A mesterségesintelligencia-rendszerek (a továbbiakban: MI vagy MI-rendszerek) egyre nagyobb teret nyernek mindennapi életünkben, például levelező rendszerekben[1] történő alkalmazásukkal vagy az okoseszközök[2] használatával. Ezen túlmenően számos területen jelentek meg, többek között az oktatásban,[3] egészségügyben,[4] a pénzügyi szférában[5] és a közlekedés-szállítmányozás kivitelezésében.[6] Ugyanakkor a technológia ismeretlen volta számos kérdést vet fel mind a felhasználók, mind pedig a jogalkotók és jogalkalmazók számára egyaránt. Nem túlzás azt állítani, hogy az MI-rendszerek működési mechanizmusának részletes feltárása még a XXI. századi fejlett technológiák mellett is nagy kihívást jelent a fejlesztők számára, a felhasználók szemszögéből pedig szinte lehetetlen az MI megértése. Ennélfogva elengedhetetlen a technológia megfelelő szabályozása, ennek jelentőségét számos nemzetközi szervezet felismerte, s munkacsoportot hoztak létre a technológia vizsgálatára, iránymutatások elkészítésére.[7] A technológia határon átnyúló volta miatt, az egységes szabályozás megteremtése érdekében az Európai Unió számos tanulmányt, iránymutatást, szabályozási javaslatot dolgozott ki az utóbbi egy évtizedben. Az MI szabályozása kapcsán a 2020-as években jelentősen felgyorsultak a jogalkotási folyamatok.[8]
Jelen tanulmány célja kettős, egyrészt a jogirodalomban az MI-rendszerek kapcsán megjelenő problémára fókuszál, azaz a nevezett rendszerek vajon szolgáltatásként vagy termékként értékelhetőek, melynek tisztázása esszenciális a felelősségi kérdések megválaszolásához. Másrészt a már említett felgyorsult jogalkotási folyamat eredményeként előálló felülvizsgált uniós termékfelelősségi irányelv vonatkozó rendelkezéseiket kívánja vizsgálni, különös tekintettel a termék fogalmának változásra a szoftverek, MI-rendszerek tükrében.[9]
A mesterséges intelligencia vonatkozásában a szakirodalomban számos meghatározás lelhető fel, attól függően, hogy a szerzők a technológia mely attribútumait emelik ki. Témánk szempontjából fontos egy egységes fogalom, amely általánosságban írja le a technológiát, mégis tartalmazza annak legfontosabb elemeit, ezért az AI Act.-ben szereplő meghatározást tekintjük kiindulópontnak "olyan gépi alapú rendszer, amelyet úgy terveztek, hogy különböző szintű autonómiával működjön, és amely explicit vagy implicit célok érdekében képes olyan kimeneteket generálni, mint például előrejelzések, ajánlások vagy olyan döntéseket hozni, amelyek befolyásolják a fizikai vagy virtuális környezetet."[10] E tekintetben kiemelendő, hogy az MI-rendszerek alkalmazhatóak önálló szoftverrendszerként; fizikai termékbe beágyazottan; beágyazás nélkül a fizikai termék funkcióinak kiszolgálása céljából, illetve egy nagyobb rendszer alkotóelemeként.[11] Az MI-rendszerek számára meghatározó gépi tanulás során az algoritmusok programozása történik, a folyamat során különböző technikákat alkalmaznak, melyek vonatkozásában három nagy kategóriát különböztethetünk meg:
a) Felügyelt tanulás során az algoritmusok tanítása címkézett adathalamazok segítségével történik, mely során a bemeneti és kimeneti adatpárok közötti kapcsolatot tanulja meg, s később ezen 'tudást' felhasználva az ismeretlen bemeneti adatokhoz megfelelő kimeneti adatokat társít.
b) Felügyelet nélküli tanulás esetén az algoritmus címkézetlen adathalmazokon keresztül és útmutatások nélkül tanul, különféle minták azonosításával, összefüggések felismerésével.
c) Megerősítéses tanulás lényegében viselkedésalapú modell, amely során nem adathalmazok segítségével tanul az algoritmus, hanem a környezetével való cselekvések és interakciók alapján.[12]
A gépi tanulás további fontos eleme, metódusa a mélytanulás, amely ún. neurális hálókon történik, ezzel az emberi agy működését hivatott utánozni.[13] A fent említett technikák bármelyike alapulhat gépi tanuláson.[14]
A technológia kapcsán szükséges néhány olyan tényező ismertetése, amelyek a felelősségi szabályozás szempontjából meghatározóak, arra hatást gyakorolnak:
a) Komplexitás vonatkozásában annak két esetét kell megemlítenünk. Egyrészt az algoritmusok, a technológia belső komplexitása, amely a gépi és mélytanulási folyamatok eredményeként áll elő. Másrészt általánosságban is beszélhetünk komplexitásról a mesterséges intelligenciával mint digitális komponenssel kiegészített hardveres eszközök esetén, hiszen itt már a több részből álló hardverek is nagyfokú technikai ismereteket igényelnek, ezek MI-rendszerekkel történő kombinálása tovább bonyolítja a helyzetet.
b) Átláthatatlanság lényegében a komplexitás és autonómia okán áll elő, melyben nagy szerepet kap az ún. fekete doboz' effektus, ebben az esetben az algoritmusok öntanuló mechanizmusa miatt gyakran még a fejlesztők sem értik a technológia egyes döntéseit.
c) Nyitottság valamennyi fejlődő technológia esetében tetten érhető, hiszen azt lényegében sosem tekinthetjük késznek, természetüknél fogva a technológia fejlődésével újra és újra fejlesztéseknek, frissítéseknek kell alávetni, hogy azok naprakészek legyenek. Másrészt a megfelelő működéshez gyakran szükséges más rendszerekkel, adatforrássokkal történő interakciója (pl. adatátvitel során).
d) Autonómia tetten érhető az öntanuló mechanizmus során, mivel az MI-rendszerek a korábban tanult minták, összefüggések alap-
- 27/28 -
ján idővel maguk is képesek döntéseket hozni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az esetek jelentős részében előre beprogramozott utasítások alapján hajtják végre a feladatokat.
e) Előreláthatóság vonatkozásában kiemelendő, hogy a már említette komplexitás, autonómia és ezekből eredő fekete doboz effektus, továbbá a környezetével való folyamatos interakció - s adott esetben az eredetileg beprogramozott utasítástól való eltérés - miatt egyre nehezebb lesz előre látni, hogy a technológia milyen hatást gyakorolhat.
f) Adatalapúság jellemzi valamennyi fejlődő technológiát, hiszen azok megfelelő működéséhez, a legpontosabb döntés meghozatalához és az öntanuló mechanizmus végrehajtásához nagy mennyiségű adatra van szükség, amely feldolgozásra, elemzésre, majd pedig tárolásra kerül.
g) Sebezhetőség oka az MI-rendszerek természetére vezethető vissza, mivel a folyamatos fejlesztések, frissítések és a más rendszerekkel való interakció elengedhetetlen a megfelelő működéhez, ám ezek számos kiberbiztonsági kockázatot is magukban hordoznak - pl. hackertámadás, hibás vagy nem megfelelő adatok felhasználása -, éppen ezért fontos azok lehetőségét a minimálisra csökkenteni.[15]
Az említett tényezők miatt esszenciális a megfelelő szabályozás kialakítása, ezzel biztosítva a felhasználók számára az információs aszimmetria felszámolását, különböző jogaik érvényesülését[16] és a jogbiztonságot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
