Az utóbbi évek statisztikai adataiból megfigyelhető, hogy hazánkban a házasságok felbontásának emelkedő tendenciája megszűnőben van, inkább a stagnálás a jellemző. Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy a házasság jogintézménye megerősödött, ellenkezőleg, az állapítható meg, hogy a házasságkötések száma csökkenő tendenciát mutat. Közismert viszont az a tény, hogy egyre többen választják az élettársi kapcsolatban való együttélést, amely együttélés alatt élettársi vagyonközösség keletkezik, gyermekek születnek, akiknek tartásáról, lakhatásáról gondoskodni kell, élettársi lakáshasználat valósul meg.
A nő és férfi élettársi kapcsolata, de egyáltalán az élettársi kapcsolat jogi elismertsége - hosszú időt vett igénybe a magyar jogalkotásban. A fejlődés azonban kétségtelenül kimutatható, hiszen a kúria XX. századbeli gyakorlatából megállapíthatóan az "ágyasságtól", amelyhez kezdetben semmilyen joghatás nem fűződött és ebből eredően sokszor a "megbélyegzett", "törvényen kívüli" gyermekek születésétől mégis eljutottunk oda, hogy az élettársi kapcsolat - ami most már az azonos nemű személyek kapcsolatát is jelenti - a vagyonjogi igények rendezése szempontjából szabályozottnak tekinthető a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése alapján. Az élettárs özvegyi nyugdíjára bizonyos feltételek mellett tartalmaznak rendelkezést a nyugdíjjal kapcsolatos jogszabályok, az élettárs bekerült a hozzátartozói körbe, képviseleti jog is megilleti.
Az élettársi lakáshasználatra is fellelhetők szabályok a Lakásügyi Jogszabályokban, az élettársi kapcsolatból született gyermek elhelyezését, tartását, szülői felügyeletét pedig szabályozza a Csjt.
Elégedettek lehetünk-e ezzel, vagy további jogalkotásra lenne szükség?
Magam sem kívánom az élettársi kapcsolatot a házasság jogintézménye szintjére emelni, azt azonban sem a jogalkotó, sem a jogalkalmazó nem nézheti tétlenül, hogy a társadalomban széles körben elfogadottnak tartott, és a nő, valamint a férfi együttélésének formájaként választott élettársi kapcsolat joghatásait tekintve ne kapjon megfelelőbb szabályozást. Ennek figyelmen kívül hagyása egyértelműen azt jelentené, hogy a jog elmarad a társadalmi viszonyoktól, nem utat mutat, hanem azok után jár és még nagyobb felelősség hárul a jogalkalmazóra, hogy egyfajta társadalmi igazságosságot - különösen a bírói gyakorlat alakításával -megvalósítson
Ennek a kérdésnek a jogalkotó részéről való kezelésére történelmi esélyt ad a Ptk. módosításának koncepciója, amely szerint a Családjog - feltehetően ötödik könyvként - a Ptk. részévé válik.
Megvizsgálandó ezek után az, hogy a koncepció fent hivatkozott része foglalkozik-e az élettársi kapcsolatnak, vagy annak joghatásainak a "Családjogi Könyvbe" való beemelésével.
Vitathatatlanul vannak erre utaló adatok. Szó esik ugyanis a regisztrált élettársi kapcsolatról, továbbá arról is, hogy igény merült fel a hosszú időn át fennállott élettársi kapcsolat esetén a volt élettárs tartásra való jogosultságára. Végül utal a koncepció arra, hogy nő és férfi között fennállott élettársi kapcsolatot érintően az élettársi vagyonközösség megszüntetésének szabályait változatlan tartalommal "át kéne hozni" a Ptk. 578/G. § (1) bekezdéséből a Csjt. rendelkezései közé és ugyanitt kéne szabályozni azt az egyébként gyakori esetet, amikor az élettársak által megszerzett közös vagyon, a később megkötött házasság folytán házastársi vagyonközösség keletkezése mellett, külön megállapodás hiányában ennek a vagyonközösségnek a részévé válik.
Mindezzel egyet lehet érteni, azonban a megállapításokat tovább indokolt finomítani és szükséges lenne a kiegészítés is.
