A Kamarához 1999-ben 74 bejelentés érkezett, amelyből 2 bejelentés tulajdonképpen nem tekinthető panasz bejelentésnek, csupán tájékoztatás iránti megkeresésének. Ennek ellenére a panaszügyek száma a korábbi évekhez viszonyítva - ha nem is nagy mértékű, de - emelkedést mutat. Ugyanis 1995-ben 53, 1996-ban 58, 1997-ben 42, míg 1998-ban 70 panaszbejelentés történt. Igaz viszont az is, hogy a Kamara létszáma - a közjegyzők és közjegyzőhelyettesek száma - is növekedett és emelkedett a közjegyzői ügyforgalom is.
Az említett 72 panaszügyből - a statisztika szerint - 67 vizsgálata nyert befejezést, míg a 7 ügy pedig folyamatban marad a tárgyévben. Ezek közül 3.panaszbejelentés 1 közjegyző ellen irányult és fegyelmi indítvánnyal átkerült a fegyelmi bírósághoz. Tehát tulajdonképpen a Kamara részéről ezek az ügyek is befejezést nyertek, függetlenül attól, hogy a panaszolt közjegyző ellen a bíróság előtti fegyelmi eljárás még nem nyert befejezést. 1 további ügy vizsgálata pedig az azzal összefüggő, még folyamatban levő polgári peres eljárás miatt maradt függőben.
Ha a beérkezett panaszügyeket - a korábbi években kialakult szokásnak, gyakorlatnak megfelelően - tárgyuk szerint csoportosítjuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a legtöbb panaszbejelentés (50) a hagyatéki eljárással kapcsolatos. Úgy vélem ez természetes is. Egyrészt azért, mert a hagyatéki ügyek a közjegyzői tevékenységnek jelentős részét alkotják. Másrészt azért, mert itt a közjegyzői hivatalból, s nem felkérésre jár el, aminek következménye, hogy könnyebben alakulhat ki valós vagy vélt konfliktus helyzet. Ezek közül 17 az, amelyik az ügy érdemét érinti, a hagyatékátadó végzést sérelmezi, s amelyek közül azonban egy illetékesség okából áttételt nyert a Pécsi Közjegyzői Kamarához. További 8 bejelentés az ügy elhúzódását kifogásolta az ügyben pedig elfogultsági kifogás bejelentésére került sor, amelyek közül 7 közjegyzőtől származott. (Ez a 7 bejelentés is tulajdonképpen csökkenti a tágabb értelemben vett panaszügyek számát.) A hagyatéki ügyekben keletkezett többi bejelentés egyéb eljárási problémákat sérelmez.
6 ügyben a bejelentő a díjmegállapítást kifogásolta. További 6 bejelentő pedig a közjegyző által készített okirattal kapcsolatban tett panaszbejelentést. Ezek közül 3-ról már említés történt a fentiek során! 2 ügyben az okiraton való aláírás hitelesítésével kapcsolatban merült fel kifogás. További 1-1 ügyben pedig az ügyfél a közjegyző magatartását kifogásolta, ill. új közjegyző kijelölését kérte.
Külső szervektől (rendőrségtől, nyugdíjfolyósító igazgatóságtól, gyámhivataltól, ill. apeh-től) 6 megkeresés érkezett. Ezek jelentős része inkább tájékoztatás, állásfoglalás kérést tartalmaz, így tulajdonképpen panasznak nem is tekinthetők. Állami közjegyzőként tárgyalt hagyatéki ügyben is érkezett 1 panaszbejelentés, amely a bírósághoz való áttétellel nyert elintézést. 1 ügyben pedig közokirat szerkesztéssel kapcsolatban kártérítési igény előterjesztésére került sor.
A panaszok összesen 42 közjegyzőt és 3 közjegyzőhelyettest érintettek, ugyanis 1-1 panasz 26 közjegyző ellen, 2-2 panasz 9 közjegyző ellen, 3-3 panasz 3 közjegyző ellen, 4-4 panasz pedig 4 közjegyző ellen irányult.
