A Pp. 264. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés helyes értelmezése szerint a jogerős büntetőbírósági ítélet a tényállás szabad megállapításának korlátjaként abszolút kötöttséget jelent: a polgári bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A polgári bíróság nem állapíthat meg tehát olyan ítéleti tényállást, amely az elítélt terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek ellentmondana, ugyanakkor a rendelkezés biztosítja a polgári bíróság számára az önálló elbírálás elvét mindaddig, amíg a jogerős büntetőítéletben foglaltaktól eltérő tényállás nem eredményezi annak megállapítását, hogy a terhelt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A büntetőítélet polgári perbeli hatályával kapcsolatos elméleti kérdésekből munkánkban két témakörrel foglalkozunk: egyfelől, hogy a büntetőbírói ítélet milyen terjedelemben köti a polgári bíróságot, másfelől, hogy minden büntetőbírói ítélet, tehát a bűnösséget megállapító, a felmentő ítélet és az eljárást megszüntető határozat is köti-e a polgári bíróságot.
Az elemzés tárgya a továbbiakban annak vizsgálata, hogy a bűnösséget megállapító ítélet hogyan határolja be a polgári perben a bírói ténymegállapítás folyamatát. Kiindulópontunk ehhez a bírói gyakorlatban uralkodó álláspont: a polgári perben eljáró bíróság által megállapított tényállás nem térhet el a büntetőügyben hozott ítélettől az elítélt bűnösségének kimondását és a bűncselekmény minősítését megalapozó tények tekintetében.[3] Ha a büntetőbíróság valamely bűncselekmény minősített esete miatt állapította meg az elítélt büntetőjogi felelősségét, a polgári per bírósága a büntetőtörvényi tényálláshoz tartozó minősítő körülmény hiányát nem állapíthatja meg.[4] Ez a minősítő körülmény vonatkozhat akár egy hátrányos eredmény bekövetkezésére (pl. jelentős értékre elkövetett, halált okozó), akár az elkövetés módjára (pl. üzletszerűen, folytatólagosan, nagy nyilvánosság előtt), amely tehát éppúgy kötöttséget jelent a polgári jogi szabályok alkalmazása során.
A Pp. 264. § (1) bekezdésében foglalt kötöttségnek az adott büntetőnorma törvényi tényállásából kiinduló értelmezése mellett[5] helyes olyan elvi megállapítást tenni, hogy e kötöttségen túl a büntetőítéletben megállapított tényállás a polgári bíróságot nem köti, és így nincs akadálya annak, hogy a per során felmerült valamennyi bizonyíték - így a büntetőeljárás tartalma - figyelembevételével a büntetőbíróságtól eltérő tényállást állapítson meg.[6] Ha az nem a bűnösség megállapításával, illetve a bűncselekmény minősítésével kapcsolatos, az eltérő felelősségi jogi feltételek okán nem köti a polgári peres bíróságot a büntetőügyben megállapított tényállás.[7] A tényállásmegállapítási szabadság abszolút törvényi korlátja, hogy köti a polgári bíróságot valamennyi olyan, büntetőbíróság által megállapított tényállási elem, amely az adott bűncselekmény diszpozíciójának a része.[8] Következésképpen a polgári perben eljáró bíróság olyan kérdést nem vizsgálhat, amelynek eredményeként tartalmilag azt állapíthatná meg, hogy a fél nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.[9] Ez pedig a polgári bíróság számára a bizonyítást egyenesen kizárja és ténymegállapítást tesz kötelezővé bizonyítás nélkül.[10] Ennek hangsúlyozása lényeges, mert előfordul a bírói gyakorlatában olyan értelmezés, amely a büntetőítélet perbeli hatályára vonatkozó kötöttséget figyelmen kívül hagyja a kártérítési igény megalapozottságáról való döntés során.[11]
- 265/266 -
Nem sérti ugyanakkor a Pp. 264. § (1) bekezdését, ha a polgári bíróság azért utasítja a felperes kártérítési és sérelemdíj iránti keresetét, mert a felperes a pert olyan alperessel szemben indította meg, aki az elítélő ítélet szerinti bűncselekményt elkövette ugyan, de a polgári jogi felelősségi norma szerint nem kötelezhető az okozott kár megtérítésére, mert a törvényi rendelkezés a kárért felelős (a kár megtérítésére köteles) személynek valamely más személyt[12] mond ki. Ahogy azt az I. pontban kiemeltük, a büntetőjogban és a polgári jogban a felelősségre vonás alanya eltérő is lehet, ezért a felperesnek a keresetet a polgári jogi szabályai szerint felelős alperessel (alperesekkel) szemben kell benyújtania ahhoz, hogy az megalapozott legyen.
