Írásom célja a budapesti polgármesteri hivatal kényszerű szervezeti egységeként Budán, a második világháború végén és utána rövid ideig működő kirendeltsége történetének ismertetése. A dr. Némethy Károly tanácsos által vezetett hatóság rendkívüli körülmények között gyakorolta a polgármesteri hatáskört a városrészben. A Budai Közigazgatási Kirendeltség történetét a főváros harminc évvel később - a kutatásom alapján hibásnak bizonyult - emléktáblával örökítette meg. A témát átfogó esetleges korábbi tanulmány nem ismeretes számomra.
Budapest II. kerületében nem szokványos közigazgatási témájú emléktábla látható egy házfalon. A fehér mészkőlap aranyozott betűi szerint: "Ebben a házban működött 1945. január 15-től 1946. április 10-ig a háborús események következtében kettészakadt főváros Budai Közigazgatási Kirendeltsége".
Nem volt tudomásom ilyen nevű hatóságról, ezért miután megakadt rajta a szemem, a közigazgatásban dolgozó kíváncsiságával igyekeztem megismerni és összefoglalni a történetét. A kutatásom eredményeként arra jutottam, hogy a tábla hibás adatokat tartalmaz, de így is kivételes közszolgálati teljesítménynek állít emléket.
"1945. január 15. este. Hónapokig tartó távollét után végre itthon. [...] Vajjon lesz-e még egyszer normális élet? Ha igen: emberfeletti munka kell hozzá." Így kezdődik dr. Némethy Károly A felszabadult Buda közigazgatásának újjáépítése címmel megjelent[1] visszaemlékezése. "Január 16. [...] Az orosz parancsnokság kívánságára az eddigi magyar törvények szerint, a régi szervezetben kell kialakítani a közigazgatást és mindenkinek eddigi hivatását kell folytatnia".[2]
Ez az elvárás minden bizonnyal korlátozottan érvényesülhetett, mert Buda csak február 13-án került teljesen a szovjet hadsereg ellenőrzése alá, és mivel a német hadsereg addigra az összes fővárosi hidat felrobbantotta, a Duna túlsó partja telefonon keresztül és közlekedési eszközzel - kevés kivétellel - nem volt elérhető. Buda és Pest az 1873-as egyesítés óta újra önállóan kezdett működni. A főpolgármesteri tisztség nem volt betöltve, az akkori tényleges városirányító pozíciójú polgármestert az amerikai hadsereg Ausztriában őrizte. Az egyik alpolgármester nem tartózkodott a fővárosban, a másik beteg volt. Eközben az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenből próbálta irányítani az országot.
Ebben a rendkívüli helyzetben hárult az éppen elérhető, rangidős, jelentős közigazgatási múlttal bíró dr. Némethy Károly tanácsnokra, a polgármesteri XI. ügyosztály addigi vezetőjére az embert próbáló feladat: megszervezni és működtetni a fővárosi közigazgatást. Véleményem szerint a lehetőségekhez képest sikeresen helytállt.
Dr. Némethy Károly az azonos nevű valóságos belső titkos tanácsos, belügyi államtitkár fia, 1890. szeptember 7-én született Budapesten. 1911. november 1-jén lépett a székesfőváros szolgálatába. 1913-ban jogtudományi doktori oklevelet szerzett. Az első világháborús bevonulása előtt Bárczy István polgármester titkáraként dolgozott. A császári és királyi 2. huszárezred tartalékos főhadnagyaként 1916-ban IV. Károly aranysarkantyús vitézzé avatta. 1922 és 1926 között tűzrendészettel foglalkozott, 1926 és 1931 között a főpolgármesteri hivatalt vezette, majd tartósan a kulturális terület felé fordult, 1931-ben tanácsossá választották és rövid megszakításokkal 1948-ig a közművelődéssel foglalkozó ügyosztály vezetőjeként szolgált. Az olasz koronarend, továbbá a spanyol, bolgár, finn és belga érdemrend parancsnoki keresztjét egyaránt megkapta, Horthy Miklós kormányzó kormányfőtanácsosi címet adományozott számára.[3]
1944-ben a nyugdíjazását kérte, amelyet dr. Farkas Ákos polgármester az 1944. november 30-án meghozott 378/1944. kgy. számú határozattal[4] teljesített. A tanácsnok a további események sodrában valószínűleg nem szerzett tudomást a határozatról, mert majdnem fél évvel későbbi nyilatkozata szerint még nem kapott értesítést a nyugdíjazásának megtörténtéről.[5]
"Január 17. [...] Kéretjük Szendy Károly nyugalmazott polgármestert, hogy vegye át a felszabaduló részek közigazgatásának vezetését. Elhárítja. Közli, hogy Bódy László alpolgármestert tudomása szerint egy magasabb orosz parancsnokság Debrecenbe kísértette a megalakuló magyar kormányhoz, Morvay Endre alpolgármester pedig súlyos betegen, előtte ismeretlen helyen tartózkodik, mint rangban következőt, engem ajánl a helyettes polgármesterségre. A megjelent lakosság kérésére vállalom a feladatot, de hangsúlyozom, hogy csak ideiglenesen, addig, míg a vezetést a törvényesen megválasztott szervnek, - remélhetőleg mielőbb átadhatom."[6]
Dr. Némethy 1945-ben tehát jogilag nyugdíjasként, a városházával már munkaviszonyban nem állóként került újra a fővárosi közigazgatásba, egy rendkívüli hatóság élére.
