Az európai alapjogi jogvédelem elsődleges letéteményesei, az Európa Tanács és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) mellett az Európai Unió (EU) és az Európai Unió Bírósága (EuB) is egyre nagyobb mértékben járul hozzá az európai és az Európába érkező emberek magas szintű jogvédelméhez. Ahhoz azonban, hogy ennek a jogvédelemnek az eredményei a gyakorlat számára is széles körben ismertek és felhasználhatóak legyenek, folyamatos összegzésükre és elemzésükre van szükség. Ebben nyújt segítséget az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége,[1] amely tematikusan dolgozza fel és teszi közzé az európai alapjogvédelem legfrissebb fejleményeit, vizsgálja és értékeli az EU intézményeinek gyakorlatát, illetve - az Európa Tanáccsal együttműködésben - a szélesebb körű európai jogfejlődés irányait.
Magát az Ügynökséget - bécsi székhellyel - 2007-ben hozták létre abból a célból, hogy alapjogokkal kapcsolatos szakértelmet biztosítson az EU intézményei és a tagállamok számára, hogy intézkedéseik és jogszabályaik megfeleljenek az alapjogi követelményeknek. Ehhez szolgál elsődleges kiindulópontként az a széles körű - témánként rendszerint több tízezer emberre kiterjedő - adatgyűjtés és -elemzés, amellyel az uniós intézkedéseknek az alapvető jogokra gyakorolt hatásait mérik. Az Ügynökség munkáját tudományos kutatások és felmérések kezdeményezése, a bevált gyakorlatok ismertetése, a civil társadalommal való párbeszéd és a nemzeti, nemzetközi szervezetekkel való együttműködés jellemzi.
Az Ügynökség az összehasonlító jogi és társadalomtudományi kutatások legfontosabb eredményeit időről időre közzéteszi, így külön kézikönyvet szentelt az európai viszonylatban elsődleges jelentőségű alapjogi relevanciájú kérdéseknek a menekültügy, határok és bevándorlás, az adatvédelem, a megkülönböztetés-mentesség és legújabban a gyermeki jogok területén. Ez utóbbi kiadvány jelen bemutatásának célja, hogy a családjoggal foglalkozó szakemberek figyelmét ráirányítsa egy olyan fórum tevékenységére, amelynek ismerete mind az egyes szakterületeken való tájékozódáshoz, mind az alapjogvédelmi szempontok magas színvonalú képviseletéhez érdemi segítséget nyújthat. S mivel a gyermeki jogok egyes aspektusai a korábban közzétett kézikönyvekben is megjelentek, a vonatkozó témakörök feldolgozása során nem marad el az ezekre való utalás sem.
Az Ügynökség az Európa Tanáccsal, valamint az EJEB Titkárságával együttműködésben 2015 novemberében bővítette újabb - immár a negyedik - kiadványával az alapvető jogokkal kapcsolatos joganyagot elemző-összehasonlító sorozatát. A Kézikönyv összeállítására az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 25. évfordulója szolgált alapul, ismételten ráirányítva a figyelmet arra, hogy gyermeki jogok elismerése és védelme Európában kiemelt helyet érdemel, ehhez pedig az szükséges, hogy a gyermekekre - az őket érintő valamennyi élethelyzetben - mint a jogok önálló alanyára tekintsünk. Maga a Kézikönyv is jól tükrözi, hogy az életviszonyok milyen sokasága vetheti fel a gyermekek érintettségét és jogaik védelmének a szükségességét.
A Kézikönyvhöz való hozzáférést segíti, hogy azt az Ügynökség honlapján elektronikus formában is közzétették, angol és francia nyelven egyaránt.[3] A kiadvány célja, hogy a nem gyermeki jogokra specializálódott jogászok, köztük bírók, ügyészek, ügyvédek, gyámhatósági ügyintézők és a gyermeki jogok védelmében érintett egyéb szervezetek számára áttekintést biztosítson a különböző jogágakon átívelő ismeretanyagot illetően.
