"Akár tetszik, akár nem, a zálogjogi nyilvántartás lehet a farok, amely csóválja a kutyát."1
A hitel a mai gazdaság nélkülözhetetlen alkotóeleme, a biztosítéki rendszer pedig jelentős szerepet tölt be a hitelhez való hozzáférés lehetőségeinek alakulásában. A zálogjog iránti megélénkült érdeklődést azonban ez önmagában nem magyarázza. Az új Ptk.-val kapcsolatos előkészítő munkálatok során, a korábbi zálogjogi novellákat (1996, 2000.) követően, az volt az elképzelés, hogy az új Ptk. a zálogjog terén nem fog lényeges újdonságokat tartalmazni. A Koncepciónak azt a döntését, hogy a zálogjog szabályai a szerződésekre vonatkozó szabályok közül kerüljenek át a dologi jogi szabályok közé, csupán technikai, szimbolikus változásnak tekintették. A kodifikációs munka azonban arra az eredményre vezetett, hogy ennek a szerkezeti változásnak jelentős dogmatikai, tartalmi következményei vannak. Egyebek mellet, olyan jelentős kérdések vetődtek fel, mint a zálogjog alapítása dologi ügyletként való újraszabályozása, a zálogjog-alapító ügylet absztrakt vagy jogcímes természetének tisztázása, a fiduciárius ügyletek kezelése stb. Igen jelentős kérdésként merült fel az ingó jelzálogjogra és a zálogjogi nyilvántartásra vonatkozó szabályozás továbbfejlesztése is. Ez utóbbi kérdésben a gondolkodásra jelentősen hatottak a külföldi fejlemények és a nemzetközi jogegységesítő törekvések is. Ennek megfelelően, a Szerkesztőbizottság által elfogadott és az IM által közzétett vitatervezet ("Javaslat") számos lényeges kérdésben eltér a hatályos törvénytől. Az eltérések egy része az ingó jelzálogjogot, elsősorban annak alapítására vonatkozó szabályokat érinti. A Javaslat szerint a zálogszerződés tekintetében megszűnne a közokirati kényszer, és ezen felül az Indokolás felveti a zálogjogi nyilvántartás reformjának, az online hozzáférhetőség megteremtésének szükségességét is. Ez a törekvés az ún. Szakértői Javaslatban még erőteljesebben, már a normaszöveg szintjén is megjelenik.2
A zálogjognak (számos más jogintézményhez hasonlóan) alapvetően két szintje van: a polgári jogi anyagi szabályok és az intézményi háttér, amelyre a polgári jogi szabályozás épülhet. A kettő kölcsönösen hat egymásra, de a polgári jogi szabályozás lehetőségeit alapvetően meghatározzák az intézményrendszerre vonatkozó és az ehhez kapcsolódó eljárási szabályok. Például, az átfogó és teljeskörű telekkönyvi rendszer léte vagy nem léte nyilvánvalóan meghatározza az ingatlan jelzálogjog lehetőségeit. Ugyanígy, ingó jelzálogjog korábban (az e jogintézménnyel kapcsolatos koncepcionális bizonytalanságok mellett) azért nem létezhetett, mert hiányzott annak nyilvántartási rendszere.
1996-ban a zálogjogi reform egyik alapvető eleme volt a jelzálogjog kiterjesztése az ingóságokra. Korábban ez, a lajstromozott ingóságok szűk körétől eltekintve, ismeretlen volt a magyar jogban. Az ingó jelzálogjog bevezetésének előfeltétele volt a zálogjogi nyilvántartás megteremtése. A zálogjogi nyilvántartás az állami jogszolgáltatás része. Ennek ellenére - elsősorban annak elkerülése érdekében, hogy ebből az állami költségvetés számára további terhek fakadjanak - az a döntés született, hogy ezt a nyilvántartást az állami intézmények körén kívül kell létrehozni és működtetni. Az ingó jelzálogjog bevezetésének kulcskérdésévé vált, hogy akad-e olyan nem-állami, de mégis "közhitelű" szervezet, amely vállalja a nyilvántartás kialakításának és működtetésének a feladatát. Egyedül a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) mutatott érdeklődést eziránt, de azzal a feltétellel, hogy az állam olyan feltételrendszert alakít ki, amely garantálja a közjegyzők számára a befektetés és a működési ráfordítások megtérülését. Ez az elvárás ütközött azzal a - elsősorban a zálogjogi reform megvalósításában fontos segítséget nyújtó Európai Újjáépítés és Fejlesztési Bank (EBRD) által képviselt - másik követelménnyel, hogy, az új zálogfajta széles körű alkalmazásának elősegítése érdekében, a nyilvántartás legyen olcsó. A két ellentétes irányú követelménynek nem lehetett megfelelni; a "megoldás" a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalásának kötelezővé tétele lett. Az így kialakult helyzet fő elemei a következők:
• Az állam "kiszervezte" a zálogjogi nyilvántartás vezetését.
