Harkai István[1] - Mezei Péter[2]: Szerzői jogi flexibilitások végfelhasználó szerződések fényében (FORVM, 2021/3., 137-145. o.)

I. Bevezetés

A platformgazdaságban a szerzői művek és kapcsolódó jogi teljesítmények egyre jelentősebb mértékben digitális formában, az interneten keresztül jutnak el a végfelhasználókhoz. A végfelhasználók igényeinek kielégítésére gombamód szaporodtak el a különböző platformok, változatos üzleti és technológiai modellel, amely kihívást jelent az analóg világban gyökerező szerzői jogi rendszer számára. Az egyik legérzékenyebb pont a jogosultak / végfelhasználók (fogyasztók)[1] / platformok hármas viszonyrendszerében fennálló egyensúly kérdése. A jogosultak és a végfelhasználók szempontjából is rendkívüli fontosságú egyfelől a mindenkor fennálló szerzői jog szabályrendszer, másfelől az ennek a részét képező korlátozások és kivételek. Az egyensúly szempontjából ugyancsak kiemelkedő az egyes platformok szerződéses gyakorlata. Kutatásunkban[2] 17 platform végfelhasználói szerződéseit (EULA - End-user License Agreement) hasonlítottuk össze, hogy képet kaphassunk arról, vajon az egyes online szolgáltatók milyen mértékben teremtenek rugalmas, felhasználó-barát környezetet szerződéses gyakorlatukkal.

A végfelhasználói szerződések és a platformok szerződéses gyakorlatának összehasonlító, empirikus vizsgálatával mindmáig adós maradt a nemzetközi és a hazai szakirodalom, jóllehet több szerző is foglalkozott már a platformok és a végfelhasználók érdekviszonyainak egy-egy szegmensével. Peter Rott a letölthető tartalmakra további felhasználására vonatkozó szerződéses korlátokat vizsgálta fogyasztói szemszögből.[3] Pascale Chapdelaine a végfelhasználói jogok szerződéses alapjaival foglalkozott művében, az online felhasználásokra fókuszálva.[4] Liliia Oprysk és Karin Sein a végfelhasználói szerződések rugalmasságára volt

- 137/138 -

kíváncsi fogyasztói oldalról közelítve.[5] John David Michels szerzőtársaival a felhőalapú szolgáltatások szerződéses feltételeit elemezte.[6] Aaron Perzanowski és Chris Jay Hoofnagle meggyőzően érvelt amellett, hogy a végfelhasználók azt várják el az egyes platformoktól, hogy azok a lehető legmegengedőbb felhasználási feltételek mellett szolgáltassanak.[7] Thomas Riis kötetében szintén a végfelhasználók jogállásáról, az őket érintő szolgáltatói szerződéses gyakorlatról olvashatunk, különös tekintettel a tudásalapú társadalomra.[8]

Kutatásunk e sorba illeszkedve igyekezett új megközelítésből vizsgálni az online platformok szerződéses gyakorlatát egy olyan környezetben, ahol a végfelhasználók magas elvárásai a tartalmak és a szolgáltatás irányába eltérést mutatnak a platformok szerződéses gyakorlatától, amely sok esetben a végfelhasználók számára nehezen érthető, komplikált formulákat tartalmaz.[9]

A kutatás időszerűségét az adja, hogy a CDSM-irányelv[10] átültetésének folyamata 2021. június 7-ével lezárult. A 17. cikk (7)-(9) bekezdései több olyan rendelkezést is tartalmaznak, amelyek relevanciával bírnak a platformok szerződéses gyakorlatában a felhasználóbarát környezet kialakítása szempontjából. Vagyis a kutatás egy átfogó pre-CDSM tanulmányként is értelmezhető, amelyet majd egy pro-CDSM munka követ, már kifejezetten a 17. cikk (7)-(9) bekezdések alkalmazására fókuszálva.

