Az 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (1952. évi Pp.) nem rendezte a magánszakértő szerepét, a bírói gyakorlat pedig nem egységes a magánszakvélemény jogi természetének megítélésében.
A magánszakértői vélemény felhasználhatóságát és minősülését a bírói gyakorlat a tényállástól és az ügy egyedi sajátosságaitól függően ítéli meg.
A magánszakértői vélemény ennek megfelelően minősülhet:
a) a fél személyes előadásának, "szakmai véleményének" [tipikusan, amikor a fél a kereseti kérelme összegszerűségének megállapítása érdekében rendelte meg (pl. BH 1996.102., BH 2004.59. számú eseti döntések];
b) a bizonyítékok körében értékelendő "szakmai álláspontnak" (pl. BH 1999.365., BH 2007.192. számú eseti döntések);
c) a Pp. szabad bizonyítási rendszerében "nem nevesített bizonyítási eszköznek", amely a kirendelt szakértő szakvéleményének aggályossá tételére, akár bizonyító erejének lerontására vezethet (pl. BH 1983.233.; BDT 2003.759. számú eseti döntések);
d) kifejezett bizonyítási eszköznek, amely a perben a kirendelt szakértő szakvéleményéhez képest "másik szakvéleménynek" minősülhet (pl. BDT 2001.181.; BH 2003.17. számú eseti döntések); illetve
e) a szabad bizonyítás keretében értékelendő egyedi (sui generis) bizonyítási eszköznek (pl. BDT 2001.444., BDT 2005.1092.; BH 2010.186., BH 2012.175. számú eseti döntések). [Bővebben lásd: "A szakértői bizonyítás a bírósági eljárásban" című Összefoglaló vélemény, Kúria Joggyakorlat-elemző Csoport, Budapest, 2014. december 19., www.kuria.birosag.hu, 242-251. oldalak.]
A 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.) a szakértő alkalmazásának három egyenrangú módját szabályozza. A fél magánszakértői vélemény benyújtását indítványozhatja [302. § (1) bekezdés], felhasználhat más eljárásban kirendelt szakértő által készített szakvéleményt [306. § (1) bekezdés] és szakértő kirendelését indítványozhatja [307. § (1) bekezdés].
A törvény a magánszakértői bizonyítás intézményesítésével a magánszakértői vélemény bizonyításban betöltött szerepét tekintve egyértelmű helyzetet teremt.
A törvény értelmében a szakértő nemcsak kirendelés, hanem a fél megbízása útján is igénybe vehető. A fél a tárgyalási elv következetes érvényesítésének megfelelően a szakértővel létesített szerződéses jogviszony következményeként, bírói közreműködés nélkül is szolgáltathatja a bizonyítékot.
A Pp. újításaként a magánszakértő és a kirendelt szakértő szakvéleménye között a bizonyító erő szempontjából nincs különbség. A magánszakértő ugyanabból a 2016. évi XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről (Szaktv.) által meghatározott személyi körből kerülhet ki, mint a kirendelt szakértő. A képesítési, fegyelmi, etikai vagy büntetőjogi szabályok ugyanúgy vonatkoznak a fél megbízottjaként eljáró szakértőre, mint a kirendelt szakértőre.
Erre figyelemmel nem tarthatók fenn és nem tekinthetők irányadónak azok a döntések, amelyek szerint a magánúton beszerzett szakvélemény nem bizonyítékként, hanem csak a fél álláspontjaként vehető figyelembe [BH 1992.270., BH 1996.102., BH 2004/59.].
- 321/322 -
Ha azonban a fél szakértővel kíván bizonyítani, úgy az alkalmazási módok közül választania kell, ugyanis a törvény a perhatékonyság követelményét szem előtt tartva azt nem engedi meg, hogy a fél egy adott szakkérdés vonatkozásában egymással párhuzamosan, vagy egymást követően különböző módon igénybe vett szakértővel joghatályosan bizonyítson.
