A fizetésképtelenség bíróság általi megállapítását megelőzi az adós kritikus pénzügyi- és gazdasági helyzete, melynek kialakulására a vállalati menedzsmentet több jel figyelmeztetheti. Ennek ismeretében a vállalatvezetés - feltéve, hogy meg akarja menteni a céget - kidolgozhatja azokat az alternatívákat, amelyek a vállalat megmentését, a likvid működés visszaállítását, avagy - annak sikertelensége esetén - a totális végrehajtást, a felszámolást eredményezhetik. Cikkemben ezen jelektől, a csődhelyzeten keresztül a fizetésképtelenség bekövetkeztéig vezető utat mutatom be elsősorban gazdálkodási és számviteli szempontból, a mai magyar társas vállalkozások szemszögéből, az adósi és a hitelezői pozícióból nézve.
1. A piaci helyzet romlása következtében a vállalatnál új projektek nem indulnak, a korábbi projekteknél a fizetési nehézség miatt jelentős mértékű tartozás halmozódik fel. Példaként szolgálhatnak erre a közbeszerzések, amelyek száma és volumene kapcsolódik a piaci helyzethez. A korábbi évek során kialakult gyakorlat szerint az állami és önkormányzati megrendelések biztos bevételi források voltak megbízható fizetésük miatt. Ez azonban hirtelen ellenkezőjére változott és az elmúlt 6-8 évben komoly forráshiányt okozott azoknál a korábban megerősödött közepes és nagyvállalatoknál, amelyek leginkább a közbeszerzésekben betöltött fő- vagy alvállalkozói tevékenységeikből éltek.
2. A vállalat likviditása - az a képessége, hogy saját vagyonából ki tudja fizetni folyamatosan a tartozásait - folyamatosan romlik (árbevétel folyamatosan csökken, likvid pénzeszköz hiánya miatt tartozásának rendezése nem várható, folyamatos a veszteségképződés), tevékenységét a vele szerződött partnereivel (szállítóival) finanszíroztatja. Minden piaci tevékenységnek megvannak a legnagyobb vállalatai, amelyek domináns szerepet töltenek be az adott területen. Kialakul mindegyik központi piaci szereplő körül egy holdudvar, olyan vállalkozások, amelyek beszállítóként, alvállalkozóként, kivitelezőként közvetlenül kapcsolódnak ezen piaci szereplő tevékenységéhez és az "együtt sírunk, együtt nevetünk" helyzet igen gyorsan kialakul. Ha a fővállalkozó sikeres, magával húzza a kiszolgáló vállalkozásokat. Ha sikertelen, a többiek is a bukás szélére sodródnak. A "teljesítési segéd" pozíciójában lévők jól tudják, ha a domináns vállalat akaratát nem teljesítik, helyükbe a megrendelőjük azonnal talál több százat. Ezért, ha a kizárólagos feltételeket diktáló körül kezd elnehezülni a helyzet, megszorítja a teljesítési segédjeit, alvállalkozóit, beszállítóit olyan szerződések megkötésével, illetőleg a meglévők módosításával, amelyek szerint például 60 - avagy még kivételesen ennél is hosszabb idejű - banki nap kikötésével fizeti ki a számlájuk ellenértékét, és ezen idő alatt használja a kiszolgáltatott helyzetbe került, vele szerződő pénzét. Az építőiparban például a kialakult gyakorlat szerint a különböző jogcímeken visszatartott - garanciaként szolgáló - összegeket ritka esetben fizeti ki a fővállalkozó alvállalkozójának. Jól tudja azonban az alvállalkozó, ha beperli a fővállalkozóját, ugyan megnyer néhány millió forintot a jogos igényeként, de abban a piaci szegmensben többé alvállalkozóként bizonyosan nem vehet részt. Így a róka fogta csuka esete áll fenn, mérlegel, és nyilvánvalóan nem perel, a fővállalkozó pedig egyre agresszívabb lépéseket fontolgat, ahogy körülötte egyre nehezebbé válik a piaci helyzet.
3. A piaci környezet negatív változásának következményeként a vállalat által leszámlázott követelések kifizetése késlekedik, emiatt nő a vállalatnál a szerződő partnerei által ki nem fizetett számláinak áfa-felhalmozódása, ezzel egyidejűleg a kiszámlázott árbevétel megtérülésének hiánya növeli a kintlévőségeit, amelyeket idővel veszteségként kell elszámolnia. A bevétel folyamatosan csökken, a finanszírozási költségek nőnek. Mindeközben a kereskedelmi bankok nem biztosítják, vagy jelentős mértékben csökkentik a vállalathoz kihelyezett hitel formájában megjelenő pénzeszközt. A vállalat veszteséget termel, amely felemészti a saját tőkéjét.
4. Kedvezőtlen a cég forgóeszköz összetétele: magas szintű a készletállomány, alacsony szintű a készpénzállomány, azaz nem képes értékesíteni a termékeit.
5. Építőipari cégeknél jelentős mértékű a pótmunka, a többletmunka. Átalánydíjas vállalkozási szerződés esetén a vállalkozó a kikötött díjon felül csak a pótmunkák díjára tarthat igényt, nem számíthatja fel azonban az ún. többletmunka értékét, amely kötelezően elvégzendő, azonban a vállalkozói díj meghatározásánál figyelembe nem vett munka és az olyan munka értéke
- 13/14 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
