https://doi.org/10.59851/mj.72.12.17
A magánalapítványok nemzetközi viszonylatban egyre nagyobb szerepet játszanak a vagyonkezelés és a vagyontervezés során. A magyar jogba 2019-ben bevezetésre került vagyonkezelő alapítvány ideális megoldást kínál arra, hogy a családi vagyonok hosszú távú sorsának jogi hátterét biztosítsa. A tanulmány a vagyonkezelő alapítvány történeti előzményei mellett annak főbb szabályait ismerteti, továbbá kitér az eddigi joggyakorlatban jelentkező egyes problémákra is.
Kulcsszavak: alapítvány; vagyonkezelő alapítvány; vagyontervezés; generációs vagyontranszfer
Private foundations are playing an increasingly important role in asset management and estate planning at the international level. The asset management foundation, introduced into Hungarian law in 2019, offers an ideal solution for ensuring the long-term legal framework for family wealth. This study presents the historical background and main regulatory features of the asset management foundation and also addresses certain issues that have emerged in legal practice so far.
Keywords: foundation; asset management foundation; asset planning; generational asset transfer
A tanulmány célja az, hogy áttekintést adjon a vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó magyar szabályozás bevezetését követő első évtizedről. A hazai szabályozás nemzetközi és történeti hátterének rövid összefoglalását követően a vagyonkezelő alapítvány jellegzetességeire, majd az elmúlt időszak gyakorlatának egyes problémáira irányítjuk a figyelmet.
Az alapítványok a társadalom működésében jelentős szerepet töltenek be, mivel történeti kialakulásuk során elsődlegesen közérdekű célok előmozdítására hozták létre őket. A magyar jogi nyelvben az alapítvány (fundatio) kifejezés sokáig ismeretlen volt,[1] azonban maga a jogintézmény a gyakorlati életben és a jogforrásokban is megtalálható.[2] Magyarországon is a jogtörténet szerves részét képezte az alapítványok alkalmazása, hosszú ideig kifejezetten szokásjogi alapokon nyugvó szabályokkal, amelyek mellett folyamatosan jelentek meg az állami felügyeletet elrendelő jogszabályok.
Az alapítvány magánjogi szabályai hazánkban először a múlt század végén, a rendszerváltást megelőzően nyertek törvényi szabályozást. Ezt követően viszont rekordgyorsasággal érte utol ezen a területen a nyugat-európai országok jogalkotását, sőt, 2019-ben a vagyonkezelő alapítvány bevezetésével valójában versenyt is nyert velük szemben. Az 1987-ben bevezetett szabályozás lényege az alapítvány jogi személyiségének deklarálása és annak előírása, hogy csak tartós közérdekű célra volt alapítható. A szabályozás bár csak a főbb szabályokra terjedt ki, és számos kérdést a bírósági gyakorlatra hagyott, azonban - az 1990-es években történt módosítások és az új Ptk. szabályai mellett is - lefektette az alapítványi jog kereteit. Egyet tudunk érteni Csehi Zoltán megállapításával, miszerint "[l]ényegében ezek a szabályok kiállták az idő próbáját, és mind a mai napig a jelenlegi magyar alapítványi szabályozás vázát alkotják".[3]
A hatályos Ptk. a Harmadik könyv (Jogi személyek) Hatodik részébe helyezte el az alapítványok magánjogi normáit,[4] és a magánautonómia kereteit kívánta szélesíteni ezen a területen, különösen a jogi személyekre általában bevezetett diszpozitivitásra vonatkozó főszabállyal.[5] Az egyik - talán legfőbb újdonsága - pedig az, hogy
- 807/808 -
csak a tartós célt követeli meg az alapítványtól, a közérdekűséget már nem, így magáncélú alapítvány és családi alapítvány létesítését is lehetővé tette.[6]
Nemzetközi viszonylatban a magánalapítvány első meghatározó jogi szabályozása Liechtensteinhez köthető, ahol 1926-ban a személyekről és társaságokról szóló törvény (Personen- und Gesellschaftsrecht, PGR) tartalmazott rendelkezéseket erre vonatkozóan (Privatstiftung) tizenkilenc paragrafusban.[7] Ausztriában a liechtensteini szabályozás mintájára került bevezetésre a magánalapítvány 1993-ban.[8] Idővel francia jogterületen is teret nyert az intézmény, így Belgiumban 2002-ben (fondations privées), míg Luxemburgban 2013-ban (fondations patrimoniales) került bevezetésre hasonló szabályozás. Hollandiában az új polgári törvénykönyvben kapott helyet az alapítvány szabályozása, ami kiterjed a magáncélú alapítványokra is.[9] A vegyes jogrendszerű Máltán 2007-ben kerültek beépítésre a polgári törvénykönyvbe a magánalapítványra vonatkozó szabályok.[10] Az amerikai kontinensen ezen a területen is úttörő szerepet töltött be Panama, ahol 1995-ben alkottak jogszabályi hátteret a magánalapítványnak,[11] ami jelentős mértékben támaszkodott a liechtensteini modellre.[12]
A külföldi trendet követte a Ptk. szabályozása és a vagyonkezelő alapítvány bevezetése Magyarországon. Az Országgyűlés 2019. március 14-én fogadta el a Vatv.-t, amely 2019. március 29-én lépett hatályba.[13] A jogalkotó célja arra irányult, hogy vagyonkezelés tárházát bővítse, és a bizalmi vagyonkezelés mellett vagyonkezelő tevékenységet végző alapítvány létesítésére is jogi keretet adjon. Ennek megfelelően akár már létező, akár újonnan alapított alapítvány is végezhet vagyonkezelési tevékenységet az alapító okiratban meghatározott feladat elvégzése vagy kedvezményezetteknek történő vagyoni juttatás céljából, amennyiben a bíróság vagyonkezelő alapítványként veszi nyilvántartásba.
A vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó speciális előírásokat a 2019. évi XIII. törvény tartalmazza, ehhez képest azonban a Ptk. szabályai - különösen az alapítványokra vonatkozó XXIII. címben található előírások - háttérszabályozást képeznek.[14] A vagyonkezelő alapítványnak két altípusát szabályozza a Vatv., így a magánérdekű és a közérdekű változatát, ez utóbbinak altípusaként a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványt.[15] A továbbiakban elsődlegesen a nem közérdekű vagyonkezelő alapítványokra helyezzük a hangsúlyt.[16]
- 808/809 -
Az általános szabály szerint alapítvány gazdasági tevékenység folytatására nem létesíthető, csak a célja megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult.[17] Ehhez képest a vagyonkezelő alapítvány kifejezetten azért létesíthető, hogy vagyonkezelést, vagyis gazdasági tevékenységet folytasson.[18] Az ilyen irányú tevékenysége ráadásul kettős: részben az alapító által rendelkezésére bocsátott vagyont kezeli, részben pedig lehetősége van tartós vagyonkezelésbe venni vagyonelemeket, akár az alapítótól, akár harmadik személyektől.[19] Ez azzal jár együtt, hogy a vagyonkezelő alapítványnak egyszerre lehet saját vagyona, és emellett vagyonkezelőként jár el tartós vagyonkezelés alapján egyes elkülönült kezelt vagyonokkal kapcsolatban. A kezelt vagyonok vonatkozásában az alapítvány tulajdonos lesz, ugyanakkor az egyes alvagyonok nem képezik egységes vagyonát, azok elkülönült vagyontömegként önálló jogalanyként viselkednek.[20] A vagyonkezelő alapítvány tartós vagyonkezelési jogviszonyának sajátossága, hogy kizárólagos kedvezményezettje maga a vagyonkezelő alapítvány.[21] Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy amikor a tartós vagyonkezelési jogviszony alapján vagyonkiadásra kerül sor, úgy azt csak a vagyonkezelő alapítvány kaphatja meg, így az már a többi kezelt vagyontól elkülönült saját vagyonának részére képezi majd, és ezt a korábbi kezelt vagyont az alapítvány céljainak megfelelően köteles felhasználni, például kedvezményezettek részére juttatást adni.
A vagyonkezelő alapítvány által létesített vagyonkezelési jogviszony nem tartozik a Bvktv. közjogi szabályainak hatálya alá.[22] Ez azt jelenti, hogy nyilvántartását tekintve egy harmadik típusú bizalmi vagyonkezelésre ad lehetőséget a Bvktv.-ben szabályozott üzletszerű és eseti jogviszonyokhoz képest. Ebből eredően a vagyonkezelő alapítvány által létesített tartós vagyonkezelési jogviszonyt a Magyar Nemzeti Bank nem veszi nyilvántartásba, ellentétben az eseti bizalmi vagyonkezeléssel.[23] Másrészről a vagyonkezelő alapítvány által végzett tartós vagyonkezelési tevékenység nem minősül üzletszerű bizalmi vagyonkezelésnek még akkor sem, ha több vagyonrendelés, szerződés alapján jár el,[24] így üzletszerű bizalmi vagyonkezelő vállalkozásnak sem minősíthető.[25] Ugyanakkor a Ptk.-nak a bizalmi vagyonkezelési szerződésre vonatkozó rendelkezései - néhány kivétellel - a vagyonkezelő alapítvány esetében is irányadók.
