A 2001. július 3-án elhunyt R. J. örökhagyónak a felperes, az alperes törvényes képviselője és a peren kívüli R. Z. gondnokolt a törvényes öröklésre jogosult gyermekei.
Az örökhagyó 2000. április 4. napján öröklési szerződést kötött a korlátozottan cselekvőképes alperessel, aki az unokája. Az öröklési szerződést készítő ügyvéd a gyámhatóság jóváhagyását nem szerezte be.
A hagyatéki eljárásban a felperes és a perben nem álló leszármazó az öröklési szerződés érvénytelenségére hivatkoztak, azonban az abban foglalt öröklési juttatásnak mint végrendeletnek az érvényességét elismerték, és kötelesrész iránti igényt terjesztettek elő.
Az eljárt közjegyző az örökhagyó hagyatékának 1/3-át szerződésen alapuló öröklés jogcímén, 2/3-át pedig végrendeleti öröklés jogcímén adta át az alperesnek ideiglenes hatállyal.
A felperes keresetében az öröklési szerződés érvénytelenségét állítva - az abban foglalt juttatás mint végrendeleti juttatás érvényességét elismerve - kötelesrésze kiadását természetben kérte.
Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a kereset elutasítására irányult, másodlagosan vitatta a hagyaték tiszta értékét is.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítélettel határozott, melyben megállapította, hogy a 2000. április 4. napján kelt néhai R. J. mint örökhagyó és a törvényes képviselő által képviselt kiskorú G. I. mint szerződéses örökös között létrejött öröklési szerződés érvénytelen.
A határozat indokolása szerint a Ptk. 13. § (1) és Ptk. 656. §-a alapján a felperes álláspontja helytálló, mert a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 25. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerint a szülő nyilatkozatának érvényességéhez a gyámhivatal jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat a gyermeket örökösödési jogviszony alapján megillető jogokra vagy kötelezettségekre vonatkozik. A bíróság a jóváhagyás hiánya miatt az öröklési szerződés érvénytelenségét állapította meg.
Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és a keresetet a felperest perköltségben marasztalva elutasította.
Az ítélet indokolása szerint azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli esetben a szülő jognyilatkozatának érvényességéhez a gyámhivatal jóváhagyása is szükséges lett volna. Az öröklési szerződés megkötésekor hatályos Ptk. 21. §-ának (1) bekezdése szerint azonban a korlátozott cselekvőképességen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek a cselekvőképessége korlátozott. Az öröklési szerződés teljesítésre került, és a kiskorú érdekében az felel meg, hogy a szerződés alapján a hagyatékot megszerezze, ezért az elsőfokú bíróság döntése abban az esetben lett volna csak helytálló, ha az érvénytelenség megállapítására a kiskorú érdekében került volna sor. Utalt arra is, hogy az öröklési szerződés élők között létrejött jogügylet, amelyre irányadó a Ptk. 653. §-ának azon rendelkezése, hogy az érvénytelenségre csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetén maga örököl vagy tehertől mentesül. Ebből következően, ha az öröklési szerződés alakilag fogyatékos, vagy akarathibás is, joghatások attól függően fűződhetnek hozzá, hogy az érdekeltek a fogyatékosságból származó igényüket érvényesítik-e vagy sem. Ez a szerződés érvénytelenségének relatív formája, amely csak kifogás esetén vehető figyelembe, és az adott esetben ilyen kifogásra csak a kiskorú örökös érdekében kerülhetett volna sor.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a szerződés megkötésekor hatályos Ptk. 21. §-a és a jelenleg hatályos 13/B. § csak élők közötti jogügyletekre alkalmazandó. A Ptk. 656. §-a szerint szükséges gyámhatósági jóváhagyás nemcsak a korlátozottan cselekvőképes örökhagyó öröklési szerződésének érvényességéhez szükséges, hanem akkor is, ha az öröklési szerződésben szereplő szerződéses örökös korlátozottan cselekvőképes.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta, az alábbi indokokra figyelemmel.
Azt helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a korlátozottan cselekvőképes szerződéses örökös által kötött öröklési szerződés érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulására és a gyámhatóság jóváhagyására is szükség lett volna. Téves azonban a jogerős ítélet abban, hogy a korlátozott cselekvőképességre csak a kiskorú szerződéses örökös érdekében lehetett volna hivatkozni.