A bizonyító fél választásával rögzül a szakértői bizonyítás menete, a fél nem válthat korlátlanul alkalmazási módot. Amennyiben a fél nem élt vagy nem élhetett a magánszakértő alkalmazásának lehetőségével, úgy kirendelt szakértő alkalmazását követően már nem indítványozhatja magánszakértői vélemény benyújtását. Arra sincs lehetőség, hogy a fél a magánszakértő vagy a bíróság által kirendelt szakértő alkalmazását követően egy más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményével bizonyítson. A szabályoknak nem megfelelően benyújtott szakvéleményt a törvény nem tekinti bizonyítéknak.
Új rendelkezésként a törvény valamennyi polgári perben általánosan lehetővé teszi a magánszakértő igénybevételét. A Pp. a fél megbízása alapján eljáró szakértőt magánszakértőnek, az általa készített szakvéleményt magánszakértői véleménynek nevezi [302. § (1) bekezdés]. A Szaktv. az 52. §-ban és az 53. §-ban tartalmaz a magánszakértői véleményre irányadó speciális rendelkezéseket.
A megbízó a magánszakértői véleményt készítő szakértőt a magánszakértői vélemény szakmai tartalmával összefüggésben nem utasíthatja. A magánszakértő a tevékenységére irányadó szakmai szabályok betartásával, megbízója érdekeitől függetlenül, pártatlanul köteles eljárni, magánszakértői véleményét a feltárt tények tárgyilagos értékelésével köteles kialakítani, és köteles megtagadni a jogszabályba ütköző megbízást. A Pp. 302. § (1) bekezdésének megfelelően magánszakértői vélemény benyújtását jogszabály eltérő rendelkezése hiányában indítványozhatja a fél. A bizonyításban érdekelt fél döntheti el, hogy az adott szakkérdést magánszakértővel vagy kirendelt szakértővel kívánja bizonyítani. Ha a magánszakértői utat választja, úgy a szakvélemény benyújtására indítványt kell tennie, anélkül joghatályos szakvéleményt nem csatolhat az iratokhoz.
Az indítványra irányadóak a bizonyítás általános és a perrend egyéb vonatkozó szabályai, így a bíróság ezeket alkalmazva dönti el, hogy az indítványnak helyt ad vagy sem és ha igen, mikor. A szakértő alkalmazásának e módjánál - ellentétben a kirendeléssel - az indítványban nem kell feltüntetni a szakértő által megválaszolandó konkrét kérdéseket. Magánszakértői vélemény esetében ugyanis a szakértőnek nem a bíróság végzésében feltüntetett utasítása szerint, hanem a fél megbízásának megfelelően, a fél által szolgáltatott adatok alapján kell eljárnia.
Az 1952. évi Pp. rendelkezéseivel szemben - miszerint a fél minden további nélkül benyújthatott magánszakértői véleményt - a Pp. új szabályozásának értelmében a félnek indítványoznia kell a magánszakértői vélemény benyújtását. Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, akkor köteles a bíróság által megjelölt határidőn belül benyújtani a magánszakértői véleményt. Ha a fél indítvány nélkül vagy a bíróság indítvánnyal kapcsolatos döntése ellenére nyújtja be a magánszakértői véleményt, úgy azt a perben bizonyítékként nem lehet figyelembe venni [316. § (3) bekezdés]. Ha a magánszakértő alkalmazására bizonyítás céljából kerül sor a félnek a magánszakértőt mint bizonyítási eszközt a perfelvétel során rendelkezésre kell bocsátania. Ennek során a Pp. 302. § (1) bekezdésének megfelelően a magánszakértői vélemény benyújtását kell indítványoznia. Az indítvány megtételére a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig van lehetőség. Ezt követően az utólagos bizonyítás szabályai szerint terjeszthető elő indítvány.