Ilyen kivétel az ötvenéves időkorlát hiánya, mivel a vagyonkezelő alapítvány által végzett tartós vagyonkezelés mindaddig fennállhat, amíg a vagyonkezelő alapítvány létezik.[26] A bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok esetében kógens előírás, hogy a vagyonrendelő nem utasíthatja a vagyonkezelőt. Ehhez képest a vagyonkezelő alapítvány alapítója a vagyon tartós vagyonkezelésbe adásáról az alapító okiratba foglalt egyoldalú jognyilatkozattal is rendelkezhet, és ilyen esetben eltérhet ettől a korlátozástól az általa az alapító okiratban meghatározott keretek között és feltételekkel.[27]
A köztudatban a vagyonkezelő alapítványok kapcsán talán a legismertebb adat az, hogy az alapítónak a létesítéséhez legalább 600 millió forintnak megfelelő vagyont kell az alapítvány rendelkezésére bocsátania.[28] Az alapítványi induló vagyon minimumának meghatározása során a jogalkotó abból indult ki, hogy az ilyen alapítványok működéséhez a magas tőke elengedhetetlen.[29] Az alapító az alapító okiratban meghatározhatja továbbá az alapít-
- 809/810 -
vány javára rendelt vagyonnak azt a mértékét, amely alá a vagyonkezelő alapítvány vagyona nem csökkenhet, ez a tőkeminimumnál kevesebb nem lehet, és meghatározás hiányában a tőkeminimumot kell ilyennek tekinteni.
Nemzetközi összehasonlításban ez a tőkeminimum kiugróan magas, mert például Ausztriában a minimális tőkére vonatkozó előírás hetvenezer euróban kerül megállapításra, míg Liechtensteinben harmincezer euróban (vagy svájci frankban, vagy US-dollárban), míg számos más államban pusztán jelképes összegben.
Megítélésem szerint indokolt ez a magas tőkeminimum, mivel a vagyonkezelő alapítvány harmadik személyek részére is végezhet bizalmi vagyonkezelési tevékenységet anélkül, hogy ehhez a Magyar Nemzeti Bank engedélyére lenne szüksége. Az üzletszerű bizalmi vagyonkezelési vállalkozások esetében a tevékenységük folytatásához szükséges engedély pedig komoly tőkeminimumhoz és pénzügyi biztosítékhoz kötött.[30] A vagyonkezelő alapítványok esetében a magas tőkeminimum tölt be hasonló hitelezővédelmi funkciót, mint az üzletszerű bizalmi vagyonkezelők esetében a pénzügyi biztosíték.
A Ptk. az alapítványokra vonatkozó szabályainál három irányú összeférhetetlenséget tartalmaz. Egyrészt az alapító és a kuratórium tagjai vonatkozásában előírja, hogy az alapító és közeli hozzátartozói nem lehetnek többségben az alapítvány kuratóriumában. Másrészt a kuratórium és az alapítvány kedvezményezettje tekintetében megköveteli a Ptk., hogy a kedvezményezett és annak közeli hozzátartozója nem lehet a kuratórium tagja.[31] Harmadrészt az alapító (a csatlakozó) és a kedvezményezett viszonylatában szintén összeférhetetlenség áll fenn, kivéve, ha az alapítvány célja az alapító tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak gondozása, továbbá, ha az alapítvány célja a hozzátartozó tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak gondozása, a hozzátartozó ápolása, gondozása, tartása, egészségügyi ellátási költségeinek viselése, iskolai tanulmányainak ösztöndíjjal vagy egyéb módon történő támogatása.[32] Ezeket a szabályokat a közérdekű vagyonkezelő alapítványok esetében értelemszerűen alkalmazni kell.[33]
Az általános szabályokhoz képest a magánérdekű vagyonkezelő alapítványok esetében ezek az összeférhetetlenségi előírások nem állnak fenn, ami teljesen érthető. A magánérdekű vagyonkezelő alapítványok elsődlegesen a családi vagyonok egyben tartására, vagyontervezésre, generációs vagyontranszferre jönnek létre. Az öröklési és a végintézkedési szabályok alapján az örökösök és hagyományosok döntési autonómiáját ugyan meghagyásokkal lehet némileg befolyásolni, de az utóöröklésre már csak szűk körben van lehetőség. Az olyan családi vagyonok esetében, ahol azok felaprózódása a működésképtelenség veszélyével járna, tökéletes megoldást kínál a magánérdekű vagyonkezelő alapítvány. Ennek viszont értelemszerűen előfeltétele, hogy a családból kerüljön ki az alapító, a családtagok kerüljenek a kuratóriumba, és a család tagjai részesüljenek juttatásokban az alapítvány vagyonából kedvezményezettként.[34]