A vizsgálat eredményeként az elbírált panaszok - 3 kivételével - megalapozatlannak minősültek, vagyis - a kivételként említett néhány eseten kívül - azokkal kapcsolatban fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja fel sem merült. Ezért azokat a Kamara a panaszolt közjegyzőkkel szemben megszüntette.
Rá kell mutatni, hogy a panaszügyek elemzése során a korábbi évekhez viszonyítva sok újat nem lehet mondani. Ez természetes is. Hiszen a közjegyzői tevékenység feladatköre - lényegében - azonos, így az azokkal kapcsolatban felmerülő kifogások, sérelmek körének is nyilvánvalóan általánosságban azonosnak kell lennie.
Mint a statisztikai adatokból látható, a korábbiakhoz hasonlóan még mindig az panasztípus dominál, amelynél a panaszosok a Kamarát mintegy jogorvoslati fórumnak kívánják tekinteni, s konkrét, folyamatban levő ügyben kamarai intézkedést várnak sérelmük orvoslására. Ezek a sérelmek pedig rendszerint szubjektívek, elfogultak, ill. a kellő jogismeret hiányán alapulnak. Ilyen esetekben - mint korábban is - általában rámutattunk a panaszok jogi tévedésére, s egyúttal arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a sérelmezett eljárás, ill. határozat ellen mindig meg van a jogorvoslat lehetősége, ami azonban nem kamarai hatáskörbe, hanem bírói útra tartozik.
A késedelmes ügyintézés miatti panaszok száma 8 volt. Az elhúzódás - mint a korábbi években is - részben objektív, részben szubjektív okokra vezethető vissza. A vizsgált ügyekben a kettő rendszerint vegyesen fordult elő. A szubjektív tényező azonban egyik esetben sem volt olyan mértékű, hogy az kimerítette volna a fegyelmi vétség súlyát.
Örvendetes, hogy a kártérítés iránti igénybejelentések száma csökkent. Hangsúlyozni kell, hogy itt egyedi, folyamatban levő ügyekkel állunk szemben. Ezért a Kamara itt - mint korábban is - úgy foglalt állást, hogy ilyen ügybe - jogosultság hiányában - nem avatkozik be, mert a közjegyző a Ktv. 2. §. (1) bek. alapján csak a törvénynek van alávetve, és nem utasítható. De egyébként is a kártérítés iránti ügy nem kamarai, hanem bírósági hatáskörbe tartozik. Ezért felhívtuk a panaszost, hogy ha a kárigényét alaposnak találja, úgy kísérelje meg a közjegyzővel azt peren kívül egyeztetni, s ha az eredményre nem vezet, úgy követelését jogosult bírósági úton érvényesíteni.
Elég sok volt viszont a díjmegállapítással kapcsolatos panaszbejelentés. (6) Ezek közül 4 eset egyeztetés nélkül, megnyugvással zárult. Ezekben az esetekben ugyanis a fél elfogadta a Kamara állásfoglalását, és nem kért egyeztetést. 1 esetben tartott egyeztetési eljárás eredménytelenül fejeződött be, mert a közjegyző nem volt hajlandó álláspontjából engedni, s meg kell mondani, hogy joggal. 1 további ügy pedig még jelenleg folyamatban van.
Kifejezetten magas volt a száma az elfogultság miatt érkezett bejelentésnek. (22) Ezek közül 15 bejelentés a felektől, 7 pedig a közjegyzőktől érkezett. A felektől érkezett bejelentések közül 9 és a közjegyzőktől érkezettek elintézése a soron következő közjegyzőhöz való áttétellel zárult. 5 esetben a közjegyző nem járult hozzá az áttételhez. 1 esetben pedig visszavonták a panaszt. Ezen problémakörrel kapcsolatban két dologra kell rámutatni. Mégpedig egyrészt arra, hogy a közjegyzőkről szóló törvényt módosító törvény a kizárással kapcsolatos eljárás rendjét a kialakult kamarai gyakorlatnak megfelelően rendezte. Másrészt arra, hogy amit e témakörben korábban elmondottunk, azok jelenleg is érvényesnek tekinthetők.