Munkánk során összehasonlító és empirikus módszerrel dolgoztunk. Az összehasonlítás tárgya 17 online tartalomszolgáltató, közösségimédia platform, illetve online piactér. Mark van Hoecke "szerszámosláda-módszerére" ("toolbox theory")[11] nagyban támaszkodtunk. Ez több módszer - funkcionális, kontextuális és "közös elem" ("common core") - együttese alkalmazását jelenti. A kiválasztott platformokat a végfelhasználói szerződésekben fellelhető rendelkezések szerint osztályoztuk egy 1 -5-ig terjedő skálán, hogy megmérjük, vajon mennyire biztosítanak felhasználóbarát környezetet a szolgáltatást igénybe vevő végfelhasználók számára (végfelhasználói rugalmasság-index). A vizsgálat során az

- 138/139 -

alábbi nyolc faktort vettük figyelembe: 1) a hozzáférés jogának terjedelme; 2) tiltott felhasználási cselekmények; 3) a végfelhasználói tartalmakra (user-generated content - UGC) vonatkozó rendelkezések; 4) a platformnak és más felhasználóknak engedélyezett felhasználási cselekmények a UGC-t illetően; 5) a hozzáférést korlátozó további technológiai megkötések; 6) családi megosztás és a hozzáférés átruházásának lehetővé tétele/korlátozása; 7) a felhasználói fiók/szerződés módosítása és felmondása; 8) eljárási garanciák.

Az már most előrebocsátható, hogy azok a platformok, amelyek nagyobb teret engednek UGC készítésének, feltöltésének, azok magasabb rugalmassági indexet értek el azokhoz a platformokhoz képest, amelyek csak streaming szolgáltatóként működnek.[12]

1. sz. táblázat

II. Felhasználói rugalmasság

A végfelhasználói rugalmasság fogalmának megértéséhez meg kell vizsgálnunk, hogy kit értünk végfelhasználó alatt. Chapdelaine osztályozása a végfelhasználók piramisának csúcsára azokat helyezi, akik teljes kontrollt gyakorolnak a műpéldány fizikai másolata felett. Alattuk találhatók azok, akik audiovizuális streamingszolgáltatások előfizetői. A piramis alján pedig azok helyezkednek el, akik különféle közösségi-média szolgáltatásokat vesznek igénybe.[13] Mindannyiukra jellemző, hogy azonnali hozzáférést szeretnének minden elérhető tartalomhoz,[14] amelyről úgy hiszik, hogy a szolgáltató köteles is azt számukra szolgáltatni.[15] Ez a kötelezettség azonban nem magától értetődő. Nyilvánvalóan meghatározza a platform üzleti és technológiai modellje, az alkalmazott szerződéses gyakorlata és a jogszabályi környezet. Utóbbiban a végfelhasználók szempontjából a korlátozások és kivételek rendszerének kulcsfontossága van, amelyek az EUB joggyakorlatában növekvő mértékben felhasználói jogokként jelennek meg.[16] Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a szerzői jog rendszerében éppen a felhasználók mozgásterét biztosító

- 139/140 -

jogintézmények nem érvényesülnek egyenlő mértékben a digitális térben. Elég, ha csak a jogkimerülés digitális alkalmazásának mind normatív, mind bíróság általi kizárására gondolunk.[17] E helyütt fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a kutatás tudatosan lép tovább a korlátozások és kivételek rendszerén, amikor azt vizsgálja, hogy az egyes platformok szerződéses gyakorlatában milyen egyéb rendelkezések találhatók, amely a platform felhasználói használatát rugalmassá, vagy éppen rugalmatlanná teszi. Ilyen "extrák" az olyan eljárási garanciák, amelyek azt biztosítják, hogy a végfelhasználók ne fegyvertelenül álljanak szemben az egyébként erőfölényben lévő szolgáltatókkal. E körbe tartozik például az értesítési és eltávolítási eljárás és egyéb panaszkezelési mechanizmusok. Ugyancsak a végfelhasználói mozgásteret tágítják azok az üzleti modellek, amelyek a UGC-nek teret engednek. Az érem másik oldala, hogy e tágabb mozgásteret a platformot működtető szoftver további keretek közé tereli, vagyis lényegében a felhasználó csak azt teheti meg a platformon, amelyet a "kód" megenged. A leginkább felhasználóbarát platformok például lehetővé teszik, hogy a tartalmat egyszerre több eszközre is letöltsék, feltelepítsék, vagy az előfizetői fiókon belül több hozzáférési pontot is létrehozzanak, például családtagok számára, vagy a tartalmat a közösségi médiában hozzáférhetővé tegyék.

