A fenti cím jutott eszembe, amikor megkaptam a Fővárosi Bíróság végzését egy, az általam lefolytatott, illetve le nem folytatott hagyatéki eljárással kapcsolatban.
A tényállás tipikus. Alumínium Jenőné hagyatékában a bejelentett örökös úgy gondolja, hogy még valamelyik banknál, mondjuk az ABC banknál vagy a BCA banknál vagy a CAB banknál, de az is lehet, hogy az XYZ banknál "kell lennie egy folyószámlának, vagy egy devizaszámlának, vagy egy takarékbetétkönyvnek, vagy egy széfnek".
Az örökös kéri a közjegyzőt, hogy keresse meg a fenti bankokat, illetve az összes európai bank, összes európai fiókját (tehát az afrikaiakat nem), hogy volt-e néhai Alumínium Jenőné kisnyugdíjasnak "folyószámlája, vagy devizaszámlája vagy takarékbetétkönyve vagy bérelt széfje a megkeresett bank megkeresett fiókjánál".
Én mint közjegyző megkértem az örököst írásban, helyesebb, ha úgy fogalmazunk, hogy felszólítottam, hogy mondjon már valami bővebbet, aminek alapján nem 11 564 megkeresést, hanem csak 7968-at kell kiküldenünk, amire teljes irodám teljes két heti munkaerejét igénybe fogom venni, mialatt a többi hagyatéki ügy áll, egyetlen hitelesítést sem tudok elvégezni, az okiratokat pedig elfelejthetem.
Az örökös válaszában csak megismételte előző kérését és kifejtette azt, hogy ez a közjegyző kötelessége, azaz, hogy nagyítóval felderítse volt-e az örökhagyónak hagyatéka.
A fenti levelezést megunva úgy döntöttem, hogy hagyatéki vagyon hiányában megszüntetem a hagyatéki eljárást. Alumíniumné örököse válaszul azonnal fellebbezett. Előadta, hogy Alumíniumné bizonyos követelései valamely magyarországi banknál vannak. Véleménye szerint a hagyatéki eljárás lefolytatásának nem feltétele a hagyatéki vagyon helyének, összegének vagy egyéb adatainak pontos megjelölése. Ismeretei alapján ilyen esetben a közjegyző "általános tartalmú" megkeresést ad ki minden egyes hitelintézethez, és az örökhagyó személyi adataira figyelemmel kéri a betét, safe, vagy letét kutatását.
A II. fokú bíróság megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 04.) IM-rendelet (a továbbiakban: He.) 92. §-a értelmében a póthagyatéki eljárásra az általános szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A He. 55. §-a szerint - eltérő rendelkezés hiányában - a hagyatéki eljárásban bizonyításfelvételnek nincs helye. Az érdekeltek viszont a hagyatéki viszony megállapítására okiratot csatolhatnak be. Ezen túlmenően a He. 50. § (1) bekezdés meghatározza azokat -az egyébként igen korlátozott - eszközöket, amelyeket a közjegyző igénybe vehet a tényállás megállapításához. Ezek között elsősorban a felek nyilatkozattételre vonatkozó felhívása szerepel. Mindebből az következik, hogy az érdekeltnek kell szolgáltatnia olyan konkrét adatokat, amelyek ismeretében a hagyatéki eljárás lefolytatható, nem pedig a közjegyzőnek - általánosságban vett tájékoztatás alapján - felkutatnia a hagyatéki vagyont. Minthogy a törvényes örökös felhívás ellenére sem szolgált konkrétumokkal, a közjegyző helyesen szüntette meg a hagyatéki eljárást, a He. 32. § (2) bekezdésének alkalmazásával. Az örökös továbbra sincs elzárva attól a lehetőségtől, hogyha konkrét tudomást szerez a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyról, arra vonatkozólag hagyatéki eljárást kezdeményezzen.
A bíróság fenti határozata - egy kicsit ironikusan tekintve összhangban ezen cikk hangvételével - megóvott attól, hogy a KTV szabályaiba ütközve más, szó szerinti értelemben vett "kereső foglalkozást" folytassak. ■
Visszaugrás