A közérdekű vagyonkezelő alapítványok esetében a minimum öttagú kuratórium működését felügyelő bizottság ellenőrzi, továbbá a gazdálkodás számviteli szempontú felügyelete a könyvvizsgálóra hárul.[35] E tisztségviselők mellett az alapítványi vagyonellenőr hatásköre kiterjed a többi alapítványi szerv és tisztségviselő tevékenységének ellenőrzésére. A nem közérdekű vagyonkezelő alapítványok esetében a felügyelő bizottság funkcióját az alapítványi vagyonellenőr is betöltheti.[36]
Az alapítványi vagyonellenőr mind a kuratórium, mind a felügyelő bizottság tevékenységének felügyeletére kiterjed. Feladata annak ellenőrzése, hogy a vagyonkezelő alapítvány vagyongazdálkodása megfelel-e az alapító okiratban meghatározott céloknak, a vagyonkezelésre vonatkozó alapítói előírásoknak és a befektetési szabályzatban foglaltaknak. Ha az alapítványi vagyonellenőr szabálytalanságot észlel, akkor felhívja az érintett alapítványi szervet a szabályszerű működésre. Amennyiben az érintett szerv a felhívásnak nem tesz eleget, az alapítványi vagyonellenőr törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a nyilvántartó bíróságnál.
A vagyonkezelési jogviszonyokkal kapcsolatban a nemzetközi gyakorlatban elterjedt az ún. protektor alkalmazása, amelynek rendeltetése a vagyonrendelői szándék érvényre juttatása. Az alapítványi vagyonellenőr ezt a
- 810/811 -
funkciót tölti be a magyar jogban, és kifejezett előnye a szabályozásnak, hogy a törvény legitimálja a bírósághoz való fordulás jogát is.
A vagyonkezelő alapítvány megszűnésére a Ptk. szabályaihoz képest két különleges eset merül fel. Az egyik a tőkéhez kötődik, annak tartósan a törvényi minimum alá való csökkenése (három teljes éven keresztül) azzal a megdönthetetlen vélelemmel jár együtt, hogy az alapítvány céljának megvalósítása lehetetlenné vált.[37] A másik esetkör az alapítói jogok kiterjesztése a magánérdekű vagyonkezelő alapítvány egyoldalú, indokolás nélküli megszüntetésére.[38] A szabály azzal a koncepcióval áll logikai összefüggésben, hogy az alapítványoknál általában fennálló érdekekhez képest a magánérdekű vagyonkezelő alapítvány nem közérdekű, hanem kifejezetten szűk magáncélokat szolgál.
A civil szervezetek nyilvántartásában 2025. július 1-jéig 130 vagyonkezelő alapítvány szerepel, amelyből 33 közérdekű, 31 pedig közfeladatot is ellát.[39] Ezek közül 4 alapítvány 2019 előtti alapítású, amelyek alapító okiratát a Vatv. hatálybalépése után módosították, és közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá váltak. 2019-ben 2, majd 2020-ban 18 új alapítású közérdekű alapítvány létesítésére került sor.
A nem közérdekű célú alapítványokból 2019-ben 3, 2020-ban 3, 2021-ben 7, 2022-ben 14, 2023-ban 46, 2024-ben 19, 2025-ben 4 létesítésére került sor.[40] A statisztika szerinti tendencia azt mutatja, hogy folyamatosan egyre népszerűbbé vált a vagyonkezelő alapítványi forma. Megjegyzem, a 2023. évi kiugró számsor magyarázatául szolgálhat az is, hogy a bizalmi vagyonkezelés és a vagyonkezelő alapítványok adózásának szabályait azon a nyáron elfogadott törvény szigorítani kívánta a vagyonrendelés és alapítás során a vagyon piaci értékre történő átértékelése vonatkozásában.[41] A törvény 2023. július 14-én került kihirdetésre, és 60 napos határidőt állapított meg hatálybalépésére. Ebben az időszakban 24 nem közérdekű vagyonkezelő alapítvány létesítésére került sor, amely összefüggésbe hozható a kedvezőbb adózás kihasználása iránti igénnyel.