A magánszakértői vélemény benyújtásának indítványozása bizonyítási indítványnak minősül, ezért meg kell jelölni a bizonyítani kívánt tényt, a bizonyítási eszközt, a bizonyítási módot és meg kell indokolni annak bizonyításra való alkalmasságát. A fél által megbízott szakértő személyét is fel kell tüntetni, aki kizárólag névjegyzékbe bejegyzett szakértő lehet.
A magánszakértő alkalmazását az a bizonyító fél indítványozhatja, akinek érdekében áll, hogy a magánszakértővel bizonyítandó tényt a bíróság valónak fogadja el. Több bizonyító fél esetén ugyanazon szakkérdés vonatkozásában csak egy magánszakértő alkalmazása lehetséges, mivel a törvény a szakértői bizonyítás sikerét veszélyeztető bonyolultság elkerülése érdekében nem engedi a megbízott magánszakértők és így a magánszakértői vélemények halmozását akkor, ha ugyanazon szakkérdés tekintetében több fél kötelezett a bizonyításra, vagy ha a bizonyító félnek több ellenfele van. A szakkérdés minél teljesebb körű tisztázása érdekében a törvény lehetőséget ad arra, hogy ha a bizonyító fél magánszakértői vélemény benyújtására tett indítványt, úgy ugyanazon szakkérdés vonatkozásában az ellenfél is megtegye ugyanezt, hasonlóan ahhoz, mint amikor az ellenfél is felajánl egy a fél által bizonyítandó tényre vonatkozó tanú- vagy okirati bizonyítást. Ha az indítványnak a bíróság helyt ad, úgy a fél a bíróság által megszabott határidőben köteles benyújtani a megbízás alapján eljáró szakértő által készített bizonyítékot. A magánszakértői vélemény benyújtása indítványozásának végső korlátja a kirendelt szakértő vagy a más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazása. A szakértői bizonyítás önmagában jelentős idővel és költséggel jár, így a szabályozás a perhatékonyság érdekében azt sem engedi, hogy a fél a kirendelt szakértő alkalmazását követően, már az elkészített szakvéleményre tekintettel és úgy nyújtson be magánszakértői véleményt, hogy a magánszakértővel történő bizonyítás lehetőségével már korábban, a kirendelés előtt is élhetett volna.
- 322/323 -
Az 1952. évi Pp. nem tartalmazott rendelkezéseket a magánszakértői véleményre, így a fél megbízása alapján eljáró szakértő az ügy irataiba nem tekinthetett be, a tárgyaláson csak hallgatóságként lehetett jelen, a megbízójától kapott adatokból dolgozott, így a magánszakértői vélemény objektivitása nem volt biztosított.
A Pp. új szabályozása egyfelől jogosultságokat ad a magánszakértőnek azért, hogy a feladatát a megbízásnak megfelelően, teljeskörűen el tudja látni, másfelől kötelezettségeket is megfogalmaz a számára azért, hogy a magánszakértői vélemény csupán a megbízó fél által szolgáltatott adatok miatt ne lehessen egyoldalú.
A szakértő akkor válik magánszakértővé, amikor a fél indítványának helyt adva a bíróság a Pp. 302. § (2) bekezdésének megfelelően felhívja a felet a magánszakértői vélemény meghatározott határidőn belül történő benyújtására. Főszabály szerint a magánszakértő a perbeli jogait ettől az időponttól gyakorolhatja és a kötelezettségeit is ettől az időponttól kell teljesítenie. Kérdések feltevését azonban a magánszakértő csak azt követően indítványozhatja, hogy a magánszakértői véleményét a fél benyújtotta.
Nem kizárt, hogy a fél megbízása alapján a magánszakértő a magánszakértői véleményét már a per megindítását megelőzően elkészítse, azonban az a perben bizonyítékként csak akkor vehető figyelembe, ha a Pp. 303. § (2) bekezdése szerinti kötelezettségeit már a per megindítását megelőzően is teljesítette, mert ennek hiányában a magánszakértői vélemény aggályos lesz.
