Az Országos Bírósági Hivatal elnökének az új büntetőeljárási törvény koncepciójának tervezetére vonatkozó egyik észrevétele szerint: "Külön eljárásként kell szabályozni a magánvádas mellett a pótmagánvádas eljárást, amely a sértetti jogok érvényesülését biztosító jogintézmény."[2] Erre tekintettel a koncepció ismeretének hiányában is remélhetjük, hogy a kodifikálás eredményeként végre megvalósul a pótmagánvádas eljárás szisztematikus szabályozása. Ez azonban csak akkor érheti el a kívánt célját, ha ezáltal egyszersmind a hatályos szabályozás valamennyi nyilvánvaló problémáját is sikerül kiküszöbölnie a jogalkotónak. Ezek közé tartozik, egyebek mellett, a közös vádképviselet lehetőségének megszüntetése is.
A közös vádképviselet lehetőségét a Be.[3] elvileg nem ismeri, miután a mellékmagánvád intézményét, vagyis az ügyész melletti vádképviseletet jelentő kisegítő -, illetőleg az ügyésszel együttes vádképviselet lehetőségét megteremtő együttes magánvádat nem szabályozza. A Be. tehát az egy vád - egy vádló koncepcióját követi, legalábbis a szabályozás alapfilozófiáját tekintve. Ebben a jogalkotó az 1973. évi I. törvénnyel elfogadott büntetőeljárási törvény példáját követte, amelyről Tremmel Flórián úgy vélekedett, hogy: "A Be. szabályozásából az egységes vádképviselet elvét lehet kiolvasni."[4] Ennek megfelelően [a külön eljárásként elismert] magánvádas eljárás szabályozása körében a Be. eredetileg kifejezetten kizárta a több vádló előfordulásának lehetőségét is, hiszen: "Ha az ügyben több sértett van, a megegyezésüktől függ, hogy melyikük jár el magánvádlóként. Megegyezés hiányában a magánvádlót a bíróság jelöli ki."[5] "A Be. elfogadásakor tehát még érvényesült az az elv, hogy csak egy sértett járhat el a vád képviseletében akkor is, ha több sértett van az ügyben."[6] Ez az idilli állapot azonban csak 2006. július 1. napjáig tartott. A 2006. évi LI. törvény ugyanis a magánvádas eljárás szabályozásának rendszerébe beiktatta a következő rendelkezést: "Ha az ügyben több magánvádló van, a magánvádlók kijelölhetik, hogy közülük ki látja el a vád képviseletével járó jogokat. Megegyezés hiányában a bíróság jelöli ki azt a magánvádlót, aki a vád képviseletére az elsőfokú bírósági eljárásban jogosult. A kijelölés az elsőfokú bíróságnak az ügy érdemében hozott határozata kihirdetéséig tart. Azt a határozatot, amely ellen e törvény szerint a magánvádló fellebbezésre jogosult, valamennyi magánvádlóval közölni kell."[7]
A két idézett törvényi rendelkezés látszólagos ellentmondásának okát kutatva nehezen lehetne megkerülni a módosítás beiktatásának miniszteri indokolását, miután a józan ész szerinti jogértelmezés mellett az utóbbi szabályra első olvasatban nehezen találhatunk értelmes magyarázatot. Eszerint: "1. A Be. hatályos rendelkezései szerint, ha a magánvádra üldözendő bűncselekménynek több sértettje van, közülük megegyezésük vagy a bíróság döntése alapján csak egyikük léphet fel magánvádlóként, a többi sértettet csak a sértett jogai illetik meg. A sértetti jogok a Be. szerint nem foglalják magukban a fellebbezés jogát. A Legfelsőbb Bíróság 2005. szeptember 12. napján meghozott 3/2005. Büntető jogegységi határozata[8] értelmében viszont, amennyiben a magánvádas alapeljárásban több sértett nevében választott vagy kijelölt magánvádló járt el, az eljárás jogerős befejezése után felülvizsgálati indítvány előterjesztésére minden magánvádló önállóan jogosult. A jogegységi határozat szerint az alapügyben kijelölt magánvádló a többi sértett érdekében felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. A törvény kiindulópontja az, hogy a sértettek abban az esetben, ha sérelmük közös, dönthetnek úgy, miszerint egyikük jár el magánvádlóként és gyakorolja a vádképviselet körébe tartozó jogokat. Ez a joggyakorlás, megegyezés hiányában, bírósági kijelölésen is alapulhat. Ha