Rafael La Porta professzor és munkaközössége, valamint az általuk végzett kutatások széles körben ismertek mindazok körében, akik nem idegenkednek a jogtudomány interdiszciplináris megközelítésétől. La Porta korábban harvardi professzor, jelenleg a Tuck School of Business professzora, aki tanulmányait Buenos Airesben, az Universidad Catolica egyetemen, illetve a Harvardon végezte. Fő kutatási koncepciója összekapcsolta a jogi és pénzügyi fejlődés analízisét. Határozott, de jelentős kontroverzitást kiváltó nézetei szerint a gazdasági rendszerek jogának fejlettsége egyenes arányban áll a pénzpiacok fejlettségének szintjével. Ennek értelmében az egyes jogrendszerek által használt megoldások megméretnek a gazdaságban és az értékelés közvetlenül leképeződik a pénz- és tőkepiaci mutatók között. E kutatás érdekessége, hogy az egyes államok jogrendszerei által alkalmazott megoldások mérlegre tételét követően a szerzők különböző szempontok alapján pontszámot adtak, majd azok összesítéséből indexet is készítettek a gazdasági jog fejlettségéről.
Tanulmányunk célja kettős. Egyik részről fontosnak tartjuk ugyan ismertetni ezt a kutatási módszertant, de ismertetésünk nem a feltétlen egyetértés hangján szól; bár La Porta módszerét megfontolásra érdemesnek, mi több fantáziadúsnak tartjuk, fenntartásaink mégis határozottak. Másik részről, s ez talán fontosabb, mint az előbbi célkitűzésünk, szeretnénk, ha La Porta analízise, amelynek eredeti - a professzor által végzett változata - mellőzte a magyar jog értékelését, immár kiegészülhetne egy magyar indexszel és az ahhoz járuló következtetésekkel. Míg azonban a La Porta által elemzett jogrendszerek jelentős része olyan államokban hatályosul, amelyek hosszú és organikus kapitalista fejlődési szakaszokat értek meg, addig Magyarország hagyományai e téren kevésbé régre nyúlnak. Érdekes szempontul szolgál e gondolat: míg egyik részről kevesebb kapcsolat feltételezhető gazdasági jogágaink organikus fejlettségi foka és az ország pénz- és tőkepiaci fejlettsége között, addig a másik részről a fejlődést, némi nagyvonalúsággal, a kezdeti időszaktól szemlélhetjük és elemezhetjük.
Kulcskifejezések: befektetővédelem, igazgatókkal szembeni jogok, index, jog uralma, önszabályozás, pakett tulajdonos, Rafael La Porta
Rafael La Porta és munkaközössége elemzésében a világ 49 államában vizsgálta meg a tőzsdei társaságok tulajdonosi koncentrációját, illetve az adott ország befektető védelmi és hitelező védelmi rendszerét, valamint a jog uralmának érvényesülését. Az elemzés alaposságára utal, hogy következtetéseiket különböző indexekben foglalták össze, amelyek alapján a vizsgálat tárgyát képező államok meghatározott pontértéket értek el. A különböző eredetű jogcsaládok (angolszász, német, francia, skandináv), továbbá a hozzájuk tartozó államok pontértékei alapján összesített eredményt is kaptak. Jelen esetben legérdekesebb talán a részvényesi jogok területén alkalmazott módszer lehet.
La Porta és munkaközössége nyolc különböző jogi szempontot említ, mint a részvényesi jogok érvényesülésének garanciáit. E nyolc szempont nagyobbik részét átfogóan Antidirector Rights elnevezéssel illeti, vagyis igazgatókkal szembeni jogoknak nevezték őket. Ezek közül hat szempontot igen egyszerű értékelési szisztémában helyez el, ezek sorrendben az a) egy részvény egy szavazat elve b) távolsági szavazás lehetősége c) a részvények letétbe helyezése alóli mentesség a közgyűlés előtt d) az összesített szavazás és az arányos képviselet e) kisebbségvédelem f) elővásárlási jog az újonnan kibocsátott értékpapírokra. Amennyiben ezek közül egy adott szempont érvényesül egy vizsgált állam jogszabályi megoldásai között, úgy La Porta és munkaközössége a táblázat indexében 1 pontot ad az államnak, míg 0 pontot akkor, ha a jogszabályok nem garantálják az adott szempont érvényesülését.
