Az Alkotmánybíróság 4/1997. (I. 22.) és 30/1998 (VI. 25.) határozatai által telepített modernnek egyáltalán nem nevezhető dogma érthetően arra ösztönözte az alkotmányjoggal hivatalból foglalkozókat, hogy felvázoljanak egy olyan tematikai kört, amelyre az alkotmánymódosításnak célszerű volna kiterjedni. Az Európai Uniós csatlakozásunk alkotmánymódosítást igénylő kérdéseinek felsorakoztatásában egy szinte parttalan ötlet-kavalkád bontakozott ki. Érdekes kérdések és valóban nagyrészt rendezetlen problémák kerültek felszínre. Arról azonban hosszabb időn keresztül senki nem adott orientációt, hogy mi a fontossági sorrend közjogi adósságaink rendezésénél.
Az Európai Uniós csatlakozás miatti alkotmánymódosítással kapcsolatban az előmunkálatok már 2000-ben megkezdődtek. Az Igazságügyi Minisztérium 2000 végén készített egy előterjesztést, amit a Kormány 2000. december 31-ig megtárgyalt és 2319/2000. (XII. 21.) számú Kormányhatározatában úgy határozott, hogy 2001. október 31-ig kell előterjesztést készíteni a csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosításról. Somogyvári István az Igazságügyi Minisztérium 1998 óta hivatalban lévő közigazgatási államtitkára 2001 év elején a Magyar Jog mellékletében programadónak tűnő tanulmányt publikált. Ebben azt fejtette ki, hogy uniós csatlakozásunk elengedhetetlen közjogi előfeltétele Alkotmányunk olyan tartalmú módosítása, amely elrendezi az Európai Unió intézményeinek és jogának viszonyát a magyar állam intézményrendszerével és jogrendszerével. A hatályos alkotmányszöveg számos tekintetben nehezen, míg több alapvető kérdésben egyáltalán nem egyeztethető össze azon nemzetközi szerződésekkel, melyeken az Unió működése alapul. Ennek következtében a hatáskörök átruházásáról rendelkező csatlakozási szerződés is ellentétes lenne az Alkotmánnyal. Mivel a hazánk elsődleges céljának tekinthető csatlakozás végső soron az említett szerződések, illetőleg az ezeken alapuló "acquis communitaire" elfogadását jelenti, Somogyvári megállapíthatja, hogy a taggá válás legfontosabb belső jogi feltétele Magyarország számára az integrációban való részvételt lehetővé tevő alkotmánymódosítás2.
Hangsúlyozza, hogy ebben az esetben nem valamely jogharmonizációs jellegű kötelezettség teljesítéséről van szó. A közösségi jog, illetőleg annak érvényesülése, befogadása szempontjából ugyanis teljes mértékben közömbös, hogy a tagállamok hogyan hangolják össze uniós tagságukat alkotmányukkal; a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésére ettől függetlenül kötelesek. A kérdés tehát ma is, és a csatlakozás - reményeink szerint minél előbb bekövetkező - időpontjában is alapvetően belső jogi szempontok alapján ítélendő meg, azonban annak nem megfelelő rendezése alapjaiban veszélyeztetheti hazánk integrációjának folyamatát3.
Alaptörvényünknek jelenleg nincs olyan rendelkezése - Somogyvári szerint -, melyre a csatlakozási szerződés elfogadását - az abból eredő kötelezettségekre tekintettel - alapozni lehetne. A módosítás tervezetének legfontosabb eleme így az ún. "csatlakozási klauzula", vagy "Európa cikk", mely eddig kizárólag hazai szervekre tartozó jogalkotási és döntési hatáskörök gyakorlásának nemzetek feletti szervezetek számára történő átengedéséhez teremthet alkotmányos alapot. A nemzeti szuverenitás korlátozásának elvi szintű megalapozását adó alkotmányhely mellett azonban az alkotmánymódosításnak más fontos kérdésekre is ki kell terjeszkednie. Itt példaként említhető Somogyvári szerint a választójogra vonatkozó alkotmányos szabályoknak az Európa Parlament magyar képviselőinek megválasztására tekintettel való újrafogalmazása, illetőleg az Európai Monetáris Unióhoz való későbbi csatlakozást lehetővé tevő módosítás az Alkotmánynak a Magyar Nemzeti Bank jogállását meghatározó szakaszai tekintetében4.