A következőkben arra mutatunk rá,[13] hogy a kártérítési felelősség feltételeinek önálló elbírálásának a kérdését fő szabály szerint[14] abból a szempontból helyes vizsgálni, hogy a büntetőbíróság által jogerős ítélettel már elbírált bűncselekmény materiális - tehát eredménnyel (az elkövetési magatartással okozati összefüggésben bekövetkezett, a Btk. különös részében explicite meghatározott külvilági változással; esetlegesen a változás hiányával) rendelkező -, avagy immateriális (vagyis kizárólag az elkövetési magatartás kifejtését pönalizáló) jellegű.[15]
Ha a bűncselekménynek akár az alapesetében, akár a minősített esetében törvényi tényállási elem a kár [a Btk. 459. § (1) bekezdés 16. pontja alapján, fő szabály szerint a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés, pl. csalás (Btk. 373. §)], a vagyoni hátrány [a káron felül az elmaradt vagyoni előny, Btk. 459. § (1) bekezdés 17. pont, pl. hűtlen kezelés (Btk. 376. §)], a polgári jog szerint nem vagyoni sérelemként minősülő (okozott) hátrány, illetve a jelentős (például személyiségi, egzisztenciális stb.) érdeksérelem (pl. Btk. 195. § szerinti kényszerítés bűntette), akkor bűnösséget megállapító ítélet esetén a polgári bíróság nemcsak a büntetőítélettel ellentétes ténymegállapításra nem juthat, hanem ebből következően a büntetőítélettel ellentétes polgári jogi jogkövetkezmény alkalmazásáról sem dönthet. Más a polgári bíróság ténymegállapítási szabadsága, ha a felperes keresetében olyan kárigényt, illetve sérelemdíj iránti igényt is érvényesít, amelynek a jogalapja a jogerősen elbírált bűncselekmény szerinti magatartás ugyan, de a szóban forgó sérelmeket a büntetőbíróság a büntetőnorma törvényi tényállása alapján történő elbírálása során még nem értékelte. A polgári bíróságnak ez esetben az igények megalapozottságáról való döntés során le kell folytatnia a bizonyítást azokra a tényekre, amelyek a kereseti kérelem elbírálásához még bizonyításra szorulnak. Meg kell tehát győződnie arról, hogy az állított vagyoni, illetve nem vagyoni sérelmek fennállnak-e, és hogy azoknak a bűnösséget megállapító ítélet szerinti magatartás-e az oka.
Itt utalunk arra, hogy az ún. elkövetési érték [Btk. 459. § (6) bek.] büntetőjogi értelemben nem minősül ugyan eredménynek, annak kötőereje ugyanakkor a materiális deliktumokat jellemző kár és vagyoni hátrány kategó-riáival rokonítható [mint például az immateriális bűncselekményt képező lopás (Btk. 370. §) esetében].[16] Erre figyelemmel az elkövetési érték alapján minősülő deliktumokat - a későbbi polgári eljárásbeli kötöttség szempontjából - a materiális bűncselekményekkel egy platformon kezeljük.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