A vagyonkezelő alapítványok létesítésével és működésével kapcsolatban az elmúlt tíz évben több jogértelmezési probléma is felmerült, amelyek idővel tisztázódni látszanak.[42]
Az egyik ilyen kérdéskör a vagyonkezelő alapítvány induló vagyonának értékével kapcsolatos. A tőkeminimumként meghatározott hatszázmillió forintnak megfelelő vagyon összetétele lehet pénz és egyéb vagyontárgy is.[43] Ez utóbbi értékének meghatározása során a jogalkotó nem adott további támpontot, és a Ptk.-nak az alapítványokra, valamint a jogi személyekre vonatkozó általános szabályai sem adnak eligazítást.[44] Ebből eredően a bírósági gyakorlat megkívánja, hogy a nem pénzbeli hozzájárulás értékét az alapító megfelelő módon igazolja, például könyvvizsgálói nyilatkozattal társaságbeli részesedés esetén, ingatlanforgalmi értékbecsléssel stb.
Szintén problémákat vetett fel, hogy a vagyonkezelő alapítvány által bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyonelemek tulajdonjogának átruházása során miként igazolják a bizalmi vagyonkezelés jogcímét, hogy "bizalmi vagyonkezelés alapján fennálló kezelt vagyonba tartozó tulajdonjog" bejegyzésére kerüljön sor.[45] Az ingatlan-nyilvántartási eljárás során az üzletszerű bizalmi vagyonkezelő vállalkozás esetén a hatósági bizonyítványt, míg a nem üzletszerű esetén a bejelentési bizonyítványt kellett csatolni.[46] Mint azt a korábbiakban kifejtettük, a vagyonkezelő alapítvány nem tartozik a Bvktv. hatálya alapján, így sem bejelentési, sem hatósági bizonyítványt nem kaphat. A vagyonkezelő alapítvány jogát arra, hogy bizalmi vagyonkezelő legyen, a Vatv. biztosítja. Ez az ingatlan-nyilvántartási eljárásban számos esetben jelentett gyakorlati problémát, amely még napjainkban is több esetben előfordul, amikor a vagyonkezelő alapítvány tulajdonjogának bejegyzését az ingatlanügyi hatóság az előzőekben említett iratok benyújtásához köti.
Hasonló problémákat vet fel a vagyonkezelő alapítvány által bizalmi vagyonkezelésbe vett vagyon önálló adózói minősítése. A vagyonkezelő személyét el kell különíteni a kezelt vagyontól, a vagyonkezelés tekintetében a vagyon-
- 811/812 -
kezelő a kezelt vagyon tulajdonosaként és egyben képviselőjeként jár el. A kezelt vagyon számviteli szempontból vállalkozónak,[47] adózási szempontból adózónak minősül,[48] amely önálló adószámmal rendelkezik,[49] továbbá a társasági adó szempontjából belföldi illetőségű adózó.[50] Ez utóbbi vonatkozásában érdemes figyelemmel lenni a kezelt vagyonra vonatkozó törvényi adófizetés alóli mentességre is.[51] Mivel a kezelt vagyon nem jogképes személy vagy szervezet, ezért az általános forgalmi adó vonatkozásában nem minősül adóalanynak.[52] A helyi adók vonatkozásában a kezelt vagyon szintén vállalkozónak minősül,[53] ezért rá is vonatkozik a helyiadó-fizetési kötelezettség. A vagyonkezelő alapítvány esetében tehát, amikor tartós vagyonkezelési szerződés alapján kezel vagyont, akkor azt jogviszonyonként önálló adózóként kell kezelni, ami a gyakorlatban számos problémát vetett fel.
Összességében megállapítható, hogy a vagyonkezelő alapítvány folyamatosan egyre nagyobb teret nyert a magyar joggyakorlatban. Ennek oka elsősorban az, hogy hosszú távon biztosít lehetőséget vagyontömegek egyben tartására és generációs vagyontranszferre. A családi vagyonok sorsának tervezése során a végintézkedés és a bizalmi vagyonkezelés mellett olyan jogi struktúrát kínál, amely szervezeti vonásaival gazdagítja a döntéshozatali mechanizmus kialakítását és hatékony alkalmazását. Összevetve a külföldi magánalapítványok példájával nem túlzás azt állítani, hogy a magyar szabályozás nemzetközi szinten is versenyképes, így külföldi befektetők számára is ideális jogi kereteket ad. ■
JEGYZETEK
* A tanulmány a szerző előadásának szerkesztett változata, amelyet a Magánjogot Oktató Fiatalok XIX., valamint a Magánjogot Oktatók Egyesületének XVII. rendes konferenciáján tartott 2025. május 16-án, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán.
[1] "Jelentése: alkotás az ember szellemi-fizikai tevékenysége révén". Horváth Attila (szerk.): Magyar Állam- és jogtörténet. Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar, 2014. 25. Az alkotmány terminológia megalkotása gróf Széchenyi István nevéhez kötődik, csakúgy, mint a részvény, részvénytársaság jogi kifejezések.