• E feladat ellátására határozatlan idejű "koncessziót", monopóliumot adott a közjegyzőknek.
• A kiválasztás nem nyilvános "közbeszerzési" eljárással, hanem háttéralkukkal történt.
• "Árukapcsolás", vagy egy másik idevágó kifejezést alkalmazva, "keresztárazás" történik: a szolgáltatás nyereségességét a kötelező közokiratba foglalás díja biztosítja.
Lehet, hogy 1996-ban még ez látszott az egyedül járható útnak, mai szemmel nézve azonban a monopólium léte, a kiválasztás módja és az árukapcsolás egyaránt elfogadhatatlan. A kialakult helyzet nem felel meg sem a jogállamiság, sem a transz-parencia, sem a szolgáltató állam és a szolgáltatók versenye követelményének. Emellett a szolgáltatás tartalma, színvonala és feltételrendszere (különösen az eljárásrend és a díjazás) is felülvizsgálatra szorul. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy ügyfélbarát, mind bejegyzés, mind pedig keresés céljára könnyen, rugalmasan és olcsón elérhető rendszerünk legyen.
A környező országokban különböző megoldásokat alkalmaztak arra nézve, hogy milyen szervezet vezesse a zálogjogi nyilvántartást. Magyarországon kívül ez a közjegyzői kamara feladata Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában, a kereskedelmi bíróságoké Lengyelországban, magánvállalkozásé Lettországban, állami szervé Litvániában, Bulgáriában és Albániában. Romániában és Koszovóban tendereztetés útján választották ki a nyilvántartás működtetőjét. Koszovóban ez a Hitelinformációs Rendszer, Romániában viszont az engedélyt bárki megkaphatja, aki a szükséges feltételeket teljesíti. 2004-ben hat szervezet, köztük a Román Kereskedelmi Bank, a Román Kereskedelmi és Iparkamara, a Román Jogász Egylet és a Román Közjegyzői Kamara rendelkezett működtetési engedéllyel, továbbá 400 ügynök működött közre a rendszer működtetésében.3
A Szakértői Javaslat, mind a hatályos Ptk.-tól, mind pedig az IRM Javaslatától eltérően, nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a zálogjogi nyilvántartást ki vezesse. Alacsonyabb szintű jogszabályra tartozó, időről időre felülvizsgálandó kormányzati döntés kérdése, hogy az állam ennek a feladatnak az ellátását milyen szervezeti vagy intézményi keretek között biztosítja. Ennek a törvényben való rögzítése olyan monopólium kialakulását eredményezné, amely hátráltatja a fejlődést, és akadályozza a technikai lehetőségek bővüléséhez való rugalmas alkalmazkodást. A törvény feladata e tekintetben csupán az, hogy egyértelműen meghatározza az ellátandó tevékenységet és annak jogi természetét. A Szakértői Javaslat alapján a zálogjogi nyilvántartás vezetése jogi mérlegelési, döntési elemeket nem tartalmazó, tisztán technikai feladat.
A zálogjogi nyilvántartás létrehozatala, léte, jellege és szervezeti rendszere nem polgári jogi, hanem gazdaságpolitikai indíttatású, kormányzati döntés volt, és előfeltételét képezte az ingó jelzálogjog bevezetésének. A polgári jogi kodifikáció során ma is megkerülhetetlen kérdés a zálogjogi nyilvántartásra vonatkozó alapvetően nem polgári jogi, hanem intézményi, eljárási szabályok tekintetében való állásfoglalás. Nem csupán arról van szó, hogy a kodifikációs munka elvégzésének ez logikailag az előfeltételét képezi, hanem arról is, hogy ma a MOKK, a nyilvántartás vezetésével, tulajdonképpen egy állami feladatot lát el, az állam által számára biztosított monopólium alapján. Ilyen körülmények között az igazságügyi kormányzattal szemben a jogállamiságból fakadó követelmény a zálogjogi nyilvántartás szervezeti és működési rendjének rendszeres felülvizsgálata, és állásfoglalás abban a kérdésben, hogy indokolt-e változatlan formában fenntartani azt. E felülvizsgálat adhat lehetőséget az előzőekben jelzett anomáliák orvoslására, és ezzel az egész jogintézmény iránti bizalom erősítésére is. Az új Ptk. remélhetőleg hosszabb időre alakítja ki az alapvető polgári jogi intézmények szabályait, ezért ebben az előkérdésben is egy előretekintő, stratégiai jellegű döntésre van szükség.4
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
