A piac régóta hangoztatott igényének megfelelően a tervezet egyértelművé teszi, hogy nemcsak a pénz és az értékpapír lehet tulajdonjog tárgya, hanem az értékpapírnak nem minősülő társasági üzletrész, a pénzpiaci eszköz és - ha törvény így rendelkezik - egyes vagyoni értékű jogok is dolog módjára hasznosíthatóak.
A törvényjavaslat kiinduló szabálya, hogy az ingó dolog tulajdonjogának átruházással történő megszerzéséhez az erre irányuló szerződés vagy más jogcím mellett a dolog birtokának átadása is szükséges. Új rendelkezés, hogy törvény eltérhet az utóbbi feltételtől, mivel a külön törvények alapján a dologgal azonos jogi megítélés alá eső egyes vagyoni értékű jogok esetében másképpen nem lenne értelmezhető a szabályozás.
Abban nem lesz változás a tervezett szabályozás értelmében, hogy az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződés vagy más jogcím mellett a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzése is szükséges. A korábbi felvetésektől eltérően nem kerüljenek be az törvénykönyvbe az ingatlan-nyilvántartás anyagi jogi szabályai és nem kerül sor az ingatlan-nyilvántartás közvetlen bírói felügyelet alá helyezésére sem. Ez a döntés azon alapul, hogy nem indokolt a jelenleg egy törvényben (az ingatlannyilvántartásról szóló törvényben) található anyagi és eljárási szabályokat különválasztani, illetve a szakszerűség és naprakészség területén egyaránt fejlődést mutató ingatlan-nyilvántartást egy radikális átszervezéssel hosszabb vagy rövidebb időre visszavetni.
A hatályos Ptk. az elbirtoklás idejét 32 évről szállította le 10 évre, ugyanazt az elbirtoklási időt állapítva meg ingókra és ingatlanokra. Az elbirtoklási időt ingatlanok esetében a 2001. évi XIX. törvény hosszabbította meg 15 évre. A változásnak az volt az oka, hogy a Ptk. 1991-es módosításának eredményeként az állami tulajdonban lévő dolgokra korábban fennállott elbirtoklási tilalom megszűnt, és az állami tulajdon is elbirtokolhatóvá vált legkorábban 2001. júniusában. Az állam tulajdonában maradó dolgok tulajdoni és használati viszonyainak rendezése viszont teljes mértékben még nem valósult meg addigra. Ez az indok napjainkra elvesztette aktualitását, de egyrészt a 15 évre emelt elbirtoklási idő valamennyi ingatlan tulajdonos érdekeit védi, másrészt az elbirtoklási időnek 10 évre való ismételt leszállítása nehezen követhető és bizonytalansággal járó tulajdonszerzési helyzeteket teremtene. Így a törvényjavaslat fenntartja az ingatlanokra előírt 15 éves elbirtoklási időt. (Az ingóságokra vonatkozó 10 éves elbirtoklási idő módosításának igénye fel sem merült a törvényelőkészítés során.)
Az új zálogjogi szabályozás célja az, hogy fokozza a hitelezés biztonságát, bővítse a bírósági végrehajtáson kívüli értékesítés lehetőségeit, ezáltal javítsa a hitelhez jutás feltételeit és növelje a gazdaságban rendelkezésre álló hitel nagyságát. A tervezett rendelkezések legfontosabb jellemzői:
• fennmarad - a korábbi felvetésektől eltérően - az önálló zálogjog és a vagyont terhelő zálogjog intézménye;
• továbbra is a Magyar Országos Közjegyzői Kamara tartja fenn és működteti a zálogjogi nyilvántartást, amelybe bejegyzésre elektronikus adatátvitel útján ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba vagy közokiratba foglalt zálogszerződés alapján kerülhet sor;
• a tervezet értelmében a zálogjogi nyilvántartás nyilvános, tartalmát internetes honlapon bárki személyazonosítás nélkül és térítésmentesen megtekintheti;
• bevezetésre kerül a saját nevében, de a zálogjogosult javára eljáró zálogjogi bizományos új jogintézménye;
• rendhagyó zálogjogként az óvadék jogintézménye beépül a zálogjogba;
• a tervezet - pótolva a hatályos Ptk. hiányosságait - részletesen szabályozza a zálogtárgy bírósági végrehajtáson kívüli, zálogjogosult általi értékesítésének és a zálogjogosult általi megszerzésének szabályait.
A hatályos Ptk. alapján a haszonélvezeti jog korlátozott időre, legfeljebb a jogosult haláláig, jogutód nélküli megszűnéséig tart. A haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át, de annak gyakorlását átengedheti. Így a haszonélvezeti jog átruházása helyett a gazdálkodó szervezetek a haszonélvezeti jog gyakorlását engedik át ellenérték fejében.
A gyakorlati igényekre és tapasztalatokra figyelemmel úgy változtat a haszonélvezet szabályain a tervezet, hogy módot ad arra, hogy a szerződésen alapuló haszonélvezeti jogot a haszonélvező a tulajdonos hozzájárulásával átruházhassa. Ellenérték fejében a haszonélvezeti jog gyakorlását akkor lehet átengedni a jövőben, ha a tulajdonos azonos feltételek mellett arra nem tart igényt.
A tervezet egyértelművé teszi, hogy az időmúlásnak az igények érvényesíthetősége szempontjából kétféle anyagi jogi joghatása van: jogvesztés vagy elévülés. Erre figyelemmel előírja, hogy a jogszabálynak kifejezetten ki kell mondania, ha a határidő eredménytelen eltelte az alanyi jog megszűnését eredményezi, azaz jogvesztéssel jár. Ennek hiányában a határidőt elévülési jellegűnek kell tekinteni.
A tervezet az általános elévülési időn nem változtat. Így jogszabály, illetve a felek eltérő rendelkezése hiányában a kötelmi jogi jellegű igények öt év alatt évülnek el. Ugyanakkor az új szabályozás célul tűzte ki az elévülési határidők egységesítését, valamint a méltánytalanul rövid elévülési határidők növelését. Az utóbbira példa, hogy a hatályos Ptk. alapján a jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített tartásdíj, életjáradék és baleseti járadék részleteket bírósági úton többé nem követelheti. Az új Ptk. tervezete nem tartalmazza ezt az általános elévülési szabályoktól indokolatlanul eltérő rendelkezést.
A jogosult a hatályos szabályok alapján a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés időpontjától számított egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében három év. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. Az új rendelkezések főszabályként három éves elévülési határidőt biztosítanak a jogosult számára szavatossági igénye érvényesítésére. Ha jogszabály a dolog kötelező alkalmassági idejét meghatározza, és azt, illetve az abból hátralévő időt a jogosulttal a szerződés megkötésekor megfelelő módon közölték, a kötelező alkalmassági idő eltelte a kellékszavatossági igény tekintetében jogvesztéssel jár. Ha jogszabály a dolog kötelező alkalmassági idejét nem határozta meg, a kellékszavatossági igény érvényesítésének jogvesztő határideje a teljesítés időpontjától számított öt év lesz a tervezet alapján. Változatlanul indokolt annak a rendelkezésnek a fenntartása, amely szerint, ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a szavatossági igény a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
