A választottbírósági eljárás nyelvének meghatározása determinálja az eljárás során alkalmazott nyelvet, értve ez alatt a tárgyalások, a meghallgatások, a beadványok és a választottbíróság döntésének és közléseinek nyelvét is. A különböző nemzetiségű és kulturális hátterű felek jogvitájában meghatározó jelentőségű, hogy követelésük, valamint védekezésük előadásához megfelelő nyelvet határozzanak meg. Amennyiben a felek nem tudnak megállapodni ebben, vagy egyszerűen nyitva hagyják a kérdést, úgy az eljárásra alkalmazandó nyelvet a választottbíróság fogja meghatározni. Míg a felek nyelvválasztása általában egy kompromisszum eredménye, a választottbíróság az ügy körülményeit figyelembe véve dönt arról. A tanulmányban jogesetek bemutatásával elemezzük a választottbíróság mozgásterét, valamint áttekintjük a New York-i Egyezmény V. cikkében foglalt elismerést és végrehajtást megtagadási okokra való hivatkozás lehetőségeit.
"Nyilvánvaló, hogy a választottbírósági viták tájképeit nemcsak a felek és a választottbíró festik, hanem harmadik felek is, például a tolmácsok."[1]
A választottbírósági eljárás a felek autonómiáján alapul, az eljárás alapjául szolgáló választottbírósági megállapodás a felek akaratának kivetülése, amely szerint kizárják az adott jogvitájukból az állami bíróságok igazságszolgáltatását, és választottbírósági eljárás alá vetik magukat. A felek a választottbírósági eljárás számos jellemzőjét meghatározhatják, az eljárásra alkalmazandó jogot, a választottbírák számát, az eljárás helyét és természetesen az eljárás nyelvét is. A választottbírósági eljárás nyelvének meghatározása determinálja az eljárás során alkalmazott nyelvet, értve ez alatt a tárgyalások és meghallgatások, a beadványok és a választottbíróság döntésének és közléseinek nyelvét is. Nincs továbbá akadálya annak sem, hogy a felek az eljárásra több nyelv alkalmazását kössék ki.
A nyelvi rugalmasság a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás egyik legvonzóbb előnye,[2] ugyanakkor a nemzetközi viták rendezése kulturális és jogi kihívás is egyben.[3] Annak meghatározása, hogy milyen nyelvet vagy nyelveket kell használni a nemzetközi választottbírósági eljárásban három dimenzióban bír jelentőséggel: a) a felek egyenlőségének biztosításában, b) a választottbírói tanács összetételében, és c) az állami bíróságokkal való együttműködés körében.[4]
A nemzetközi eljárásokban alapvető, hogy a felek eltérő nemzetiségűek és kulturális hátterük is gyakran nagyon különböző. A bíróság előtti egyenlőségük fenntartásához elengedhetetlen annak biztosítása, hogy kérelmüket és védekezésüket előadhassák és az eljárási cselekményeket megfelelően követni tudják. A felek által meghatározott nyelv kihatással lehet a választottbírói tanács összetételre is, figyelemmel arra, hogy a felek által választott nyelvet a kijelölt választottbíró esetleg nem vagy nem olyan magas szinten ismeri, hogy az ügyben eljárhasson. Az állami bíróságokkal való együttműködés során az eljárás nyelve akkor okozhat problémát, ha eltérő a választottbíróság helyének hivatalos nyelvétől. Figyelemmel arra, hogy a felek autonómiája nem érvényesül az állami bíróságok előtt, az azok előtti eljárás során az adott állam hivatalos nyelvét szükséges használni, amely adott esetben súlyos fordítási költségeket eredményezhet.[5]
"A nyelvünk nem csupán a gondolkodásmódunkat, hanem annak tárgyát is meghatározza."[6]
Benjamin Lee Whorf
A felek széles körű autonómiája lehetővé teszi, hogy meghatározzák a választottbírósági eljárás nyelvét. Abban az esetben, ha a felek nem rendelkeztek erről, az eset körülményeit figyelembe véve, a választottbírósági tanács fog dönteni. Egyes eljárásrendek megkülönböztetik a választottbírói tanács megalakulása előtti szakaszt az eljárás többi részétől. Abban az esetben, ha a felek az eljárás nyelvében nem állapodtak meg, a választottbíróság a felekkel a választottbírói tanács megalakulásáig az ügy körülményei alapján meghatározott nyelven tartja a kapcsolatot, azonban a választottbíróságnak az előzetes kapcsolattartási nyelvre vonatkozó döntése nem köti a választottbírói tanácsot az eljárás nyelvének meghatározása során.