A Ptk. 21. §-ának rendszerbeli elhelyezéséből és a (2) bekezdésnek a szerződésekre utaló rendelkezéseiből következően e jogszabály csak élők közötti jogügyletekre alkalmazandó a rendelkezés a végintézkedések érvényessége vagy érvénytelensége körében nem alkalmazható. (Ugyanez vonatkozik a hatályos Ptk.-nak az ezzel tartalmilag azonos 13/B. §-ára.) Az öröklési szerződés érvényességére a Ptk. 656. §-a szerint - az ott írt eltérésekkel - az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az öröklési szerződésre is irányadó ennek következtében a Ptk. 653. §-a, amely szerint az érvénytelenségre csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetén maga örököl vagy tehertől mentesül.
A felperes az érvénytelenséget eredményező, a korlátozott cselekvőképesség okából szükséges gyámhivatali jóváhagyás szükségességére a saját érdekében hivatkozott: kötelesrészének, az őt megillető anyagi igénynek az érvényesítése céljából. A kötelesrész ugyan nem öröklésnek, hanem az örökösökkel, illetve az örökhagyó által ingyenes juttatásban részesítettekkel szembeni kötelmi igénynek minősül. Erre pedig csak az jogosult, aki az örökhagyó legközelebbi hozzátartozóinak köréhez: a törvényes örökösök legszűkebb köréhez tartozik, és az igényt törvényes örökösi minősége alapozza meg. A felperes ennek következtében az általa érvényesített kötelesrésznek nem lesz örököse, és azt nem is örökli meg, de miután a Ptk. 653. §-a a megtámadás jogát azok számára biztosítja, akinek a megtámadáshoz anyagi érdeke fűződik és nem vitásan a felperes által érvényesített igény is ilyennek minősül, saját érdekében az érvénytelenségre a Ptk. idézett rendelkezése alapján a felperes okkal hivatkozhatott.
A fenti indokokra tekintettel ezért helyes az elsőfokú bíróság közbenső ítélete azzal, hogy a PK 85. számú állásfoglalás b) pontjához fűzött indokolás szerint a végrendeletet (így az öröklési szerződést is) csak az érvényesített megtámadási ok alapján és csak a perben álló felek egymás közötti viszonyában (inter partes) lehet érvénytelennek nyilvánítani és az esetleges félreértések kiküszöbölése végett - szükséges az, hogy ez az ítélet rendelkező részéből is kitűnjék. A felperes az örökhagyói végintézkedésnek mint végrendeletnek az érvényességét elismerve érvényesítette kötelesrésze kiadására irányuló igényét.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a perbeli öröklési szerződés a peres felek egymás közti viszonyában mint szerződéses végintézkedés érvénytelen. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.108/2004. szám)
A felperes jogelődje az 1992. április 16-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg az általa lakott önkormányzati bérlakást, 35 évi részletfizetés kedvezményével, 649 100 forint vételárért.
A felperesi jogelőd 1992. június 9-én öröklési szerződést kötött az alperesekkel, amelynek alapján lakása örökösévé az alpereseket nevezte, az alperesek pedig vállalták, hogy az örökhagyó megélhetése támogatásaként 500 000 forintot megfizetnek, törlesztik a havi vételárrészleteket, közös költséget és fedezik a lakás fenntartásával járó rendkívüli kiadásokat.
A szerződés két különálló lapra írt okirat, amelyet a második oldalon írtak alá a szerződő felek és a tanúk. A szerződés alapján az alperesek összesen 500 000 forintot adtak át a felperesnek és 2000. május 26-ig 1 701 147 forintot teljesítettek.
A felperesi jogelőd keresetében a szerződés alaki érvénytelensége alapján a szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte.
Az alperesek a szerződés érvénytelenségét elismerték, viszontkeresetükben elsődlegesen a Ptk. 5. § (3) bekezdés alkalmazásával az érvénytelenség kiküszöbölését, másodlagosan - jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozva - az ingatlan 33/100 illetőségére tulajdonjoguk megállapítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek által kötött öröklési szerződés érvénytelen. Kötelezte a felperesi jogelődöt, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alpereseknek 1 701 147 forintot és ennek 1996. július 1. napjától a kifizetésig járó évi 20% kamatát; a viszontkeresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a perbeli szerződés a Ptk. 656. §-a szerint alkalmazandó 629. § (2) bekezdése alapján érvénytelen, mert a felek a két lapból álló okiratnak csak a második lapját írták alá. Az érvénytelen szerződés esetén a Ptk. 237. § (1) bekezdés szerint a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Az alperesek a szerződés alapján 2000. május 26-ig 1 701 147 forintot teljesítettek, ezért annak és az összeg középarányos kamatának megfizetésére kötelezte a felperesi jogelődöt azzal, hogy a jogelőd kamatfizetési kötelezettsége nem szűnt meg azáltal, hogy a felajánlott ellenértéket ügyvédi letétbe helyezte, mert az nem a Ptk. 287. § szerinti bírói letétbe helyezés és az alperesek nem estek késedelembe. A viszontkereset elutasítását pedig azzal indokolta, hogy a Ptk. 5. § (3) bekezdése alapján a szerződés érvényessé nem tehető, a felperes jogalap nélkül nem gazdagodott, hanem az érvénytelen szerződés alapján jutott ahhoz az értékhez, amelynek visszatérítésére a Ptk. 237. §-a alapján köteles.