Az alkotmánymódosítás időzítésének kérdése már 2001 év elején érdekelte a szakmai közvéleményt. Az Európa 2002 című folyóirat e kérdésről folytatott "Fókusz" vitájában Vastagh Pál volt igazságügy-miniszter, aki az MSZP részéről később fontos szerepet kapott az alkotmánymódosítás ügyének előmozdításában, ekkor akként nyilatkozott, hogy "az Európai Unióhoz történő csatlakozás megköveteli hatályos alkotmányunk módosítását. E nélkül szuverenitásunk egy részének átruházása, vagy másként a hatáskörök együttes gyakorlása a közösségek szerveivel az Alkotmány sérelmével járna… A Közösségek és a tagállamok viszonyában annak nincs jelentősége, hogy van-e az Alkotmánynak olyan rendelkezése, amely lehetővé teszi az állami részjogosítványok átruházását nemzetközi szervezetekre. A taggá válással a közösségi jog primátusa automatikusan érvényesül. Az alkotmányos felhatalmazásra végül is azért van szükség, hogy az állam alkotmányos úton nyisson utat a közösségi jognak a nemzeti jogrendszerbe, hogy az alkotmányos felhatalmazás alapján előzhesse meg a belső jogot…"5 Ugyancsak Vastagh Pál mondta ekkor, hogy "Az alkotmány módosítását a csatlakozási tárgyalások lezárásáig elő kell készíteni és annak módosítására a csatlakozási szerződés aláírását megelőzően sor kell, hogy kerüljön. Elengedhetetlenül fontos a széles körű szakmai és társadalmi vita, különös tekintettel arra a politikai célra, hogy a csatlakozási szerződést Magyarországon is népszavazással kell megerősíteni"6. Ugyanebben a vitában Kecskés László annak a véleményének adott hangot, hogy az EU-hoz való csatlakozásunk miatt szükségessé váló alkotmánymódosításra a csatlakozási szerződés aláírását és annak esetleges alkotmánybírósági kontrollját követően kell majd sort keríteni7.
A 2002. évi kormányváltást követően 2002 nyarától intenzív alkotmánymódosítási előkészületek jeleit lehetett érzékelni. 2002. május 31-én az Országgyűlésben létrejött a EU Integrációs Nagybizottság. Ennek első ülésén a négy parlamenti párt frakcióvezetője és a kormány képviselője aláírták azt a nyilatkozatot, amely szerint a pártok törekednek arra, hogy a magyar EU-csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosításokat 2002. december 31-ig el lehessen fogadni. A munkáról magáról alig lehetett tudni valamit. Magánbeszélgetésekben azok a kormányzati tisztviselők is elhatárolódtak, illetve alulinformáltságukat hangsúlyozták az alkotmánymódosítás előkészületi munkálataival kapcsolatban, akikről hivatali beosztásuk alapján feltételezni lehetett, hogy érdemi közük van a munkához. Jóval később, már az alkotmánymódosítás országgyűlési elfogadásának utolsó akkordjainál derült fény a szélesebb nyilvánosság számára, hogy működött egy olyan munkabizottság, amelyik Medgyessy Péter miniszterelnök megbízásából ajánlásokat dolgozott ki a magyar uniós csatlakozással összefüggő alkotmányossági kérdések rendezésére. Vörös Imre volt alkotmánybíró 2002 decemberében két alkalommal is nyilatkozott a Népszabadságban arról, hogy ő volt az említett munkabizottság vezetője, ugyanakkor a vele készült interjúk más részleteiből az derült ki, hogy ő maga is elhatárolódik az Országgyűlés által elfogadott alkotmánymódosítási normaszövegtől. Sőt azt végső állapotában rendkívül aggályosnak is tartja. Azt is panaszolta, hogy az Alkotmány módosításáról az ajánlás elkészítése óta senki nem tájékoztatta őket, a változásokról csak a sajtóból értesülhettek8. A volt alkotmánybíró 2002 szeptemberében a Jogtudományi Közlönyben megjelent "Az EU-csatlakozás alkotmányjogi: jogdogmatikai és jogpolitikai aspektusai" című tanulmánya is arról árulkodik, hogy az alkotmánymódosítás elvi kimunkálásának kezdeteinél szerepe lehetett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