a vádképviselet körébe tartozó jogokat így egyetlen sértett látja el, a magánvádlóvá nem váló sértetteket csak a sértetti jogok illetik meg. 2. Más a helyzet akkor, ha minden sértett feljelentéssel él, ezáltal mindegyikük magánvádlóként lép fel, attól függetlenül, hogy sérelmük közös, vagy a terhelt személyén kívül nincs összefüggés az egyes magánvádak között. Ebben az esetben is megállapodhatnak, hogy melyikük jár el a vád képviselőjeként. Ekkor azonban a többi magánvádló nem a sértetti, hanem a magánvádlói perbeli pozícióból fakadó jogokat gyakorolhatja, azaz csak a vád képviseletével kapcsolatos jogok válnak kizárólagossá, a váddal való rendelkezés joga azonban megilleti valamennyi magánvádlót. Magánvádlóvá a törvény szerint nem a feljelentők közötti megállapodás, vagy a bíróság kijelölése teszi a sértettet, mindenki, aki feljelentésében a magánvádra üldözendő ügyben a terhelt felelősségre vonását sértettként jogszerűen indítványozza, magánvádlója az ügynek. Így valamennyi magánvádlót megilleti a sértetti jogokon kívül mind a
- 421/422 -
rendes, mind a rendkívüli jogorvoslati jog. A Be. 494. §-a (2) és (3) bekezdéseinek módosítása szerint tehát a magánvádlót korlátozás nélkül megilletik a vád képviseletével járó jogok. Több magánvádló esetén a megegyezés, illetve ennek hiányában a bíróság kijelölése nem érinti a magánvádló ezen eljárási pozícióját, az pedig pusztán technikai kérdés, hogy a vád képviseletével egy magánvádló van megbízva, illetve kijelölve. A törvény szabályozása szerint a bíróság a fellebbezéssel támadható határozatát valamennyi magánvádlóval közli. Ebből következően mindegyik magánvádló önálló fellebbezési joggal rendelkezik. A törvény 200. §-a, amely a Be. 417. §-ában a felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosultakat sorolja fel, rendelkezik arról, hogy a terhelt terhére a felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén a magánvádló jogosult felülvizsgálati indítvány benyújtására. A törvény szerinti szabályozás tehát nem érinti a Legfelsőbb Bíróság e tárgyban meghozott jogegységi határozatát."[9]
Ettől persze sokkal okosabbak nem lettünk, de legalább látjuk azt, hogy a jogalkotó sem volt okosabb nálunk, amikor az idézett átgondolatlan rendelkezést bevezette. Ha ugyanis több sértett esetén a bíróság végső soron köteles a magánvádló kijelölésére, akkor abban az ügyben nem lehet több magánvádló, hiszen több sértett által tett feljelentés hiányában a kijelölés kérdése fel sem merülhet. Gyakorlatilag tehát több magánvádló csak abban az esetben lehet egy ügyben, ha a bíróság a több sértett magánindítványa alapján egyazon terhelt ellen indult ügyeket egyesíti, amire a Be. 72. §-ának (2) bekezdése szerint természetesen elvileg lehetősége van, amennyiben ez célszerűnek mutatkozik, csakhogy a különböző magánvádlók által indított büntetőeljárások egyesítése legfeljebb ugyanazon bűncselekmény esetében tekinthető célszerű eljárásnak a bíróság részéről a párhuzamos eljárások elkerülése érdekében. Ebben az esetben valóban több magánvádló szerepelhet az ügyben, amennyiben az egyesítésre a személyes meghallgatást követően kerül sor, csak az a kérdés, hogy erre az elvileg elképzelhető esetre vonatkozóan a legjobb megoldást választotta-e a jogalkotó, amikor beiktatta a Be. 494. §-ának (4) bekezdését. A vádképviselet ugyanis szükségképpen magában foglalja a vád módosításának és elejtésének lehetőségét is, aminek a kizárólagossá tétele nélkül túl sok értelme nincs a vádképviselettel járó jogokat gyakorló magánvádló kijelölésének, miután a többi magánvádlók váddal való rendelkezési jogának csorbítatlansága mellett a hatályos szabályozás megoldhatatlan problémákat vethet fel, hiszen a váddal való rendelkezés nyelvtani értelemben a vád sorsáról való döntés jogát jelenti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
