A személyiségvédelem célja a munkajogban a munkavállaló jogai gyakorlásának védelmét mintegy többletgaranciaként biztosítani. A munkavállaló képességeinek kibontakoztatását, az individuális érdekek és a kollektív érdekérvényesítést, az érdekvédelmi jogosultságok gyakorlását célozzák védeni a személyhez fűződő jogok.
A munkavállalók személyiségi jogainak védelme rendkívül összetett tárgykör. Ebben a tanulmányban a személyiségvédelem funkciója kerül elemzésre a magyar munkajogban. A munkavállalók immateriális érdekei védelmének egyes kérdései kerülnek bemutatásra a hatályos jogszabályok fényében.
A személyiségvédelem szerepe a magyar munkajogban a 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről (Mt.) hatályba lépését követően került előtérbe.[1] A munkavállalók személyiségi jogainak védelme fejlődőben van. A személyiségvédelem tartalma időről időre változik.[2] Napjainkban különösen a bírói gyakorlatban bontakozik ki annak jelentése.
Általánosan elfogadott, hogy a személyiségi jogok általában biztosítják a személyiség szabad kibontakoztatását, a személy önrendelkezését, autonómiáját a személyiség sérthetetlenségéhez fűződő érdekkör védelmét.[3] A személyiség védelmére vonatkozó nézetek egyrészről a személyiségi jogokba való indokolatlan beavatkozás elleni védelemre irányulnak, másrészről a személyiség szabad kibontakoztatására vonatkoznak.[4]
A személyiségvédelem a munkáltató védelmi jellegű kötelezettségei közé tartozik.[5] Uralkodó nézet szerint a munkáltató köteles az irányításhoz való joga gyakorlása során a gondoskodási kötelezettsége alapján a munkavállaló életét, testi épségét védeni és a munkavállaló személyi körülményeit figyelembe venni.[6] A szerzők többsége a munkáltató gondoskodási kötelezettségén belül értelmezi a személyiség védelmét; e kategória tartalmára
- 129/130 -
vonatkozó nézetek azonban nem egységesek.[7] E jogintézménynek a magyar munkajogban nincsen hagyománya. A XX. sz eleji paternalista megközelítésen kívül más elméleti irányzatban nem dominált a gondoskodási kötelezettség munkajogi eszméje.[8] Vitatott, hogy a "munkavállaló életvitelének" védelmére a munkáltató gondoskodása milyen mértékben terjed ki.[9] Bizonytalan annak megítélése, hogy a gondoskodási kötelezettség az eszmei érdekek megóvására vonatkozik-e.[10]
A személyiségi jogok egyik fő funkciója a munkavállaló immateriális érdekeinek védelme. A munkajogviszony keretei között köteles megfelelő védelmet biztosítani a munkáltatói jogkör gyakorlója, a munkatársak vagy harmadik személy személyiségi jogot sértő, indokolatlan beavatkozásától. A munkáltató tartózkodni köteles minden olyan cselekménytől, amely a munkavállaló jogos érdekeit sértheti, annak károsodását idézné elő.[11]
A személyiségi jogok védelmének kötelezettsége értelmében szabályozni kell a munkahelyen pl.: a munkavállaló véleménynyilvánítási szabadságának gyakorlását, a külső megjelenésre vonatkozó követelményeket, a zaklatás megelőzéséről szóló elveket, a személyes adatok kezelésének feltételeit, a magántitok védelmét a technikai eszközök használatának ellenőrzésekor.
A személyiségvédelem rendeltetése ezen túlmenően a munkavállaló személyisége kibontakoztatásának támogatása. Egyes álláspont szerint a "munkáltató kötelezettsége a munkát úgy megszervezni, olyan munkahelyi környezetet és munkatársi közösséget kialakítani, amely elősegíti a személyiség teljesebb kibontakoztatását és érvényesülését."[12] A munkáltató nemcsak tartózkodni köteles a személyiségi jogok gyakorlását és érvényesítését sértő magatartásoktól, hanem pozitív módon elősegíteni a munkavállaló személyiségének kibontakoztatását.