- 358/359 -
Alaptétel, hogy a felek megválaszthatják a választottbírósági eljárás nyelvét, amennyiben ennek nem tesznek eleget, úgy az eljárásra alkalmazandó nyelvet a választottbíróság fogja meghatározni. Általánosságban elmondható, hogy a felek autonómiájának érvényesülése abban az esetben biztosítható a legjobban, ha tevőlegesen élnek is a jogaik adta lehetőségekkel, azaz jelen esetben nem mulasztják el a választottbírósági eljárásra alkalmazandó nyelv kifejezett megválasztását. Abban az esetben is, ha a felek nyelvi preferenciái egyeznek, a választottbírák, jogi képviselők vagy a tanúk nyelvismerete befolyásolhatja az eljárás további lépéseit. Felmerül a kérdés: mi történik abban az esetben, ha a felek a választottbírósági megállapodásukban megállapodtak az eljáró bírók személyéről és az alkalmazandó nyelvről is, azonban valamelyik választottbíró nincs megfelelően birtokában az adott nyelv ismeretének. Amint Várady Tibor rámutat: a választottbírósági megállapodásokban meglehetősen ritkák a nyelvtudást megkövetelő konkrét rendelkezések, azonban a kifejezett kikötések hiánya nem lehet akadálya a magas szintű nyelvtudásnak való megfelelésnek. Amint az 1996-os IBA Rules of Ethics is rögzíti: a választottbíró kizárólag akkor fogadhatja el kinevezését, ha teljes mértékben meg van győződve arról, hogy feladatát elfogultság nélkül képes ellátni, kompetens a vitatott kérdés eldöntésében és megfelelően ismeri a választottbírósági eljárás nyelvét.[7]
A felek az eljárás nyelvéül több nyelvet is kiválaszthatnak, amely pergazdaságossági szempontból sok esetben előnyös lehet, értve ezalatt különösen azokat a helyzeteket, amikor a bizonyítási eljárás során felhasznált dokumentumok és/vagy meghallgatni kívánt tanúk eltérő nyelvűek, és a választottbírói tanács valamennyi választott nyelv tekintetében megfelelő nyelvismerettel rendelkezik. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy felek nyelvválasztása minden esetben köti a választottbíróságokat: annak megváltoztatására nem rendelkezik hatáskörrel, még abban az esetben sem, ha a megválasztott választottbírák egyike sem rendelkezik megfelelő nyelvismerettel, vagy a felek által választott nyelv semmilyen kapcsolatban nem áll az üggyel.[8]
Két lehetséges oka lehet annak, ha a felek nem rendelkeztek arról, hogy mely nyelv legyen az eljárás nyelve: nem tudtak megállapodni egy közös nyelv kikötésében, vagy egyszerűen nyitva hagyták ezt a kérdést. Amennyiben a felek a választottbírósági megállapodásban nem rendelkeztek a nyelvről, azt megtehetik az eljárást megelőző előkészítő szakaszban is, azonban addig az időpontig a választottbíróság az ügy körülményei alapján meghatározott nyelven tart kapcsolatot a felekkel, amely megváltozhat a felek megállapodása, illetve a választottbíróság határozata alapján a választottbírói tanács megalakulásáig.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
