A veszélyhelyzeti kormányrendeletek az elmúlt öt évben szerves részévé váltak a jogrendszerünknek. Ezen speciális jogszabályok rendkívüli jellege elsősorban abban mutatkozik meg, hogy azokban a Kormány - többek között - egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti és törvényi rendelkezésektől eltérhet, ideiglenesen átírva ezzel a jogszabályok hierarchiáját. A Kormány 2020. március óta 1126 ilyen rendeletet alkotott, és ezekben kereken 800 alkalommal élt a törvényi rendelkezésektől való eltérés lehetőségével. A tanulmány a veszélyhelyzeti kormányrendeletek és a törvények viszonyának szisztematikus és empirikus elemzésére vállalkozik, kitérve arra is, hogy milyen jogállamisági problémák merülhetnek fel azzal kapcsolatban, hogy a Kormány rutinszerűen, immár több mint öt éve adja ki a veszélyhelyzeti rendeleteket, amelyek eddig 225 törvényt írtak felül hosszabb-rövidebb ideig.
Over the past five years, emergency government decrees have become an integral part of Hungary's legal system. The extraordinary nature of these special legal instruments is primarily reflected in the fact that they empower the Government to suspend the application of certain Acts and to deviate from statutory provisions, thereby temporarily rewriting the hierarchy of legal norms. Since March 2020, the Government has issued 1,126 such decrees, making use of the possibility to deviate from statutory provisions on exactly 800 occasions. This study undertakes a systematic and empirical analysis of the relationship between emergency government decrees and Acts of Parliament, also addressing the rule of law concerns that may arise from the fact that the Government has been routinely issuing such decrees for more than five years, which have overridden a total of 225 Acts - some for shorter, others for longer periods.
Bár az egyes országok jogrendje meglehetősen különböző szabályozást tartalmaz a válsághelyzetek kezelésével kapcsolatban, összességében elmondható, hogy a rendkívüli állapot kihirdetése mindenhol a végrehajtó hatalom ideiglenes megerősödésével jár. Amint Ginsburg és Versteeg rámutat, "köztudomású, hogy a rendkívüli helyzetek tömeges hatáskör-átruházást igényelnek a végrehajtó hatalom javára, mivel ez az egyetlen hatalmi ág, amely rendelkezik a válságok kezeléséhez szükséges információval, határozottsággal és gyorsasággal".[1] Bjørnskov és Voigt azt emeli ki, hogy "a rendkívüli állapot kihirdetése messzemenő következményekkel jár a hatalmi ágak közötti egyensúlyra nézve: a törvényhozás és az igazságszolgáltatás hatáskörei rendszerint a végrehajtó hatalom javára szűkülnek".[2] A Velencei Bizottság az általa kidolgozott ún. jogállamisági ellenőrzőlistájában is megtalálható a következő kérdés: "Korlátozott-e időbeli hatályában, alkalmazási körülményében és terjedelmében a végrehajtó hatalom rendkívüli helyzetekben fennálló, a hatalmi ágak szokásos megosztásától való eltérésre irányuló jogosítványa?",[3] ami arra utal, hogy a végrehajtó hatalom átmeneti megerősödése - megfelelő korlátok esetén - összeegyeztethető a jogállamisági kritériumokkal. A Velencei Bizottság több ország rendkívüli jogrendi szabályozását értékelve - azt is leszögezte, hogy a rendkívüli állapot kihirdetése általában együtt jár a végrehajtó hatalom számára biztosított többletjogosítványokkal.[4] A többletjogosítványok közé tartoznak azok a speciális jogalkotási eljárások, amelyek lehetővé teszik a végrehajtó hatalomnak (tipikusan a kormánynak vagy az államfőnek), hogy olyan jogszabályt alkosson (vagy olyan módon alkosson), amelyre normál jogrendben nem lenne lehetősége. Hangsúlyozandó, hogy ezek a különleges jogalkotási eljárások legitim eszköznek tekinthetőek a rendkívüli helyzetek idején,[5] és ennek megfelelően számos ország alkotmányában megtalálhatóak ilyen jellegű rendelkezések.[6]