18/19
Bonyolultabb a helyzet a rendkívüli közgyűlés összehívásának joga vonatkozásában. Itt azok az államok szereznek pontot, amelyek joga lehetővé teszi, hogy ezt a leadható szavazatok 10%-ának (vagy kevesebbnek) arányában (ami világviszonylatban középértéknek tekinthető) gyakorolni lehessen. Végezetül, La Porta és munkaközössége azt is értékelte, hogy kötelező-e osztalékot fizetni a részvényeseknek, és ha igen, akkor milyen arányban. A táblázat indexe a lehető legkülönfélébb eredményeket hozta. Kirívóan gyengén teljesített Belgium, amely 0 pontot ért el, míg az Egyesült Államok vagy Kanada 5 ponttal büszkélkedhet. Az így összeállított index alapján vonnak le a szerzők következtetéseket a részvényesi jogok érvényesülésének tekintetében (mind az államok, mind a jogcsaládok viszonylatában); illetőleg összevetik az eredményeket más területek hasonló indexeivel (hitelezővédelem, a jog uralma, tulajdonosi koncentráció).[1]
A hitelezővédelem területén a módszer meglehetősen hasonló, a 0, illetőleg 1 pontot érő szempontok pedig a következők: a) a vagyon automatikus zárolása nem kötelező esetleges reorganizációs eljárás során b) a biztosítékkal rendelkező hitelezők elsőbbsége igényeik kielégítésének tekintetében c) kötelező reorganizációs eljárás d) a menedzsment távozása a reorganizáció során.
A tőkevédelem mérése eltérő szempontok szerint történt, csakúgy, mint a részvényesek jogainak esetében a kötelező osztalékfizetés értékének megállapítása az indexben.[2]
A jog uralmának ("Rule of Law") érvényesülése kapcsán viszont nem a korábban alkalmazott 0 és 1 pontos indexet használják. A bírósági rendszer hatékonysága mellett a szempontokat a jogerő, a kisajátítás kockázata, a korrupció és a szerződésszegés kockázata képezik. Emellett ebbe a kategóriába sorolta La Porta és munkaközössége az államok számviteli standardokhoz történő igazodás viszonylatában elért eredményeit is.[3]
A tulajdonosi koncentráció indexének szempontjait a szerzők úgy határozták meg, hogy a mintavétel alapját képező államok viszonylatában minden ország esetében a tíz legnagyobb tőzsdei társaság három legnagyobb részvényese által kézben tartott tulajdoni hányad átlagát (average) és medián középértékét (median) vették. Emellett külön feltüntették a táblázatban a társaság átlagos piaci kapitalizációját is.[4]
Az eredmények összevetése után La Porta és munkaközössége három főbb konklúzióra jutott. Elsőként arra, hogy noha a jogrendszerek világszerte eltérőek lehetnek, a befektetők számára csak korlátozott garanciákat nyújtanak. Az angolszász jogcsalád (common law) tagjai szerepeltek a legjobban,[5] míg ennél gyengébben a római jogi hagyományokkal (civil law) rendelkező országok (közöttük is közepesen a német, míg kifejezetten gyengén a francia eredetű jogok).[6]
Másodjára azt a következtetést vonták le, hogy a "jog uralma" nagymértékben eltérő világszerte, de a legjobb eredménnyel a német jogcsalád zárta a versenyt, a középmezőnyt az angolszász eredetű jogok alkotják, míg a francia eredetű jogok ismét a sereghajtók között végeztek.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