[2] Az alapítványok jogtörténeti áttekintését lásd Csehi Zoltán: A meghagyástól a jogi személyig: Szent Ágostontól Savigny-ig - töredékek az alapítványok kultúrtörténetéhez. In: Liber amicorum. Studia E. Weiss dedicata. Ünnepi dolgozatok Weiss Emilia tiszteletére. Budapest, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, 2002. 13.; Sándor István: Az alapítvány kialakulása és történetének rövid vázlata. Az alapítványok a magyar jogtörténetben. Az alapítványok szabályozásának főbb modelljei más országokban. In: B. Szabó Gábor - Menyhei Ákos - Sándor István: Az alapítvány. Történeti, tipológiai, működési, adózási és vagyonkezelési omnibus. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2021. 21-87.; Sándor István: Észrevételek az alapítványok kialakulásához. In: Boóc Ádám - Pókecz Kovács Attila: 65. Studia in honorem Éva Jakab. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar - Patrocinium Kiadó, 2023. (De iuris peritorum meritis 19.) 261-268.; István Sándor: The transformation of foundation law in Hungary, with particular regard to private foundations. Trust & Trustees, 2023. (6), 553-560. DOI: https://doi.org/10.1093/tandt/ttad026; István Sándor: Remarks about the History of Foundations. Journal on European History of Law, 2021. (1), 105-112.
[3] Csehi Zoltán: A magánjogi alapítvány. Történeti és dogmatikai alapok. Budapest, Gondolat Kiadó, 2006. 89.
[4] Ptk. 3:378-404. §.
[5] Csehi Zoltán: Ötödik Rész. Az alapítvány. In: Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Budapest, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2008. 201. "A Ptk. a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok mellett az 1959-es Ptk. szabályozásához képest részletesebben és számos új megoldást alkalmazva szabályozza az alapítványt. A változások alapja, a magánautonómia kiszélesítése, az alapító jogok megújítása és a felesleges korlátozások megszüntetése volt". Csehi Zoltán: Hatodik Rész. Az Alapítvány. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest, Wolters Kluwer Kft., 2014. I. 593.
[6] A Ptk. 3:378. § (1) bekezdése már nem kívánja meg, hogy a tartós cél "közérdekű" legyen.
[7] Lásd ehhez Norbert Seeger: The Liechtenstein Foundation, a Living Will. Trusts & Trustees, 1995. (6), 21. DOI: https://doi.org/10.1093/tandt/1.6.21. Ennek a közelmúltban a legjelentősebb módosítására 2008-ban került sor [Stiftungsgesetz, Gesetz vom 26. Juni 2008 über die Abänderung des Personen- und Gesellschaftsrechts. Liechtenstein Law Gazette, 2008. (220), 1-30.], amelynek szabályai beépítésre kerültek a PGR-be. Lásd ehhez Paolo Panico: Private Foundations. Law and Practice. Oxford, Oxford University Press, 2014. 5. A módosítás egyik legnagyobb vívmánya, hogy egyértelműen elhatárolta egymástól a magáncélú és a közcélú alapítványt, ugyanakkor lehetővé téve, hogy a családi alapítvány is szolgálhat közcélokat egyidejűleg. Részletesen lásd Thomas Zwiefelhofer: Liechtenstein: the reform of foundation law. Trusts & Trustees, 2009. (5), 373. skk. DOI: https://doi.org/10.1093/tandt/ttp042 Megemlítendő, hogy Monacóban, 1922-ben már lehetőség volt arra, hogy a vagyon magáncélokra kerüljön rendelésre alapítvány részére, azonban ennek nemzetközi hatása csekélyebb volt.
[8] Bundesgesetz über Privatstiftungen (Privatstiftungsgesetz-PSG) (BGBl. No. 532/1993).
[9] Gabri P. J. G. van den Toorn - Denis R. Vink: The Netherlands: Johann Cruyff (foundation) plays in parliament. Trusts & Trustees, 2009. (5), 385. DOI: https://doi.org/10.1093/tandt/ttp054
[10] Máltai polgári törvénykönyv (Act XIII of 2007) második melléklete, 2008. április 1-jétől hatályos.
[11] Ley No 25 de 12 de Junio de 1995 por la cual se regulan las Fundaciones de Interés Privado, LFIP.
