett az Irányelv kárvélelmet állít fel amennyiben a versenyjogi jogsértés kartellt valósít meg, ezek alapján vélelmezhető, hogy a kartell kárt okozott.[26] Az Irányelv mindezek mellett megköveteli a tagállamoktól, hogy biztosítsák, hogy a tagállami versenyhatóságok a tagállami bíróság kérésére segítséget nyújtsanak a károk számszerűsítésében.[27] Ezen Irányelvi előírásokat meghaladóan a tagállamok feladata, hogy saját szabályokat állapítsanak meg a kérdésben, amennyiben tiszteletben tartják a hatékonyság és az egyenértékűség elvét. Mivel a tagállami bíróságok bizonyos korlátok között szabadon határozhatják meg a kár összegét, a Gyakorlati Útmutató célja, hogy a tagállami bíróságok számára hatékony közgazdasági és gyakorlati szempontokat bocsásson a kártérítési keresetekben eljáró bíróságok és érintett felek rendelkezésére a versenyjogi jogsértések által okozott károk megfelelő számszerűsítéséhez.
A Gyakorlati Útmutató a kárszámítási módszerek közül először az összehasonlításon alapuló módszereket mutatja be, amelyek közé sorolhatjuk a referencia-időszakon alapuló módszert (ún. "before and after approach"), amelynek keretében az érintett piacon a jogsértést megelőző időszak körülményei kerülnek összehasonlításra a jogsértést követő körülményekkel. Ezt követi a más földrajzi piacok adatain alapuló összehasonlító módszer (ún. "yardstick-method"), valamint a referencia időszakon és a más földrajzi piacok adatain alapuló összehasonlító módszerek kombinálása.
Az összehasonlításon alapuló módszerek vagy "referencia módszerek" lényege a jogsértés következtében fennálló állapot és a jogsértés hiányában fennálló állapot összehasonlítása. Az adott ügy körülményeitől függően különböző gazdasági mutatók hasonlíthatók össze, például a felek piaci részesedése, a felek által alkalmazott haszonkulcs, a tőkemegtérülési ráta, az eszközök értéke vagy a felek költségei. Hasonlóképpen, az összehasonlítás elvégezhető aggregált piaci adatok vagy vállalati szintű adatok felhasználásával. A referencia-időszakon alapuló összehasonlító módszer használható a releváns gazdasági változók idő-
- 73/74 -
beli összehasonlítására az adott piacon. A referencia-időszakon alapuló összehasonlító módszer legnagyobb előnye, hogy ugyanazon földrajzi piacról és termékpiacról származó adatok kerülnek összehasonlításra, ami elméletben kiküszöböli az összehasonlításra esetlegesen hatást gyakorló piaci jellemzők közötti különbségeket.[28]
A más földrajzi piacok adatain alapuló összehasonlító módszer lényege, hogy a jogsértés következtében kialakult helyzetet más földrajzi piacokon fennálló helyzettel hasonlítja össze. Az adatok a körülményektől függően vonatkozhatnak az egész földrajzi piacra vagy egyes piaci szereplőkre. Minél nagyobb hasonlóságot mutat a két (vagy több) összehasonlítás céljára figyelembe vett földrajzi piac, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az összehasonlításon alapuló elemzés sikeres lesz. Azonban az is előfordulhat, hogy a referenciaként figyelembe vett földrajzi piac is érintett a jogsértéssel, amennyiben túlságosan hasonlít az elemzett földrajzi piachoz.[29]
A harmadik, összehasonlításon alapuló módszer lényege az azonos piaci jellemzőkkel rendelkező termékpiacok összehasonlítása. Piac-összehasonlításon alapuló módszerek keretében tehát, olyan termékpiac-referencia is figyelembe vehető, amely az érintett piaci jellemzők tekintetében kellően hasonló a jogsértéssel érintett termék piacához. A földrajzi piac referencián alapuló összehasonlításhoz hasonlóan fontos szempont a termékpiac-referencián alapuló összehasonlítás esetén is, hogy a termékpiac-referenciát a jogsértéssel érintett termék jellegének és a piaci jellemzőinek alapos mérlegelésével szükséges kiválasztani. Termékpiac-referencián alapuló összehasonlító módszer esetében is előfordulhat azonban, hogy a jogsértés a referenciaként figyelembe vett piacot is érinti.[30]
A referencia-időszakon és referenciapiacon alapuló összehasonlító módszerek kombinálása is lehetséges, amennyiben megfelelő adatok állnak rendelkezésre. Ezt a módszert a Gyakorlati Útmutató a "különbségek közötti különbségek" összehasonlításának módszerének nevezi. A módszer lényege alapján a jogsértéssel érintett piacon egy lényeges gazdasági változó (pl. a jogsértéssel érintett termék ára) meghatározott időszakban történő változását vizsgáljuk, és ezeket a változásokat vetjük össze ugyanezen a változónak az azonos időszakban egy viszonyítási alapként használt és a jogsértéssel nem érintett piacon történő alakulásával (vagyis a jogsértéssel nem érintett piac idősoraival). A módszer tehát az időbeli "különbségek különbségét" vizsgálja meg, ezzel kiiktatva a vizsgált piacokat egyformán befolyásoló tényezőket.[31]
- 74/75 -
A Gyakorlati Útmutató a versenyjogi jogsértések által okozott károk számszerűsítésére használható módszereken túl ismerteti még a szimulációs módszert, a költségalapú és a pénzügyi elemzés alapú módszereket.
