"A Pannonhalmi Gyermekjogi Szimpózium egyik legfontosabb üzenetének azt tartom, hogy a gyermekvédelem, azaz az erőszak, a bántalmazás és a visszaélések megszüntetése és az átlátható, biztonságos keretek megteremtése olyan fontos, szent ügy, amiért képesek összefogni és együttműködni világnézeti és erkölcsi kérdésben másként gondolkodó szervezetek is."
Hortobágyi T. Cirill OSB, pannonhalmi főapát
Tekintélyt parancsolóan magasodik Pannonhalma városa felett a hegy az apátsággal és a bencés gimnázium épületeivel a tetején. Fent letisztult, pompás épületek, szőlő, gyógynövény, arborétum, levendula, rend, amerre a szem ellát. Az ezeréves falak között mégis sokáig a rossz csend uralkodott, csakhogy Pannonhalma elindult a gyógyulás útján, és ezzel most példaként állhat a magyar gyermekvédelmi és oktatási rendszer előtt.
2014 októberében jelentkeztek M. atya volt diákjai az iskola akkori főapátjánál nehéz és fájdalmas történeteikkel. Az évekkel korábbi eseményekkel a sajtó aztán 2015 májusában kezdett foglalkozni, azután, hogy a pannonhalmi vizsgálatokról szóló hivatalos közlemény megjelent. A volt tanár érzelmi zsarolással, lelki terrorral kiszolgáltatott helyzetbe hozta diákjait, hosszú időn át visszaélt hatalmával.[1] A kulturális élet motorjaként ismert, amúgy népszerű, de komoly hangulatingadozásairól híres atya kapcsán egykori diákjai "kedvencekről" és "illetlen érintésekről" meséltek.[2] A volt szerzetes korábbi tanítványai az egyik közösségi oldalon közösen ki is nyilvánították érzéseiket az eset kapcsán.[3]
Ma Magyarországon, ha egy iskolai bántalmazással kapcsolatos esetre fény derül, nem ritka, hogy az intézmények "csendben" igyekeznek megegyezésre jutni az érintettekkel. Akár úgy is, hogy nyomást gyakorolnak a családokra azért, hogy lehetőleg ne tegyenek jelzést. Ha házon belül meg tudja oldani az ügyet az iskola, az érintetteknek cserébe esetleg megígérik, hogy a bántalmazó tanárt eltávolítják. Ezzel az iskolák rövid távon jó hírnevüket megvédhetik, ellenben jelzési kötelezettségüknek nem tesznek eleget. Az eltussolás más szinten is megjelenhet, így például sok esetben - feltételezhető kollegialitásból - a tanárt is törekednek "közös megegyezéssel" útjára bocsátani. Ennek következtében a bántalmazó - akár megszakítás nélkül is - tovább folytathatja gyermekek közti ártó tevékenységét egy másik intézményben. Amennyiben ez így van, akkor kimondható, hogy az adott iskola, ha áttételesen is, de segédkezet nyújt a további bántalmazásokhoz is.[4] Az érintett gyerekek többnyire azzal sincsenek tisztában, hogy ami velük megtörtént vagy ami éppen velük zajlik, az bűncselekmény. Gyakran a felnőttekben sem tudatosul, vagy nem akarják meglátni, hogy valójában mekkora is a baj. Így végül senki nem jelez, vagy nem mer jelezni, segítséget kérni.
A pannonhalmi eset során a már időközben felnőtté vált áldozatok több mint tíz év elteltével mertek először egymás között beszélni, végül a nyilvánosság elé állni történetük-
- 51/52 -
kel. Köztudott, hogy az áldozatokban dúló szégyennel vegyes bűntudat, harag, tehetetlenség akár évtizedekre is hallgatásra kényszeríti őket, képtelenek beszélni a megélt traumákról. Amikor az elkövető tanár szembesült a vádakkal és az egyházi eljárásban való részvétel kötelezettségével, elhagyta a rendet, nem vállalva a felelősségre vonást. Az elévülés szabályai sajnálatosan lehetőséget biztosítanak még mindig a megúszásra. Nagyon jó lenne, ha ez változhatna. Fontos lenne az is, hogy egyetlen hasonló ügy se maradhasson oly sokáig rejtve, így nem lenne mód az elévülésre.
