Az idegen nyelvű szakirodalmat fordító jogász mindig nehéz helyzetben van, amikor más jogrendszerekben használatos jogintézmények magyar nyelvre történő értelmes és értelmezhető átültetésével kísérletezik. Különösen igaz ez az angolszász és észak-amerikai jogrendszerre, mely jogintézményeit tekintve még távolabb áll az általunk könnyebben átlátható kontinentális jogrendszerektől.
A jelen tanulmány elején szeretném előrebocsátani, hogy sok esetben nem próbálok az egyes jogintézményeknek magyar megfelelőt találni, vagy azért mert a magyar polgári eljárásjogban nincs ahhoz hasonló, vagy azért mert a párhuzamba állítás félreértelmezéshez vezethetne. Ezzel a munkával mindössze arra vállalkozom, hogy az amerikai polgári eljárásjog egy picinyke szeletét bemutassam, és e távoli szabályozási modell és a magyar polgári eljárásjog egyes intézményei közötti esetleges azonosságokra (és a magyar jogalkotók számára is megfontolásra érdemes egyes jogi megoldásokra) felhívjam a figyelmet.
A dolgozat tárgyát az amerikai eljárásjogban használatos ideiglenes intézkedések (provisional remedies) képezik. A tanulmány elsősorban az 1938-ban megalkotott, és a Legfelsőbb Bíróságon (Supreme Court), a szövetségi kerületi bíróságokon (district courts) és a fellebbviteli bíróságokon (courts of appeals) alkalmazandó Federai Rules of Civil Procedure (a továbbiakban: FRCP)[1] rendelkezéseit veszi alapul, de számos esetben utal az egyes tagállamoknak az FRCP-től eltérő szabályozására is.
A téma tárgyalásának kezdetén máris ki kell térnünk arra, hogy az amerikai provisional remedies milyen összefüggések, tartalmi azonosságok figyelembe vételével fordítható ideiglenes intézkedésként?
Mind az angol, mind az amerikai polgári eljárásjog a per tárgyalásának megkezdésekor, vagy azt megelőzően már fennálló sérelmes helyzet haladéktalan orvoslására, illetőleg egy közvetlenül fenyegető veszély bekövetkezésének elhárítására, az érdemi döntés (ítélet) meghozatala előtt elrendelt intézkedéseket remedy-nek, magyar fordításban jogorvoslatnak nevezi. Az angol polgári eljárásjogban az amerikai ideiglenes intézkedésekkel azonos vagy hasonló funkciót betöltő jogintézményekkel pre-trial remedies-ként találkozhatunk.
A magyar jogász számára azért idegen ez a terminológia, mert a jogorvoslat a magyar jogban mindig "valamely sérelmes vagy sérelmesnek vélt határozat megtámadása az (ügy)fél vagy az erre jogosult más személy részéről, azzal a céllal, hogy az arra feljogosított hatóság a határozatot bírálja felül és a jogsérelmet orvosolja."[2] (De utalhatnék itt a Magyar Köztársaság Alkotmányának 53. § (5) bek.-ben biztosított jogorvoslati jogosultságra is, mely az előzőnél általánosabban valamely hatósági döntés ellen biztosított megtámadási lehetőségként definiálja a jogorvoslat fogalmát.)
Az amerikai polgári eljárásjog a jogorvoslat fogalmát egészen más értelemben használja. Az lehet végső (final), vagy ideiglenes (provisional), de a célja a jogsértő állapot orvoslása, vagy a felperesi keresetnek helytadó ítélet rendelkezései alapján (final remedy),[3] vagy korábban, még az ügy érdemi tárgyalásának megkezdése előtt ill. annak folyamatban léte alatt.[4] Az általunk használt jogorvoslatnak leginkább megfelelő fogalom az amerikai eljárásjogban az appeal, bár ez inkább a perorvoslatokra, a jogorvoslatoknak egy szűkebb kategóriájára utal.