További olyan intézmények is nevesíthetők, amelyek éppen a hozzáférés korlátozására jöttek létre, mint amilyen például a hatásos műszaki intézkedések,[18] a földrajzi elhelyezkedés alapján működő geo-blokkolás, az internet de facto territorializálódása.[19] Az EULA-k szövegezése gyakran túllép a szerzői jogi kereteken és arra sarkallja a végfelhasználót, hogy elfogadja e keretrendszer megszorító értelmezését. Mindezekre, valamint a jelen kutatás eredményeire tekintettel már most előrebocsátható, hogy a végfelhasználók jogai lényegében a hozzáférés jogára vannak redukálva. Ennek feltételeit pedig a szolgáltató maga határozza meg. A végfelhasználó pedig vagy egészében elfogadja, vagy egészében elutasítja ezeket a szerződéses feltételeket.[20] E ponton a kérdés már átvezet a fogyasztóvédelmi jog területére. A végfelhasználók a 2019/770 irányelvben foglaltak szerint megtámadhatják a félrevezető szerződési feltételeket.[21]

- 140/141 -

III. Felhasználói rugalmasság-indexek

1. Streaming, tárhelyszolgáltatással

Az elsőként vizsgált platformok - amelyek tárhely- és streaming-szolgáltatást is üzemeltetnek - egyaránt elérhetők előfizetéses és ingyenes változatban. Az üzleti modell nagyban épít a UGC tartalmakra, ezáltal lényegesen nagyobb mozgásteret biztosítva a végfelhasználói hozzáférésnek. A hatásos műszaki intézkedések alkalmazása visszafogottabb, a közösségimédia-funkcióké kiterjedtebb. Néhány szolgáltató további lehetőségeket biztosít, amelyek az offline műélvezetet teszik lehetővé. A felhasználói érdekeket védő eljárási garanciák legfejlettebb formáját a YouTube-nál találhatjuk.[22] Az indexeket tekintve a leginkább felhasználóbarát platformnak a Soundcloud tekinthető, míg a DailyMotion érte el a legalacsonyabb rugalmassági indexet. A kategóriában szereplő szolgáltatások átlaga 3,25.

1. sz. grafikon

- 141/142 -

2. Streaming tárhelyszolgáltatás nélkül vagy korlátozott tárhelyszolgáltatással

Az itt elemzett szolgáltatások főként általuk jogosított, professzionális tartalmak on-demand nyilvánossághoz közvetítésére építik üzleti modelljüket. Tárhelyszolgáltatási funkciót szinte egyáltalán nem biztosítanak, ahogy a UGC-k sem játszanak akkora szerepet a platformok életében. Ebből következik, hogy a rugalmassági index is alacsonyabb értéket ért el, mint az első kategória szolgáltatói esetében. A szigorúbb felhasználási feltételek a végfelhasználók irányában főként abban gyökereznek, hogy maguk a szolgáltatók is szigorú feltételeket tartalmazó felhasználási szerződéseket kötnek a jogosultakkal. Ennek következtében több technikai korlátozással és kevesebb közösségi-média funkcióval szembesülnek a végfelhasználóknak, ahogy az offline felhasználás lehetősége is limitált. Az eljárási garanciák is a jogosultak érdekeit védik, csekélyebb teret engedve a tartalmak korlátozását vagy elérhetetlenné tételét illető végfelhasználói panaszoknak. Az összes faktort figyelembe véve a leginkább felhasználóbarát szolgáltatás ebben a kategóriában a Spotify, míg a legkevésbé rugalmas platform a Netflix. A csoport átlagindexe 2,63.