Az ítélet ellen a felperesi jogelőd fellebbezett keresetének való helytadás, a kamatfizetési kötelezettség 2000. május 26-ig történő megállapítása és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlése iránt. Az alperesek fellebbezése a kereset elutasítására, továbbá viszontkeresetüknek való helytadásra irányult.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a keresetet elutasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az ítélet indokolásában a kereset elutasítását a másodfokú bíróság azzal indokolta, hogy a felperesi jogelőd az öröklési szerződés érvénytelenségének elbírálását öröklési jogra alapítottan kérte. Öröklési jogi jogcímen csak a hagyaték megnyíltát követően és az arra jogosult megtámadása alapján kérhető a szerződés érvénytelenségének megállapítása. A felperes a Ptk. 653. § alapján ezen a jogcímen a szerződés érvénytelenségének megállapítását nem kérheti, csak élők közötti szerződés szabályai szerint támadhatná azt, ilyen jogcímre azonban nem hivatkozott.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával keresetének való teljes helytadás iránt a felperesi jogelőd terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyet a felülvizsgálati eljárásban perbelépett jogutódja is fenntartott.
A felülvizsgálati kérelemben részletesen kifejtett jogi álláspont szerint a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, mert a Ptk. 653. §-ában foglalt rendelkezés nem képezi akadályát annak, hogy az örökhagyó alaki érvénytelenségi okra hivatkozva saját maga is támadhassa az öröklési szerződést.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta, az alábbiak miatt.
A felperes jogelődje a perbeli szerződést a kötelező alakiság megsértése okából előállt érvénytelenségre hivatkozással támadta.
A Ptk. 655-658. §-aiban szabályozott öröklési szerződés a Ptk. 198. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kétoldalú jogügylet, azaz szerződés, ezért annak érvénytelenségét a bírói gyakorlat nem csupán a végrendelet érvénytelenségét eredményező öröklési jogi okokból, hanem a szerződések érvénytelenségére vonatkozó kötelmi jogi rendelkezések alapján, így pl. jóerkölcsbe ütközés, színleltség miatt is megállapíthatónak tartja (Pfv. V. 20. 934/1995., Pfv. V. 20. 586/1997.). A Ptk.-nak a szerződés alakjára vonatkozó általános kötelmi jogi szabályának, a Ptk. 217. §-ának (1) bekezdésnek a rendelkezése szerint: jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerződés - ha jogszabály másként nem rendelkezik - semmis. Az öröklési szerződésre vonatkozó 656. §-ának rendelkezése szerint a szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját kezű kézírásával készült, a Ptk. 629. § (2) bekezdésében írt alakiság pedig az, hogy a különálló lapokat a feleknek és a tanúknak alá kell írni. Ezeknek az alakiságoknak - értelemszerűen - a szerződés létrejöttétől kezdve érvényesülniük kell, és nemcsak az örökhagyó halála után.
A felperesi jogelőd a kötelező alakiság megsértésére hivatkozással kérte a szerződés érvénytelenségének megállapítását. Nincs olyan jogszabály, amely az élők között, a kötelező alakiság megsértésével létrejött szerződés érvénytelenségének megállapíthatóságát kizárná, így az öröklési szerződés érvénytelenségére az örökhagyó mint szerződő fél a Ptk. 217. § (1) bekezdésében és a Ptk. 656. § szerint meghatározott alakiság elmulasztása okából hivatkozhatott. Téves ezért a jogerős ítélet jogi álláspontja abban, hogy a felperesi jogelőd a szerződést öröklési jogi jogcímen és nem általános kötelmi jogcímen támadta. Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a Ptk. 656. § utaló szabályára figyelemmel, a felek közötti szerződésnek az érvénytelenségét állapította meg.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával a jogszabálysértő jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az érvénytelenséget megállapító elsőfokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21. 740/2003. szám) ■
Visszaugrás
