A rehabilitáció olyan komplex, tervszerű és egyénre szabott program, mely felkészült szakemberekből álló, összehangolt munkára képes team létrehozását igényli. A rehabilitáció során a különböző - későbbiekben kifejtett - szakterületeken tevékenykedő szakemberek segítségével, a károsult - saját aktív részvételével - a lehető legjobb fizikai, mentális és szociális állapotba kerülhet. Ma Magyarországon a kórházi osztályon végzett, egészségbiztosítás által fedezett rehabilitációs tevékenység általában 3 hétig tart. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet informatikai osztályának adatai szerint az áltagos ápolási idő a 2011. évben 22,3 nap volt.
A gépjármű balesetek károsultjai tekintetében azonban felmerülhet az egészségbiztosítás állami keretein kívül végzett, a gépjármű felelősségbiztosító által finanszírozott és irányított rehabilitáció lehetősége. Ennek hatása mindkét fél (a károsult és a biztosító) tekintetében hasznos lehet. Egyrészt a károsult a személyre szabott, egyéni rehabilitáció keretében a lehető legnagyobb segítséget kapja a felépüléséhez, illetve a társadalomba és munkába való visszailleszkedéséhez. Másrészt a biztosító oldaláról is felmerülhet a költségek csökkentése egy sikeres rehabilitációs folyamat eredményeképpen.
Magyarországon jelenleg nem működik a gépjármű felelősségbiztosítók kárrendezési eljárásába integrált rehabilitáció. Nem kell azonban túl messzire mennünk ahhoz, hogy találjuk olyan kárrendezési gyakorlatot, mely a rehabilitációs folyamatot a kárrendezési folyamat részévé teszi.
Jelen tanulmány célja, hogy ismertesse a németországi kárrendezési és bírósági gyakorlatot a gépjármű balesetek sérültjeinek igényei tekintetében, a kárrendezési eljárásba integrált rehabilitációs folyamatot bemutassa, és feltárja mindazon tényezőket, melyek jogalkotási és jogalkalmazási szempontból szükségesek egy rehabilitációs folyamat kialakításához. A tanulmány azzal a céllal elemzi a német modellt, hogy azt összehasonlíthassa a magyar gyakorlattal, hiszen a két jogrendszer alapvető megoldásai a felelősség kérdésében jelentős hasonlóságot mutatnak. A két jogrendszer közötti terminológiai és szemléletbeli különbségek áthidalása érdekében jelen tanulmány a német jog kár fogalmát használja, így ebbe a körbe nem csupán a magyar polgári jog vagyoni károkat felölelő koncepciója, hanem a személyiségi jogok megsértésével előálló nem vagyoni sérelmek (a korábbi magyar jogban nem vagyoni károk) is beletartoznak. Ebből következik, hogy mindkét sérelem, illetve kárfajta reparálására/kompenzálására a kártérítés intézménye nyújt lehetőséget Németországban.
A gépjárművek üzemeltetése által okozott károk megtérítésére vonatkozó szabályokat a Német Polgári Törvénykönyvön (a továbbiakban: BGB) kívül a közúti közlekedésről szóló 1952. évi törvény (StVG) rögzíti. 2009-ben Németországban 2,3 millió gépjármű baleset történt, melyben 4152 ember vesztette életét, és közel 400 ezer ember sérült meg[1], ezzel mintegy 1,3%-os GDP veszteséget okozva az államnak.[2] Mint a számok is mutatják, jelentős nagyságrendről beszélünk. A külön törvény objektív felelősséget telepít a gépjármű üzembentartójára a gépjármű által okozott kár tekintetében a személyi sérülés, halál, illetve tulajdonban esett kár megtérítése vonatkozásában.
A személyi sérüléses kártérítési igények megtérítése során is a kiinduló pont a BGB 249. § (1) bekezdése, amely szerint a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha a káresemény meg sem történt volna. A német jogértelmezés szerint csak a károsult jogosult kártérítésre, azon személyek, akiket közvetve ért hátrány a károkozásból, főszabály szerint nem tarthatnak igényt kártérítésre. Ez alól két kivétel van, az egyik azon hozzátartozók köre, akik eltartásáról a károsult volt köteles gondoskodni, illetve a másik eset - melyet a bírói gyakorlat munkált ki - azon hozzátartozók, akiket a károsult elvesztése vagy
- 343/344 -
súlyos sérülése miatt sokkhatás ért. Az elsődleges kártérítési forma személyi sérüléses károkozás esetén a sérült személy egészségügyi költségeinek és keresetkiesésének megtérítése.[3] A keresetkiesés reparálása általában járadék formájában illeti meg a károsultat. Személyi sérülés esetén a német jog különbséget tesz egyszeri kár és folyamatos kár között, melyet általában járadék formájában kell megtéríteni, illetve akár tőkésíteni is lehet, ha erre megfelelő okot találnak.[4]
Olyan esetekben, amikor a károsodás nem határozható meg, a károsult kérhet egy megállapító ítéletet, melyben a bíróság rögzíti a károkozó felelősségét, anélkül, hogy a konkrét kártérítési összeget meghatározná. A későbbiek során, mikor a kár mértéke már megállapítható, a felek vagy egyezséget kötnek a kártérítési összeg tekintetében, vagy a bíróság előtt kérik annak megállapítását.
A BGB két jogintézmény formájában nevesíti a nem vagyoni károk körét. Az első az Immaterialer Schaden (253. §), a második pedig a Schmerzensgeld (847. §).
A BGB kezdetben kizárólag a törvényben felsorolt érdekek sérelme esetén adott lehetőséget nem vagyoni kár érvényesítésére, azonban mára mind a jogszabály, mind a bírói gyakorlat szabadabban alkalmazza a nem vagyoni kártérítés intézményét, mivel a német Alkotmány követelményeinek megfelelően a bírói gyakorlat fokozatosan kiszélesítette a jogintézmény alkalmazási körét, így az mára Németországban is a személyiségi jogok védelmének általános eszközévé vált. A tételesen felsorolt jogok reprezentációs jellegű szabályozása a német Alkotmány rendelkezéseibe ütközött, ezért a joggyakorlat fokozatosan kibővítette a fájdalomdíj alkalmazási körét. A Legfelsőbb Szövetségi Bíróság (BGH) iránymutatása szerint a 823. §-ban szereplő "egyéb jogok" fogalmába valamennyi személyiségi jog beleértendő[5], majd ennek megfelelően a 847. §-ban szereplő védett jogtárgyak körét is kiszélesítették és valamennyi személyiségi jog súlyos megsértése esetén alkalmazhatónak rendelték.
A BGB nem egy általános szabályt alkot, hanem a 253. § egy felhatalmazó törvényi szakasz, mely rögzíti, hogy nem vagyoni kártérítési igényt csak a törvényben meghatározott esetekben lehet érvényesíteni. Nevezetesen - a hivatkozott szakasz második bekezdése alapján - a károsult testi épségét, egészségét, szabadságát, szexuális önrendelkezési jogát ért károsodás esetén követelhet kártérítést a káresemény által okozott fájdalom és szenvedés miatt. Ezt a törvényhelyet a 2002. augusztus 1-jével hatályba lépett módosítás iktatta be. Előtte csak az általános kártérítési szabályok mentén lehetett nem vagyoni kártérítést követelni, abból az okból, hogy a nem vagyoni hátrány pénzben nem mérhető. Azonban a törvénymódosítás óta a fenti szakasz alapján, valamint az egyes objektív felelősségi tényállásokat szabályozó törvények rendelkezési alapján is lehet nem vagyoni kártérítést igényelni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
