1. A polgári jogi felelősség rendszere a magánjog, ezen belül a kötelmi jog egyik sarkalatos kérdéskörét érinti. A polgári jogi felelősség nem más, mint a másnak jogellenesen és felróhatóan okozott kárért való helytállási kötelezettség, a károkozónak a másnak okozott kár megtérítésére irányuló jogi felelőssége. A másnak okozott kárért való felelősség egyetemleges kategória, társadalomépítő alapelvként kezelhető. Donald Brown szavaival élve a kárfelelősség elve egy "emberi univerzália", mely minden társadalomban, legyen az akár fejlett, akár primitív, valamilyen formában jelen van.[1] A kárviselés kérdése minden emberi közösségben azon kérdések körébe tartozik, amelyek a társadalmi rend alapját képezik. Nem létezhet tartós alapokon nyugvó társadalom, emberi közösség, melynek ne volnának kárfelelősségi, a másnak okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályai. A polgári jogi felelősség két fő formában jelenik meg, éspedig: mint szerződési felelősség, azaz szerződési jogi norma megszegéséből (szerződési kötelezettség teljesítésének elmulasztásából, késedelmes vagy hibás teljesítéséből) eredő kárért való felelősség, és mint szerződésen kívüli (deliktuális) felelősség, amely egy általános, károkozást tiltó jogi norma, törvényi tilalom megszegéséből ered.
Bármely rendszer vagy rendszerezés alapelveinek megismerése és kutatása mindig is a legnagyobb tudományos kihívásnak számított. Magának az elvnek vagy alapelvnek a meghatározása is számos kérdést vet fel. Arisztotelész szavaival élve az elv nem más, mint az az alapkategória, amiből bármely dolog létezik, létrejön, illetve megismerhető.[2] Tehát minden tudományos rendszerezés bizonyos alapelvekből indul ki, így a jog, a polgári jogi felelősség rendszere is. A polgári jogi felelősség alapelvei azok az általános elvek, amelyek meghatározzák a kárfelelősségi normarendszer fiziognómiáját, fő sajátosságait egy adott jogrendben. Ebből kifolyólag a polgári jogi felelősség alapelveinek megismerése elengedhetetlenül szükséges egy adott jogrend kárfelelősségi rendszerének elemzéséhez.
Szalma József az Újvidéki Egyetem professzora, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja, kutatásai során többek között a felelősségi jog alapelveinek kérdésével is foglalkozott. Legújabb, A polgári jogi felelősség alapelvei c. monográfiája a kárfelelősségi jog alapelveit dolgozza fel.[3]
2. A kötet alapgondolata az a kérdés, hogy vajon szükséges és lehetséges-e általános felelősségi jogi alapelvek megfogalmazása, melyek mind a szerződési, mind a szerződésen kívüli felelősség esetében alkalmazhatók volnának, vagy a két felelősségi rendszer különleges alapelveken nyugszik. Ezek a különleges alapelvek ugyan tartalmazhatnak konvergens elemeket is, de alapjában véve csak a szerződési, vagy szerződésen kívüli felelősségre vonatkoznának. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a két felelősségi rendszernek különleges alapelvei vannak, akkor megkerülhetetlenné válik az a kérdés, hogy vajon milyen kapcsolatban állnának egymással a különleges felelősségi jogi elvek és az általános polgári jogi alapelvek. E kérdés megválaszolására tett kísérlete során Szalma professzor részletes polgári jogi, összehasonlító kutatást végzett el. A szerző szerint a kérdésre két fő választípus adható.[4]
A német jogirodalom arra a kérdésre, hogy lehetséges-e a felelősségi jog egységes alapelvek mentén történő felépítése, nemleges választ ad - a német jog a polgári jogi felelősséget kettős felelősségi rendszernek tartja, azaz a szerződési felelősségnek olyan lényeges sajátosságai vannak, amelyek világosan megkülönböztetik a szerződésen kívüli (deliktuális) felelősségtől. E különbözőség a szerződési jogviszony sajátos szerkezetéből ered, mely két kötelmet foglal magában. Az első, a primáris kötelem, a szerződési kötelezettség, a szerződésbe foglalt tartozás (Schuld) a másik pedig a szekundáns kötelem, ami nem más, mint a teljesítés elmulasztásából, a hibás vagy késedelmes teljesítésből eredő kárfelelősségi kötelem (Haftung). Mindamellett, hogy a másodlagos kötelem csak akkor aktivizálódik, ha az elsődleges kötelem nem teljesül (a teljesítés el-
- 391/392 -
mulasztása, hibás vagy késedelmes teljesítés), a két kötelem elvben egymástól független, azaz a másodlagos kötelem megvalósulása (a szerződési kötelezettség megsértéséből eredő kár megtérítése) nem mentesíti az adóst, a szerződési kötelezettségét nem teljesítő szerződő felet a szerződési, elsődleges kötelezettség teljesítése alól.
Ezzel szemben a francia, monista elmélet a szerződési kötelezettségben és az annak megsértése esetén fellépő kártérítési kötelezettségben nem lát két kötelmet, csupán egyet. Ezen egységes kötelem, mint minden más jogi norma, egy normatív diszpozícióból és a diszpozíció megsértésére előirányzott szankcióból áll. A diszpozíciót a szerződési kötelezettség képezi (a német jogterminológiai hagyomány értelmében a primáris kötelezettség), a teljesítés elmulasztása, a hibás vagy késedelmes teljesítés esetén fellépő kártérítési kötelezettség pedig csupán ugyanazon normának a szankciója (ami a német jogirodalomban a szekundáns kötelezettségnek felel meg). Mivel a francia polgári jogi elmélet a kárfelelősséget egy előzetes norma megszegése következményének tartja, ezen álláspont szerint kialakíthatók olyan felelősségi alapelvek, amelyek egyaránt vonatkoznának a szerződési és a szerződésen kívüli (deliktuális) felelősségre is. Ebben a tekintetben nincs különösebb jelentősége annak a ténynek, hogy a szerződési felelősség egyedi jogi norma megsértéséből fakad, a szerződésen kívüli felelősség pedig általános jogi norma, törvényi rendelkezés (károkozási tilalom) megsértéséből.
Tehát mindkét felelősségi rendszernek az a közös nevezője, hogy a kárért való helytállási kötelezettség egy előzetes jogi norma megsértéséből ered. Ebből az okból kifolyólag, a francia jogelmélet álláspontja szerint, kialakíthatók egységes felelősségi jogi alapelvek, amelyek egyaránt érvényesíthetők a szerződési és a szerződésen kívüli felelősség tekintetében is. Az általános felelősségi alapelvek természetesen nem zárják ki különleges, a szerződési felelősségre vonatkozó alapelvek megfogalmazását.
3. Az egyes felelősségi alapelvek tekintetében Szalma József a következő alapelveket emeli ki: a károkozás általános tilalmának és az okozott kárért való felelősségnek az elvét, a teljes térítés elvét, a megtorlás kivételes alkalmazásának elvét, a méltányosság elvét, a természetbeni helyreállítás elsőbbségének elvét, az okozási és vétkességi felróhatóság elvét, a kármegosztás elvét, a megelőzés elvét, a káronszerzés tilalmának elvét, illetve a kényszerítő és megengedő normák alkalmazásának elvét a polgári jogi felelősség területén.[5] Ezek közül kétségkívül a károkozás általános tilalmának elve és a teljes térítés elve a legfontosabbak. Nem véletlen, hogy a szerző kötetében először e két alapelvet tanulmányozza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