Ez az eszme a magyar munkajogban nem jelenik meg közvetlenül. A "munka humanizálása", a munkahelyi jólét támogatása jogpolitikai követelésként a munkavédelem területén fogalmazódott meg.[13] Kérdéses, hogy a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog mit jelent a munkajogviszonyban? Vitatható, hogy az "egyén autonómiája" milyen mértékben biztosítható a munkajogi jogok és kötelezettségek gyakorlásakor.[14] A munkavállaló személyisége szabad kibontakoztatásának előfeltétele, hogy a munkáltató a munkavállaló jogait a munkajogviszony keretében tiszteletben tartsa; a munkavállaló jogos érdekeinek érvényesítését nem akadályozhatja. Köteles elősegíteni a munkafeltételek és a munkavégzés minőségének fejlesztését, továbbá a munkavállaló szakmai tudásának és készségeinek bővítését.
A Mt.-ben fogalmazták meg először a munkavállalók személyiségi jogainak védelmét törvényi szinten. A rendszerváltást követően a munkajogi szabályozást gyökeresen megreformálták. A piacgazdaság kiépítésével a munkáltató és a munkavállaló jogai és kötelezettségei megváltoztak. A munkaerőpiac a gazdasági piac részeként funkcionál.[15] Az emberi erőforrással gazdálkodást erőteljesen meghatározzák a gazdasági folyamatok; a munkáltató versenyhelyzetbe került.[16]
A munkajogi szabályozás "liberális" változatát alkotta meg a törvényhozó.[17] A magánjogi jellegű szabályozás ún. "minimálstandardokat" mutat fel. A munkaviszony garanciális tartalmi elemeit foglalták a Mt.-be, melynek következtében a munkavállalókat védő szabályok az individuális munkajogban felértékelődnek. A minimális szabályok rögzítése teret nyithat a jogalanyok autonóm szabályozásának.
A Mt. nem tartalmaz célmeghatározást, amelyből következtethetnénk a személyiségvédelem jelentősé-
- 130/131 -
gére. A Mt. elvi szinten sem tűzi célul a munkavállaló személyiségének védelmét.
Az Mt. Indokolása elismeri, hogy "a felek magánjogi mellérendeltsége, illetve jogi autonómiája a munkaviszony keretében a munkavállaló gazdasági esélyegyenlőtlensége miatt csak jogilag és elméletileg lehet igaz." Ennek ellenére a Mt. a munkáltató és a munkavállaló közötti érdekkülönbség kiegyensúlyozása céljából a személyiségvédelem jogintézményét nem jelöli meg. A Mt.-ben kevés szabály található a munkavállaló személyiségének védelméről.[18] A továbbiakban ezek közül a Mt. 8. § (2) bekezdése kerül elemzésre.
A Mt.-ben a 8. § (2) bekezdés az egyetlen szabály, amely általános jelleggel fogalmazza meg a munkavállaló személyisége védelmét. Ennek értelmében "a munkavállaló munkabérének és személyiségének védelmét biztosító jogairól előre nem mondhat le, sem előzetesen olyan megállapodást nem köthet, amely e jogokat az ő hátrányára csorbítja."
Ez a szabály nagyon hasonlít a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv tervezeteiben szereplő rendelkezésekhez. Az 1900. évi tervezet az élet, a testi épség és az egészség védelme érdekében mondta ki, hogy a munkavállaló e jogokról nem mondhat le, "és minden megállapodás, mely a megjelölt szabályokon az ő terhére változtat, hatálytalan."[19] Ez a tervezet a joglemondás tilalmát (1612. §) az alábbi jogokra nézve szabályozta: munkadíjhoz való jog (1605. §), élet, testi épség, egészség védelméhez való jog (1609. §, 1611. §), gyógyítás és betegség alatti ápoláshoz való jog a munkáltató költségén (1606-1608. §§) és a pihenéshez való jog (1610. §).[20]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
