Az Infokommunikáció és Jog első száma 2004 júniusában jelent meg. Egy hónappal azután, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. A jogharmonizáció, az európai minták és stratégiák megkerülhetetlen elemei voltak a jogi elemzéseknek. Fénykorát élte a hit az információs társadalomban és annak tervezhetőségében, az infokommunikációs piacok kilátásairól a dotcom-lufi után ismét meglehetősen bizakodóan beszélt mindenki. Biztosak lehettünk benne, hogy az infokommunikációs jog része lesz a beköszöntő szép új világnak. A folyóirat indulása után egy évvel elindult az első infokommunikációs szakjogász képzés, Balogh Zsolt György pécsi doktori programja mágnesként vonzotta a terület fiatal kutatóit. Pezsdítő élmény volt fiatal jogászként ezen a területen dolgozni.
Az első számmal mai szemmel nézve is magasra tettük a mércét, kiváló szerzők kiváló írásai indították útjára a lapot. A szerzők - Verebics János, Tóth András, Jóri András, Nagy Krisztina, Timár János, Gönczöl Tünde, Lenk Zsuzsanna és Magyar Csaba - mindegyike már akkor meghatározó alakja volt és azóta is maradt saját területének. A témák érdekes vetületét adják a 2000-es évek első fele informatikai jogi, távközlési jogi és médiajogi problématérképének.
Verebics János az elektronikus kormányzat és a jogi szabályozás kapcsolatáról írt, áttekintve a terület európai és a magyar stratégiáit (Magyar Információs Társadalom Stratégia!) és szabályozási elképzeléseit. 2004 óta ez a kapcsolat követhetetlenül sokszor változott, kereteit egy ideje a SZEÜSZ-ök misztikus világa adja.
A távközlési jog területéről két írás is volt az első számban. Gönczöl Tünde az összekapcsolási díjak és a kiskereskedelmi távbeszélő tarifák viszonyát, Tóth András a közvetítő-választás és a számhordozhatóság távközlési piaci versenyre gyakorolt hatásait elemezte. Azóta a technikai fejlődés - és a piaci koncentráció - mintha háttérbe szorította volna a liberalizációs eszköztárat, ma már sokkal kevesebbet beszélünk erről az egyébként nagyon izgalmas jogterületről.
Jóri András az elektronikus aláírásról szóló törvény aktuális módosításáról írt. Az akkori módosítás hosszú időre meghatározta az elektronikus aláírással kapcsolatos fogalomkészletet, és bevezette többek között az elektronikus archiválás szolgáltatást. Tavaly az elektronikus aláírási törvényt minden módosításával együtt elsöpörte az eIDAS rendelet, és a technikai fejlődés mára eljutott oda, hogy a tableten rögzített saját kezű aláírás is alkalmas joghatás kiváltására.
Nagy Krisztina és Timár János a magyar médiajog-történet mindmáig legsúlyosabb büntetését megalapozó Tilos Rádió-ügyet mutatták be: 30 napos felfüggesztés egy részeg ember élőben elhangzott, valóban vállalhatatlan, de egyúttal komolyan nem vehető megszólalásáért. Hol van már azóta az ORTT? Sőt a médiaszabályozás jelenlegi állapotában az ember már-már nosztalgiával gondol a régi, egyébként nem is olyan szép időkre.
Szintén a médiát érintő, de versenyjogi elemzést tettünk közzé Lenk Zsuzsannától, méghozzá a Népszabadság Ringier általi felvásárlásának versenyjogi megítéléséről. Miután 2014-ben a Ringier végül megvált a Népszabadságtól, bekövetkezett a médiaszabadság legváratlanabb és legcinikusabb megtiprása, a Népszabadság politikailag motivált bezárása. A bezáráshoz vezető út médiahatósági döntéseiből már nem lehet kiolvasni olyan mélységű jogi megalapozottságot, amire támaszkodva a GVH 2003-ban még hitelesen tudta képviselni azt az álláspontot, hogy a Népszabadság felvásárlása a lappiaci versenyre káros hatásokkal járna.
Az első szám záró tanulmánya szerzői jogi témájú: Magyar Csaba járta körül azt a kérdést, hogy milyen szempontok alapján állapítható meg egy szerzői jogi jogsértéssel okozott kár nagysága. A tanulmányban felvetett kérdések ma is vitákat és újabb írásokat alapoznak meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