A magánszakértőt az általános szabályok alapján megilleti az iratokba történő betekintés és azok lemásolásának joga, továbbá jelen lehet a tárgyaláson vagy egyébként a bizonyítás felvételénél és ott a szakvéleménye előterjesztését követően kérdések feltevését is indítványozhatja. A Pp. 303. § (1) bekezdés a) pontja ugyan külön feltételek megjelölése nélkül lehetővé teszi a magánszakértő részére a per irataiba való betekintést és azokról másolat készítését, ennek során azonban figyelemmel kell lenni a Pp. és a speciális jogszabályok korlátozásaira is. A magánszakértőre is vonatkoznak a titokvédelemmel kapcsolatos szabályok.
A magánszakértő a személyes adatokat csak az érintett személy előzetes írásbeli hozzájárulásával jogosult kezelni, mely hozzájárulás megadását vélelmezni vagy kiterjesztően értelmezni nem lehet [Szaktv. 53. § (1) bekezdés].
A magánszakértő a perben köteles a megbízója ellenfelét értesíteni a megbízás tárgyáról, a vizsgálandó kérdések köréről, az általa kitűzött helyszíni szemléről és vizsgálatról. Lehetővé kell tennie, hogy az ellenfél a megbízás tárgyára vonatkozó nyilatkozatát, a vizsgálat tárgya szempontjából lényeges észrevételeit előterjeszthesse. A szakvéleményét az ellenfél vele közölt nyilatkozatát, észrevételeit is értékelő módon kell elkészítenie, és köteles a tárgyaláson vagy egyébként a bizonyítás felvételénél a bíróság, a felek, valamint az ellenfél magánszakértőjének kérdéseire válaszolni.
A magánszakértő nem minősül közreműködőnek [271. §], így a közreműködőkkel szembeni kényszerítő eszközök vele szemben nem alkalmazhatók. Esetleges kötelezettségszegése következményeit a megbízója viseli. Ha a Pp. 303. § (2) bekezdés szerinti kötelezettségeit nem teljesíti, akkor a magánszakértő véleménye a Pp. 316. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően aggályosnak minősül, így az a perben bizonyítékként nem vehető figyelembe.
A Pp. 304. § (1) bekezdése értelmében a magánszakértői véleményt a benyújtó fél ellenfele részére a bíróság kézbesíti, aki a magánszakértői véleményre vonatkozóan a magánszakértőhöz kérdéseket intézhet függetlenül attól, hogy maga alkalmazott magánszakértőt vagy sem.
A bizonyító fél ellenfele a magánszakértői véleményre észrevételeket is tehet. Kifejtheti, hogy álláspontja szerint a szakvélemény miért aggályos és miért nem vehető figyelembe bizonyítékként.
Akár az ellenfél szakvélemény vonatkozásában feltett kérdései, észrevételei vagy a szakvélemény benyújtását követően felmerült perbeli adatok vagy a szakvélemények között szakkérdésben fennálló ellentét is indokolhatják azt, hogy a fél az általa benyújtott szakvélemény kiegészítését indítványozza annak érdekében, hogy a magánszakértői vélemény bizonyításra, illetve ellenbizonyításra alkalmas legyen. A törvény a kiegészítés keretében ad lehetőséget arra is, hogy a fél a szakvéleménnyel kapcsolatban felmerült egyéb aggályokat is kiküszöböltesse.
A fél által benyújtott magánszakértői vélemény kiegészítésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha a fél az általa benyújtott magánszakértői vélemény kiegészítését indítványozza. A Pp. 304. § (3) bekezdése szerinti kivételtől eltekintve a fél csak a saját maga által benyújtott magánszakértői vélemény kiegészítését indítványozhatja. A fél indítványának tartalmaznia kell azt is, hogy írásbeli vagy szóbeli kiegészítést kér-e, és a bíróság az indítványtól e tekintetben sem térhet el. Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, akkor a benyújtó fél köteles a magánszakértői vélemény írásbeli kiegészítését benyújtani vagy a magánszakértőjét a bíróság felhívásában megjelölt tárgyalásra előállítani.