A Kézikönyv sajátossága, hogy az egyes témákhoz kapcsolódóan egymást követően tárgyalja az uniós szabályozást és esetjogot, valamint az Európa Tanács keretében elfogadott aktusokat és az EJEB gyakorlatát. Továbbá, mivel a nemzetközi jogi jogforrások - így el-
- 42/43 -
sősorban az ENSZ Gyermekjogi egyezménye - is számottevő jelentőséggel bír a téma szempontjából, ahol szükséges, a Kézikönyv a nemzetközi összefüggések bemutatására is kitér. Tekintettel arra, hogy Magyarország az EU és az Európa Tanács tagállamaként, valamint a nemzetközi dokumentumok részes államaként is alanya az államokat terhelő kötelezettségnek, a kiadvány a hazai szakemberek számára is kiindulópontot jelenthet a differenciált jogforrások közötti eligazodás során.
Abból kiindulva, hogy a gyermek az alapvető jogok alanya, s nem csupán a jogvédelem tárgya, a Kézikönyv az emberi és alapjogi védelem, valamint a gyermekeket illető speciális jogvédelem együttes elemzését szolgálja. Cselekvőképességük korlátozott mivoltából adódóan azonban számos esetben a szülő (törvényes képviselő) kezdeményezésére indított eljárásokból körvonalazódik az a tényleges gyakorlat, ami Európában a gyermeki jogok védelmét jellemzi. Tekintettel arra, hogy sem az uniós jogszabályok, sem az Európa Tanács jogi aktusai nem határoznak meg önálló fogalmat a gyermeki státuszt illetően - bár munkajogi vagy migrációs szempontból jogkövetkezményeket társítanak bizonyos életkor betöltéséhez -, az elemzés során az ENSZ Gyermekjogi egyezményében meghatározott 18 éves kor tekinthető irányadónak a releváns információk összegzése során.
Bevezető fejezetében a Kézikönyv kitér arra, hogy az Európai Unióban a gyermeki jogok védelme viszonylag későn, a 2000-es években körvonalazódott. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának elfogadását (2000) követően a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével (2009) a Charta a Szerződések státuszába lépett, azaz "az uniós jog implementációja során kötelezi az Európai Uniót és a tagállamokat a benne foglalt jogok védelmére".[4] A Charta 24. cikke kifejezett rendelkezést tartalmaz a gyermekek jogaira vonatkozóan,[5] de más nevesített alapvető jogokkal összefüggésben is felmerül a gyermekek jogainak védelme, így a kötelező oktatás ingyenességével, az életkoron alapuló diszkrimináció tilalmával, valamint a gyermekmunka tilalmával kapcsolatban. Harmadik lépésként, 2007-ben az Unió Iránymutatást fogadott el a gyermeki jogok tudatosításáról és védelméről,[6] amely soft-law eszközként inkább stratégiai-politikai nyilatkozatnak fogható fel, azonban egyéb nem kötelező dokumentumokkal együtt kifejezésre juttatja az EU felelősségvállalását e terület vonatkozásában is. Ez azért sem elhanyagolható, mert az EU nem alapjogvédelmi célzattal jött létre, az Unió hatáskörének fennállását így esetről-esetre kell mérlegelni. Az EU által szabályozott, gyermeki jogokat is érintő kérdések elsősorban a fogyasztóvédelem, az adatvédelem, a menekültügy és migráció, valamint a polgári és igazságügyi együttműködés területén azonosíthatóak.
Mégis, a Kézikönyv megkísérli párhuzamba állítani az uniós jogon alapuló gyermekjogi jogvédelmet egy annál érettebb és átfogó jellegű alapjogi mechanizmussal, amely az Európa Tanács által kidolgozott nemzetközi dokumentumokon nyugszik és az EJEB gyakorlatában kristályosodott ki. Az Európa Tanács az emberi jogok védelmére létrehozott szervezet, amely olyan horderejű egyezményeket adott Európának, mint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény, más néven az Emberi Jogok Európai Egyezménye (1950), az Európai Szociális Charta (1961), a házasságon kívül született gyermekek jogi helyzetéről szóló egyezmény (1975), a 2008-ban felülvizsgált, a gyermekek örökbefogadásáról szóló egyezmény (1967), a gyermekekkel való kapcsolattartásról szóló egyezmény (2003), a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló egyezmény (1996), illetve az ún. Lanzarote Egyezmény a gyermekek védelméről a szexuális kizsákmányolás és szexuális bántalmazás ellen (2007). Az Európa Tanács az "Építsünk Európát a gyermekekért a gyermekekkel" elnevezésű programjában is felvállalta a gyermeki jogok tudatosításának és hatékonyabb érvényesítésének feladatát, és számos iránymutatást és ajánlást is elfogadott a gyermekeket érintően.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