A versenyjogi jogsértésekből eredő károk becslésére szolgáló szimulációs módszer lényege, hogy közgazdasági módszerek felhasználásával modellezhetővé teszi a hipotetikus versenyár piaci jellemzők alapján történő becslését. A szimuláció a piaci viselkedés gazdasági modelljein alapul. A különböző modellek a monopóliummodelltől a skála másik végén található tökéletes versenymodellig terjednek. A szimulációs módszer lehetővé teszi a valószínűsíthető piaci eredmények, például az árak, a mennyiségek és a nyereség előrejelzését.[32]
Nyilvánvaló, hogy lehetetlen egy piaci helyzetet teljes mértékben modellezni, még inkább egy hipotetikus helyzetet. A szimulációs modellek mindazonáltal hasznos alapot szolgáltathatnak a jogsértés nélkül fennálló helyzet elemzéséhez, így a jogsértés gazdasági hatásainak elemzéséhez. A szimulációs módszer eredményeinek megbízhatósága azonban mindig az adott ügy konkrét körülményeitől és az alkalmazandó jogi szabályok által előírt követelményektől függ.[33]
A költségalapú módszer (vagy ún. "cost-based approach") lényege a hipotetikus versenyár becslése adott termék egységenkénti előállítási költségeinek és az elfogadható haszonkulcs figyelembevételével. A költségalapú módszer első lépése az egységre jutó termelési költség meghatározása.[34] A költségalapú módszer második lépéséhez meg kell becsülni az "észszerű" haszonkulcsot, és azt hozzá kell adni a termelési költségekhez. Az "észszerű" haszonkulcs becslésére különféle módszerek léteznek. Mivel ezek a módszerek idősorok vagy piacok közötti összehasonlításon, illetve közgazdasági modelleken alapulnak, közös vonásokat mutatnak a fentiekben korábban már bemutatott számszerűsítési módszerekkel.[35]
Mivel a Gyakorlati Útmutató az egyetlen uniós szinten adott iránymutatás a versenyjogi jogsértések által okozott károk számszerűsítésére vonatkozóan, így alkalmazásuk a bíróságok és más szereplők körében gyakorinak mondható, megfelelőségük azonban nagymértékben függ a rendelkezésre álló adatoktól, így csupán lehetséges kiindulópontként szolgálhatnak a károk számszerűsítésére vonatkozóan.
- 75/76 -
Természetesen, a különböző kárbecslési és számszerűsítési módszereken túl egyéb számszerűsítést segítő megoldások is rendelkezésre állnak elméletben a versenyjogi jogsértések károsultjainak számára. Ezek közé tartozik például az Irányelv által felállított kárvélelem[36], szakértő igénybevételének lehetősége, a versenyhatóság amicus curiae tevékenysége[37], az alternatív vitarendezés lehetősége és bizonyos külön eljárások igénybevételének lehetősége, valamint - bizonyos nemzeti joghatóságok alatt - a kárbecsléssel kapcsolatos nemzeti szabályok.
Az Irányelvet megelőzően folytatott konzultáció során felmerült[38], hogy a károk számszerűsítésének egyszerűsítése érdekében vélelmet kellene megállapítani. Ezt követően az Irányelv 17. cikk (2) bekezdése már előírta a tagállamok számára kárvélelem felállítását kartellek esetén. Ezek alapján a tagállamok kötelesek voltak megdönthető vélelmet teremteni, amely szerint az ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy a kartell kárt okozott.
Magyarországon korábban az Irányelv átültetését megelőzően a Tpvt. 2009-es novellája iktatta be a Tpvt. 88/C. § szakaszában a károkozással kapcsolatos vélelem szabályát, amely szabály jelenleg a Tpvt. 88/G. § (6) bekezdésében szerepel. E törvényi - megdönthető - vélelem alapján kartellel okozott versenyjogi jogsértés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a versenyjogi jogsértés a jogsértő vállalkozás által alkalmazott árat 10% mértékben befolyásolta.