Vagyis;
1. A fél által indított ügyek mögött rendszerint bizonyos - főként vélt - sérelmek, hozzáértés hiányát mutató okok látszanak meghúzódni. Ezért jelent be a fél panaszt a közjegyző ellen, s egyben kizárás iránti kérelmet is. 2. De véleményem szerint a közjegyzők is sok esetben rosszul értelmezik a kizárási okok közül az elfogultságot, mint általános kizárási okot. Ha ugyanis a fél magatartása folytán sérelem éri a közjegyzőt, az nem jelenti és nem is jelentheti feltétlenül azt, hogy a közjegyző nem tud az ügyben tárgyilagos döntést hozni. Márpedig csak akkor beszélhetünk elfogultságról, ha a tárgyilagos döntés hiányának a lehetősége forog fenn. Olyankor tehát - amint azt korábban is elmondottuk - nem az elfogultság intézményével, hanem a Pp. biztosította szabályokkal kellene élni.
Rá kell mutatni arra is, hogy még mindig nem fogytunk ki az úgynevezett notórius panaszosokból. Ezek azok, akiket egyszerűen nem lehet meggyőzni az üggyel kapcsolatos álláspontjuk téves voltáról. Ezért - mint ismeretes - már korábban arra az elhatározásra jutottunk, a második válasziratban közöljük, hogy amennyiben a panaszos új tényt és körülményt nem tartalmazó újabb panaszt terjeszt elő, annak megválaszolását a Kamara mellőzni fogja. Ennek az elvnek a rögzítésére az elnökség javaslatot is tesz az SZMSZ módosításakor, hogy e gyakorlatnak legalább úgynevezett belső jogszabályi alapja is legyen.
Ha pedig a panaszügyek tapasztalatai alapján - s itt figyelemmel kell lenni az irodavizsgálatok tapasztalataira is - a feladatainkat kijelölni kívánjuk, úgy mindenekelőtt az ügyek időszerűségének a biztosítását jelölhetjük meg egyik célként. Ez különösen fontos ott, ahol egyébként is sok az úgynevezett objektív, időigényes, késleltető tényező (pld. külföldi örökös is érdekelt az ügyben), mert ilyen ügyekben könnyen bekövetkezhet az időbeli elcsúszás. Ennek elkerülése érdekében fontos a tárgyalás gondos előkészítése, hogy az ügy lehetőség szerint egy tárgyalási napon befejezhető legyen. Ebből a szempontból (is) fontos továbbá a gyors döntésre törekvés igényének a kialakítása, ami naprakész jogszabály ismeretet, és a bírói gyakorlat ismeretét igényli.
Másik fontos feladatnak tekinthető, amit nem győztünk évek óta hangsúlyozni, a díjszabás rendelet egységes alkalmazásának a szükségessége, amit már megkönnyít a MOKK iránymutatása és a BKK állásfoglalása is.
Végül röviden foglalkozni kell a panaszügyek elintézésére fordított idővel is. Ez a tárgyévben átlagosan 33 nap, ami elfogadhatónak, sőt jónak is mondható, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy nem egy ügy lezárásához okiratok, nyilatkozat kiegészítések beszerzése is szükséges a közjegyző által benyújtott észrevétel után.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Kamara fegyelmi és etikai helyzete továbbra is jó és szilárd. Ugyanis a közjegyzők által intézett ügyek számához viszonyítva továbbra is csak elenyészően kevés az a panaszbejelentés, ami a Kamarához érkezett az elmúlt évben, s azoknak jelentős része - mint ismeretes - megszüntetéssel végződött. Ettől függően azonban igaz az is, hogy a megszüntetésre kerülő ügyek kis részében megállapítható volt a közjegyzői eljárás szabálytalansága is, de ezeknek a súlya nem érte el a fegyelmi vétség súlyát, ezért ezekben az esetekben természetesen fegyelmi eljárás kezdeményezésére sem került sor. De a Kamara figyelmeztette a közjegyzőt a hiányosságokra, illetve azok jövőbeni megszüntetésére hívta fel a kolléga figyelmét. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Hámori Gyula közjegyző, elnökségi tag
Visszaugrás