Amennyiben a benyújtó fél ellenfele kérdéseket intézett a magánszakértői véleményre vonatkozóan és ezt követően a benyújtó fél nem indítványozza az általa benyújtott magánszakértői vélemény kiegészítését vagy arra nem kerül sor, akkor a magánszakértői vélemény aggályos lesz [316. § (2) bekezdés c) pont].
A bizonyító fél ellenfele is benyújthat magánszakértői véleményt. Az új szabályozásnak megfelelően a szakvélemények közötti ellentmondás a bíró értékelő tevékenysége keretében nem szüntethető meg, ezért ha a szabályosan előterjesztett magánszakértői vélemények között szakkér-
- 323/324 -
désben ellentét áll fenn, úgy a benyújtó fél az általa benyújtott magánszakértői vélemény írásbeli vagy szóbeli kiegészítését indítványozhatja [304. § (2) bekezdés b) pont], vagy bármelyik fél indítványozhatja mindkét magánszakértői vélemény tárgyaláson történő szóbeli kiegészítését [304. § (3) bekezdés] az ellentét indokainak ismertetése vonatkozásában. Indítványok megtétele és a kiegészítés elmulasztása esetén mindkét magánszakértői vélemény aggályos [316. § (2) bekezdés d) pont], egyúttal szakértő kirendelése indítványozható [307. § (1) bekezdés b) pont]. Ha csak az egyik magánszakértői vélemény kiegészítésére kerül sor és az eredményre vezet, úgy lehetséges, hogy a kiegészített vélemény aggálymentesnek, míg a kiegészíteni elmulasztott vélemény aggályosnak minősül, így rendelkezésre áll egy aggálymentes magánszakértői vélemény, ezáltal nincs helye szakértő kirendelésének.
Előfordulhat, hogy a magánszakértői vélemények kiegészítése folytán azok önmagukban aggálymentesnek tekinthetők, de közöttük továbbra is szakkérdésben ellentét áll fenn, ezért mindkét magánszakértői vélemény aggályos [316. § (2) bekezdés e) pont] és a perben nem vehetők figyelembe [316. § (3) bekezdés], ugyanakkor szakértő kirendelése indítványozható [307. § (1) bekezdés b) pont].
Ha a magánszakértői vélemény egyéb okból aggályos [316. § (2) bekezdés], akkor a benyújtó fél az aggályosság kiküszöböléséhez szükséges felvilágosítás megadása érdekében indítványozhatja az általa benyújtott magánszakértői vélemény írásbeli vagy szóbeli kiegészítését [304. § (2) bekezdés c) pont]. Ha erre nem kerül sor, akkor a magánszakértői vélemény aggályos [316. § (2) bekezdés]. A magánszakértővel korábban nem közölt lényeges perbeli adatokra vonatkozó kérdések megválaszolása érdekében a benyújtó fél az általa benyújtott magánszakértői vélemény írásbeli vagy szóbeli kiegészítését indítványozhatja [304. § (2) bekezdés d) pont], ha erre nem kerül sor, akkor a magánszakértői vélemény aggályos [316. § (2) bekezdés a) pont és 316. § (1) bekezdés a) pont].
Ha a bizonyító fél és az ellenfele is magánszakértői véleményt nyújtottak be, és bármelyik fél indítványozta mindkét magánszakértői vélemény kiegészítését és a bíróság az indítványnak helyt adott, úgy mindkét fél köteles a magánszakértőjét a bíróság felhívásában megjelölt tárgyalásra előállítani [304. § (4) bekezdés]. A magánszakértő a bírósággal nem áll kapcsolatban, a magánszakértőt a bíróság nem idézi, őt a félnek kell a tárgyalásra előállítani.