Ami a tagállami versenyhatóságok amicus curiae tevékenységét illeti, az Irányelv 17. cikk (3) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák, hogy a versenyjogi jogsértések miatt keletkezett károkkal kapcsolatban indított kártérítési keresetek kapcsán a bíróság megkeresésére segítséget nyújthassanak a versenyhatóságok a megkereső nemzeti bíróság részére a kártérítés mértékének meghatározásában, amennyiben e nemzeti versenyhatóság az ilyen segítségnyújtást megfelelőnek tekinti. Az elképzelés - amellett, hogy értelemszerűen kézenfekvő a versenyhatóságok szakmai rátermettsége okán - praktikus alapokból indult ki, ugyanis a versenyhatóságoknak a bírság megállapítása során a jogsértés káros hatásait egyébként is figyelembe kell venniük.[39]
- 76/77 -
A Tpvt. 88/B. § (1) bekezdése alapján versenyjogi kártérítési perekben a Gazdasági Versenyhivatalnak bizonyos közreműködési kötelezettsége van. Az ügyben eljáró bíróságnak kötelessége értesíteni a Gazdasági Versenyhivatalt, amennyiben a perben a versenyjogi szabályok alkalmazásának szükségessége merül fel. E tevékenysége keretében a Gazdasági Versenyhivatal észrevételt tehet, illetve a felek, illetve a bíróság erre vonatkozó indítványára vagy ex officio kifejtheti szakmai álláspontját a perbeli üggyel kapcsolatban, azonban ezen álláspontban foglaltak az eljáró bíróságot nem kötik. Amennyiben a Gazdasági Versenyhivatalt a perben eljáró bíróság hívta fel álláspontja kifejtésére, a Gazdasági Versenyhivatal a bíróság felhívásában meghatározott - legalább a felhívás kézhezvételétől számított negyvenöt napos - határidőn belül köteles jogi álláspontjáról a bíróságot tájékoztatni. A Gazdasági Versenyhivatal az észrevétele megtétele, illetve az üggyel kapcsolatos jogi álláspontja kialakítása érdekében a tárgyaláson jelen lehet, a felekhez, a tanúhoz és a szakértőhöz kérdések feltevését javasolhatja, továbbá egyéb bizonyítás szükségességére hívhatja fel a figyelmet. A Gazdasági Versenyhivatal ezen amicus curiae tevékenysége körében tehát értékes segítséget nyújthatna a versenyjogi kártérítési perekben eljáró bíróságok számára, azonban feltehetően a hatóság korlátozott erőforrás lehetőségei gátolhatják ezen kezdeményezés teljes körű és hatékony kibontakozását.
A Tpvt. 88/B. § (7) bekezdése alapján a Gazdasági Versenyhivatalnak arra is lehetősége van, hogy a per bármely szakaszában versenyfelügyeleti eljárást indítson és a peres eljárást a versenyfelügyeleti eljárásban hozott határozat elleni keresetindítási határidő lejártáig, illetve keresetindítás esetében a bírósági eljárás jogerős befejezéséig felfüggessze. Ez a szabály tehát arra is lehetőséget teremt, hogy a Gazdasági Versenyhivatal jogsértéseket feltáró munkáját a perben eljáró bíróságok segítsék a potenciálisan versenyjogsértő magatartásokról való tájékoztatás révén, továbbá megteremti a lehetőséget a hatóság és a perben eljáró bíróságok közötti hatékony közreműködés kiépítésére.
Természetesen arra is van lehetőség, hogy a perben eljáró bíróságok alapul vegyék a Gazdasági Versenyhivatal jogerős döntését a versenyjogi kártérítési perekben, azonban a károk számszerűsítése tekintetében e szabály nem bír relevanciával, hiszen a perben eljáró bíróságokat csupán a Gazdasági Versenyhivatal jogerős döntésének jogsértést megállapító része köti, a kár bekövetkeztét és annak mértékét a perben szükséges bizonyítani.[40]
Habár a magyar jog az Irányelv elvárásainak megfelel a versenyjogi jogsértések okozta károk számszerűsítését illetően, véleményem szerint indokolt lenne a versenyhatóság szorosabb bevonása a bíróság eljárásában a kárszámítás meg-
- 77/78 -
könnyítése érdekében, akár egy külön erre a célra felállított szervezeti egység megalkotása révén a Gazdasági Versenyhivatalon belül.
Egyértelmű, hogy a Gyakorlati Útmutatóban szereplő kárszámítási módszerek alkalmassága nagymértékben függ az adatok rendelkezésre állásától, valamint a piacot befolyásoló releváns tényezőkre vonatkozó helyes megállapítások kialakításától. Ehhez egyrészről elengedhetetlen, hogy megfelelő adatok álljanak rendelkezésre a károsult felek részére, másrészről fontos, hogy ezen adatok alapján megfelelően alátámasztható legyen a bizonyítani kívánt kár megléte és annak mértéke.