- 31/32 -
"Január 20. Berendezkedés az új épületben. Robinsonnak érzem magam. Piszok, betört ablakok, egy-egy helyiségben összezsúfolt bútor, írószer, amit a menekülő németek már nem tudtak elvinni. [...] Magam egy kis szobát foglalok el, egyetlen beosztott tisztviselővel, Balás Kornél tanácsjegyzővel végezzük a polgármesteri munkát, titkár és gépírónő közös az elöljáróval. Hivatalos óra reggel 8-tól besötétedésig. Első feladat ablakok beüvegezése vagy legalább bedeszkázása és a központi fűtés lehető rendbehozása. Kitűzzük a nemzeti lobogót és az orosz zászlót. Feliratok készülnek. Észre sem vesszük, hogy eltelt az idő, hogy halálos fáradtak vagyunk, hogy pár kilométerre folyik a harc, hogy a közelünkben is bombák csapódnak, hogy mindenfelé hullák, állati tetemek, fegyver és autóroncsok hevernek. Már nem hajótörötteknek érezzük magunkat, hanem országépítőnek. De jó, hogy megint dolgozhatunk!"[7]
"Január 21-24. [...] Tényleg gyakorlati közigazgatást állítunk be, nem az íróasztal melletti elképzelések alapján, de az élet mutatkozó szükségletei szerint. Az anyakönyvi ügyekkel vagyunk kissé megakadva: születés, halálozás feljegyzése akadálytalanul megy, de házasságkötést államilag kinevezett anyakönyvvezető nélkül nem végezhetünk, tehát a házassági szándékot kötelezően feljegyezve, figyelmeztetjük a sűrűn jelentkező feleket, - közöttük oroszok is - hogy a rendes állapotok visszaálltával törvényes formaságok közt kell újból megjelenniök az illetékes anyakönyvvezető előtt. Az egyházak azonban örömömre elfogadják ezt a tanúsítványt is. (Utóbb tett előterjesztésemre 1945. októberében kiadott kormányrendelet külön paragrafust szentel a mi házasságkötéseink legalizálására.)"[8]
"Január 25. Mint mindig: tele a hivatal érdeklődő, panaszkodó felekkel. Egyéni és családi tragédiák hosszú sorát kell naponta végighallgatnom. Ha drámaíró volnék, évekre elegendő témaanyagot szedhetnék össze. Ha segíteni nem mindig tudok is, maga az, hogy legalább meghallgatom, s amennyire lehet, megnyugtatom a panaszkodókat: máris eredmény. [...] Leginkább azt érezzük meg, hogy teljesen el vagyunk vágva a világtól. Hajótöröttek szigetlakó életét éljük, egy milliós nagyvárosban, a civilizált világ kellős közepén, a huszadik században, a rádió, a repülőgép korában. [...] Orosz parancsnokunk rendelkezésére nem is egyszer kell kivonulni az egész közigazgatási személyzetnek, s az épen itt időző feleknek az utakra havat lapátolni. Egészséges testmozgás és talán hozzásegít, hogy az ostrom mihamarabb befejeződjék."[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
