1.1. A magánjogi képviselet nem kizárólagosan a polgári jog területére tartozó jogintézmény, hanem a modern jogrendszerek szinte valamennyi ágazatában hangsúlyosan megjelenő alapintézmény. A képviselet jogintézményével a széles értelemben vett magánjogban (polgári jog, munkajog) és a közjogban (alkotmányjog, közigazgatási jog, polgári eljárásjog, büntető eljárásjog) egyaránt találkozhatunk. A jelen tanulmány tárgyát azonban a magánjogi képviselet szabályozása képezi, azon belül is a magánjogi jogi személyek képviseletének a szabályai. Amikor tehát a későbbiekben a képviseletről beszélünk, azon kifejezetten a magánjogi képviseletet értjük.
A képviselet egy többszörösen összetett, komplex, sokrétegű jogintézmény, amely alapvető jelentőségű személyi jogi, szervezeti jogi (társasági jogi), családjogi, dologi jogi, kötelmi jogi és öröklési jogi kérdéseket egyaránt felölel.
A képviselet fogalmával, lényegével és joghatásával a magyar jogirodalomban különböző álláspontok ismeretesek. A képviselet lényegi ismérvének a megértéséhez indokoltnak tűnik a képviselet joghatásbeli alaptulajdonságára fókuszálnunk.
A képviselet joghatásbeli alaptulajdonságának megragadásához célszerűnek ígérkezik Moór Gyulának, a magyar jogelméleti jogirodalom képviselőjének beszámítási elméletéből kiindulnunk, aki elemzésének középpontjában ugyan nem a képviselet jogintézményét, hanem a jogi személy jelenségét állította. Moór a német jogirodalomban megjelenő beszámítási elméletek nyomán a következők szerint fogalmaz: "A képviselő képviselői cselekvését a jog kiszakítja egyéb cselekvései közül, s a képviselt cselekvéseinek számítja be. A jogi beszámítás tulajdonképpen nem jelent egyebet, mint azt, hogy a jog valamely emberi cselekvésnek jogi hatást tulajdonít, vagyis valamely emberi cselekvéshez egy bizonyos, a jogtól megparancsolt következményt fűz hozzá. A jogi személyek jelenségét ugyanis nézetünk szerint éppúgy a jogi beszámítás gondolatának segítségével kell megmagyaráznunk, mint a képviselet intézményét."[1]
Szladits Károly tovább árnyalja, finomítja Moór beszámítási elmélettel kapcsolatos álláspontját az alábbiak szerint: "Meg kell azonban jegyezni, hogy a beszámítási kapcsolat szorossága tekintetében - bár végeredményben fokozati - különbség van egyfelől a szervezeti képviselet, másfelől a képviselet egyéb fajai között. A szervezeti képviselőnek a jogi személynek képviseletre jogosított szervének a képviseleti ügykörben végzett minden cselekvése szabály szerint a jogi személynek számít be, tehát pl. nem csupán ügyletei kötelezik a jogi személyt, hanem ez a képviselőnek egyéb, ügykörébe eső cselekvéseivel okozott károkért is felelős; reá - a szűkebb értelemben vett beszámítási elméleteknek megfelelően - valóban azt mondhatjuk, hogy cselekvései a jogi személy cselekvéseinek tekintendő. Ezzel szemben a képviselet egyéb eseteiben a képviselő helyettesítési funkciója általában a képviseleti ügykörbe eső jognyilatkozat tételére és az azzal szorosan összefüggő körülményekre (akarathiányok, tudomás kérdése) szorítkozik, sőt - mint láttuk - ebben a körben is jelentős korlátozásokkal érvényesül."[2]
Megjegyzendő, hogy Szladits a szervezeti képviselet fogalmába beleérti a hatályos jogunk szerinti jogi személy törvényes képviseletét és szervezeti képviseletét egyaránt.
Moór és Szladits megközelítése egyaránt a képviselet joghatásbeli alaptulajdonságára fókuszál, a képviselet lényegi sajátszerűségét egyöntetűen a jogi beszámítás alapelvével magyarázzák, azzal a lényeges különbséggel, hogy Szladits a beszámítási kapcsolat szorossága tekintetében fokozati különbséget mutat ki. Meglátásom szerint a fokozati különbségnek a képviselet rendeltetése, funkciója körében van jelentősége.