A fentieket figyelembe véve álláspontom szerint, a Gyakorlati Útmutatóban felvonultatott különböző kárszámítási módszereknél hangsúlyosabb a kártérítési perek sikerességét előmozdító jogintézmények megalkotása, amit véleményem szerint az Irányelv - a 17. és a 4. cikkben foglalt szabályoktól eltekintve - elmulasztott. Véleményem szerint érdemesebb lett volna ezen számszerűsítési módszerek bemutatása helyett konkrét számszerűsítési szabályokat lefektetni az Irányelvben. Az a körülmény, hogy a versenyjogi jogsértések okozta károk számszerűsítésével kapcsolatos kérdéseket a tagállamok nemzeti jogrendszerei szerint kell kezelni, lehetőséget teremt egy merőben kiszámíthatatlan és jelentős eltéréseket magában hordozó uniós versenyjogi kártérítési rendszer kialakulására, amely meglátásom szerint jelentős konzisztencia problémákat teremthet, amely körülmény az Irányelv 44. preambulum bekezdése alapján egyértelműen elkerülendő lett volna.
A jogi kötőerővel nem rendelkező Gyakorlati Útmutató a tagállami bírák számára egy jó kiinduló pont lehet, azonban a gazdasági ismeretek hiánya és az egyébként is meglehetősen tényérzékeny versenyjogi kártérítési pereket jellemző információs aszimmetria fényében a Gyakorlati Útmutatóban felsorakoztatott kárszámítási módszerek alkalmazása nem jelent megfelelő segítséget sem a bíróságok sem pedig a károsult felek számára.
Álláspontom szerint a Gyakorlati Útmutatóban szereplő módszerek és technikák nem biztosítják a versenyjogi jogsértésekből eredő károk hatékony érvényesítéséhez és a teljes kártérítéshez való jog érvényesülésének biztosításához szükséges körülményeket. Amint az a Gyakorlati Útmutató egyes megállapításaiból is tükröződik, épp ellenkezőleg, az Irányelv által megfogalmazott jogelvek mondhatni, az adott eset egyedi körülményeitől függenek. Következésképpen a versenyjogi kártérítési keresetek - legalábbis ami a kártérítési perek legfon-
- 78/79 -
tosabb szempontját, a pontos kárbecslést illetik - mint a versenyjog magánjogi érvényesítésének eszköze, jelenlegi formájában nem tudja betölteni a tőle elvárt szerepet, mivel hatékony kárszámítási szabályok hiányában nem működhet kellően hatékonyan.
Ahogyan az irányadó jogirodalomban az korábban már felismerésre került,[41] a kár számszerűsítésének egyik alapvető problémája, hogy a tagállami kártérítési jogban nincsenek megfelelő szabályok a hipotetikus versenyár és ezáltal a kontrafaktuális helyzeten alapuló kár kiszámítására, amely helyzet továbbra sem került megfelelően rendezésre. A jogsértés hiányában fennálló helyzetben irányadó ár kiszámításában jelentős nehézséget okoz, hogy jogsértés hiányában sem feltétlenül a versenyár érvényesül.[42] Az áremelkedés kiszámításának pedig fő problémája, hogy az árképzés nem kizárólag a költségeken alapul, hanem a versenytársak árait és a termék iránti keresletet is szükséges figyelembe venni.[43]
A versenyjogi jogsértések miatt indított kártérítési keresetek még mindig jelentős nehézségek elé állíthatják azokat, akiknek a versenyjogi jogsértések károkat okoztak. A Gyakorlati Útmutatóban foglalt kárszámítási módszerek eseti jelleggel alkalmazhatók és deklaráltan sporadikus a megbízhatóságuk.