Amennyiben bármelyik fél indítványozza mindkét magánszakértői vélemény szóbeli kiegészítését [304. § (3) bekezdés], de csak az egyik fél állítja elő a magánszakértőjét, akkor a 316. § (2) bekezdés d) pontja alapján csak az a magánszakértői vélemény aggályos, amelynek szóbeli kiegészítése nem történt meg előállítás hiányában. Ha az előállított magánszakértő véleményének szóbeli kiegészítésére a tárgyaláson sor kerül, és az így kiegészített vélemény egyéb okból sem aggályos, akkor az nem aggályos a 316. § (2) bekezdés e) pontja alapján sem, hiszen az elő nem állított magánszakértő véleménye tekintetében fennáll a 316. § (2) bekezdés d) pont szerinti aggályossági ok, így - az egyik magánszakértői vélemény figyelembevétele hiányában [316. § (3) bekezdés] - nincs két olyan aggálymentes magánszakértői vélemény, amelyek között szakkérdésben ellentét állna fenn.
A Pp. 304. § (5) bekezdésének megfelelően a bíróság a magánszakértő meghallgatása előtt megállapítja a magánszakértő személyazonosságát - igazságügyi szakértő esetén a magánszakértő nevének, szakértői igazolványa számának és elérhetőségi címének rögzítésével - továbbá azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van, továbbá nem áll-e fenn vele szemben kizáró ok, valamint figyelmezteti a magánszakértőt a hamis szakvélemény adás jogkövetkezményére. Ezek a rendelkezések megegyeznek az 1952. évi Pp. 180. § (1) bekezdésének szövegével. A Pp. 304. § (5) bekezdés utolsó mondata szerint a kérdések vonatkozásában a 308. § (2) bekezdését alkalmazni kell.
A Pp. 317. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelően a bíróság köteles felhívni a fél figyelmét, ha a magánszakértői vélemény aggályos. Az aggályosság kiküszöbölése érdekében azonban új indítvány nélkül hivatalból nem intézkedhet.
A főszabály szerint a fél a magánszakértői vélemény benyújtását követően új magánszakértőt nem alkalmazhat. Amennyiben a magánszakvélemény kiegészítésének van helye, úgy azt a szakvéleményt készítő magánszakértőnek kell elvégeznie. A Pp. új magánszakértő alkalmazását a magánszakértő személyében rejlő ok esetén teszi lehetővé. A Pp. rendelkezéseinek megfelelően a fél új magánszakértőt csak akkor alkalmazhat, ha a bíróság a magánszakértőt a perből kizárta, vagy a megbízott személy törvény értelmében igazságügyi szakértői tevékenységet nem végezhet, vagy ha a szakkérdés megválaszolására törvény értelmében nem jogosult.
Ha a bíróság a magánszakértőt a Pp. 301. § rendelkezésére figyelemmel kizárta, akkor a magánszakértőre vonatkozó szabályoknak megfelelően új magánszakértő alkalmazására kerülhet sor. Magánszakértő csak erre feljogosított szakértő lehet. Ha a Szaktv. alapján a megbízott szakértő nem jogosult szakértői tevékenység végzésére, akkor magánszakértői tevékenységet sem végezhet, így helye lehet új magánszakértő alkalmazásának. Amennyiben a fél által megbízott személy nem végezhet igazságügyi szakértői tevékenységet, vagy a szakkérdés megválaszolására nem volt jogosult, akkor az általa készített magánszakértői vélemény aggályos [316. § (2) bekezdés a) pont és 316. § (1) bekezdés d) pont], amelyre a bíróságnak fel kell hívni a fél figyelmét [317. § (1) bekezdés d) pont], és helye van új magánszakértő alkalmazásának.
- 324/325 -
A törvény szerinti szakértői bizonyítás hangsúlyos elve az, hogy a bíróság a szakvélemény szakmai szempontú megítélésére nem lehet képes, így önmagában nem adhat alapot a szakvélemény bizonyítékokból való kirekesztésére, illetve a szakértő lecserélésére az, hogy a felek a szakvéleményt szakmai indokokra való hivatkozással nem fogadják el. Számos olyan körülmény előfordulhat azonban, amelyek fennállása esetén szakismeret nélkül is megállapítható, hogy a szakvélemény nem alkalmas a bizonyításra. A törvény ezen fogyatékossági okokat egy fogalom keretében, összegyűjtve szabályozza. A rendelkezés megfogalmazásából következően a konkrét meghatározásokon kívül más körülmények (pl. a formális logika szabályainak megsértése) is kétséget ébreszthetnek a szakvélemény helytállósága tekintetében.