2. sz. grafikon

3. Online piacterek

Az internetes áruházak szintén elég szigorúan értelmezik a felhasználóbarátságot, amely főként annak a közvetítő szerepnek köszönhető, amelyet ezek a platformok betöltenek. Feladatuk főként harmadik felek tartalmainak nyilvánossághoz juttatása, amelyre maguk is felhasználási szerződést kötnek a jogosultakkal. Hiába nevezzük ezeket áruházaknak,

- 142/143 -

a digitális tartalmakon a végfelhasználók nem szereznek tulajdonjogot, csak felhasználási engedélyt kapnak a tartalom tekintetében. Ez egyúttal kizárja a jogkimerülés érvényesítésének lehetőségét is. Bizonyos platformok, mint pl. a Steam, amely videojátékokat tesz hozzáférhetővé, nagyban építenek a felhasználói, rajongói tartalmakra. A platformok széles felhasználási jogot kapnak a UGC-k felhasználására, és ugyancsak alulfejlett panasztételi mechanizmus, valamint szinte egyoldalú a szerződés módosításának és felmondásának a lehetősége. Mégis ezek a szolgáltatások magasabb átlagértéket mutatnak a felhasználóbarátság tekintetében, amely egyedi üzleti megoldásaiknak köszönhető. Ilyen pl. az Apple, amely szélesebb teret enged a tartalmak letöltésének, akár több eszközre is, illetve a családi megosztásnak. A Google a többiekével szemben fejlettebb panasztételi mechanizmust kínál a felhasználóknak. Az online piacterek összességében 2,9 pontot értek el. A leginkább felhasználóbarátnak az Apple Media Service bizonyult, a legkevésbé pedig az Amazon.

3. sz. grafikon

4. Közösségi média

A közösségimédia-platformok egyik legfontosabb pillére a UGC, éppen ezért a legmagasabb átlagot is ez a kategória érte el, hiszen itt találkozhatunk a legszélesebb felhasználási lehetőségekkel és a leginkább rugalmas szerződési feltételekkel, mind a tartalomhoz való hozzáférés, mind pedig a megosztás tekintetében. UGC alatt nem csak a "hétköznapi"

- 143/144 -

felhasználók tartalmait kell érteni, hanem azokat a közösségimédia-sztárokat is, akik ezeket a platformokat használják fel tartalmaik minél szélesebb körű megosztására. A végfelhasználói lehetőségeknek a platformot üzemeltető szoftver kódja jelentős határt szab, funkcionálissá téve a felhasználást. A szerződési feltételek módosítása e kategóriában is lényegében egyoldalú, a felhasználó lehetősége az elfogadásra vagy elutasításra korlátozódik. A megosztott tartalmakért főszabály szerint maga a végfelhasználó felel, de a szerződéses gyakorlat maga is igyekszik minden eszközzel kizárni a platform felelősségét a felhasználók által feltöltött jogsértő tartalmakért. Ez a CDSM-irányelv 17. cikkének hatálybalépését követően alapjaiban fog megváltozni, amely indokolttá teszi kutatásunk folytatását. Valamennyi ide sorolt platform 3,86-os átlagot ért el.

4. sz. grafikon

IV. Összefoglalás

A végfelhasználók elvárásai igen magasak. Szeretnének azonnali hozzáférést az élvezni kívánt tartalmakhoz. Ezt mutatja a platformok növekvő előfizetői, illetve regisztrált felhasználói száma, illetve az online piactereken feldolgozott rendelések, a letöltött digitális tartalmak mennyisége. A megnövekedett igényeket az egyre szélesedő platformgazdaság igyekszik kiszolgálni. A vizsgált 17 szolgáltató egymáshoz képest is jelentős eltéréseket mutat a kialakított üzleti modell, a platformot üzemeltető szoftveres háttér tekintetében.

