A határokon átívelő környezeti károkozással összefüggésben keletkezett jogvita elbírálásának legalapvetőbb eljárásjogi kérdéséről, a joghatóságról értekező kétrészes tanulmány második fejezetében a környezetet érintő kártérítési jogviszony egyes törvényi tényállási elemeinek bemutatása mellett arra törekszünk, hogy az ismertetett jogeseteken keresztül láthatóvá váljon a környezeti károk bonyolult, a jogviszony tárgyából fakadó homályos, nehezen megragadható fogalomrendszere, s ebből fakadóan a joggyakorlat kiemelkedő szerepe a nagyvonalú jogalkotás konkrét tartalommal történő megtöltése érdekében.
Sólyom a környezetvédelem és a polgárjog kapcsolatáról szóló értekezésében a környezetvédelem polgár jogi eszközei között a szomszédjogi szabályokat, a személyiség jogok védelmét és a felelősségi generálklauzulákat, valamint a speciális felelősségi alakzatokat említi. Ez utóbbi a veszélyes üzemi felelősség köre. Álláspontja szerint a környezet hatékony és valódi védelmét a speciális környezetvédelmi szabályozás jelentené, figyelemmel arra, hogy a vonatkozó jogforrások tovább utalnak a polgári jog felelősségi szabályaira, míg a személyiségi jogok megsértésére alapított környezetvédelmi igények is csak kisegítő jelleggel, a kártérítési igényérvényesítés nehézségeit igyekeznek kiküszöbölni.[2]
A környezeti kárfelelősségről szóló adekvát diszkurzus feltételezi a kárkötelem alapfogalmainak tisztázást, elsősorban a jogviszony tárgyának meghatározását. Első lépésként arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen tartalommal bír az emberi környezet kifejezés, amellyel összefüggésben vagy amelyben bekövetkező valamely hátrány maga a környezeti kár. Mind a nemzetközi (ENSZ égisze alatt), mind az Európai Unió által megfogalmazott, mind a haza jogrendszerben jelen lévő egyezmények, nyilatkozatok, jogi normák igyekeztek a környezet nehezen megragadható elvont fogalmát a jog által elérhető módon tartalommal megtölteni. Az Európai Tanács 1990-ben elfogadott Nyilatkozat a környezetről című állásfoglalása szerint a környezethez való jog magában foglalja a levegő és vizek, az élelmiszerek minőségét, a zajvédelmet, a talajszennyezést, a növény- és állatvilág, az élőhelyek védelmét, a természeti örökség védelmét és a lakókörnyezet komfortját. Ugyancsak az Európa Tanács 1993-ban Luganóban kelt a Környezetre veszélyes tevékenységgel okozott károk megtérítéséről szóló egyezménye a környezetre veszélyes tevékenységekkel okozott károkkal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy "a környezet magában foglalja a természetes erőforrásokat, legyenek azok élők vagy élettelenek, mint amilyen a levegő, a víz, a talaj, a flóra és a fauna és mindezek közötti kölcsönhatások, ugyancsak idetartoznak a vagyontárgyak, amelyek a kulturális örökség részeit alkotják, illetve a tájkép meghatározó jellemzői." A ratifikálás hiányában kötőerővel nem
- 257/258 -
bíró egyezmény alapján környezeti kár az életet veszélyeztető sérülés, a tulajdonban, vagyonban okozott kár. Az objektív kárfelelősség elvét valló egyezmény a kártérítési igény érvényesíthetőségéhez szükséges joghatóságot is rendezi oly módon, hogy kapcsoló elvként a kár bekövetkezésének, a szennyező tevékenységnek a helyét és az alperes székhelyét jelöli meg.[3]
Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés nem tartalmaz definitív meghatározást, az EUMSZ 191. cikk (1) és 192. cikk (2) bekezdéséből következően "a környezet magában foglalja az embereket, a természeti erőforrásokat, a földhasználatot, a város- és vidéktervezést, a hulladékot és a vizet. E kategóriák gyakorlatilag magukban foglalják a környezet minden területét, különösen a növény- és állatvilágot, amelyek a természeti erőforrás részei, valamint az éghajlatot."[4] Az uniós környezetvédelmet érintő jogforrásokban azonban azonos, hogy a következő környezetvédelmi alapelveket szem előtt tartva születtek, amely elvek a hazai környezetvédelmi szabályozás kiindulópontját is jelentették egyben. Ezek az elővigyázatosság elve, a helyettesítés elve, a biodiverzitás elve, a természeti erőforrások pusztításának tilalma, a szennyező fizet elve, a társadalmi részvétel elve, az együttműködés elve. Ezeknek a környezetvédelem körébe tartozó minden jogi struktúra, jogi eszköz esetében érvényesülniük kell, tehát a polgárjog nyújtotta védelem (kártérítés, szomszédjogok, személyiségjogok) területén is. A kárfelelősség vonatkozásában kiemelendő az elővigyázatosság elve, amely abból az általános gondolatból indul ki, hogy minden emberi magatartásban benne rejlik a későbbi környezeti ártalom bekövetkezésének a lehetősége.[5]
A hazai jogforrások közül két törvény emelendő ki. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban Kvtv.) 4. § 1. és 2. pontja alapján környezeti elem a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített környezet, míg a környezet ezen környezeti elemek, azok rendszere, folyamatai és szerkezete. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban Tvtv.) 4. § a) pontja szerint természeti érték a természeti erőforrás, az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezet, természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elem.
A fentebb bemutatott meghatározások hasonló tartalommal igyekeztek a környezet fogalmát meghatározni, s a jogi védelmet mind szélesebb körben kiterjeszteni. E gondolat mögött annak a felismerése húzódik, hogy az emberi beavatkozás (szélsőséges megközelítések szerint az emberi létezés) minden esetben, kivétel nélkül nyomot hagy a természetes és a mesterséges környezetben. Mivel a veszélyes környezeti hatások káros következményei időben elhúzódnak, ebből következően térben nehezen behatárolhatóak, a várható hatások kiszámíthatósága csökken.[6]
A környezetet veszélyeztető tevékenység körülhatárolásához mindenekelőtt a védett jogi tárgy fogalmát kell tartalommal megtöltenünk, tehát azt, hogy a környezet védelme mint elvont fogalom pontosan milyen jogi tartalommal bír, azaz a környezet mely eleme az, amely jogi értelemben (s egyben erkölcsi értelemben) védelemre szorul, avagy természetjogi értelemben vett emberi természet alapján védelmet élvez. A hazai, az uniós és a nemzetközi jogszabályok kusza hálója határozza meg ezen védett értékek jogszerű hasznosítását, a contrario tehát tágabb értelemben minden olyan tevékenység, amely a jogi szabályozás megengedhetősége körén kívül esik, környezetet veszélyeztető magatartásnak minősíthető. Ez a megközelítés azonban a polgár jogi védelem hatékonyságának elenyészéséhez vezetne, különös tekintettel a fokozott veszéllyel járó tevékenység felelősségi szabályának alkalmazása mellett. A környezetet veszélyeztető cselekmények meghatározása során kiemelt szerepe van a károkozás jellegének és nagyságrendjének, mivel a környezet nagymérvű károsításának megelőzése, elkerülése e védelem célja, amely védelem a felelősség szigorítását indokolhatja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