Szerencsére a pannonhalmi eset kiderülését az iskola komoly jelzésnek vette, vizsgálatot indított, eljárást kezdeményezett, ezzel felelősséget vállalt mindazért, ami korábban megtörténhetett. Több év munkájának köszönhetően Pannonhalmán új gyermekvédelmi szabályzat, valamint nevelői gyakorlatok kialakítása valósult mára meg. Amennyiben egy iskola felvállalja felelősségét, szembenéz a hibáival, segítséget kér, azzal hozzásegíti az intézményt a "gyógyuláshoz" és az áldozatok jóvátételéhez, illetve a megbékéléséhez.
Gyurkó Szilvia jogász, gyermekjogi szakember, a Hintalovon Alapítvány vezetője szerint az iskolák nagyon sokat tehetnek azzal, ha nyíltan kommunikálnak, ha megfelelő intézményi biztosítékokkal rendelkeznek, ha kiépítik a szabályok és a felelősség egyértelmű rendszerét. Azzal, hogy Pannonhalmán megtörtént az átvilágítás, a szembenézés, a meglévő jó módszerek megtartása mellett egy új gyermekvédelmi rendszer kiépítése, elindult a pozitív változás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 2015 nyarán egy újabb eset került napvilágra. Ebben a tanár beismerte tettét, vállalta az egyházi felelősségre vonást, melynek következtében ő soha többé nem kerülhet gyerekek közelébe. Fontos, hogy a múltban megtörtént esetekért a jelenben úgy vállaljanak az elkövetők felelősséget, hogy az a gyerekek védelmét, biztonságát szolgálja.
A magyarországi iskolák sorában a bencések voltak az elsők, akik megértették, hogy nem söpörhetik a szőnyeg alá az eseteket, nem tehetik meg, hogy a jól bevált "jó időben, jókor félrenézés" módszerével éljenek. Ki mertek állni a nyilvánosság elé, ezzel nemcsak az áldozatokon segítettek, hanem egy új rendszer alapjait is lefektették.
Az, hogy egy iskola hogyan reagál egy adott problémára, az sokkal többet elárul az iskola működéséről, mint az, hogy van-e problémája vagy nincs. Problémák, nehézségek mindig akadnak, de a hazai iskolák többsége ezt azért tagadja, hogy jó hírét ne veszélyeztesse, ami a legveszélyesebb és legfelelőtlenebb döntés a gyerekek szempontjából.[5] A szakember kollégáival belülről segítette a bencés gimnázium megújulását és az új szemlélet elsajátítását. Sikeres együttműködésük példaértékű, ennek a közös munkának helyszínén rendezték meg "A csendtől a szóig" elnevezésű gyermekvédelmi szimpóziumot.[6]
A több éve folyó belső munka, megtisztulás és újraépítkezés része volt, hogy október közepén a főapátság adott otthont "A csendtől a szóig" elnevezésű gyermekjogi szimpóziumnak. Ennek a Magyarországon ez ideig egyedülálló kezdeményezésnek az volt a célkitűzése, hogy a lehető legtöbb helyről érkező szakemberek segítségével a lehető leginterdiszciplinárisabb módon körbejárják az iskolai bántalmazás nehéz és erősen tabusított témáját. A szervezőket rengeteg helyről szerették volna lebeszélni, eltántorítani a megvalósítástól, mindenki tartott valamitől, amiért hite szerint "lehetetlen küldetés" a rendezvény megvalósítása. Szerencsére felülkerekedett az elköteleződés és kitartás, valamint a hit, hogy a lehető legfontosabb a gyerekek védelme, ami semmilyen ideológiához nem köthető.
Több mint ötszáz gyermekjogi, gyermekvédelmi és oktatási szakember, egyházi képviselő, hazai és külföldi résztvevő jött el - az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Klebelsberg Központ képviselőivel együtt - a rendezvényre, melynek fővédnöke a köztársasági elnök volt. Soha ennyi különböző területről érkező szakember nem gyűlt még össze hasonló célért, hogy megoldást keressen közösen az iskolai bántalmazásra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
