A Legfelsőbb Bíróság EBH 2008. 1831 szám alatt közzétett elvi határozatának alapját a Gazdasági Versenyhivatal Vj-126/2004. ügyszám alatt folytatott eljárása képezte, melyben a hatóság azt állapította meg, hogy a Sopro Hungária Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, mikor háromféle vékony ágyazó habarcs csomagolásán, szórólapján, katalógusában és a Cons-truma építőipari szakkiállításon a "Sopro's No.1", illetőleg a "No.1" jelzést szerepeltette.
Az alábbiakban az eset rövid ismertetése után annak formai és tartalmi kritikájára vállalkozunk, ugyanis álláspontunk szerint ezen európai jogi tárgykörben született határozat megállapításai nyíltan ellentmondanak az Európai Bíróság állandó esetjogának.
A versenyhivatal azért indított eljárást a Sopro Hungária Kft.-vel szemben, mert vélelmezte, hogy a társaság "Sopro's No. 1." felirattal ellátott termékei alaptalanul azt a képzetet kelthetik a fogyasztókban, amely szerint a vállalkozás három habarcs terméke a piac legjobb terméke és a csomagoláson szereplő "No. 1" állítás piacelsőbbségre vonatkozik. A vizsgálat szerint az eljárás alá vont társaság három érintett ragasztó termékének jellemző és feltűnő csomagolási felirata a Sopro márkanév, amelyhez "alig észrevehetően" illeszkedik az "'s", továbbá a "No. 1." jelölés ugyancsak szembetűnően, összefüggésben a márkanévvel, avagy önállóan. A 2004. április 20-24. között tartott Construma szakipari kiállításon a társaság a standja felett elhelyezett reklámoszlopon a feltűnő "No. 1." jelölést márkanév nélkül, önállóan is alkalmazta.
Az MTA Nyelvtudományi Intézete véleményében a "No. 1" nemzetközi rövidítést kiemelő, de önmagában egyértelműen más hasonló termékkel való összehasonlításra nem utaló jelölésnek tartotta, amit vélekedése szerint a vásárló besorol a reklámnyelvet jellemző túlzások közé. Az ugyancsak megkeresett Önszabályozó Reklámtestület (ÖRT) Etikai Bizottsága szerint a "No. 1" jelölés a termék minőségére, illetőleg más szempontú elsőségére vonatkozik, vagy a gyártó "első terméke" angol fordításban. A jelölés értelme az ÖRT szerint önállóan a csomagolás áttanulmányozásával sem állapítható meg, a fogyasztó számára nem nyújt eligazítást az elsőség szempontjáról.
A fentiek alapján a vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a Construmán és a kifogásolt termékek csomagolásán található "No. 1" felirattal az eljárás alá vont vállalkozás egyértelműen azt sugallta a fogyasztóknak, hogy a termékei valamilyen szempontból első számúak, mégpedig annak közlése nélkül, hogy milyen szempontból tekinti elsőnek a termékét. A Versenytanács nem fogadta el a Kft. védekezését, miszerint az soha semmilyen formában nem állította, hogy ő maga vagy termékei piacvezetők lennének, vagy bármely terméke egyedülálló vagy a legjobb lenne a piacon. A társaság a félreértést arra alapította, hogy az " s" betű az angol nyelvben birtokrag, azaz a megjelölés azt jelenti, hogy az adott termék a Sopro termékei közül az első számú. Az "'s" a termék nevének része, és azt jelenti, hogy a termék a Sopro termékei közül számára a legfontosabb. A Versenytanács szerint azonban "a köztudomás szerint a No. 1. másokhoz, máshoz viszonyított valamely kiemelkedőt, kiválóságot, elsőséget jelent, amelynek használata a fogyasztók nyelvtudásától függetlenül honosodott meg a hazai köznyelvben." E nemzetközi rövidítés köztudomású ismeretével a Versenytanács szerint nem azonos, és nem is várható el a megjelenített nyelvtani értelmezése, amely a csomagolási felirat része, amit közzétettek a katalógusban, s a szórólapokon is.