A rendszerváltás utáni Alkotmány, majd az Alaptörvény is illeszkedett ebbe a mintázatba, hiszen az alkotmányozó - meghatározott különleges jogrendek esetén - a Honvédelmi Tanácsnak, a köztársasági elnöknek, valamint a Kormánynak is biztosította a rendkívüli jogalkotási jogkört. (Amint ismert, a 2022. november 1-jén hatályba lépő kilencedik Alaptörvény-módosítás óta mindhárom különleges jogrendben immár csak a Kormány rendelkezik speciális jogalkotási jogkörrel, vagyis a Honvédelmi Tanács és a köztársasági elnök rendeletalkotási jogköre megszűnt [ahogyan maga a Honvédelmi Tanács létrehozásának lehetősége is].) A fentiek fényében az a tény, hogy a magyar jogrend veszélyhelyzet (is) idején lehetővé teszi a rendkívüli kormányrendeletek kibocsátását, egyáltalán nem számít kivételesnek. Mindez azonban távolról sem jelenti azt,
- 11/12 -
hogy az immár öt és fél éve tartó veszélyhelyzeti jogalkotás ne vetne fel problémákat.
Jelen írásomban a veszélyhelyzeti jogalkotás egyik sajátos aspektusát, a veszélyhelyzeti kormányrendeletek és a törvények viszonyát vizsgálom, figyelemmel a 2020. március óta eltelt időszak tapasztalataira.[7] A veszélyhelyzeti - illetve bármilyen különleges jogrendi - kormányrendeletek rendkívüli jellege elsősorban abban mutatkozik meg, hogy azokban a Kormány - többek között - egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti és törvényi rendelkezésektől eltérhet,[8] ideiglenesen átírva ezzel a jogszabályok hierarchiáját. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden veszélyhelyzeti rendelet érinti a törvényeket, de nem is kivételes eszközről van szó. Az elmúlt több mint öt évben az 1100-at is meghaladta a veszélyhelyzeti kormányrendeletek száma, és ezek több mint 40%-a tartalmazott törvényi rendelkezéseket lerontó előírásokat. Egy korábbi írásomban már érintettem a veszélyhelyzeti kormányrendeletek és a törvények viszonyát,[9] azonban a témakör egy alaposabb vizsgálatot is megérdemel, hiszen a legkülönbözőbb, kétszáznál is több törvény kormányrendeletekkel történő, hosszabb-rövidebb ideig tartó felülírása olyan jelenség a hazai jogalkotásban, amelyre az elmúlt évtizedekben nem volt példa. Ennek megfelelően a tanulmányom célja annak vizsgálata, hogy milyen hatásokkal és problémákkal jár a törvényeket gyakran felülíró veszélyhelyzeti kormányrendeletek tömeges alkalmazása.
A következőkben elsőként a különleges jogrendi kormányrendeletek jogforrási hierarchiában elfoglalt helyét tárgyalom, rámutatva az Alkotmánybíróság megállapításaira is. A tanulmány 3. pontja a veszélyhelyzeti kormányrendeletek gyakorlati aspektusával foglalkozik: egyrészt megvizsgálom, hogy a Kormány milyen gyakran élt a törvények felülírásának lehetőségével, és mely törvények voltak leginkább érintve; másrészt néhány törvény példáján azt is bemutatom, hogy a törvényi rendelkezésektől való eltérésre milyen okokból kerülhet sor; harmadrészt pedig a törvényi rendelkezésektől való eltérés típusait veszem számba. Az összegzésben olyan problémás pontokra mutatok rá, amelyek átgondolása hozzásegíthet bennünket a veszélyhelyzeti jogalkotás intenzitásának csökkentéséhez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