Moór által a jogelmélet síkján megfogalmazott tétel magánjogi megközelítése a következő: a képviselet lényege nem más, mint emberi magatartás (cselekvés) kifejtése egy másik, önálló jogalany (személy) javára. A "más javára történő magatartás kifejtés" követelménye pedig azt jelenti, hogy a képviselő jogcselekményéből (jognyilatkozatából, reálcselekményéből) fakadó célzott joghatás(ok) egy másik, önálló jogalany jogi helyzetében (vagyoni és személyi viszonyaiban) idéz(nek) elő jogváltozást: a képviseltet illetik meg az alanyi jogosultságok és a képviseltet terhelik az alanyi kötelezettségek.
1.2. A képviselet csoportosításai közül az első csoportosítás azon a szemponton nyugszik, hogy a képviselő milyen jellegű magatartást: nevezetesen aktív vagy passzív magatartás kifejtésére kapott felhatalmazást a képviselttől, e szerint beszélhetünk aktív képviseletről és passzív képviseletről.
Az aktív képviselet azt jelenti, hogy a képviselő aktív jogcselekmény kifejtésére jogosult, vagyis szerződési nyilatkozatot, egyoldalú jognyilatkozatot tehet meg, vagy reálcselekményt fejthet ki harmadik személy irá-
- 21/22 -
nyában. A gyakorlatban az aktív képviseleten belül a szerződési nyilatkozat megtételének van a legnagyobb jelentősége.
A passzív képviselet azt jelenti, hogy a képviselő passzív jogcselekmény kifejtésére jogosult, vagyis egyoldalú címzett jognyilatkozatot fogadhat el harmadik személytől, vagy harmadik személy a képviselő irányában reálcselekményt fejthet ki.
A jogi személy nevében egyaránt sor kerülhet aktív és passzív képviselet ellátására. A jogi személy törvényes és szervezeti képviselőjének képviseleti jogköre teljes, abba mind az aktív, mind a passzív képviselet ellátása a Ptk. 3:31. §-ában írt főszabály alapján beletartozik. A bírói gyakorlat szerint: a jogi személy szervezeti képviselőjének képviseleti jogköre fogalmilag teljes körű, annak harmadik személyekkel szemben történő bármiféle korlátozása pedig - ha ezt a jogszabály eleve nem tiltja - csak akkor lesz hatályos, ha erről a korlátozásról a jogi személlyel szerződő harmadik személyek tudnak.[3]
A jogi személy ügyleti képviselőjének képviseleti jogköre általában nem teljes, a meghatalmazásban (vagy a megbízási szerződésben) az érvényesen korlátozható a jóhiszemű harmadik személlyel szemben is.
1.3. A második csoportosítás azon a szemponton nyugszik, hogy a képviseleti jogviszony keletkezése milyen típusú jogi tényen alapul. E szerint szólhatunk közhatalmi aktuson - jogszabályon, illetve hatósági vagy bírósági határozaton - alapuló képviseletről; magánjogi aktuson - meghatalmazáson, jogi személy létesítő okiratán, jogi személy szervezetére és működésére alapuló belső szabályzatán, jogi személy ügyvezetésének írásbeli nyilatkozatán, gazdasági társaság legfőbb szerve határozatán, illetve álképviselt utólagos jóváhagyásán - alapuló képviseletről, valamint egyéb jogi tényen (tényeken) alapuló - vélelmezett vagy látszaton alapuló - képviseletről.
A közhatalmi aktuson alapuló képviseletnek minősül mindenekelőtt a jogszabályon alapuló képviselet. A jogszabályon alapuló képviseleten azt az esetet értjük, amikor a képviseleti jogkör közvetlenül valamely jogszabályi rendelkezésen alapul. Jogi személy esetén ilyen közvetlenül jogszabályi rendelkezésen alapuló képviselet a Ptk. 3:29. § (1) bekezdésében írt szabályon alapuló képviselet, miszerint a jogi személy törvényes képviseletét a vezető tisztségviselő látja el. Emellett közhatalmi aktuson alapuló képviseletnek minősülnek azok az esetek is, amikor bírósági vagy hatósági határozaton alapul a képviseleti jogkör. Jogi személy esetén például bírósági határozaton alapul a felszámoló képviseleti jogköre, ugyanis a bíróság kirendeli a konkrét adóshoz a felszámoló szervezetet[4], amely ezáltal a felszámolás kezdő időpontjától az adós jogi személy képviselőjévé válik[5].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