[44] Véleményem szerint a versenyhivatal szorosabb bevonása a kárbecslési folyamatokba, a bizonyítékokhoz való hozzáférés megkönnyítése, valamint a bizonyítási teherre és a bizonyítás színvonalára vonatkozó tagállami szabályok egységesítése, ha úgy tetszik egy külön versenyjogi kártérítési rendelet megalkotása volna szükségszerű, ugyanis jelen helyzetben az eltérő tagállami szabályozás gátolhatja a sikeres versenyjogi kártérítési perek sikerességét és hatékonyságát, ezáltal az Irányelvben deklarált jogelvek és célok teljes megvalósulását. A hatékonysági problémák mellett az eltérő szabályozás miatt teret nyerő forum shopping is feszültségeket okozhat, mind inkább aláásva a jogintézménnyel szemben elvárt következetességet, a tagállamonként eltérő tartalmú ítéletek miatt.[45] Mindent egybevetve, az Irányelv általános következetlensége, a homályosságából adódó
- 79/80 -
értelmezési problémák, valamint a követő keresetekkel, a kartellekkel, illetve a down-stream jogsértésekkel kapcsolatos elfogultság tovább fokozzák hiányosságait.[46] Egybevetve azzal a körülménnyel, hogy a versenyjogi kártérítési perek az Irányelv átültetése óta komoly fenyegetést jelentenek a versenyjog közjogi érvényesítésének egyik leghatékonyabb eszközéül szolgáló engedékenységi politika hatékony érvényesülésére nézvést, felmerül a jogos kérdés, hogy a közjogi érvényesítéssel szemben a versenyjogi kártérítési perek javára vállalt engedmények indokoltak-e.[47]
Az Irányelv alapján észlelhetően, a Bizottság törekedett a köz- és magánérdek közötti szimbiózis kialakítására. A versenyjogi kártérítési perek ennek ellenére kifejezetten negatív hatással is lehetnek a közjogi érvényesítésre. 2016-tól, vagyis az Irányelv átültetésére nyitva álló határidejét követően az engedékenységi kérelmek száma csökkenésnek indult. A német versenyhatóság 2019/2020. éves jelentésében az engedékenységi kérelmek drasztikusan csökkenő számát említi.[48] A német versenyhatóság éves jelentéséből egyértelműen látható, hogy az elmúlt tíz évben benyújtott engedékenységi kérelmek száma a 2016/2017-es évtől kezdve jelentősen csökken, 2016-ban például 36 kérelem érkezett, amellyel szemben 2020-ban összesen 11, illetve 2021-ben 10[49]. A német versenyhatóság értékelése szerint ez a tendencia különösen a potenciális engedékenységi kérelmezők későbbi kártérítési igények miatti elbizonytalanodásával magyarázható. Az Irányelv 2017. júniusában került átültetésre Németországban. A német versenyhatóság éves jelentéséből az is kitűnik, hogy ez a tendencia az ECN más versenyhatóságaira, köztük az Európai Bizottságra is vonatkozik. Magyarországon a 2017-es évben 10, a 2018-as évben 5, 2019-ben 4, 2020-ban 5,[50] 2022-ben pedig 3 engedékenységi kérelmet nyújtottak be a Gazdasági Versenyhivatalhoz.[51] A GCR Rating Enforcement statisztikái hasonló képet mutatnak az ECN más versenyhatóságai, köztük az Európai Bizottság esetében is. A kérelmek számának általános csökkenése aggodalomra ad okot, tekintettel az engedékenységi programok kiemelkedő jelentőségére a kartellek leleplezésében, a csökkenés előtt ugyanis a versenyfelügyeleti eljárások többségét engedékenységi kérelmek alapján indították meg.
- 80/81 -
A düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem keretében működő düsseldorfi Versenygazdasági Intézettel (DICE) együttműködésben készített tanulmány[52] eredményei alapján a kartellalakítási hajlandóság, illetve a kartellek stabilitása ugyan csökkent a magánjogi perlés lehetőségének megteremtésével, ugyanakkor a jogsértő vállalkozások ritkábban folyamodnak engedékenységért, vagyis összességében a kartellek gyakorisága alacsonyabb a versenyjogi kártérítési perek árnyékában, ami kedvező, azonban a versenyjogi kártérítési igények negatívan befolyásolják az engedékenységi politika sikerességét.