- 144/145 -

Az összehasonlított szolgáltatások mindegyike jogszerűen üzemel. Ennek megfelelően a szerződéses gyakorlatuk igen szigorú keretek között biztosít hozzáférést a kínált tartalmakhoz. A rugalmassági indexet nagyban meghatározta, hogy ha egy platform csak on-demand streaming szolgáltatást végez vagy épp nagyobb teret enged a végfelhasználói interakcióknak. Ugyancsak a rugalmasságot növelte, ha a szolgáltatás több eszközre tette lehetővé a tartalom többszörözését, akár tartósan is, hogy a felhasználás offline módban is kivitelezhető legyen. Ahogy haladunk az egyszerű streamingtől a tárhelyszolgáltatáson át a közösségi médiáig, úgy lesz a UGC egyre meghatározóbb eleme nem csak a rugalmassági indexnek, hanem a platform gazdasági-üzleti rendszerének és a szerződéses gyakorlatának is. A végfelhasználók tehát összességében egy egyre szélesedő digitális platformgazdaságban kereshetik a mindennapi szórakozást jelentő tartalmakat. Ugyanakkor ezekhez a tartalmakhoz való hozzáférés több faktor együtthatásaként jelentősen korlátozott. A végfelhasználók nem gyakorolnak akkora kontrollt a tartalmak felett, mint a fizikai műpéldányok felett. Azoknak egyáltalán nem, vagy legfeljebb csak virtuálisan, a felhasználói fiókjukon keresztül vannak birtokában. A szerződéses feltételek kialakításába egyáltalán nincsenek bevonva, ráadásul gyakran a szerződések nyelvezete sem felhasználóbarát, sokszor félrevezető.

5. sz. grafikon

■

JEGYZETEK

[1] Schovsbo, Jens: Integrating Consumer Rights into Copyright Law: From a European Perspective. Journal of Consumer Policy Issue 4/2008. 393-408. pp.

[2] A tanulmány a H2020 recreating Europe projekt keretében végzett kutatás eredményeinek az összefoglalása. A diagrammok elkészítéséért köszönet illeti Danka Lucát.

[3] Rott, Peter: Download of Copyright-Protected Internet content and the Role of (Consumer) Contract Law. Journal of Consumer Policy Issue 4/20 08 . 441-45. pp.

[4] Chapdelaine, Pascale: Copyright User Rights - Contracts and the Erosion of Property. Oxford University Press. Oxford, 2017.

[5] Oprysk, Liliia - Sein, Karin: Limitations in End-User Licensing Agreements: Is There a Lack of Conformity Under the Digital Content Directive? IIC - International Review of Intellectual Property and Competition Law Issue 5/2020 594-623. pp.

[6] Michels, Johan David - Millard, Christopher - Turton, Felicity: Contracts for Clouds, Revisited: An Analysis of the Standard Contracts for 40 Cloud computing Services. Queen Mary University of London, School of Law. Legal Studies Research Paper No. 334/2020. 1-79. pp.

[7] Perzanowski, Aaron - Hoofnagle, Chris Jay: What We Buy When We Buy Now. University of Pennsylvania Law Review January 2017. 321. p.

[8] Thomas Riis (Ed.): User Generated Law - Re-Constructing Intellectual Property Law in a Knowledge Society. Edward Elga., Cheltenham, 2016.

[9] Helm, Sabrina V. et al.: Consumer Interpretations of Digital Ownership in the Book Market. Electronic Markets Issue 2/2018, 177-189. pp.; Perzanowski, Aaron - Schultz, Jason: Digital Exhaustion. UCLA Law Review April 2011. 896. p.; Racine, Pierre-Luc: Copyright Digital Exhaustion: A Public Interest Approach for the Retransfer of Licensed Digital Content in Canad. Intellectual Property Journal September 2019. 367-370. pp.; Bosher, Hayleigh: Key Issues around Copyright and Social Media: Ownership, Infringement and Liability. Journal of Intellectual Property Law & Practice, Issue 2/2020. 125. p.; Karapapa, Stavroula: Exhaustion of Rights on Digital Content Under EU Copyright: Positive and No Perspectives. In: Aplin, Tanya (Ed.): Research Handbook on Intellectual Property and Digital Technologies. Edward Elgar. Cheltenham, 2020. 490. p.