A társaság kezdeményezte a Versenytanács határozatának bírósági felülvizsgálatát többek között a Római Szerződésnek a tagállamok közötti mennyiségi korlátozások tilalmáról szóló 28. cikkébe ütközése alapján - elsősorban a Clinique (C-315/92) és Mars (C-470/93) európai bírósági ügyekre tekintettel. Keresetében kifejtette, hogy a "Sopro's No. 1" megjelölés egységes terméknév, mely névvel a felperes anyavállalata 1989 óta, tizenöt éve forgalmazza a terméket az Európai Unió több tagállamában fogyasztóvédelmi és versenyjogi kifogások nélkül. A Versenytanács határozata Magyarország vonatkozásában olyan helyzetet teremt, hogy a társaság egy a közösségi piacon azonos néven és csomagolással forgalmazott termékének nevét és csomagolását egyedül csak ebben a tagállamban köteles megváltoztatni, ami ellentétes a közösségi joggal. A Fővárosi Bíróság a keresetet elutasította1, mely döntést ezt követően a Fővárosi Ítélőtábla is helyben-hagyta2.
A társaság végül felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bíróság előtt a Római Szerződés 28. cikkének megsértésére való hivatkozással. A bíróság szerint a felperes által hivatkozott 28. cikkbe nem ütközik az az alperesi határozati előírás, amely megtiltja a No.1 jelölés alkalmazását. A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy "a megtévesztő jelölés használatának tilalma nem azonos a felperes által hivatkozott, a Római Szerződés 28. cikkében említett az áruk behozatalára vonatkozó mennyiségi korlátozással, vagy azzal azonos hatású intézkedéssel."3 A bíróság továbbá kifejtette, hogy az alperes és a bíróságok nem a terméknév használatát tiltották meg, hanem csak a "No.1" jelzés feltüntetését. Erre való tekintettel a bíróság a társaság felülvizsgálati kérelmét teljességgel elutasította.
Az elvi határozatként közzétett bírósági ítélet a felperes arra vonatkozó érveit, miszerint az adott terméknév és csomagolás GVH általi megtiltása az áruk szabad mozgásának alapelvébe ütközik és az nem indokolható, elég sajátos érvkészlettel söpörte félre:
"A megtévesztő jelölés használatának tilalma nem azonos a felperes által hivatkozott, a Római Szerződés 28. cikkében említett az áruk behozatalára vonatkozó mennyiségi korlátozással, vagy azzal azonos hatású intézkedéssel. A felperes által hivatkozott tanulmány maga mondja ki a "K és M" ügyben hozott döntést idézve, hogy az ún. termékértékesítési körülményekre nem vonatkozik a Római Szerződés 28. cikke. Ezzel összefüggésben a C-ügyben és a M-ügyben hozott döntés szerint a megtévesztés általános tilalmán alapuló döntés kihat a tagállamok közötti kereskedelemre, ha a tilalom miatt a vállalkozás arra kényszerül, hogy a termékeit egyedül az adott tagállamban eltérő jelölés alatt forgalmazza és ezzel járulékos csomagolási, címkézési költsége merül fel. Ezzel összefüggésben a 28. cikkben megfogalmazott tilalom felmerülhet, azonban az adott tagállam jogosult fogyasztóvédelmi intézkedések megtételére és csupán a megtévesztő jelzés használatának tilalma nem jelenti egyúttal, hogy az adott termék forgalmazását korlátozná és így a 28. cikk rendelkezésébe ütközne."4
Menjünk ezen végig pontról pontra. A Bíróság első körben állítja, hogy a fogyasztó megtévesztésével kapcsolatos tilalom nem tartozik az EK-Szerződés áruforgalmazás Közösségen belüli szabadságát biztosító 28. cikkének alkalmazási körébe, majd röviddel később kijelenti azt, hogy talán mégis, de ez igazolható korlátozás. A két állítás egymást elvben kizárja: az előbbiből az következne, hogy a tilalom minden további nélkül összhangban áll a közösségi joggal, míg a második esetben csak akkor áll fenn az összhang, ha az egy legitim cél alapján szükséges és arányos beavatkozás (igazolható), amelynek mindhárom eleme bizonyítandó - és ami jelen esetben nem történt meg. Kezdjük a Legfelsőbb Bíróság első állításával, vagyis, hogy az adott tilalomra nem vonatkozik az áruk szabad áramlásának tilalma.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