Ezt a tendenciát egy az OECD által készített tanulmány is megerősíti. Az említett tanulmány a benyújtott engedékenységi kérelmek csökkenésének okát vizsgálta, felfigyelve arra a globális trendre, hogy a 2015-2021. közötti időszakban az OECD-országokban az engedékenységi kérelmek száma 58%-kal csökkent.[53] Az engedékenység és a versenyjogi kártérítési perek kölcsönhatásával kapcsolatban említett tanulmány azonban némileg árnyalja a képet, és külön vizsgálatnak veti alá a követő és az önálló kártérítési perek engedékenységre gyakorolt hatását. A tanulmányban megvilágításra kerül, hogy amíg a követő keresetek esetében egyértelműen kimutatható az engedékenységi politikára gyakorolt negatív hatás, ezzel szemben az önálló keresetek - ahol eleve nem is merül fel az engedékenységgel való konfliktus - fokozhatják a kartellek felderítésének hatékonyságát az uniós és a nemzeti versenyhatóságok felderítési képességének növelése révén, amely egyben az engedékenységi kérelmek számának növekedését is magával hozhatja. Azonban annak fényében, hogy a követő keresetek túlsúlyban vannak az önálló keresetekhez képest, a versenyjogi kártérítési perek engedékenységre gyakorolt negatív hatása egyértelmű.[54]
Az engedékenység alkalmazása igen elterjedt az Európai Unió területén, és nagymértékben támaszkodnak az engedékenységi kérelmezőkre a kartellek felderítése és kivizsgálása során, ezáltal a kartellügyek jelentős része engedékenységi kérelem alapján indul.[55] Az OECD tanulmány által idézett jelentés alapján például az Európai Bizottság és az Egyesült Királyság joghatósága alatt indult kartellügyek 100%-ában jelen volt engedékenységi kérelmező, de Magyarországon[56]
- 81/82 -
is az ügyek többségében. Mindennek fényében a versenyjogi kártérítési perek engedékenységi politikára gyakorolt negatív hatása jelentős probléma. Fontos azonban kiemelni, hogy az idézett tanulmány is felismeri annak jelentőségét, hogy ha a versenyhatóságok egyéb felderítési eszközök rovására túlzottan az engedékenységre támaszkodnak, az csökkentheti az általános elrettentő hatást, ami viszont negatívan befolyásolja az engedékenység hatékonyságát is,[57] így ez a körülmény némileg árnyalja a versenyjogi kártérítési perek engedékenységre gyakorolt negatív hatását. Véleményem szerint a két jogérvényesítési típus közti viszony megfelelő szabályozottsága ebből az okból kifolyólag rendkívül fontos, továbbá a kárszámítási szabályok megfelelő rendezése jogos elvárásként jelentkezik a versenyjogi kártérítési perek érdekében a versenyjog közjogi érvényesítésének terhére vállalt kockázatok fényében.
Az imént említett kritikák ellenére az Irányelv továbbra is fontos kodifikációja a versenyjog-érvényesítés modernizációs folyamatának. Tágabb kontextusban az Irányelv talán csak az első tapogatózó próbálkozás a versenyjog érvényesítésének nagyobb mértékű fejlődésében.
Az Európai Unió Bizottságának XIII. jelentése a versenypolitikáról
Das Bundeskartellamt Jahresbericht 2021/22
Gaetano Lapenta: The Future of effective leniency programmes advancing detection and deterrence of cartels OECD Competition Policy Roundtable Background Note, 2023.
Oxera et al., Quantifying antitrust damages - Towards non-binding guidance for courts, Study prepared for the European Commission, December 2009
Response to the European Commission's Green Paper, Damages actions for breach of the EC antitrust rules, May 2006, OFT844
Tätigkeitsbericht des Bundeskartellamtes 2019/2020
Ariel Ezrachi: EU Competition Law - An Analytical Guide to the Leading Cases. Sixth Edition, Oxford, Hart Publishing, 2018.
- 82/83 -
Claude d'Aspremont - Alexis Jacquemin - Jean J. Gabszewicz - John A. Weymark: On the Stability of Collusive Price Leadership. Canadian Journal of Economics, 1983.
Cornelis Canenbley - Till Steinvorth: Effective Enforcement of Competition Law: Is there a Solution to the Conflict Between Leniency Programmes and Private Damages Actions? Journal of European Competition Law & Practice, 2011.
Damian Chalmers - Gareth Davies - Giorgio Monti: Law of the European Union: Texts and Cases. Third Edition, Cambridge, Cambridge University Press, 2014.
Damien Geradin - Anne Layne-Farrar - Nicolas Petit: EU Competition Law and Economics. Oxford, The authors and Oxford University Press, 2012.
David Ashton: Competition Damages Actions in the EU. Second Edition, Edward Elgar Publishing, 2018.
Emanuel Holler - Maarten Pieter Schinkel: Umbrella Effects: Correction and Extension, 13 J. Competition Law & Economics, 2017.Franziska Weber: The volume effect in cartel cases-a special challenge for damage quantification? Journal of Antitrust Enforcement, Volume 9, Issue 3, 2021.
Lisa Slotte: "Ny Konkurrensskadelag - Om möjligheter och svârigheter att fâ ersättning för konkurrensskada". Juridisk Publikation, Stockholm, Häfte 1/2017.
Marie-Paule Donsimoni: Stable Heterogeneous Cartels. International Journal of Industrial Organization, Volume 3, Issue 4, 1986.
Martin Hellwig: Private damages claims and the passing-on defense in horizontal price-fixing cases - An economist's perspective. In: Jürgen Basedow: Private Enforcement of EC Competition Law. Hague, Kluwer Law International, 2007.Massimo Motta: Competition Policy - Theory and Practice. Florence, Cambridge University Press, 2004.