Minthogy a provisional remedies-t akkor használja az amerikai eljárásjog, ha a per folyamán, vagy annak indulásakor kell a fenti célok megvalósítására alkalmas intézkedéseket elrendelni, úgy vélem, hogy a magyar jogi terminológia (azaz az ideiglenes intézkedés) ebben az esetben különösebb aggályok nélkül alkalmazható. A jelen tanulmány Larry L. Teply: Civil Procedure című, 1991-ben megjelent munkájának alapulvételével készült.[5]
Ezeknek az intézkedéseknek az az elsődleges célja, hogy fenntartsák a felek között fennálló állapotot (status quo-t), amíg a bíróság a felek jogait illetően nem hoz érdemi döntést, vagy annak érdekében hoz ilyen intézke-
- 412/413 -
dést, hogy megfelelő anyagi fedezetet biztosítson a felperes követelésének majdani kielégítéséhez, amennyiben a felperes megnyerni a pert.
Ha ezek az intézkedések - mint vagyonzárol ás, a fizetésletiltás, lefoglalás, lefoglalt vagyon visszaszerzése, valamely tevékenység folytatását ideiglenesen korlátozó végzések, előzetes intézkedések, és a polgári őrizet - nem léteznének, ez alapvetően aláásná a peres eljárások eredményességét.
Képzeljük el, hogy egy alperes ellen eljárás van folyamatban pénzügyi károkozás miatt. Hogyan lehet megakadályozni, hogy kivegye a pénzt a bankból, vagy eladja vagyonát, és hétvégén elugorjon Las Vegasba? Vagy elrejtse a pénzt, vagy áthelyezze tulajdonát abból az államból, ahol a per folyik, egy másik államba, vagy egy svájci bankba? Az ideiglenes intézkedések, mint a vagyonzárolás és a fizetésletiltás, azt a célt szolgálják, hogy a felperest megvédjék ezektől a kockázatoktól.
A vagyonzárolás az alperes vagyonának zár alá vétele a keresetnek helytadó ítélet "megelőlegezése" gyanánt, a fizetésletiltás pedig egy harmadik személynek az alperessel szembeni tartozását teszi a felperes követelésének tárgyává. A vagyon, illetve a fizetésletiltás jogát törvény keletkezteti, egyszersmind szabályozza. Az okot olyan alperesek szolgáltatják, akik elrejtenek vagy átruháznak javakat, illetőleg kihúzzák magukat az igazságszolgáltatás alól, azzal a szándékkal, hogy a hitelezőiket kijátsszák.
A felperesnek bizonyítania kell, hogy a kért zár alá vétel megfelelő törvényi alapokon nyugszik, továbbá hogy egyéb törvényi előírásoknak is megfelel (például, hogy olyan eljárásról, keresetről van szó, amely megengedi a vagyonzárolást; a vagyontárgy nem képez kivételt (nem mentes) a zárolás alól; a felperes tett-e le biztosítékot az alperes kártalanítására, ha a zárolás helytelennek bizonyul, stb.).
Ha a bizonyítás megtörtént, a bíróság elrendeli a végrehajtónak, vagy más tisztviselőnek, hogy zár alá vétel esetén foglalja le az adott vagyontárgyat, vagy fizetésletiltás esetén felhívja az alperes tulajdonában lévő vagyon őrzőjét, pl. egy bankot, hogy ne fizessen az alperesnek, illetőleg ne tegye lehetővé, hogy az, kivonja a tőkéjét a bankszámlájáról.
A vagyonzárolási és a fizetésletiltási eljárások (csakúgy, mint az egyéb ideiglenes intézkedéseket szabályozó eljárások) az alperes számára is megfelelő eljárást kell, hogy biztosítsanak megfelelő védekezés előterjesztésére. Ez általában azt jelenti, hogy az alperesnek tudomására kell hozni, hogy ellene vagyonzárolási illetőleg fizetésletiltási eljárást kezdeményeztek, és még az intézkedés elrendelése előtt lehetőséget kell biztosítani számára, hogy kifogást terjeszthessen elő a kezdeményezett intézkedések ellen. Mindazonáltal sok helyzetben, a vagyonzárolás illetőleg fizetésletiltás elrendelésének okai olyanok, hogy az előzetes értesítés és meghallgatás meghiúsíthatná az eljárások eredményességét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