[12] Elmar Jerjen: Panama: reasons for the popularity of private interest foundations. Trusts & Trustees, 2009. (5), 399. DOI: https://doi.org/10.1093/tandt/ttp046 Részletes nemzetközi kitekintéshez lásd Sándor István: Az alapítvány egyes common law jogrendszerű országokban. In: Farkas Csaba - Görög Márta - Hegedűs Andrea - Kaprinay Zsófia - Pákozdi Zita - Varga Imre (szerk.): Ünnepi kötet Dr. Szabó Imre 70. születésnapjára. Szeged, 2021. (FORVM Acta Juridica et Politica, 3.) 363-368.; Sándor István: Az alapítványok jogának átalakulása - a magyar magánjog válaszai a külföldi tendenciákra. In: Juhász Ágnes (szerk.): Elmélet és praktikum - hagyománytisztelet és modernitás. Jubileumi konferencia 2021. június 4. Tanulmánykötet. Miskolc, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2022. 389-404.; Sándor István: A vagyonkezelő alapítvány magyar szabályozása kitekintéssel egyes külföldi jogrendszerekre. In: Szakál Róbert (szerk.): Tájékoztató füzetek. Budapest, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Jogi Szekciója, 2020. 19-45.; Sándor István: A vagyonkezelő alapítvány nemzetközi összehasonlításban. Jogtudományi Közlöny, 2021. (1), 3-11.; István Sándor: Key Features of Private Foundations in a Comparative Law Approach: With Special Emphasize on Asset Management. European Review of Private Law, 2021. (6), 885-912. DOI: https://doi.org/10.54648/ERPL2021046
[13] A vagyonkezelő alapítványokról szóló 2019. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Vatv.).
[14] A Ptk. egyes szabályai pedig csak a közérdekű vagyonkezelési alapítványra alkalmazhatók, így a Ptk. 3:379. § (4) bekezdése, a 3:386. §-a, a 3:397. § (3)-(4) bekezdései és a 3:404. § (1) bekezdése.
[15] A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló 2021. évi IX. törvény. Lásd ennek elemzéséhez Cseporán Zsolt: A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról. Magyar Jog, 2022. (12), 692.
[16] A vagyonkezelő alapítványok jogi elemzésével kapcsolatban részletesen lásd B. Szabó Gábor - Menyhei Ákos - Sándor István: Az alapítvány. Történeti, tipológiai, működési, adózási és vagyonkezelési omnibus. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2021.; Magyar-Csatlós Judit - Magyar Csaba - Sándor István: Vagyontervezési labirintus. Útmutató a bizalmi vagyonkezelés, a vagyonkezelő alapítványok és a magántőkealapok világához. Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2021.; Sándor István: Gondolatok a vagyonkezelő alapítvány bevezetéséről. In: Boóc Ádám - Csehi Zoltán - Homicskó Árpád - Szuchy Róbert (szerk.): 70 Studia in honorem Ferenc Fábián. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2019. (De iuris peritorum meritis 13.) 407-412.
[17] Ptk. 3:379. § (1)-(2) bekezdései.
[18] Más oldalról megközelítve, a vagyonkezelő alapítvány nem végezhet más gazdasági tevékenységet, mint a vagyonkezelést. Vatv. 2. § (2) bekezdése.
[19] Eredetileg a Vatv. a "bizalmi vagyonkezelés" elnevezést alkalmazta erre a szerződésre, de az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvény 239. §-a módosította ezt "tartós vagyonkezelésre" annak érdekében, hogy megkülönböztethető legyen a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény (a továbbiakban: Bvktv.) hatálya alá tartozó vagyonkezelési jogviszonyoktól. A módosítás 2025. szeptember 1-jén lépett hatályba, azzal, hogy a Vatv. 13. §-a alapján a korábban bizalmi vagyonkezelésbe vett vagyon vonatkozásában is tartós vagyonkezelést kell érteni.
[20] Ptk. 6:310. § (1) bekezdése és 6:312. §.
[21] A Vatv. 2. § (3) bekezdés a) pontja alapján, ami lerontja a Ptk. 6:311. § (4) bekezdésének teljesen ellentétes kógens szabályát.
[22] Vatv. 2. § (3) bekezdés c) pontja.
[23] A Vatv. 2. § (3) bekezdés b) pontja.
[24] A Vatv. 2. § (2) bekezdése szerint: "[a] vagyonkezelő alapítvány gazdasági tevékenységként a javára rendelt, illetve általa az (1) bekezdés szerinti célból bizalmi vagyonkezelésbe vett vagyon kezelését végezheti". Ez alapján a vagyonkezelést akár a saját, akár a kezelt vagyon vonatkozásában gazdasági tevékenységként végzi a vagyonkezelő alapítvány.