Miriam Buiten - Peter C van Wijck - Jan Kees Winters: Does the European Damages Directive make consumers better off? Oxford, Journal of Competition Law & Economics, 2018 .
Olivia Bodnar - Melinda Fremerey - Hans-Theo Normann - Jannika Schad: The Effects of Private Damage Claims on Cartel Activity: Experimental Evidence, Duesseldorf Institute for Competition Economics, Düsseldorf, 2021.
Paul Krugman - Robin Wells: Microeconomics. Fifth Edition, New York, Worth Publishers, 2018.
Rodger Barry - Miguel Sousa Ferro - Francisco Marcos: The EU antitrust damages directive: transposition in the member states. Oxford, Oxford university press, 2018.
Roman Inderst - Frank P. Maier-Rigaud - Ulrich Schwalbe: Umbrella Effects. Competition Law & Economics, 2014.
Boytha Györgyné (szerk.): Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető magánjogi igények. Budapest, HVG-ORAC, 2008.
- 83/84 -
Horváth András: Doktori értekezés - Versenyjogi kártérítési igények egyes kérdéseiről, kitekintéssel az iratokhoz való hozzáférésre. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 2015.
Juhász Miklós - Juhász Dorina - Tóth András: Kommentár a Tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez. Budapest, Gazdasági Versenyhivatal, 2014. ■
JEGYZETEK
[1] PhD-hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
[2] Damian Chalmers - Gareth Davies - Giorgio Monti: Law of the European Union: Texts and Cases. Third Edition, Cambridge, Cambridge University Press, 2014. 668.
[3] EUMSz. 3. cikk (1) bekezdés b) pont
[4] Vertrag über die Gründung der Europäischen Gemeinschaft für Kohle und Stahl, Dritter Titel Kapitel VI. Artikel 65.: "Verboten sind alle Vereinbarungen zwischen Unternehmen, alle Beschlüsse von Vorbänden von Unternehmen und alle verabredeten Praktiken, die darauf abzielen würden, auf dem gemeinsamen Markt unmittelbar oder mittelbar den normalen Wettbewerb zu verhindern, einzuschränken oder zu verfälschen"
[5] Boytha Györgyné: Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető magánjogi igények. Budapest, HVG-ORAC, 2008. 11.
[6] Juhász Miklós - Juhász Dorina - Tóth András: Kommentár a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez. Budapest, Gazdasági Versenyhivatal, 2014. 718.
[7] Boytha Györgyné - Tóth Tihamér: Versenyjog. Budapest, Pázmány Péter katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, 2010. 37.
[8] C-453/99. Courage Ltd kontra Bernard Crehan és Bernard Crehan kontra Courage Ltd és társai ügyben hozott ítélet
[9] David Ashton: Competition Damages Actions in the EU. Second Edition, Edward Elgar Publishing, 2018. 459.
[10] Ibid. 402.
[11] Damien Geradin - Anne Layne-Farrar - Nicolas Petit: EU Competition Law and Economics. Oxford, Oxford University Press, 2012. 7.
[12] Chalmers - Davies - Monti (2014), 944.; Geradin - Layne-Farrar - Petit (2012), 66-78.; Paul Krugman - Robin Wells: Microeconomics. Fifth Edition, New York, Worth Publishers, 2018. 13-120.
[13] Oxera: Quantifying antitrust damages towards non-bindingguidance for courts, Publications Office of the European Union. 2009. 91., illetve John M. Connor - Robert H. Lande: Cartel Overcharges and Optimal Cartel Fines. ABA Section of Antitrust Law, 2008. 5.
[14] Oxera (2009), 88.
[15] Frank Maier-Rigaud: Umbrella effects and the ubiquity of damage resulting from competition law violations. The Journal of European Competition Law and Practice, 2014. 5.
[16] Roman Inderst - Frank P. Maier-Rigaud - Ulrich Schwalbe: Umbrella Effects. 10. J. Competition L. & Econ. 2014, 739. Lásd még Emanuel Holler - Maarten Pieter Schinkel: Umbrella Effects: Correction and Extension. 13 J. Competition L. & Econ. 2017. 185.; illetve Claude d'Aspremont - Alexis Jacquemin - Jean J. Gabszewicz - John A. Weymark: On the Stability of Collusive Price Leadership. Canadian Journal of Economics, 16, 1982. 17-25.; illetve Marie-Paule Donsimoni: Stable Heterogeneous Cartels. International Journal of Industrial Organization, 3, 1986. 451-467.
[17] Franziska Weber: The volume effect in cartel cases - a special challenge for damage quantification? Journal of Antitrust Enforcement, Volume 9, Issue 3, November 2021. 438.
[18] Massimo Motta: Competition Policy - Theory and Practice. Cambridge University Press, 2004. 40.
