A 2013. július 1. napján hatályba lépett Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) jelentős változásokat hozott a nemi erkölcs elleni bűncselekmények terén: megváltoztatta az 1978. évi IV. törvény megszokott, de számos kritikát megért szabályozási koncepcióját, új fogalmakat és tényállásokat alkotott. A Btk. e fejezetének újításait viszonylagos megnyugvással és elégedettséggel fogadta a büntetőjog-tudomány, meggyőződéssé vált, hogy a továbbiakban éles vitákra okot adó értelmezési kérdések nem vetődnek majd fel.
A Magyar Közlöny 2016. november 3-i számában azonban megjelent a Kúria 2/2016. Büntető jogegységi határozata a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak értelmezéséről. A jogegységi határozat újabb parázs vitát indukált.
A jogegységi eljárás lefolytatására azért került sor, mert eltérő ítélkezési gyakorlat alakult ki annak megítélésében, hogy hogyan minősül a tizenkét éven aluli sértett sérelmére kényszerítés nélkül megvalósított szexuális cselekmény, ha a sértett az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll, illetve az elkövető a szexuális cselekményt az egyéb módon hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el.
Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése értelmében a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. Ennek megfelelően rendelkezik a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 32. § (1) bekezdés a) pontja is, mely szerint - egyebek mellett - jogegységi eljárásnak van helye, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges.
Az eljárás alapjául szolgáló szexuális erőszak tényállásáról a Btk. az alábbiak szerint rendelkezik:
Btk. 197. § (1) Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki
a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el,
b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel.
(2) Szexuális erőszakot követ el az is, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet.
(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt
a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el,
b) az elkövető a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el, vagy
c) azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el.
(4) Öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő,
a) aki az (1) bekezdés a) pontjában vagy a (3) bekezdés b) vagy c) pontjában meghatározott bűncselekményt tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követi el, vagy
b) ha a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekmény a (3) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.
(5) Aki szexuális erőszak elkövetéséhez szükséges vagy azt könnyítő feltételeket biztosítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A tanulmány célja a jogegységi határozat kritikai elemzésével állást foglalni abban, hogy a Kúria döntésének meghozatala során megfelelően alkalmazta-e a büntető jogszabály jogértelmezésének klasszikus módszereit, vagy döntésének meghozatala során e kereteket túllépve nem vált-e maga is jogalkotóvá.
A kérdés elméleti jelentőségén túlmutat a Kúria döntésének a bírósági gyakorlatra kiható hatása, tekintettel arra, hogy a jogegységi döntések a jogalkalmazás során kötelező erővel bírnak.
A határozat meghozatala előtt jelentős szakmai vita alakult ki a Btk. 197. §-ában foglalt rendelkezések értelmezését illetően. Kérdésként merült fel, hogy a 197. § (2) bekezdése alapeset vagy minősített eset, illetve erőszak vagy élet-testi épség elleni fenyegetés nélkül is megállapítható-e a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pontjában meghatározott súlyosabban minősülő eset, ha az elkövető a szexuális cselekményt hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló tizenkettedik életévet be nem töltött sértett sérelmére követi el.
A fenti kérdések megválaszolását illetően a jogirodalomban, illetve a joggyakorlatban két álláspont alakult ki.
a) Szomora Zsolt szerint "a Btk. 197. § (2) bekezdés szerinti alapeset speciális alanya a tizenkettedik életévét be
- 281/282 -
nem töltött személy, az elkövetési magatartás pedig önmagában a szexuális cselekmény végzése vagy végeztetése. A tényállás tehát kényszerítési elemet, vagy a gyermek állapotának felhasználását (visszaélési elemet) nem tartalmazza. A gyermeknek sem a védekezésre, sem az akaratnyilvánításra képességét nem kell vizsgálni. A bűncselekmény megvalósul a tizenkét év alatti gyermek beleegyezése esetén, sőt akkor is, ha magát a szexuális cselekményt a passzív alany kezdeményezte. A tényállás továbbá - implicite - átfogja az egyszerű fenyegetéssel kényszerítést is." A továbbiakban kiemeli, hogy a Btk. 197. § (2) bekezdés szerinti alapesetre nem épülnek minősítő körülmények.[1]
Egy ehhez kapcsolódó másik álláspont szerint "a (4) bekezdés a) pontja szerinti súlyosabb minősítés feltétele, hogy erőszakkal, vagy kvalifikált fenyegetéssel megvalósított szexuális cselekmény sértettje a 12. életévét még nem töltötte be, és a sértett az elkövetővel függőségi viszonyban áll, vagy többes elkövetés állapítható meg."[2] E nézethez csatlakozik Gál István László is, a 197. § (2) bekezdése alapeseti jellegének hangsúlyozása mellett.[3]
b) A fentiekkel ellentétes vélemény olvasható a Magyar büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára című kötetben, melyben a Btk. 197. § (3)-(4) bekezdése címszó alatt az alábbi magyarázatot találjuk: "A (2) bekezdés szerinti szexuális erőszak minősített esete a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szemben erőszakkal, vagy élet, testi épség elleni fenyegetéssel kényszerítve, vagy kapcsolati viszony esetén, avagy többek által elkövetve, ami 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."[4]
Ide sorolható az a nézet is, mely szerint "a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott minősítő körülmény feltétele, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény esetében a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon hatalma vagy befolyása alatt álljon, vagy a sértettel azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen végezzenek szexuális cselekményt."[5]
A jogirodalmi források alapján tehát az egyik álláspont szerint a Btk. 197. § (2) bekezdése kényszerítési elemet nem tartalmazó alapeset, melyhez minősítő körülmények nem kapcsolódnak. Az elkövetővel függőségi viszonyban álló, 12. életévét be nem töltött sértett sérelmére megvalósított szexuális cselekmény pedig csak akkor minősül a (4) bekezdés a) pontja szerint, ha az elkövető a cselekményét erőszakkal, vagy kvalifikált fenyegetéssel valósítja meg. Előrebocsátjuk, hogy a magunk részéről ezzel a véleménnyel és az ehhez igazodó bírói gyakorlattal értünk egyet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