[10] 2019/790 irányelv a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról.

[11] Van Hoecke, Mark: Methodology of Comparative Legal Research. Law and Method, 2015, 1-35. pp.

[12] Az adatok utolsó ellenőrzése 2021. március-májusban történt meg.

[13] Chapdelaine 2017, 191-202. pp.

[14] Foong, Cheryl: The Making Available Right-Realizing the Potential of Copyright's Dissemination Function in the Digital Age. Edward Elgar. Cheltenham, 2019. 3. p.

[15] Frieden, Rob: What's new in the network neutrality debate? Michigan State Law Review 2015. 747. p.

[16] Vö. Technische Universität Darmstadt v. Eugen Ulmer, Case C-117/13, ECLI:EU:C:2014:2196, 43-44. bekezdések; Funke Medien v. Bundesrepublik Deutschland, Case C-469/17, ECLI:EU:C:2019:623, 70. bekezdés; Spiegel Online v. Volker Beck, Case C-516/17, ECLI:EU:C:2019:625, 54. bekezdés. A felhasználói jogok elméletéről lásd: Favale, Marcella: The Right to Access in Digital Copyright: Right of the Owner or Right of the User? The Journal of World Intellectual Property Issue 1/2012. 1-25. pp.; Sganga, Caterina: Right to Culture and Copyright: Participation and Access. In: Geiger, Christophe (Ed.): Research Handbook on Human Rights and Intellectual Property. Edward Elgar. Cheltenham, 2015. 560-576. pp.; Geiger, Christophe - Izyumenko, Elena: The Constitutionalisation of Intellectual Property Law in the EU and the Funke Medien, Pelham and Spiegel Online Decisions of the CJEU: Progress, But Still Some Way to Go! IIC - International Review of Intellectual Property and Competition Law Issue 3/2020. 282-306. pp.; Borghi, Maurizio: Exceptions as Users' Rights? In: Rosati, Eleonora (Ed.): The Routledge Handbook on EU Copyright Law. Routledge. Oxford, 2021. 263-280. pp.

[17] Nederlands Uitgeversverbond and Groep Algemene Uitgevers v. Tom Kabinet Internet BV and Others, Case C-263/18, EU:C:2019:1111. Az ítélet kritikai elemzését lásd pl.: Mezei, Péter: The Doctrine of Exhaustion in Limbo - Critical Remarks on the CJEU's Tom Kabinet Ruling. Zeszty Naukowe Uniwersytetu Jagiellonskiego - Prace z Prawa Wlasnosci Intelektualnej Issue 2/2020. 130-153. pp.

[18] Alkalmazásukat maga az uniós szerzői jog is korlátozza bizonyos esetekben. Lásd: 2001/29/EK InfoSoc-irányelv, 6. cikk (3)-(4) bekezdés.

[19] Kra-Oz, Tal: Geoblocking and the Legality of Circumvention. IDEA - The Intellectual Property Law Review Issue 3/2017. 387. p. A geo-blokkolás szintén részben jogellenessé vált a 2017/1128 Rendelet értelmében.

[20] Oprysk - Sein 2020, 597-598. pp.

[21] 2019/770 irányelv a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, 7. cikk.

[22] Vö. Perel, Maayan - Elkin-Koren, Niva Elkin: Accountability in Algorithmic Copyright Enforcement. Stanford Technology Law Review, Issue 3/2016. 510-516. pp.; Ertckson, Kristofer - Kretschmer, Martin: "This Video is Unavailable": Analyzing Copyright Takedown of User-Generated Content on YouTube. JIPITEC, Issue 1/2018. 75-89. pp.