[19] Lásd a C-295/04. sz. Manfredi-ügyben hozott ítélet 95. pontját.
[20] Lásd a C-295/04-298/04. sz., Manfredi egyesített ügyekben hozott ítélet 95-96. pontja, valamint a C-46/93. és C-48/93. sz., Brasserie du pêcheur és Factortame ügyben hozott ítélet 87. pontja.
[21] Az Irányelv 3. cikkének (2) bekezdése
[22] Az Irányelv 3. cikkének (3) bekezdése
[23] Lásd a Közlemény 6. pontját, illetve a C-295/04 - C-298/04. sz., Manfredi egyesített ügyekben hozott ítélet 97. pontja, amely hivatkozik a C-271/91. sz., Marshall-ügyben hozott ítélet 31. pontjára.
[24] Horváth András: Versenyjogi kártérítési igények egyes kérdéseiről, kitekintéssel az iratokhoz való hozzáférésre. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2015. 64.
[25] Irányelv 17. cikkének (1) bekezdése
[26] Irányelv 17. cikkének (2) bekezdése
[27] Irányelv 17. cikkének (3) bekezdése
[28] Gyakorlati útmutató, 16.
[29] Gyakorlati útmutató, 19.
[30] Gyakorlati útmutató, 21.
[31] Gyakorlati útmutató, 21.
[32] Gyakorlati útmutató, 33.
[33] Gyakorlati útmutató, 35.
[34] Gyakorlati útmutató, 36.
[35] Gyakorlati útmutató, 37.
[36] Irányelv 17. cikke
[37] Irányelv 17. cikke
[38] Response to the European Commission's Green Paper, Damages actions for breach of the EC antitrust rules, May 2006, OFT844, 17.
[39] Cornelis Canenbley - Till Steinvorth: Effective Enforcement of Competition Law: Is there a Solution to the Conflict Between Leniency Programmes and Private Damages Actions? Journal of European Competition Law & Practice, 2011. 324.
[40] Tpvt. 88/R. § (1) bekezdés
[41] Horváth (2015), 66.
[42] Martin Hellwig: Private damages claims and the passing-on defense in horizontal pricefixing cases - An economist's perspective. In: Basedow, Jürgen (szerk.): Private Enforcement of EC Competition Law. Hága, Kluwer Law International, 2007. 133.
[43] Horváth (2015), 66.
[44] Gyakorlati útmutató, 35.
[45] Ariel Ezrachi: EU Competition Law - An Analytical Guide to the Leading Cases. Sixth Edition, Oxford, Hart Publishing, 2018. 617.; Rodger, Barry - Miguel Sousa Ferro - Francisco Marcos: The EU antitrust damages directive: transposition in the member states. Oxford, Oxford university press, 2018. 34.; Lisa Slotte: Ny Konkurrensskadelag - Om möjligheter och svârigheter att fâ ersättning för konkurrensskada. Juridisk Publikation, Stockholm, Häfte 2017. 75.
[46] Rodger (2018), 55.
[47] Miriam Buiten - Peter C van Wijck - Jan Kees Winters: Does the European Damages Directive make consumers better off? Journal of Competition Law&Economics, Oxford, 2018. 113.
[48] Tätigkeitsbericht des Bundeskartellamtes 2019/2020, 39. c) pont.
[49] Das Bundeskartellamt Jahresbericht 2021/22, 32.
[50] A 2021-es év vonatkozásában nem állt rendelkezésre a benyújtott engedékenységi kérelmek számára vonatkozóan nyilvános adat.
[51] Lásd a GVH éves beszámolóit.
[52] Olivia Bodnár - Melinda Fremerey - Hans-TIieo Normann - Jannika Schad: The Effects of Private Damage Claims on CartelActivity: Experimental Evidence. Duesseldorf Institute for Competition Economics, June 2021. 36.
[53] Gaetano Lapenta: The Future of effective leniency programmes advancing detection and deterrence of cartels. OECD Competition Policy Roundtable Background Note, 2023. 6-8.
[54] Lapenta (2023), 18.
[55] Lapenta (2023), 9.
[56] Magyarországon 2022-ben a versenykorlátozás miatt megindult 6 ügy esetében 3 engedékenységi kérelem érkezett, 2020-ban 6 megindult ügy esetében 5 engedékenységi kérelem, 2019-ben megindult 4 ügy esetében 4 (amelyből mindegyik külön eljáráshoz kapcsolódott) engedékenységi kérelem, 2018-ban 10 megindult ügy esetében 11 (amely 5 ügyhöz kapcsolódott) engedékenységi kérelem érkezett a GVH-hoz.
[57] Lapenta (2023), 15.
Visszaugrás