Az 1952. évi Pp. szabályaival szemben a törvény értelmében a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a szakvélemény aggályos-e, és a 317. § (1) bekezdés d) pontja alapján fel kell hívnia a fél figyelmét, ha a magánszakértői vélemény vagy a kirendelt szakértő szakvéleménye aggályos. Ennek megfelelően a szakvéleményt a bizonyításra való alkalmassága szempontjából a feleknek és a bíróságnak is már a perben értékelnie kell, mivel minden típusú szakértői bizonyítás keretében lehetséges a szakértői bizonyításban jelentkező hiba perbeli korrigálása.
A 316. § (1) bekezdése a kirendelt - ideértve a más eljárásban kirendelt és a perben kirendelt - szakértő szakvéleményével kapcsolatban határozza meg az aggályossági okokat. Aggályos a szakvélemény, ha hiányos, illetve nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit.
Aggályos a szakvélemény, ha - a korábbi jogi szabályozással egyezően - homályos, önmagával, illetve a perbeli adatokkal ellentétes vagy egyébként a helyességéhez nyomatékos kétség fér. Az aggályosság megítélése tekintetében a korábbi bírói gyakorlat irányadónak tekinthető.
Az aggályosság kiküszöbölésével kapcsolatos korábbi gyakorlat a törvény eltérő szabályozására figyelemmel ugyanakkor már nem tartható fenn, miután az új szabályozásnak megfelelően a bíróság szabad mérlegelési joga szakkérdésben nem érvényesül, azaz a szakvélemények közötti ellentmondás a bírói értékelő tevékenység körében nem szüntethető meg. A szakértők alkalmazási módja ugyan szabadon választható, egyenrangúak, de kizárják egymást [302. § (5) bekezdés, 306. § (4) bekezdés, 307. § (1) bekezdés a) pont] annak érdekében, hogy a szakvélemények ne ütközhessenek egymással.
A 316. § (2) bekezdése sorolja fel azokat az okokat, ami alapján a magánszakértői vélemény aggályos. Mindazon körülmények, amelyek a kirendelt szakértő szakvéleményét aggályossá teszik, a magánszakértői vélemény aggályosságát is eredményezik. Ezt meghaladóan azonban további okokat is meghatároz a törvény.
Amennyiben a magánszakértő a 303. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségek valamelyikét nem teljesítette, úgy az önmagában a magánszakértői vélemény aggályosságát okozza. Aggályos a magánszakértői vélemény, ha annak kiegészítése az ellenfél kérdései vonatkozásában nem történt meg.
Magánszakértői vélemény esetén lehetséges, hogy a bizonyító fél és a bizonyító fél ellenfele is magánszakértői véleményt nyújt be. Ha a két magánszakértői vélemény között szakkérdésben ellentét áll fenn, úgy a fél indítványozhatja az általa benyújtott magánszakértői vélemény kiegészítését, valamint indítványozhatja mindkét magánszakértői vélemény tárgyaláson történő szóbeli kiegészítését. Ha egyik magánszakértői vélemény kiegészítésére sem került sor, úgy mindkét magánszakértői vélemény aggályos, és helye lehet szakértő kirendelése indítványozásának. Ha valamelyik magánszakértői vélemény kiegészítésének indítványozására nem került sor, vagy az indítványt követően a kiegészítés ténylegesen nem történt meg, úgy az a magánszakértői vélemény, amelynek kiegészítése nem történt meg aggályos.
