Az olasz alaptörvény preambuluma szerint az új Olasz Köztársaság Alkotmányát az Ideiglenes Államfő -figyelembe véve az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1947. december 22-én tartott ülésén hozott határozatát, amely jóváhagyta az Olasz Köztársaság Alkotmányát - a XVIII. záró rendelkezésre tekintettel hirdette ki 1947. december 27-én. Az alaptörvény - tekintettel az említett záró rendelkezés által meghatározottakra - 1948. január 1-jén lépett hatályba. Ezt megelőzően azonban az államforma kérdéséről 1946. júniusában referendumot tartottak. A referendumon a köztársaság mellett 12 717 923-an, míg a monarchia mellett 10 719 284-en szavaztak.1 Az Alkotmányt kidolgozó Alkotmányozó Nemzetgyűlés a nép akaratát figyelembe véve köztársasági államformát határozott meg az új alaptörvényben.
A tanulmány az államszervezési elveket tág értelemben fogja fel, és ennek megfelelően számba veszi a köztársasági elv körül csoportosuló legfőbb struktúraelveket, kitér a kapcsolódó államszervezési elvekre, illetve érinti a mindezeket meghatározó és megalapozó érinthetetlen alapjogokra és az egyenlőség elvére vonatkozó alkotmányi rendelkezéseket, majd ismerteti a politikai, társadalmi rendszerrel összefüggő főbb alaptörvényi rendelkezéseket. Az államszervezet témaköréből bemutatja a főbb originer állami szerveket, illetve utalást tesz azok feladat és hatáskörére.
Az 1. § (1) bekezdése szerint "Olaszország munkára alapozott demokratikus köztársaság". E meghatározáshoz szorosan kapcsolódik a népszuverenitás elve is, amelyet a (2) bekezdés fogalmaz meg: "A szuverenitás a népet illeti meg, amely azt az Alkotmány által meghatározott formában és keretek között gyakorolja." Ezzel függ össze az Alkotmány jogszuverenitást megfogalmazó XVIII. átmeneti rendelkezése is, amely rögzíti, hogy az "Alkotmányt mint a Köztársaság alaptörvényét hűen kell tisztelnie minden állampolgárnak és az állam összes szervének". Az 1. §-ban megjelenő demokrácia, köztársaság, népszuverenitás és - a népszuverenitás által, illetve a korlátozott népszuverenitás következtében - korlátozott kormányzás elve (jogszuverenitás) az Alkotmány olyan struktúraelvei, amelyek meghatározzák az állami tevékenység módját. Ezen alapelveknek a többi alapelvhez képest eltérő szerepük van, amelyeket - a fentieken túl - az elhelyezésük is kifejezésre juttat.2
a) Az alaptörvény 1. § (1) bekezdéséből kitűnik, hogy Olaszország államformája köztársaság, és e rendelkezés bár megfogalmazza a köztársaság elvét, de nem tartalmazza az olasz állam nevét, arra csak az Alkotmány megnevezéséből lehet következtetni: "Az Olasz Köztársaság Alkotmánya". E szakasz (1) bekezdése természetesen nem jelenít meg jogfolytonosságot a korábbi olasz királysággal, hanem utal az olasz államformára, olyan értelemben is, hogy az ténylegesen különbözik a monarchiától.3 A köztársaság elve szorosan kapcsolódik a 139. £-hoz, amely a köztársasági államforma megváltoztathatatlanságát rögzíti: "A köztársasági államforma nem lehet alkotmánymódosítás tárgya." Ehhez az elvhez kötődnek a köztársasági elnök - mint választott államfő - választására és jogkörére vonatkozó normák is. A köztársaság elve megköveteli a köztársasági elnök meghatározott időre történő választását, illetve olyan felelősségi rendszer kialakítását, amely bármilyen formájú monarchia létrehozatalát kizárja.4