[25] "Üzletszerű bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végez az a bizalmi vagyonkezelő, aki legalább két bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján végzi tevékenységét". Bvktv. 3. § (1) bekezdése.
[26] Vö. 6:326. § (3) bekezdését a Vatv. 2. § (3) bekezdése b) pontjával.
[27] Vö. a Ptk. 6:316. §-át a Vatv. 2. § (4) bekezdésével.
[28] Vatv. 3. § (1) bekezdése.
[29] A Vatv. miniszteri indokolása a 3. §-hoz. Ennek kritikáját lásd Miczán Péter: A vagyonkezelő alapítvány tőkeminimuma a jogegyenlőség tükrében. Gazdaság és Jog, 2020. (3), 12.; Miczán Péter: A vagyonkezelő alapítvány tőkeminimum-korlátozásának szükségességéről és arányosságáról. Gazdaság és Jog, 2020. (4), 8.
[30] Bvktv. 7. § (1)-(2) bekezdései és a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások pénzügyi biztosítékainak egyes szabályairól szóló 87/2014. (III. 20.) Kormányrendelet.
[31] Ptk. 3:397. § (3)-(4) bekezdései.
[32] Ptk. 3:386. §.
[33] Vatv. 4. § (4) bekezdése.
[34] A kedvezményezetti jogok elemzését lásd Borbély Zoltán: A magyar bizalmi vagyonkezelés és vagyonkezelő alapítvány megítélése a kedvezményezetti jogok érvényesülésének fényében. Állam- és Jogtudomány, 2021. (3), 28-35. DOI: https://doi.org/10.51783/ajt.2021.3.02; Sándor István: A vagyonkezelő magánalapítvány magánjogi és erkölcsi aspektusai. In: Frivaldszky János - Tussay Ákos (szerk.): A természetjog napja III. Konferenciatanulmányok. Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem - Pázmány Press, 2024. 147-162.
[35] A vagyonkezelő alapítványok szervezeti felépítésének elemzését lásd Steixner Zsófia: A vagyonkezelő magánalapítvány szervezeti felépítésének egyes kérdései. In: Nagy Marianna - Fazekas Marianna (szerk.): Jogi tanulmányok 2022. Jogtudományi előadások az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak konferenciáján 2022. június 10. és 17. Budapest, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola. 2022. 543-546.
[36] Az alapítvány vagyonellenőrre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat lásd a Vatv. 7. § (3) bekezdésében.
[37] Vatv. 11. § (2) bekezdése. Ennek indokoltságát a fentiekben a kötelező tőkeminimum kapcsán elemeztük.
[38] Vatv. 11. § (1) bekezdés.
[39] Forrás: https://birosag.hu/ugyfeleknek/civil-szervezetek/civil-szervezetek-nevjegyzeke
[40] Két esetben fordult elő, hogy 2016-ban és 2017-ben létesített alapítványok létesítő okiratát nem közérdekű vagyonkezelő alapítványokká módosították. A szövegben jelzett számokba nem tartoznak bele azok az alapítványok, amelyeket az alapításukat követően közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá alakítottak át. Az alapítás időpontjaként a létesítő okirat keltét vettük figyelembe.
[41] A légitársaságok hozzájárulásáról és egyes adótörvények módosításáról 2023. évi LIX. törvény 16-17. §-ai, melyek az Szjatv. egyes szakaszait módosították, és bevezették a 65/C. §-t.
[42] Sándor István: Az alapítványok jogi szabályozása és gyakorlati tapasztalati. In: Szakál Róbert (szerk.): Tájékoztató Füzetek. Budapest, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Jogi Szekciója, 2022. 223-261.; Sándor István: A vagyontervezés jogi eszközeinek (végintézkedés, bizalmi vagyonkezelés, vagyonkezelő alapítvány) elemzése. In: Szakál Róbert (szerk.): Tájékoztató Füzetek 388. Budapest, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Jogi Szekciója, 2025. 1-40.
[43] Vatv. 3. § (1) bekezdés.
[44] Ptk. 6:382. és 6:310. §-ai.
[45] Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 17. § (1) bekezdés 28. pontja.
[46] Inytv. 68. § (1)-(2) bekezdései.
[47] A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (1) bekezdésének 2. pontja.
[48] Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény 11. § (2) bekezdés.
[49] Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 6. § (1) bekezdés e) pont.
[50] A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 2. § (6) bekezdés.
[51] Tao tv. 20. § (1) bekezdés b) pont.
[52] Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 5. § (1) bekezdése.
[53] A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 52. § 26. pont.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar. https://orcid.org/0000-0002-6804-5665.
Visszaugrás