Előfordulhat, hogy a szakkérdésben ellentétes magánszakértői vélemények mindegyikének kiegészítésére sor került, de a magánszakértői vélemények ezt követően is szakkérdésben ellentétesek, így mindkét magánszakértői vélemény aggályos, és helye lehet szakértő kirendelése indítványozásának.
A kizárt vagy a kirendelés alól felmentett szakértő szakvéleménye, az aggályos magánszakértői, vagy kirendelt szakértőtől származó szakvélemény, valamint a törvény rendelkezéseinek megsértésével benyújtott magánszakértői vagy más eljárásban kirendelt szakértőtől származó szakvélemény a perben bizonyítékként nem vehető figyelembe.
A törvény a szakértői bizonyításban is megosztja a feladatokat a bíróság és a fél között. Tételesen felsorolja azokat a bírói aktivitást igénylő eseteket, ahol fennáll a lehetősége a bizonyítás vagy ellenbizonyítás hibás rendelkezés miatti sikertelenségének.
Ennek megfelelően a törvény a szakértői bizonyításhoz kapcsolódóan rögzíti a bírói pervezetés szabályait. A pervezetés lényege, hogy a fél tudomást szerezzen azokról a körülményekről, amelyeket a törvény a pervezetés esetei között felsorol annak érdekében, hogy gyakorolhassa rendelkezési jogát.
Amennyiben a felek a szakértő alkalmazásának szükségességét nem ismerik fel, úgy a bíróság köteles erre a figyelmet felhívni.
A magánszakértő alkalmazása ugyan egyenrangú a többi szakértő alkalmazási móddal, azonban nem alkalmazható magánszakértő, ha jogszabály így rendelkezik, vagyis a jogszabály értelmében szakértő csak kirendelés útján alkalmazható. Erre a bíróságnak a fél figyelmét fel kell hívnia.
A korábbi jogszabályban mutatkozó bizonytalansággal szemben a törvény egyértelműen tartalmazza, hogy a bíróságnak fel kell hívnia a fél figyelmét arra, ha a magánszakértői vagy a kirendelt szakértői vélemény aggá-
- 325/326 -
lyos. Ez alapján a fél a bíróság álláspontjának ismeretében dönthet arról, hogy indítványozza-e a magánszakértői vélemény, vagy a szakvélemény kiegészítését, illetve ha ezt követően is fennmaradt az aggályosság, úgy indítványozza-e szakértő kirendelését vagy új szakértő kirendelését. A bíróságnak tehát egyértelmű kötelezettsége, hogy a szakvéleményt a bizonyítás eredményének mérlegelését megelőzően érdemben tartalmilag vizsgálja, és ha aggályossági okot észlel, arra felhívja a fél figyelmét.
A magánszakértő alkalmazása esetén nem a bíróság kerül kapcsolatba a magánszakértővel, hanem az őt megbízó fél. Amennyiben a magánszakértői vélemény aggálymentes, a bíróság a döntését erre alapítja, azonban ha a magánszakértői vélemény aggályos, akkor azt a perben figyelmen kívül kell hagyni. Miután ebben az esetben a magánszakértő alkalmazása a per érdemi eldöntését nem segítette elő, a 318. § (1) bekezdés értelmében a fél a magánszakértő díját a perben nem számíthatja fel.
A magánszakértő díját - a magánszakértővel fennálló megbízási szerződés alapján - a fél közvetlenül fizeti meg a magánszakértő részére. Így a magánszakértő díjának előlegezésével kapcsolatban a bíróságnak nincs feladata, amennyiben a magánszakértői vélemény kiegészítésére kerül sor, ennek díját is a magánszakértőt megbízó fél fizeti.
Az 1952. évi Pp. 187. § (2) bekezdésében használt "megállapítja" szó helyett a törvény a "meghatározza" kifejezést használja. Magánszakértő alkalmazása esetén díj meghatározására a magánszakértő vonatkozásában nem kerül sor a bíróság részéről. ■
Lábjegyzetek:
[1] Bartal Géza a Kúria tanácselnöke.
Visszaugrás