A nő és férfi között fennállott élettársi kapcsolat alatt szerzett vagyonközösség megszüntetésének a Ptk. 578/G. § (1) bekezdésében megfogalmazott szabályai időtállónak bizonyultak, ezért a változatlan tartalommal való átkerülés alapvetően helyes. A bírói gyakorlatban azonban számos olyan eset fordult elő, amelyekből az volt megállapítható, hogy a felek az általuk nagyon is jól ismert szerzési aránytól függetlenül az élettársi vagyonközösség megszüntetését a házastársi vagyonközösség megszüntetésének szabályaival azonosan, egyenlő arányban kérték. Ez nyilván az élettársaknak arra a szemléletére utal - különösen, ha az élettársi kapcsolatból gyermek is született -, hogy kapcsolatukat a belső viszonyukban a házasság "rangjára" kívánták emelni és a kapcsolódó joghatásokat ehhez képest akarták rendezni.
Ezt a magam részéről nemcsak perjogi kérdésnek tekinteném, hanem a Ptk. 578/G. § (1) bekezdéséből átemelt szabályt azzal egészíteném ki - a szerzéshez való hozzájárulás mértéke szerinti megosztást főszabályként fenntartva -, hogy nemcsak kétség esetén azonos az arány, hanem akkor is, ha az élettársak nyilatkozata erre irányul.
Az kifejezetten örvendetes elképzelés, hogy házastársi vagyonjogi szerződés hiányában a házasságkötés előtt fennállott élettársi kapcsolat alatt szerzett vagyonközösség, a házassági életközösség ideje alatt szerzett vagyonközösséggel együtt a házassági vagyonjog szabályai szerint kerüljön megszüntetésre, kétfajta jogi megoldás szükségtelen. Ebben az értelemben törvényi szabályozást kap a Legfelsőbb Bíróság korábban hatályon kívül helyezett 10-es számú irányelvének ezzel kapcsolatos rendelkezése, amely irányelv egyéb szabályait tekintve is nagyon jól szolgálta a bírói gyakorlat alakulását.
Érdemes lenne átgondolni a jogalkotás szempontjából a Csjt. 30. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságát az élettársi viszony esetén is. Amennyiben ugyanis az élettársi vagyonközösség és annak megszüntetése bekerül a Ptk. Családjogi Könyvébe, akkor a fenti szabálynak csupán a házastársak vagyoni viszonyaira való fenntartása, pontosan a házastársak negatív megkülönböztetéséhez vezethet és a jogalkotó szándékával ellentétben az élettársi kapcsolat juthat előnyhöz.
A harmadik féllel kötött ügylet az élettárs részéről az élettársak belső viszonyában az élettársi vagyon növelését, vagy csökkentését jelenti, ami az élettársak javára, vagy terhére főszabályként a szerzéshez való hozzájárulás mértéke szerint dől el. Ugyanakkor az élettársak külső viszonyában a hivatkozott Csjt. 30. § (2) bekezdésében írt szabály átvétele hiányában a harmadik személy csupán azzal az élettárssal kerül szerződéses jogviszonyba, akivel az ügyletet kötötte. Ez az üzleti biztonságot is sértené, hiszen nem egyszer fordul elő, hogy a szerződő harmadik fél a ténylegesen élettársi kapcsolatot annak külső látszata alapján házastársi kapcsolatnak véli, és joggal hiszi a szerződés teljesítése szempontjából az élettársak egyetemleges kötelezettségét.
Az élettársi tartás szabályozása ezen jogintézménynek a jogalkotó által való létrehozása szintén időszerű kérdés. Ez az alábbi gondolatokat veti fel:
Nyilvánvalóan hasonló jogi feltételeket kellene felállítani, mint a házastársi tartásra való jogosultság esetében azzal azonban, hogy az élettársi tartás során nem lenne indokolt annak a biztosítása, hogy az élettársi kapcsolat megszűnését követő öt év elteltével a volt élettárs tartáshoz jusson, még akkor sem, ha különösen méltánylandó körülmények fennforgását lehetne megállapítani. Ez a megkülönböztetés feltétlenül kell következzen abból a jogelvből, hogy a társadalmi viszonyok jelentős átalakulása ellenére sem indokolt az élettársi kapcsolatot a házassággal jogi szempontból azonos szintre emelni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