b) A 1. §-ban meghatározott szuverenitás elve (népszuverenitás) a jogi-politikai hatalmat jeleníti meg, amely minden más szuverenitás-formával összefügg. Ez ugyan a legfelsőbb, de nem abszolút hatalom, mivel az mindig az Alkotmányban és az az által meghatározott jogi normáknak alárendelt. A szuverenitás bármely formáját az Alkotmány keretei között lehet csak gyakorolni. Még a népszuverenitásnak is, legyen bármekkora többség mögötte, tiszteletben kell tartania számos materiális és processzuális alapelvet. Ilyen különösen az, hogy a nép nem módosíthatja kedve szerint az Alkotmányt, tiszteletben kell tartania az erre vonatkozó alkotmányi korlátokat, az olasz állam alapvető jellemzőit, és az itt garantált alapvető jogokat.5 Figyelemmel a népszuverenitás e felfogására, az olasz alkotmányos berendezkedésben - bizonyos értelemben - ez és a demokrácia fogalma egybeesik, mivel az alaptörvényben megjelenő népszuverenitás elve különbséget tesz a hatalom alanya, birtokosa és annak gyakorlása között, és meghatározza a nép hatalomgyakorlásának kereteit: az Alkotmányban meghatározott forma és keretek között. Vagyis, ilyen értelemben a demokrácia elve és a népszuverenitás gyakorlása megegyező kategóriák.6
Az Alkotmány nem határozza meg a nép fogalmát az 1. §-ban, de az állampolgárokat érti e kifejezés alatt.7 Az alaptörvény azonban az állampolgárság megszerzésének és elvesztésének eseteit, feltételeit - az attól politikai okokból történő megfosztás tilalmát kivéve8 -nem határozza meg.
c) A demokrácia elvéhez tartoznak minden olyan alkotmányi jogtételek, amelyek a politikai képviseleti szervekre, azok létrehozatalára és a közvetlen demokrácia intézményeire (a népi jogalkotás kezdeményezésére és a referendumra) vonatkoznak.9
Az Alkotmány 1. §-a más alkotmányi rendelkezésekkel - különösen a választójogról szóló 48. §-sal - együtt a jogalkotó számára alapvető standardokat határoznak meg a választási eljárás szabályozásával összefüggésben: a szavazat alapelveit ("személyes, egyenlő, szabad és titkos"10), a külföldön tartózkodó állampolgárok választójoga gyakorlásának feltételeit és módját, amely célból külföldi választókerületeket kell létrehozni a kamarák választásakor,11 a választójogosultság pozitív és negatív feltételeit: "minden nagykorú állampolgár, férfi és nő egyaránt, szavazhat"12; a "szavazati jogot csak polgári jogképesség hiánya, jogerős büntetőítélet és a törvény által meghatározott erkölcsi méltatlanság esetei korlátozhatják"
A referendumról több alkotmányi rendelkezés szól, és a gyakorlatban viszonylag sokszor alkalmazták (60 referendumot tartottak 1974 és 2005 között).14 Az Alkotmány meghatározza az abrogatív referendum15 tartásának eseteit, a kizárt eseteket (adóügyi, költségvetési, a közkegyelemről, a büntetés elengedéséről szóló, a nemzetközi szerződések ratifikálására felhatalmazó törvények), és a referendum alanyát (mindenki, aki részt vehet a képviselőválasztáson), illetve az érvényességét: a javaslatot elfogadottnak kell tekinteni, ha a szavazáson részt vett a jogosultak többsége, és a javaslat megszerezte az érvényes szavazatok többségét.
Az alaptörvény rögzíti továbbá a régiók statútuma referendumra bocsátásának eseteit (ha a közzétételtől számított három hónapon belül ezt a választópolgárok egyötvened része, vagy a regionális kabinet egyötöde kéri),16 a régiók egyesítésével és alapításával, illetve települések létesítésével összefüggő vélemény kikérésével kapcsolatos szabályokat,17 valamint az Alkotmányt módosító és az egyéb alkotmányerejű törvények referendummal történő megerősítésének szükségességét, feltételeit.18
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
